Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-30 / 48. szám
18 SZABAD FÖLD1085. NOVEMBER 30. Én rágyújtok, te beszívod... Világméretű a gond, az aggodalom az emberiség jövőjét illetően. Nemcsak a háborús fenyegetettség, nemcsak századunk szégyene, az éhhalál pusztítása, hanem mindenekelőtt és egyre fokozottabban az ember önpusztító szokásainak, életmódbeli bukfenceinek alakulása ad erre okot. Egyszerűbben és nem köntörfalazva: egyre többet teszünk annak érdekében, hogy egészségünk egyensúlyát megzavarjuk és ezzel végső fokon életünket megrövidítsük. A magamfajta, már sokat élt és sokat látott orvos döbbenetesen sok példát tudna fölsorakoztatni erre, de én most csak egy ilyen miatt fogtam tollat. Olyan kérdésben, amelyben úgyszólván mindnyájan érdekeltek vagyunk. Ez pedig a dohányzás, a füstártalom. Kérem az igen tisztelt Olvasót, hogy ne mondja: lerágott csont, unalomig beszélt téma, különben is, mit akar az öreg Buga doktor, aki hatvan éve szortyogtatja a pipáját?. Hát erről van szó kérem. Pontosabban arról, hogy engem éppen ezért,különösenmellbe vágott a japán orvosoknak az a tudományos megfigyeléseken nyugvó (és a magyar televízióban a Delta egyik októberi adásában is publikált) megdöbbentő közlése, hogy mi — dohányosok, — mekkora egészségi károsodásokat okozunk nem dohányzó de velünk együtt élő és dolgozó embertársainknak! Igen marokra fogva a lényeget: a vizsgálatok kimutatták, hogy a dohányzók által kifújt füst és a hamutartó szélén parázsló cigaretta füstje (az úgynevezett másodlagos füst) csaknem ugyanakkora károsodást okoz — sőt bizonyos esetekben nagyobbat! — a nem dohányosokban, mint a cigarettából közvetlenül beszívott (elsődleges) füst a dohányzó emberben. No mármost: itt az a perht, ahol dohányos létemre is szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy senkinek nincs semmiféle címen és alapon ahhoz joga, hogy saját szenvedélye áldozatává, tegyen másokat! Márpedig a dohányosok — a jelenlegi, kialakult szokások szerint, hogy t. i.’ bárki rágyújthat bárhol — ezt teszik. Ha egy gépjárművezető alkoholt fogyaszt és úgy vezet — azt a törvény, szigorúan megbünteti. Okkal és joggal, hiszen tudatosan veszélyeztette embertársait. Egy dohányos — ha nem dohányosok társaságában, közösségi helyiségekben rágyújt— ugyanezt teszi! Csak éppen (legalábbis nálunk és egyelőre) nem bünteti meg senki. Pedig mennyi munkahelyi vita és családi háborgás született már és születik ma is ebből az áldatlan helyzetből! Mennyi erkölcsi és egészségügyi konfliktus szülője, elindítója ez az illatékonynak tűnő cigarettafüst ... Ideje és sürgető volna már társadalmi méretekben törődni ezzel a sokak számára fojtogató gonddal és nemcsak a magamfajta egészségügyi prédikátorok szintjén. Például talán úgy, mint ahogy a japánok teszik, ahol kötelező (igen, kötelező!) füstmentes órákat tartani, ahol kijelölt helyiségekben szabad csak, igen sok helyen dohányozni. Ugyan milyen gátja, akadálya lehet nálunk — a saját nemtörődömségünkön, majdnem azt írtam, hogy butaságunkon — kívül a hasonló megoldásoknak? De nem is kell példákért Japánba menni, csak ide a szomszédba, Ausztriába, vagy Csehszlovákiáiba, vagy éppen a Szovjetunióba. Több és nagyobb megértésre talált az a társadalmi alapállás (nos