Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-06 / 27. szám

1785. JÚLIU­S 1 Veszélyes elméletek Washingtonban Az ameikai diplomácia összetett sakkhúzások egyik fontos eseménye volt Bush alelnök nyugat-európai körútja, melynek elsődleges célja az európai szövetségesek aktivizálása és ezen belül az amerikai űrfegyverkezési tervek népszerűsítése. Ezt a tényt nem homályosíthatja el, hogy a tárgyalásokon, főleg Bush­ és Helmut Kohl nyugat-német kancellár megbeszélé­sein fontos helyet foglalt el a „nemzetközi terrorizmus meg­fékezését célzó közös intézkedések” lehetősége. Nem tükrözött különösebb rugalmasságot, hogy éppen a Kohllal folytatott eszmecserét megelőzően Bush­ az Egyesült Államok bonni nagykövetségén tárgyalt a szélsőséges Franz Josef Strauss bajor miniszterelnökkel, a CSU elnökével. A katonai erők további felsorakoztatása tükröződött a Newsweek szemleírójána­k vezércikkében is, amely hiányolja az európai NATO-vonal ütőképességét, mondván: az európai egységek nincsenek olyan helyzetben, hogy a Varsói Paktum feltételezett támadását visszaverhessék. Szinte színpadila­gét tussal állapítja meg a lap, ha a Szovjetunió és szövetsége­sei viillámháborút indítanának a nyugati szövetségeseknek vá­­lasztaniok kellene, a terep átadása vagy pedig a nukleáris fegyverek használata között. Nem kérdéses, hogy ennek az el­méletnek a felállításával végsőfokon megint csak a csillaghá­borús politikát óhajtják alátámasztani. Az amerikai szemleíró azután megint megállapítja, hogy a NATO katonai parancs­nokok, élükön Bernard Rogers tábornokkal esetleg mégis megtalálják a kiutat a dilemmából, amit röviden így jellemez: nukleáris háború vagy semmi. Arról is érkeztek jelentések, hogy Washington a hagyo­mányos fegyverzetet is mindenképpen erősíteni akarja és a Fehér Házhoz közelálló „Európai Biztonsági Szemle” azt in­dítványozza, hogy az elkövetkező években 30 milliárd dollár értékben fokozzák az erre vonatkozó kiadásokat A lényeg mindenképpen az, hogy Washington változat­lanul szeretné vezető szerepét érvényesíteni a nyugati tábor­ban. A kormányzat mindent elkövet azért, hogy az amerikai közvélemény azt lássa: a dolgok úgy történnek a világban ahogy azt a Fehér Házban eltervezték. Ugyanakkor az U. S. News and World Report megállapítja: egyre erősödő kihívást jelent Reagan számára külpolitikai bizonytalankodása, amely kudarcokra vezetett különösen Közép Amerikában és a Közel- Keleten. Amerikai források szerint Reagan politikai munka­társai is attól tartana­k, hogy a külpolitka terén tapasztalható zűrzavar felismerése Amerikában Reagan elsőszámú problé­májává válhat. Akadnak olyan külügyi szakértők is az Egye­sült Államokban, akik kifejezetten leszögezik: a csúcson ta­pasztalható hozzáértés hiányát súlyosbítja az a körülmény, hogy Reagan képtelen vol­t hatékony rendszert kialakítaná, át­fogó globális stratégia alkalmazására. A hét fontos eseménye volt, hogy Francesco Cossiga lett az Olasz Köztársaság új államfője. Az olasz képviselőház épü­letében összegyűlt törvényhozók elsöprő többséggel választot­ták meg Cossigát a Köztársaság nyolcadik elnökévé. Olaszor­szágnak a második világháború utáni történetében most má­sodszor fordult elő, hogy egy köztársasági elnököt rögtön az első szavazási fordulóval megválasztottak. Cossiga politikai páyafutását fiatalon kezdte, 17 éves volt, amikor 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Pártba. A fiattal és tehetséges politikus kormányfunkciót először Aldo Moro harmadik kabinetjében töltött be, hadügyi államtitkár­ként. Legmagasabb posztját 1979-ben érte el, amikor kor­mányt alakított. Miniszterelnöksége