Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-27 / 17. szám

J* 24 SZABAD FÖLD Esetek vasrúddal és kocsmapulttal „Szabó, maga konokul szembe helyezkedik a törvénnyel!” „Maga már megint csavarog, Szabó? Hát sohasem komolyodik meg?” „Mi a neve? Szabó? Nézze, Szabó úr, magát személyi igazolvány nélkül nem kezelheti a doktor úr. Mije fáj? A dereka? Nem tudok magáról kartont felállítani személyi nélkül. Ki a következő beteg?” „Ne fizessen, Feri bácsi! Maga egy nagy csóró és egy börtöntöltelék, kopjon le!” Szabó Ferenc, ötvenkétéves csavargó már megszokta, hogy kutyául bánnak vele: akárki ránéz a csövezésben elnyűtt ruházatára, máris oktatják, leckéztetik, fenyegetik. A börtönben orvosi ellátásban részesül, szabadlábon viszont nélkülözi a gyógyítómunkát, mert nincs személyi igazolványa. — De miért nincs? — kérdi tőle Siófokon, a városi bíróságon a bírónő. — Mikor is szabadult legutóbb? Igen, a mostani elfogatása előtt jó két hónapja. Hát nem volt ideje kiváltani a személyi igazolványát. — Sajnos, nem — kapaszkodik a mentségül jött kérdésbe. — Ugye dolgoztam és nem értem rá. Dolgozott ? Másfél hónapig volt munkavállaló. „A kötöttségeket nehezen bírom.” Kötöttség szerinte, ha neki valaki azt mondja, „Szabó, fogja ezt meg és tegye oda”. Meg időben megjelenni a munkahelyen! A munkakerülés szó ellen berzenkedik. Nem ő kerüli a munkát, a munka kerüli el őt. Ezt úgy lehet érteni, hogy még életében nem találkozott olyan munkával, amire azt mondta volna: „Na, ez tetszik nekem.” Az is igaz, hogy nem tölti idejét az ilyen munka furton-fúrt keresésével. Legutóbb — sorozatban — tört be siófoki házakba. — Ami ennivalót találtam — vallja —, megettem, ha lehetett ott aludtam. ■Szállónak nézte más ember házát, s miután kulcsa egyikhez sem volt, vasrúddal nyitottaki az ajtókat, ablakokat. .A legkínosabb az, hogy a bírónő pontosan tudni akarja, honnan, mit vitt el? Ehhez egy leltár kellene, és Szabó, korához „illően”, már kissé feledékeny és szórakozott. — A tulajdonos azt állítja, hogy következők tűntek el a házából. Egy villanyfúrógép, egy falióra, egy férfipizsama, egy női pizsama, egy sportmelegítő, öt darab frottírtörülköző és három porcelán figura. A kár majdnem hatezer forint. Na, mire emlékszik? — Ha ez mind eltűnt — mereng a Somogyban csavargóit betörő —, akkor biztos én vittem el. Arra a villanyfúróra emlékszel, valakinek eladtam másnap. A többit is piacra dobtam. Nyomja a lelkét vagy nyolc rendbeli betörés — ebből néhány kísérlet csupán, mert megzavarták. Mintha nem is ítélőszék előtt állna, hanem nyelvórán venne részt, oly lelkesen figyeli a bírónő szavait. Ha a bírónő azt mondja — „lopott” —, akkor ő is ezt a kifejezést használja. Az „eltulajdonított”-ra azt mondja: „eltulajdonítottam”. „Betört” — „betörtem”, „behatolt” — „behatoltam”. Simulékonysága — „nem ellenkezem a bírósággal” — sokra nem vezet, mert első fokon három év és négy hónapi fegyházat kap. „Hű, ez nagyon sok!”, s fellebbez. Kaposváron már nem szórakozott és feledékeny: leltárszerűen sorolja fel a zsákmányt, határozottan emlékszik a kísérleti szakaszban maradt betörésekre. A megyén osztanak, szoroznak és enyhítik büntetését: két év és hat hónapi fegyház lesz az ítélet mértéke. A kaposvári ítélet viszont megerősítette az első fokon elrendelt szigorított őrizetet: Szabó Ferenc élete a fegyházban és aszabad életben ezzel alaposan megnehezedik. Egy kocsmapulttól is el lehet indulni a''törvénysértés irányába: ezt bizonyítja a tizennyolc éves, dávodi B. Zoltán esete, amely Csávolyon zajlott le. B. úgy került Csávolyra, hogy meglátogatta bátyját. Rég nem járt ott. A kis termetű, erős legény gyenge volt a szakmunkásiskolában, s csupa elégtelen érdemjegyei miatt, végül eltanácsolták — örömére. Ugyanis felcsapott a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál segédmunkásnak, s máris olyan vastag fizetési borítékot vágott zsebre havonta a ki nem tanult foglalkozási ágban, mint sok öreg szaki bácsi. De kanyarodjunk vissza a kocsmapulthoz. A csávolyi kocsma legfontosabb berendezési tárgya szolgáltatta ezúttal az okot a botrányra: a tanúk és a nagy termetű, póruljárt csávolyi szerint B. úgy eluralta a kocsmapultot, hogy más már nem is tudott közelébe férni. Rátehénkedett a pultra, két csávolyi kislánynak kávét rendelt, a kávéspoharat végigcsúsztatva a síkos pulton, lökte a megrendelt italt eléjük, saját sörét úgy itta, hogy egy lépésre se távolodott el... s így tovább. — Mintha övé lett volna az egész pult — panaszolta a megvert, nagy termetű csávolyi a példátlan esetet —, úgy viselkedett. Nagy pofájú, szemtelen kölyök, még neki állt feljebb, amikor rászóltam. Hátrább, öcsi, más is ima itt! Persze a kocsmában, sokkal helyhez illőbb fogalmazásban hangzott el a parancs, s itt a bíróságon, csupán a jegyzőkönyv kedvéért idézik fel az eredetibb szöveget. A „Menj az anyád .. .