Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-20 / 29. szám

ly SZABAD FÖLD A gyermekek éve Az idei év az egészséges gyermek, a jövő ígéretének esztendeje. „ ... és várják azokat, akik jönnek...” ízlelgetem Ady sorát. Nem akarom megmondani, hogy honnan jött az a levél, amelyet most betűzgetek, mert nem akarom, hogy vita, nézeteltérés, vagy harag legyen belőle. Pedig megérdemelné a megrovást, ha nem is a falu, de azok a lakói, akik maradiságukkal gondot okoznak annak a derék gyerekágyas menyecskének, ald a levelet lebetűzte. Lássuk mi is van benne: „Már a harmadik napon öszszevesztem a koma asszonyommal. Féltem a kicsit. Még a széltől is óvom, bekötöm a számat is, ahogyan a könyv írja. Ő meg, hogy ez is látni akarja, meg az is látni akarja, meg amaz is, és jönnek csapatostul, nézik, bámulják, még meg is csókolják ki a kezét, ki az orcáját. Azt mondtam, hogy nem engedem. Csak nem attól félsz, hogy megverik a szemükkel? Olyan tudatlan nem vagyok, hogy a szemverésbe hinnék, de mégsem engedem, még ha elvész a komaság, akkor se! Ugye, igazam van?” Igaza bizony! Igazat írt. Maga bátor kis fiatal asszony, aki a gyerek iránti szeretettől sugallta igazsága tudatában még a komaságot is feláldozza, ha kell, de szembefordul a falu elmaradott szokásaival, átkos hagyományaival. Nemcsak maga tiltakozik az újszülöttek meglátogatása ellen — mert legtöbbször csak merő kíváncsiság az oka —, hanem az orvosi felfogás is, amely megfogalmazza az apró élet felett a legelső tilalmat: „Ne látogassuk az újszülöttet”. Vajon, miért? Az újszülött csecsemő olyan, mint a palánta. Azt is fogják a fagytól, a széltől, a dértől, a harmattól. Csak akkor ültetik ki, amikor már megerősödött. Az újszülött apró szervezetének ellenálló-képessége igen gyenge. Pedig ketten gondoskodtak róla, a természet és az édesanya. A természet úgy, hogy már a méhen belüli életben olyan — az anyai szervezetben termelődött és a vérrel a csecsemő testébe kerülő — védőanyagokat juttat az újszülöttbe, amelynek élete első heteiben a legszükségesebb ellenállást tudják biztosítani. Az anyag meg úgy, hogy ezt az anyatej ellenanyagaival sorozatosan és rendszeresen pótolja és fokozza. De ez még mind kevés. Ahhoz legalábbis kevés, hogy a tömegesebb és életképesebb kórokozók ellen megvédje a gyenge, a fertőzések hatásaival megbirkózni még alig tudó szervezetet. A csecsemő méhen belüli életében védett volt. Fény, hang nem ártottak, hideg, meleg nem bántotta, csak növekedett és gyarapodott. A születés után megkezdődött az önálló élet és ez már önmagában is kemény próbára teszi. Csoda hát, ha könnyen megbetegszik, ha minden megárt neki, ami rendkívüli veszedelmet jelent? Vagy meri-e azt mondani valaki, hogy a látogatók felől rázúduló kórokozók tömege nem rendkívüli veszedelem? Bizony az, kedves olvasóim. Olyan veszedelem, amely ellen az anyavérrel kapott és az anyatejjel pótolt ellenálló-képesség — sajnos — kevés. Mit gondolnak, miért járnak az orvosok a szülésnél, és a gondozók bekötött szájjal az újszülöttek között? Miért javasolják az anyáknak, hogy szoptatáskor kössék be a szájukat? Miért tiltják a csecsemők csókolgatását? Azért, mert a felnőtt szája, garatja, olyan (gazdájára talán nem is veszedelmes) láthatatlan élőlényekkel lehet tele, melyek beteggé tehetik a csecsemőt. És miért viszik a szülőintézetekben külön csecsemőszobákba az újszülötteket ? Hogy távol tartsák a gyerekágyasok körül sürgölődő felnőttektől. A komaság intézményes, szép hagyomány. A koma az ünnepélyes névadás tanúja rokonává, gyermekévé fogadja az újszülöttet és megígéri, hogy testi, lelki segítséget nyújt neki, ha rászorul. Márpedig az nem testi segítség, ha a látogatók ármádiájával a fertőzés lehetőségét zúdítja a nyakába. Aki ezt nem érti, az nem érdemli sem a megtisztelő koma nevet, de magát a komaságot sem. Buga doktor Kellemes időtöltés a kertben, teraszon, vagy netán a strandon, üdüléskor a vízparton olvasni. Ám