idején Cossiga az Európai Gazdasági Közösség soros elnöki tisztségét is betöl­tötte. Álta­lában, viszonylag fiatal kora ellenére az olasz élgárda egyik legtapasztaltabb politikusának tartját. A világsajtóban nap­ mint nap élen szerepel Nicaragua. A Spiegel című nyugatnémet hetilap felteszi a kérdést, tervez-e az Egyesült Államok katonai csapást az ország ellen. A lap ezután úgy folytatta: Reagan elnök egyenlőre csak szavakban foglalkozik a Nicaragua elleni amerikai rohamcsapatok ki­küldetésével, de kérdés, hogy a szavakból nem lesz-e cseleke­det. Nyugatnémet források ezután idézik az elnököt, aki megállapította: meg van a reális lehetősége annak, hogy ame­rikai cápátokat küldjön Nicaraguába, ha más politikai lépé­sek nem jelentenek megoldást „Megoldás” alattt természete­sen az elnök az amerikai diktátum elfogadását érti, holott még külügyminisztere, Georg Schultz is óvott a veszélytől, amit az amerikai csapatok beavatkozása jelentene. A New York Times véleménykutatást rendezett magasrangú katonatisztiek és diplomaták sorában és „mindössze” annyit állapított meg, hogy a katonai döntés napi témává vált Azért nem egyértelmű a Fehér Ház álláspontja ebben a kérdésben sem, nyugati sajtóforrások többször idéznek magas­rangú kormánytisztviselőket, akik szerint Nicaragua a végze­tes döntést nem teszi szükségessé. Az amerikai vonalvezetést Nyugat-Európában sokan kritizálják, mondván, hogy már­­ most, nyár elején a 238 milliós szuperhatalom, az Egyesült Ál­lamok fokozott nyomását a­­3 milliós Nicaraguára. A Fehér Ház politikája azt tükrözi, hogy ezt a nyomást Washington nem fogja csökkenteni, hacsak a nicaraguai kormány, ahogy ahogy mondják: nem dobja be a fehér kendőt Ezután ismét egy aggasztó hang, Thomas O’Neil, az amerikai képviselőiház szóvivője állapította meg: Nem hiszem, hogy az elnök boldog lenne addig, amíg az amerikai katonák nem jelennek meg a kis országokban. Sümegüi Endre SZABAD FÖLD 9 Kádár János, az MSZMP főtitkára június 27-én a Központi Bizottság székházában fogadta Willy Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szocialista Internacionálé elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. (MTI Fotó : Szabó Sándor felvétele.) „Új élet reményéért” Séta Karlovy Varyban Bár az idei június a híres csehszlovák gyógyhelyet, az egy­kori Karlsbadot sem kényezteti a napsugár túláradásával, azért most esőben sem­ csúnya az ivó­kúrák eldorádója, ahol hajda­nán Mária Terézia és Nagy Pé­ter is megfordult, hol randevút adtak egymásnak a világ arisz­tokratái, pénzmágnásai. Frissen festettek a narancssárga, tür­­kisz, rózsaszín, banánsárga sze­cessziós paloták. Az egyik kis­hegyi utcáin felkapaszkodván egy csodás épület remek tövében kis sárga kétszintes jelentékte­len házikó falán emléktábla. Itt járt Arany János 1867-ben elő­ször, és még utána, kilencszer, epebaját gyógyítandó, s ezután itt kapott újra kedvet ahhoz, hogy a Toldi szerelmét befejez­ze. Úgy tűnik, a városhoz fűző­dő legendák is hozzájárultak ahhoz, hogy Arany beleszője versébe: „ha ne­m új életért, új élet reményért. S ha valaha célhoz bír jutni az ének, Köszönj e forrás csuda Hévizének." Nos, választhatott volna szebb lakást is, vélekedem magaimban, hímem később megtudom, hogy az akkori polgármester fel is ajánlott egy előkelő palotát, de Arany ragaszkodott ehhez a szerény magánházhoz, amelyet kedves barátai adták kölcsön. Kellemes zene szűrődik fü­lembe, s már feltűnik a kolle­­xin­ádnak nevezett ivócsarnok. A Tepla (meleg) folyó bal partján egy hosszú, korinthoszi stílusú oszlopokkal díszített széles ár­kádsor alatt furcsa szertartás folyik. Színes