és néhány gélszerű, kötelező erejű szabály), hogy a dohányosok kíméljék meg a füsttől nemdohányzó társaikat. • Értsük meg: egymás iránti kötelességünk csökkenteni a veszélyt. Mert igenis: a dohányfüst ártalmas! Éskülönösen az a terhes nőkre, a kismamákra, a fiatalkorúak szervezetére a más ok miatt legyengült állapotúak egészségére, végső soron mindenkire. Ma már tudományos megfigyelések igazolják: ha eltűnne világunkból a dohányfüst, az emberi átlagéletkor pusztán ettől 10 évvel növekedne! Az én egészségem az enyém, úgy rongálom ahogyan akarom, fújják ezt a fajankó ideológiát az alkoholisták, a kábítószeresek, a falánkok, a mindenféle egészséges mozgástól menekülő ,tunya, lusta emberek és mondják persze a dohányosok is. Csakhogy — és esett már erről szó az előzőekben — az ember nem egymagában él. Kis és nagy közösség övezi, amely a privát, a részérdeket csak addig viselheti el, amíg az a közös nagyot nem károsítja. Egy ponton túl nem privát passzió hát a dohányfüst, hanem olyan károsító tényező, amelyről — képletesen szólva — maga az emberiség köhög. Ennek tudatában kell hát kedves Olvasóim minden pipát, minden szál cigarettát meggyújtani! Vagy — de jó is lenne — inkább eloltani ... Buga doktor negatűr vitorlázó Ügyes kezű apukák szobai játéknak miniatűr vitorlázó repülőgépet készíthetnek gyermekük számára. A vitorlázó törzse vékony fenyőléc legyen. A léc kb. 16 cm hosszú, keresztmetszete pedig 4X4 mm. A léchez (1) — a) ábra — hozzáragasztjuk a vastag papírból kivágott szárnytámasztékot (2). A szárnyat (3) a szárnytámaszték vízszintesen kihajlított felületéhez ragasztjuk. Egy kartoncsíkból vagy vastag papírból kialakítjuk a függőleges (4) és a vízszintes (4/a) vezérsíkokat. A valódi vitorlázó repülőgépet a törzs elülső részénél, ahol a pilóta ül, megterhelik. A modell elülső részét szintén meg kell terhelni a lécre (1) felhúzott orrnehezékkel (5). Ennek kialakításához megfelel egy ceruzavédő, egy filctoll kupakja vagy hasonló, az egyik végén zárt cső, Amelybe apró ólom- vagy cindarabkákat, apró szögeket teszünk kiegészítő ballasztként. A terhelés nagyságát a próbarepülések során határozzuk meg. Figyeljük meg a b) ábrát, amelyen a repülőgép elülső része oldalnézetben van ábrázolva. Látható, hogy a szárny (3) enyhén meg van hajlítva. A próbarepülés sorána szárnyvégeket még a c) ábra szerint is meghajlíthatjuk. Az egyenletes repülés elérése érdekében a 4/a vízszintes vezérsíkot szükség szerint kell meghajlítani. VEVŐSZOLGÁLATUNK JELENTIK. A Vérnyomásmérőt valóban csak némi várakozás után lehet beszerezni. Pontosabban: a félautomata lengyel gyártmányú készülék csak előjegyzéssel szerezhető be. Jelenleg nincs, de a tájékoztatás szerint a közeljövőben várható egy szállítmány. Ezért érdeklődők a következő címre küldték rendeléseiket: OMKERT Kereskedelmi Osztálya, Budapest, VI., u. 44. A készülék ára: 3600 forint. Mikes Gyula, nádudvari olvasónk némi keserűséggel írta: „Rovatukban olvastam a variálható gyermeketetőszékről, de a szaküzletben nem kapható.” A továbbiakban a gyártó címét kéri, hogy megtudja: belátható időn belül megvásárolhatja-e? Hadd említsük meg nyomban, rovatunkban arról adtunk hírt, hogy a közeljövőben megjelenik a variálható etetőszék. Nos, a Bútorker tájékoztatása