megesik, hogy kis időre letesszük a könyvet — nyitva — s egy röpke szellő összevissza fújja a lapokat. Ha egy nagyméretű befőttesgumival ilyenkor csak átfogjuk a nyitott fél könyvet, nincs miért bosszankodni. Az új nyeles felmosó- és súrolókeféket rövid időre mártsuk sós vízbe, így az élettartamát meghosszabbítjuk. A keféket időközönként nagyfogú szőnyegfésűvel tisztítsuk meg, majd szappanosvíz és szalmiákszesz keverékével mossuk át, s tiszta vízzel öblítsük ki. A gyümölcs tartósítási módjainak egyike a kandírozás, vagyis a gyümölcs teljes elcukrosítása. A cukrozott gyümölcs többféle is lehet, de valamenynyinek a készítésében az az alapelv, hogy a gyümölcs eleinte ritkább, majd mind sűrűbb cukorszörppel kezelendő. Ezáltal a gyümölcs sejtjeinek falán át fokozatosan több és több cukor hatol be a sejtekbe, közben a gyümölcsben levő enzimek és a gyümölcs héján élő apró szervezetek elpusztulnak, így a cukros gyümölcs már nem szorul tartósítószerre, de arra sem, hogy gőzben csírátlanítsák, sterilizálják. A megfelelően kandírozott gyümölcs, ha huzamosabb ideig tárolják is, legfeljebb megszárad, megkeményedik, de nem indul erjedésnek, rothadásnak, és ha száraz, levegős helyen tárolják, nem is penészedik meg. Cukrozással eredményesen tartósítható a cseresznye, a meggy, a zöld mandula, a zsenge dió, a hámozott, paróbb körte, a ringló, a szilva, a kajszi, az őszibarack és a sárgadinnye is. Kandírozásra alkalmas a félig érett, teljesen ép, magas vagy kimagozott gyümölcs. A gyümölcsöt — hogy ellepje — híg cukorszörpben (1 liter vízhez 1 kg cukor) „előfőzzük” — a gyümölcs fajtája és érettségi állapota szerint — öt-tíz percig. Az előfőzésnek az a célja, hogy a gyümölcs húsának sejtfalai fellazuljanak, és a különböző sűrűségű cukoroldatok befogadására alkalmassá váljanak. A kemény húsú gyümölcsöket, így a zsenge diót, a zöld mandulát, a ringlót az előfőzés előtt meg kell szurkálni, hogy a cukros lé könnyebben behatolhasson a gyümölcsbe. Sőt a zsenge diót megszurkálása után több napon át, naponta váltott vízben (üvegben vagy porcelánedényben) áztatni is kell, hogy keserű, fanyar ízét elveszítse. Az előfőzést követi a sűrűbb cukorszörpben való gyakori áztatás, illetőleg főzés. A kemény húsú körtét, birset, zöld diót, mandulát, ringlót a fokozatosan töményített cukorszörpben való áztatás közben háromnaponként fel is főzhetjük, mert a cukros gyümölcsnek nem szabad keménynek maradnia. A lágyabb húsú gyümölcs az egyszeri előfőzés alatt is eléggé megpuhul. A gyümölcsök két, esetleg három hétig is állhatnak a cukorszörpben oly módon, hogy a szörpöt háromnaponként mindig leöntjük a gyümölcsről, és a szörp cukortartalmát — szükség szerint — forralással besűrítjük, vagy újabb cukoradagok feloldásával növeljük. A szörpöt hidegen öntsük a gyümölcsökre. A felöntést mindaddig folytatjuk, míg a szörp fel nem használódik. Az áztatás után következik a szárítás. A gyümölcsöket vékony lécből, esetleg vesszőkből készült rostélyokra, rácsozatra rakjuk, és 30-40 fokra melegített sütőben mindaddig szárítjuk, amíg a cukor a gyümölcsökön szép, üveges máz alakjában meg nem merevedik. A kandírozást úgy is befejezhetjük, hogy a gyümölcsöket porcukorban vagy kristálycukorban meghempergetjük, és néhány napig tálcán szétterítve levegőn szárítjuk, majd üvegekbe rakjuk. Az üvegek száját vékony vászonnal kötjük le, hogy levegő érje ugyan az eltett gyümölcsöt, de por, légy, hangya, darázs ne férhessen hozzá. A kamdírozással olyan gyümölcsöket is hasznosíthatunk, amelyek egyébként tönkremennének. A kandírozott gyümölcs a gyári cukorkánál sokkal értékesebb csemege, mert mindazokat az ásványi sókat, létfontosságú anyagokat is tartalmazza, amelyekre szervezetünknek oly igen nagy szüksége van. M. K. Kandírozzunk gyümölcsöt! Pareo a strandon. .. Ez az érdekes és „izgalmas” strandviselet valahonnan a csendes-óceáni szigetvilágból származik, ahol Tahiti és Hawaii napsütötte paradicsomában a