Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-25 / 21. szám
24 SZABAD FÖLD Repül, mint a kecskeméti csirke... A hajnali derengésben villogtatom a kocsi reflektorát Dunaföldvárnál. Hátha jelzésemre megáll egy broyler-csirkével megrakott teherautó. Ámde a „csirkések” most résen vannak! Bizonyára csirkeszárnyra kapott közöttük a hír, miszerint a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat (BOV) és néhány téesz gépkocsivezetője — összesen 14 sofőr — ráfizetett a szállítmány megdézsmálására. Pakson ki kellett nyitni nekik a Béke Étterem dísztermét, mert csak ebbe fért be mindenki a Városi Bíróság — dr. Vass Gábor vezette büntetőtanácsa elé. A paksi díszterem dicstelen ügye így kezdődött: Egy tehetős dunaföldvári ember — Vicsilk János 44 éves traktoros — fejébe vette, hogy BOV csirkéket vásárol a gépkocsivezetőktől. Meglepetésére és persze elégedettségére, már az első — a Duna-hídnál — leállított teherautóról megvásárolhatott harminc broyler-csirkét, darabonként 25 forintért. — Azt mondtam a gépkocsivezetőnek — vallja bíró előtt, az őszintének látszó Vicsik —, hogy lakodalomba kell. Azokat a csirkéket, tényleg otthon fogyasztottuk el. Evés közben viszont azt gondolta Vicsik: ha a borosoktól kapja huszonötért, ötvenért eladja darabonként. Ez egy fényes üzlet! Országúton, csárdás autós pihenőkben, útkereszteződésekben — persze éjjel — várta a teherautókat. Ahány „Katát” megállított — annyit vitt táncba. Asszonycsapat vágta, kopasztotta Vicsikéknél — az immár piacra lopott szárnyasokat. Látja ezt a szomszéd, Tóth József gépkocsivezető (30 évest és azt gondolja: „de megszaladt ennek a Vicsiknek!” Tanulékony ember lévén nem kellett sok idő, hogy Tóthnak is „megszaladjon”. Nyomozáskor a Tóth-portán ámuldoznak a rendőrök: egy 1500-as Lada Tóthé, egy 1300-as Polski Fiat felesége kényelmét szolgálja, egy 126-os Polski a kisebb bevásárlások miatt eszi a benzint, egy ZSUK a RftcSRSSAKS&MBBffiKMHMHBM háztáji terméket viszi piacra. „Ez mind a magáé?” — csodálkoznak a háztáji autóparkon. Egy vállalkozó szellemű embernek, úgy látszik szüksége van ennyi gépjárműre, nade olyan pénzéhes, hogy ezen felül még lopásra is buzdíja a boros és a téesz gépkocsivezetőket? Ugyanis megtudja Vicsiktől , nem sültbrojlerként repül az ember szájába egyegy ilyen szállítmány. Ki kell éjszaka menni az országútra! Egy idő után kényelmessé válik a két orgazda élete: a gépkocsivezetők bezörgetnek átutazóban, s közlik, hol, mikor állnak meg visszafelé a rakománnyal. — Mindig fényjelzést adtak le egymásnak? — kérdi egyik gépkocsivezetőtől a bíró. — Csak eleinte volt erre szükség — hangzik a válasz. — Később már tudtuk, hol várnak és ismerték a kocsijainkat. Az első esetben azt hittem, hogy a vállalati rendészeti akarnak behúzni a csőbe. Csodálkoztam. A vállalati rendészek készülődéséről mindig kaptunk valami fülest. Nálam először a „Százas” jelentkezett csirkéért. „Százas” Vicsik fedőneve a csirkések között. A házszáma alapján hívták így. A telephelyen ilyen volt az egymás közötti tolvajszöveg: ’ „Mennyit adtál le a Százasnak?” „Hatvanat. És te?” „Csak ötvenet.” A rejtélyes szöveget az új munkavállalók is hamar megértették. Ehhez azonban meg kellett tanulniuk — amennyiben sikkasztani akartak Százasnak — a vállalati súlyapadási táblázatot és a mérlegeléskor alkalmazott