Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-30 / 48. szám

18 SZABAD FÖLD1085. NOVEMBER 30. Én rágyújtok, te beszívod... Világméretű a gond, az ag­godalom az emberiség jövőjét illetően. Nemcsak a háborús fe­nyegetettség, nemcsak száza­dunk szégyene, az éhhalál pusz­títása, hanem mindenekelőtt és egyre fokozottabban az em­ber önpusztító szokásainak, élet­módbeli bukfenceinek alakulása ad erre okot. Egyszerűbben és nem köntör­­falazva: egyre többet teszünk annak érdekében, hogy egész­ségünk egyensúlyát megzavar­juk és ezzel végső fokon életün­ket megrövidítsük. A magam­fajta, már sokat élt és sokat látott orvos döbbenetesen sok példát tudna fölsorakoztatni erre, de én most csak egy ilyen miatt fogtam tollat. Olyan kér­désben, amelyben úgyszólván mindnyájan érdekeltek va­gyunk. Ez pedig a dohányzás, a füstártalom. Kérem az igen tisztelt Olva­sót, hogy ne mondja: lerágott csont, unalomig beszélt téma, különben is, mit akar az öreg Buga doktor, aki hatvan éve szortyogtatja a pipáját?. Hát erről van szó kérem. Pontosab­ban arról, hogy engem éppen ezért,különösen­­mellbe vágott a japán orvosoknak az a tudo­mányos megfigyeléseken nyug­vó (és a magyar televízióban a Delta egyik októberi adásában is publikált) megdöbbentő köz­­­lése, hogy mi — dohányosok, — mekkora egészségi károso­dásokat okozunk nem dohányzó de velünk együtt élő és dolgo­zó embertársainknak! Igen ma­rokra fogva a lényeget: a vizs­gálatok kimutatták, hogy a do­hányzók által kifújt füst és a hamutartó szélén parázsló ci­garetta füstje (az úgynevezett másodlagos füst) csaknem ugyanakkora károsodást okoz — sőt bizonyos esetekben na­gyobbat! — a nem dohányosok­ban, mint a cigarettából köz­vetlenül beszívott (elsődleges) füst a dohányzó emberben. No mármost: itt az a perht, ahol dohányos létemre is sze­retném nyomatékosan kijelen­teni, hogy senkinek nincs sem­miféle címen és alapon ahhoz joga, hogy saját szenvedélye áldozatává, tegyen másokat! Márpedig a dohányosok — a jelenlegi, kialakult szokások szerint, hogy t. i.’ bárki rá­gyújthat bárhol — ezt teszik. Ha egy gépjárművezető alko­holt­­ fogyaszt és úgy vezet — azt a törvény, szigorúan meg­bünteti. Okk­al és joggal, hi­szen tudatosan­ veszélyeztette embertársait. Egy dohányos — ha nem dohányosok társaságá­ban, közösségi helyiségekben rágyújt— ugyanezt teszi! Csak éppen (legalábbis nálunk és egyelőre) nem bünteti meg sen­ki. Pedig mennyi munkahelyi vita és családi háborgás szüle­tett már és születik ma is eb­ből az áldatlan helyzetből! Mennyi erkölcsi és egészségügyi konfliktus szülője, elindítója ez az illatékonynak tűnő cigaret­tafüst ... Ideje és sürgető vol­na már társadalmi méretekben törődni ezzel a sokak számára fojtogató gonddal és nemcsak a magamfajta egészségügyi pré­dikátorok szintjén. Például talán úgy, mint ahogy a japánok teszik, ahol kötelező (igen, kötelező!) füstmentes órákat tartani, ahol kijelölt he­lyiségekben szabad csak, igen sok helyen dohányozni. Ugyan milyen gátja, akadálya lehet nálunk — a saját nemtörődöm­ségünkön, majdnem azt­ írtam, hogy butaságunkon — kívül a hasonló megoldásoknak? De nem is kell példákért Japánba menni, csak ide a szomszédba, Ausztriába, vagy Csehszlovákiá­iba, vagy éppen a Szovjetunió­ba. Több és nagyobb megértés­re talált az a társadalmi alap­állás (nos és néhány