-ba” kezdetű bevezetést, követte még jóval vaskosabb felszólítás is. A kocsmapult elfoglalása ugyanis a legnagyobb modortalanságok egyike — az italmérés íratlan illemszabályai között. Noha B. Zoltán észbeli képességeit nem pazarolta egy szakma elsajátítására, arra azért rögtön vágott az elméje, hogy manapság így már nem lehet beszélni egy dolgozóval. Az más lapra tartozik, hogy B. válaszát soha nem fogják jó példaként oktatni valamilyen illemtan keretében, noha egy nála kétszer idősebb csávolyinak címezte. A korkülönbség, meg a jóval nagyobb testméret — s a kocsmapult idegen kisajátítása — arra az elhatározásra ösztökélte a csávolyit, hogy komolyra vegye az ügyet. — Megfogta maga ezen a fiatalemberen a pulóvert? — kérdezték a bíróságon a csávolyitól. — Megfogtam — mondta. — Hol? — Hát a mellén. El akartam húzni a pulttól. Azt csak a kocsmás ember tudja, milyen nagy ingerültséget okoz az, ha az ember már ott áll a pultnál, rendelne, de ehelyett csak vár ... vár ... Patikában sem türelmes a sorban álló, hát még a kocsmapultnál! Zoltán testvérbátyja, Mihály, látva milyen népharagot váltott ki a pult lefoglalása, csitította a veszekedőket, jómaga pedig eltávolodott a szent söntéstől. Mihály azt hitte, hogy öccse is utat enged a türelmetlenkedőknek. Csakhogy a dávodi Dávid szembeszegült a csávolyi Góliáttal , lesöpörte magáról a vállas ember kezét, majd ennek háta mögé kapva, fejére húzta a munkáskabátot és ennél fogva ráncigálta az ajtó felé. Kényszerzubbony-szerű lett a csávolyi saját kabátja, tehetetlenül vergődött benne, közben B. Zoltán alulról öklözte arcát, majd midőn földre esett, többször belerúgott. A pultháború kedélytelen fordulatát orvosok látleletezték: a csávolyi arca felrepedt, bedugat, homlokürege betört, „a koponyacsont külső lemezéből ujjhegynyi darabot” távolítanak el a műtőasztalon. Nem vitás, hogy mindezek után a bíróság megállapította : B. Zoltán életveszélyt előidéző testi sértés kísérletében bűnös. Közel volt ahhoz, hogy agyzúzódást idéz elő rúgásaival. B. Zoltánt — a pártháború kíméletlen verekedőjét — egyévi börtönre ítélték. (g) Stephanie. A monacói uralkodó kisebbik lánya (20 éves) munkanélkülivé tette az udvarhoz közelálló fotósokat. Valamikor csak ők fényképezhették, most viszont bárki megteheti , ha van elég pénze. A kis hercegnő ugyanis felrúgta a párizsi Dior cégnél betöltött divatrajzolói állását és fotómodellként működik. Rájött, hogy legjobb megélhetési forrása: a termete, alakja (175 cm magas, 62 kiló). Elhatározását a francia First ügynökség tárt karokkal fogadta. Megkötötték a szerződést, amelynek értelmében a lány napi 10 ezer dollárt kap a pózolásért. Mások kamerája elé is odaállhat, természetes - legalább olyan gázsiért, mit amennyit a First fizet. Kollégánői nem túl nagy rokonszenvvel fogadták. Az a véleményük hogy nem csupán jó alakjaal köszönheti nagy keresetét, is megfizetik neki, hogy hercegnő. Legalábbis egyelőre ... Hermann Gmeiner. Az „S.O. Gyermekfalu” 65 éves alapítója kicsit bajba került: vészesen fogyni kezdett a pénze Nemrég aztán megoldódott a probléma. Meghalt Rudolf Platte osztrák színművész, és teljes vagyonát, 17 és fél millió schillinget a gyermekfalu-akción hagyta. Az örökségátvétel nem volt egyszerű, mert az elhuny egyik unokahúga megtámadta a végrendeletet. Hosszas pereskedés után végül is az S.O.S. győzött, hogy a baj nem jár egyedül, úgy a szerencse sem. Pár napja Christina Onassis, a dúsgazdag görög flotta tulajdonosa 2,2 millió schillinget adományozott az alapítványnak. A szíve abból az alkalomból szólalt meg, hogy anya lett és más már nemcsak a saját gyermekéről szeretne gondoskodni... Anne. Az angol királynő 3 éves lánya az utóbbi időben kicsit veszített népszerűségéből az alattvalók „eléggé savanyúnak” tartották. A helyzet más megváltozott. A hercegnő et annak köszönheti, hogy sikeresen vett részt a BBC televízió show-jában, ahol kérdésekre válaszolt. Például arra, hogy korábban miért öltözködött olyan rosszul és most miért olyan divatos. „Manapság — mondta — több örömöm van a ruhákba. Az embernek szüksége van egy kis időre, amíg kitalálta , áll neki jól. Nálam elég sokat tartott ez.” A pénzről így nyilatkozott: „Azt hiszem, nagyosösvény vagyok. Elvégre skó dada nevelt.” Mit csinálna, Angliában megszűnne a királyság? „A férjemnek is, nekem van teherautó-vezetői jogosítványunk. Mostanában nagy kereslet a jó lószállítók irán akik ráadásul meg is tudják különböztetni a ló fejét a farkától.” Az angol tévénézők nagyra értékelik az ilyen szellemi válaszokat. 1985. ÁPRILIS 27.