ügyes, de nem eredeti fékezési technikát. Az utóbbi leírását — tanulékony gépkocsivezetőkre való tekintettel — mellőzzük. A tanulni vágyó rendészeknek viszont a csirkéseik bűncselekményeit bravúrosan felderítő Tolna megyei rendőrök, szívesen tájékoztatást nyújtanak. Volt rendész, aki észre vette mérlegeléskor a fénylő féklámpát, s ez gyanús lett. A gépkocsivezető megnyugtatta: így stabil a kocsi a mérlegen. Ha stabil,akkor „pontos” a mérlegelés, valójában az ügyes befékezéssel 30, útközben eladott csirke súlyhiányát is fedezni lehetett. Ehhez jött a másik 30 darab, amihez pedig a súlyapadási táblázat segítette őket. Többnyire azonban a csirkék súlya csak bűnös módon apadt, ugyanígy a gépkocsivezetők becsületessége. Ügyességük viszont boszorkányosan gyors volt. Egyik orgazda szerint a ketrecből, 15-20 csirke közül villámgyors mozdulattal rántottak elő három-négy darabot. Ilyen adagokban repültek az orgazda autójába. A rakodási sebességre jellemző, hogy olykor öt perc alatt átszállt 60- 80 csirke Százas, vagy Tóth kocsijába. A kapott 1300-1500 — olykor 2500 — forintokat zsebre vágták, s a teherautó máris indult tovább. Megkérdezték az egyik, jelenleg tagadásban levő gépkocsivezetőtől, akinek ügyében pótnyomozást rendelt el a bíróság, hogy mire kellett a pénz? Szép lakása van. Szülei gazdag emberek. Neki sincs anyagi gondja. Nyugati márkájú gépkocsit vásárolt magának — potom háromszázezer forintért. Egyszer ezzel járt Vicáiknál — saját védekezése szerint „traktort vásárolni”. Nos, ettől a jó megjelenésű, szűkszavú fiatalembertől megkérdezték :— miért ez a kapzsiság, pénzéhség? — Főhadnagy úr — válaszolta a nyomozást vezető rendőrtisztnek — ha az ember csak egy nadrágot akar venni manapság, az belekerül másfél ezer forintba. Ha beülök a haverokkal valahová egy jobb italra, öt-hatszáz forintot fizetek. Pénz az a pár száz forint, amit a csirkékért kaptam? A bíróság előtt már erre a "pár száz” forintra sem emlékezett. Vicsiik és Tóth értetlenül széttárta karját szembesítés után, amikor a bíró előtt letagadta a'csirkek'etrec dézsmáit. A magabiztos fiatalember azt mondta, minden vallomását, amiben eddig Valamit beismert, azért tette, hogy szabadlábra kerüljön. „Szabadlábon az ellenem felhozott vádak ellenkezőjét tudom bizonyítani.” Ahogy a védőügyvédek táborán végignézek — csupa kitűnő jogász utazott Kecskemétről Paksra! Az orgazdák, külön-külön, 8—10 ezer csirke megvásárlásáról vallanak — amire a bizonyítékok alapján rákényszerülnek. A BOV ketreceiből évek óta röpdösnek kifelé útközben a szárnyasok, de hát csak azért kell felelni, amit a nyomozás feketén-fehéren bizonyít. Ez pénzben kifejezve azt jelenti, hogy bizonyítottan egymilliókétszázezer forint kár esett a társadalmi tulajdonban. A gépkocsivezetőik zöme — bölcsen — a beismerést választja, így aztán ítélkezni lehet a következő kecskeméti gépkocsivezetők felett: vádirati sorrend szerint bűnös Padlás János, Sallai Gergely, Tálas Miklós, Kisberk Rudolf, Kiss Boldizsár, Illés Mihály, Erdélyi Róbert, Posta Mihály, Lukács Sándor, Szőke Antal, Vörös Antal, Almási József és Kis János. Értelemszerűen egyetlen gépkocsivezetőről nem írhatunk név szerint e tudósításban most — csak majd azt követően, ha ügyében döntött a bíróság, a sorra kerülő pótnyomozás után. A vádirati sorrend szerint ítélkeztek