gélszerű, kötelező erejű szabály), hogy a dohányosok kíméljék meg a füsttől nemdohányzó társaikat. • Értsük meg: egymás iránti kötelességünk csökkenteni a veszélyt. Mert igen­is: a do­hányfüst ártalmas! És­­különö­sen az a terhes nőkre, a kis­mamákra, a fiatalkorúak szer­vezetére a más ok miatt le­gyengült állapotúak egészségé­re, végső soron mindenkire. Ma már tudományos megfigyelések igazolják: ha eltűnne világunk­ból a dohányfüst, az emberi át­lagéletkor pusztán ettől 10 év­vel növekedne! Az én egészségem az enyém, úgy rongálom ahogyan akarom, fújják ezt a fajankó ideológiát az alkoholisták, a kábítószere­sek, a falánkok, a mindenféle egészséges mozgástól menekülő ,tunya, lusta emberek és mond­ják persze a dohányosok is. Csakhogy — és esett már er­ről szó az előzőekben — az em­­­­ber nem egymagában él. Kis és nagy közösség övezi, amely a privát, a részérdeket csak ad­dig viselheti el, amíg az a kö­zös nagyot nem károsítja. Egy ponton túl nem privát passzió hát a dohányfüst, hanem olyan károsító tényező, amelyről — képletesen szólva — maga az emberiség köhög. Ennek tuda­tában kell hát kedves Olvasóim minden pipát, minden szál ci­garettát meggyújtani! Vagy — de jó is lenne — inkább elol­tani ... Buga doktor n­egatűr vitorlázó Ügyes kezű apukák szobai játéknak miniatűr vitorlázó repülőgépet készíthetnek gyermekük számára. A vitorlázó törzse vékony fenyőléc legyen. A léc kb. 16 cm hosszú, keresztmet­szete pedig 4X4 mm. A léchez (1) — a) ábra — hozzáragasztjuk a vastag papírból kivágott szárnytámasztékot (2). A szárnyat (3) a szárnytámaszték vízszin­tesen kihajlított felületéhez ragasztjuk. Egy kartoncsíkból vagy vastag papírból kialakítjuk a függőleges (4) és a vízszintes (4/a) vezér­síkokat. A valódi vitorlázó repülőgépet a törzs elülső részénél, ahol a pilóta ül, megterhelik. A mo­dell elülső részét szintén meg kell terhelni a lécre (1) felhúzott orrnehezékkel (5). Ennek kialakításához megfelel egy ceruzavédő, egy filctoll kupakja vagy hasonló, az egyik végén zárt cső, Amelybe apró ólom- vagy cindarab­kákat, apró szögeket teszünk kiegészítő bal­lasztként. A terhelés nagyságát a próbarepü­lések során határozzuk meg. Figyeljük meg a b) ábrát, amelyen a re­pülőgép elülső része oldalnézetben van ábrá­zolva. Látható, hogy a szárny (3) enyhén meg van hajlítva. A próbarepülés során­­a szárny­végeket még a c) ábra szerint is meghajlít­hatjuk. Az egyenletes repülés elérése érdekében a 4/a vízszintes vezérsíkot szükség szerint kell meghajlítani. VEVŐSZOLGÁLATUNK­­ JELENTI­K. A V­érnyomásmérőt valóban csak némi várakozás után lehet beszerezni. Pontosabban: a félautomata lengyel gyártmányú készülék csak előjegyzéssel szerezhető be. Jelenleg nincs, de a tájékoz­tatás szerint a közeljövőben várható egy szállítmány. Ezért érdeklődők a következő címre küldték rendeléseiket: OMKER­T Kereskedelmi Osztálya, Buda­pest, VI.,­­ u. 44. A készülék ára: 3600 forint. M­ikes Gyula, nádudvari ol­vasónk némi keserűség­gel írta: „Rovatukban olvastam a variálható gyermek­­etetőszékről, de a szaküzletben nem kapható.” A továbbiakban a gyártó címét kéri, hogy meg­tudja: belátható időn belül megvásárolhatja-e? Hadd em­lítsük meg nyomban, rovatunk­ban arról adtunk hírt, hogy­ a közeljövőben megjelenik a va­riálható etetőszék. Nos, a Bú­­torker tájékoztatása szerint már