porceláncsészék megnyújtott pipára emlékeztető, lyukas fülén át szívják a gyó­gyulni vágy­ók lassan sétálva a vizet. Egyik-másik arc csupa odaadás. Alaposabb megfigyelés után kitűnik, hogy határozott koreog­ráfiája van az ivásnak. Két lé­pés egy korty, két lépés egy korty — zenére. Így írják elő az orvosok, ugyanis az az egy-más­­fél deci víz tizenöt perc alatt járja át kellőképpen a szerveze­tet. Egyszerű, kék-fehér ivócsé­szémmel — tudtam volna szeb­bet is választani háromszor eny­­inyért — odajárulok a hatos kúthoz, s megpróbálom a vizet hasonló szertartásossággal meg­inni. Az első korty nem is rossz. Legalábbis jó meleg. A máso­diknál érzékelem, hogy enyhén sós és vastartalmú. A harmadik szippantásnál, mintha egy kis kén is lenne benne, szerencsére a víz teljesen szagtalan. S ha nem is tizenöt, de három perc alatt kiiszom az egy deci vizet. Bármilyen hasznos is lehet ez a víz, azért kárpótolom magam a nevezetes Karlovy Vary os­tyával, mely vékony, barna, ke­rek lap és íze hasonlít a mi cso­kis nápolyinkra. Utánaküldök még egy Becherovkát, mert mi lenne, ha Karlovy Va­ryból úgy mennék haza, hogy ezt a híres likőrt meg sem kóstoltam. A múlt század elején a Becher családnál vendégeskedett egy angol orvos, a gyógynövények jeles ismerője. Az ő találmánya volt a ma Karlsbadi keserűnek is nevezett Becher-ital, amely­nek repoetjét az itteni Becher József patikusnak ajándékozta, akinek családja úgy őrizte a tit­kot, mint a szegedi Pick család a téliszalámiét. Az utolsó férfi családtag 1944-ben elesett a há­borúban, de egy női hozzátar­tozó megőrizte a receptet. Nem volt elveszett ember IV. Károly király sem, akit a gyógyvizek felfedezőjének tarta­nak. Állítólag vadászat közben, egy menekülő zergét kergetve jutott el ide az erdőségekkel övezett, mély fekvésű völgybe, ahol is a gyógyító forrásokat fellelte. A népi monda szerint viszont egy pásztor látta magy először a magasba feltörő for­rásvizet. Lehet, hogy így volt, mindenesetre királyi a sarat,­­ főként királyi vagyon kellett ah­hoz, hogy a gyógyvíz hasznosul­hasson és igényes sorházak, pa­loták, szállodák épüljenek. A történelmi igazság az, hogy IV. Károly már olaszországi útja alkalmával megismerkedett kü­lönféle gyógyhelyekkel, s a ta­pasztalatok birtokában engedte meg Vary (főzővíz) falu lakosai­nak 1437-ben, hogy fürdőt épít­senek. Jól jövedelmezett a fürdő, a falu várossá terebélyesedett, s a hálás helyiek­ felvették Ká­roly nevét. A város mára elérte a 60 ezres lélekszámot. Séta közben alaposan meg­éheztem, s erről eszembe jut, amit a prospektuskban olvas­tam. Egyszer itt járt gróf Wal­lenstein tábornagy 900 főnyi kí­sérettel és három hét alatt há­rom környező kerület teljes élelmiszerkészletét jelezték. Ugyanebből a füzetből értesül­tem, hogy Nagy Péter cár a leg­szívesebben az itteni kovács­műhelyben időzött és ott vas­­rudak hajlítgatásával edzette erejét. Ismét az ivócsarnok. A for­rások számlálásánál több mint nyolcvanig jutottam, ezek több­sége a házak pincéjében vagy más váratlan helyen bukkan fel Viszont a jól ismert nagy hoza­mú források száma húsz. A leg­híresebb a Geisi­rnek nevezett csoport négy kúttal, amelyek fölé néhány éve korszerű, de a tájba jól illeszkedő pavilont emeltek. Tizenkét méter ma­gasra is felszökik a nagy for­rás 74 fokos vize. Egy liter víz két gramm erősen ásványos anyagot tartalmaz. Balneológu­­sok, miután gondosan vegyele­­mezték a vizeket, jegyzékbe fog­lalták a „benne lakozó” 34 ás­ványi anyag nevét, s az orvosok ezek ismeretében írják elő, me­lyik beteg hányas számú kút­­ból igyék. Kortyolva, lépkedve, zeneszó mellett. Rapai Piroska

Next