bennszülött lányok viselik hasonló módon. Elkészítéséhez 160X 60 cm anyag szükséges, amely lehet batiszt, selyem, muszlin, olyan kelme, aminek szép esése van. Minél egzotikusabb a mintája, annál „élethűbb”. Aki ügyes, ért a batikoláshoz, egyszínű kelmére — szabadjára engedve fantáziáját — csodálatos virágokat, madarakat stb. festhet. Mások, akik inkább hímeznek, ily módon díszíthetik ezt az exkluzív stkrandruhát. A szélét körbe elütő anyaggal paszpótozhatjuk is. A bikini fölött a pareo alkalmazási módját rajzaink mutatják. Egyik végét háromszög alakra hajtjuk, körbefogjuk vele a csípőnket, bal oldalt — az ábra szerint — csomóra kötjük, a maradékot pedig szépen hajtásokba szedjük és összefogva a csomóba dugjuk. Másik módja a megkötésének: Féloldalt az egyik vállon megcsomózzuk, de megköthetjük a mell fölé csomózva is és mindkét esetben még egyszer a csípőnél. Vékonyabb alakon a pareot egymásra hajtva, egy szép brossal is meg lehet tűzni, vagy ugyanígy, csak hátul középen rögzíteni. 1985. JÚLIUS 20. VEVŐSZOLGÁLATUNK ^ JELENTI ,/^J Létezik-e olyan tapasz, ami enyhíti, vagy csökkenti a fájdalmat? — kérdezik sokan, sőt néhányan tudni vélik, hogy ez az új találmány kapható is, csak éppen azt nem tudják, hol. Szilágyi Lajos, Vértesboglár, Kossuth u. 51. sz. alatti lakos is erre kér választ. Nos, valóban létezik ilyen tapasz. Neve: Mottó Reumatapasz. Több helyen is megtalálható, elsősorban a Fitotéka-üzletekben. Ahol nem működik ilyen üzlet, ott érdemes a Herbária-boltokat felkeresni. Sőt, illatszer-magánkereskedőknél is lehet érdeklődni. Gjollenstein Péter géderlakió olvasónknak viszont azt tanácsoljuk, hogy lakatosmesterhez forduljon, aki elkészítheti az alumíniumkeretet. Ugyanis, ha az a bizonyos ajtó, amit szeretne beüvegeztetni, nem típusméret, aligha szerezhet hozzá kész keretet. Ezért csak abban reménykedhet, hogy magániparos elkészíti. O Orbán László, Zsámbok, Arany J. u. 15. sz. alatti lakos vészcsengővel ellátott hőmérőt keres. Bárhová fordul, sehol nem tudja beszerezni. Sőt, a környékbeli üzletekben még csak nem is hallottak róla. Ezért kéri az olvasótársak segítségét. Mi pedig közzétesszük az óhajt. Ugyanakkor azt is tanácsoljuk, érdeklődjön olvasónk a Keravill-szaküzletekben. Jogosnak véljük Istvánfy Károly székesfehérvári olvasónk észrevételét, azt a bizonyos Giberellin tablettát éppen Székesfehérvárról indították útjára, éppen ezért ott kellene hozzájutni. Elképzelhető azonban, hogy a virágzás idején elkapkodták ezt az új, terméshozam-növelő, porzást kiegészítő szert. Ha azt is figyelembe veszszük, hogy olyan új termékről van szó, ami valójában csak az idén vizsgázik igazán, nyilvánosságot is most kapott, bizony előfordulhat, hogy kifogy. Ilyen nagymérvű keresletre a gyártók sem számítottak. A felmosószivacsot illetően pedig azt tanácsoljuk, hogy a háztartási boltokban szíveskedjék keresni. Ezek a szivacsok ugyanis nem értek el olyan nagy népszerűséget, mint a Giberellin tabletta, ezért egyre gyérebben rendelik a kereskedők. Ám a két eset arra figyelmezteti a kereskedelmet, hogy jobban kellene alkalmazkodni a keneslet és kínálat törvényeihez. Bármennyire is jó a magyarázat, mégsem fogadható el az a szemlélet, hogy egyik áru a növekvő kereslet, a másik pedig a lanyhuló kereslet miatt hiányzik. Czakó Gyula siófoki és Novák István keszthelyi olvasónk kérdezi, hogyan juthatna hozzá az úgynevezett „27 ezős NB méhcsalád”-hoz. Kérdéseikre pontos választ nem adhatunk, mert az ilyen jellegű ismereteink hiányosak. Csupán a közelmúltban történt egyik tájékoztatón hallottuk, hogy Várallyai Béla nyugalmazott művelődési központ igazgató, Tápiószentmárton, segítségükre lehet. Tehát az iménti címet szíveskedjenek felkeresni. Aondenzátor és villanymotor iránt érdeklődő olvasóinkat arra kérjük, hogy a következő címet keressék föl: Villanymotor-szaküzlet, Budapest VII., Majakovszkij u. 49. Nemcsak választ, esetleg a kért motort is megkaphatják.