kapható is. Elsősorban a gyer­mekbútor szaküzletben talál­ható, de a többi bútorbolt is megrendelheti. A fővárosban például a VI., Lenin krt. 81. sz. alatt lévő szaküzletben je­lenleg is megvásárolható. H­irdetik a búzacsírát, fo­gyasztásának hasznossá­gát, csak arról nem tör­ténik említés, hol szerezhető be. Ugyanis az élelmiszer­­boltokban hiába keresik — írta a többi között S­zabó Béláné, hatvani olvasónk. Észrevétele indokolt. Mi is csak több órás telefonálás után tud­tuk meg, hogy a fővárosban két olyan szaküzlet található, ahol megvásárolható a búzacsíra. Az egyik: a Malomipari Szakbolt, Budapest, IX., Ipar u. 2., a má­sik: a II. kerület, a Mártírok útja 71. szám alatti bolt. Végül azt is sikerült megtudnunk, hogy minden megyében találha­tó még egy-egy malomipari bolt. A Heves megyeiek például Gyöngyösön, a Lenin út 1. szám alatt találhatják meg a Malomipari Szaküzletet. U­gyancsak Nádudvarról ér­kezett a varrógép-alkat­részek iránt érdeklődő le­vél, amit Dobi Ferencné küldött hozzánk. Nos, az érdekelt szak­emberektől a következő vála­­szokat kaptuk: szivarhajós var­rógéphez való tű az állami ke­reskedelmi hálózatban azért nem kapható, mert ezt a fajta gépet évtizedek óta nem gyárt­ják. Legfeljebb a maga­­s páro­soknál, varrógépműszerészeknél található. Bár ott is elvétve for­dul elő. Így tehát Dobi Fe­rencné, Nádudvar, Somogyi B. u. 22. szám alatti lakos csak ab­ban reménykedhet, hogy valaki segítségére siet. További táj­é­kozta­tás céljából közöljük,, hogy a Varrógép-alkatrész Szaféüzlet címe: Budapest, VI., Nagymező u. 14; a Naumann varrógép szaküzleté pedig: Budapest, VIII., József krt. 37. A keltetőgépet kereső so­raink megjelenése óta változó, tartalmú levelek érkeznek hozzánk. Amint ar­ról korábban tájékoztattuk ol­vasóinkat, jelenleg nem kap­ható ilyen gép a kereskedelmi hálózatban. Ám a sorok megje­lenés után kiderült, hogy az or­szág különböző területein —a magántulajdonban — található olyan kültetőgép, amit szívesen átadnának. Íme a felkínálók ne­ve és pontos címe: Mester Edit, Komárom Csokonai u. 2. sz., Le­­novszky András, Szeghalom, Le­nin út 56/1. sz., Misk­lóssy Sán­­dorné, Kiskunfélegyháza, Hu­nyadi u. 20. sz., Szabó András, Jásszentlászló, Kossuth u. 15. sz. Az érdeklődők hozzájuk for­dulhatnak. Ezt a megoldást ta­nácsolhatjuk Orosz Ambrus­ká­ból, Iványi Istvánné kiskunfél­egyházi és Lőrincz Sándor haj­­dúbagosi olvasóinknak.­­ Viktória típusú televízió-al­­­­katrészek iránt érdeklődő olvasónk ma már nem kö­vetelheti a kereskedelemtől, hogy biztosítsa a keresett tarto­zékokat. Ezeket a készülékeket ugyanis már 12 év óta nem gyártják. A jogszabály szerint a gyártásbefejezés után még hat évig köteles alkatrészeket bizto­sítani az érdekelt vállalat. ám mellékes a mellékhelyiség sem A lakás helyiségeit mindig a megfelelő funkció szerint kell megvilágítani. Nemcsak a szobáknál törvényszerű ez, hanem fontos a lakás mellékhelyiségeiben is, mint például a fürdőszo­bában. Bemutatott példáink a célszerű megvilágításra adnak öt­letet. Mindegyik világítás kereskedelm­i típusokkal van megoldva, forma izzóval, fénycsővel —, amely elé homokfúvott üveg bur­kolatot javasolunk helyezni —, valamint vonalizzóval. Ezek mindegyike kellemes, szép fényt ad a tükör előtt tevékenykedő családtagoknak. Hornicsek Erika belsőépítész

Next