az orgazdák felett is. Vicsik Jánost a paksi Városi Bíróság, mint orgazdát és bűnsegédet ítélte két év hathónapi börtönbüntetésre. Tóth József két évet kapott. Bűncselekményük súlya szerint — Padlás Jánost egy év három hónapra, Sallai Gergelyt egy év tíz hónapra, Tálas Miklóst egy év nyolc hónapra, Kisberg Rudolfot egy év két hónapra ítélték. Ennél kisebb mértékű szabadságvesztést mértek a többi gépkocsivezetőre, akadt azonban olyan is, akit pénzbírsággal sújtottak. Az ítéletek többsége nem jogerős. (g) RÓLUK SZÓL A HÍR Az amerikai Karen Velez 'jdfiSh (24) elérte azt, amiről oly sok társa álmodozik: 1985-re őt választották meg az év dl- I . ■ cababájává. A tá,r ? miami (Flori-Á'da) titkárnővá|..JL nemcsak a difi : wgEHk csőséget mond-S ' ^ ljpS| hatja magáé* Jf nak, mert al• p p' kalmasint a ti* 9 tulus megszer' rtPTM zésével anyagiig jglp| lag is sínre plilt került az élete immt A az esztendő leg- * jobb alakú hölgyének, az év cicababájának (ő nem azonos persze a szépség- királynővel) jutalma kereken 100 ezer dollár, valamint egy vörös színű Toyota (japán, J márkájú sportkocsi. Amore, amore (Szerelem, sze-relem) címmel filmet forgat « szirupos slágereivel világhír’.; vé lett házaspár, az olasz Bano (39) és Romina T (29). A film — micsodátlan fordulat! — térv .S.arelem, mégpedig sr házaspár szerelme: "Sur,... tűkről ők maguk írták a forgósítókönyvet, önmaguk játsszák ks önmagukat. A zeneszerző: •• Bano. Díszlet- és jelmeztervező Romina Power. „Szupergiccs készül!” — mondták aggódva a filmszakemberek, aztán legyintve hozzátették: „viszont világsláger lesz ...” AJ Banóék is éppen így tervezik ... 1985. MÁJUS 35. Brúnó Kreisky (74) Ausztria hajdani kancellárja egy tavalyi betegsége után elhatározta: soha többet nem borotválkozik, a döntés természetes következménye, hogy ma már dús férfidig ékesíti az arcát, amely — mtt nyilatkozta — annál jobban tifisszik neki, minél többször nő tükörbe. Vera asszony, a felesége korántsem ilyen elégedett „Brúnó úgy néz ki, mintha saját nagyapja lenne” — mondta. Mire az exkancellár: „A fiatalabb hölgyeknek viszont kifejezetten tetszik. Ha mégis öregít, hát az se baj, legalább megvan az ellenpontja a testi friseségemnek.” Erre persze rögön megkérdezték, hogy indul a legközelebbi elnökválasztón, mire: „Ugyan már, azt is tudom, hogy bizonyos dolgohoz már öreg vagyok!” Kerek három hónappal Adna megszületése után a dán Christina Onassis (34) is a gyógyintézetbe költözött, ivartartásával együtt vonult a spanyolországi Marbella egy igen híres klinikájára. Ti ugyanis terhessége idején nem csak visszaszedte azt a súly fesleget, amelytől másfél e tendeje egy sikeres kezelés urán megszabadították — nem ... Nos, a szupernehéz lyű hajókirálynő — a 35. szülésnapján lesz esedékes az őrség — három napig egye kínlódott a klinikán, majd jelent férje, Thierry Rou (32), hogy legalább a jelenkel könnyítse felesége ne helyzetét. Tina számára a gyókúra ideje alatt tilos , csak ásványvizet és bízón fajta gyümölcslevet fogyaszt ám ez utóbbit csak korláto mennyiségben. Viszont Thierryvel könnyben telnek a napok: éjszakként Tina kedvenc szórakhelyére, a diszkóba járnak, agyoncsapják az időt. Gavros fogyasztásról persze sincs, hiszen Tina nem nem ihat. Azaz ... egyszer rajtakapták, amint a diszkó eldugott zugában kólát iyorgatott.