szerint már kapható is. Elsősorban a gyermekbútor szaküzletben található, de a többi bútorbolt is megrendelheti. A fővárosban például a VI., Lenin krt. 81. sz. alatt lévő szaküzletben jelenleg is megvásárolható. Hirdetik a búzacsírát, fogyasztásának hasznosságát, csak arról nem történik említés, hol szerezhető be. Ugyanis az élelmiszerboltokban hiába keresik — írta a többi között Szabó Béláné, hatvani olvasónk. Észrevétele indokolt. Mi is csak több órás telefonálás után tudtuk meg, hogy a fővárosban két olyan szaküzlet található, ahol megvásárolható a búzacsíra. Az egyik: a Malomipari Szakbolt, Budapest, IX., Ipar u. 2., a másik: a II. kerület, a Mártírok útja 71. szám alatti bolt. Végül azt is sikerült megtudnunk, hogy minden megyében található még egy-egy malomipari bolt. A Heves megyeiek például Gyöngyösön, a Lenin út 1. szám alatt találhatják meg a Malomipari Szaküzletet. Ugyancsak Nádudvarról érkezett a varrógép-alkatrészek iránt érdeklődő levél, amit Dobi Ferencné küldött hozzánk. Nos, az érdekelt szakemberektől a következő válaszokat kaptuk: szivarhajós varrógéphez való tű az állami kereskedelmi hálózatban azért nem kapható, mert ezt a fajta gépet évtizedek óta nem gyártják. Legfeljebb a magas párosoknál, varrógépműszerészeknél található. Bár ott is elvétve fordul elő. Így tehát Dobi Ferencné, Nádudvar, Somogyi B. u. 22. szám alatti lakos csak abban reménykedhet, hogy valaki segítségére siet. További tájékoztatás céljából közöljük,, hogy a Varrógép-alkatrész Szaféüzlet címe: Budapest, VI., Nagymező u. 14; a Naumann varrógép szaküzleté pedig: Budapest, VIII., József krt. 37. A keltetőgépet kereső soraink megjelenése óta változó, tartalmú levelek érkeznek hozzánk. Amint arról korábban tájékoztattuk olvasóinkat, jelenleg nem kapható ilyen gép a kereskedelmi hálózatban. Ám a sorok megjelenés után kiderült, hogy az ország különböző területein —a magántulajdonban — található olyan kültetőgép, amit szívesen átadnának. Íme a felkínálók neve és pontos címe: Mester Edit, Komárom Csokonai u. 2. sz., Lenovszky András, Szeghalom, Lenin út 56/1. sz., Misklóssy Sándorné, Kiskunfélegyháza, Hunyadi u. 20. sz., Szabó András, Jásszentlászló, Kossuth u. 15. sz. Az érdeklődők hozzájuk fordulhatnak. Ezt a megoldást tanácsolhatjuk Orosz Ambruskából, Iványi Istvánné kiskunfélegyházi és Lőrincz Sándor hajdúbagosi olvasóinknak. Viktória típusú televízió-alkatrészek iránt érdeklődő olvasónk ma már nem követelheti a kereskedelemtől, hogy biztosítsa a keresett tartozékokat. Ezeket a készülékeket ugyanis már 12 év óta nem gyártják. A jogszabály szerint a gyártásbefejezés után még hat évig köteles alkatrészeket biztosítani az érdekelt vállalat. ám mellékes a mellékhelyiség sem A lakás helyiségeit mindig a megfelelő funkció szerint kell megvilágítani. Nemcsak a szobáknál törvényszerű ez, hanem fontos a lakás mellékhelyiségeiben is, mint például a fürdőszobában. Bemutatott példáink a célszerű megvilágításra adnak ötletet. Mindegyik világítás kereskedelmi típusokkal van megoldva, forma izzóval, fénycsővel —, amely elé homokfúvott üveg burkolatot javasolunk helyezni —, valamint vonalizzóval. Ezek mindegyike kellemes, szép fényt ad a tükör előtt tevékenykedő családtagoknak. Hornicsek Erika belsőépítész