Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-03 / 31. szám
1985. AUGUSZTUS 3. Díszkertek, parkok Országjáró túrák során gyakran vezet el utunk egy-egy műemlék vagy műemlék jellegű kastély és a körülöttük levő díszkertek, parkok mellett. A kastélykerteik általában szabadon látogathatók, s bennük értékes, ritka fafajtákban, cserjékben is gyönyörködhet a látogató. A szécsényi Forgáchkastély a Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításának, a vadászatot bemutató gazdag anyagnak ad helyet. Szépen gondozott parkjában kis tavat is találunk. Bátorterenyén, a volt Gyürki— Solymosi kastély parkját természetvédelmi mintaterületté nyilvánították; az értékes fák és cserjék között sétautakat, kényelmes pihenőparkokat alakítottak ki. Alsópetényben — az Andreánszky-kastély parkjában — platánfacsoportok, nyárfák, vadgesztenyék hívják fel magukra a figyelmet. Magyarnándorban, a Buttler-kastély kertjében platán, hárs, tölgy díszül. Nőtincsen a Szitovszkikastély parkja őriz értékes fákat, csakúgy, mint a nézsai és a nógrádgárdonyi kastélykert. Egyik legszebb arborétumunk az alcsúti, József főherceg egykori kastélykertje. Hatalmas területén két kis patak is keresztülfut, s az általuk képzett kis tavat tavirózsák díszítik. Mocsári ciprusok, libanoni cédrus, óriástuják, 150 éves platánsor is látható itt. A fehérvárcsurgói kastély kertjének különlegessége az oszlopos szeder. A nádasladányi angol gót stílusú kastély kertjében a páfrányfenyők, a tujásó, a cédrusok érdemelnek figyelmet. Sárszentmihályon a műemlék jellegű kastély épületét vadszőlő, borostyán, iszalag futja be, a park látványossága pedig egy óriás — 445 centiméter átmérőjű —, 33 méter magas kocsányos tölgy. A dégi kastélyt övező parkon a Bozót-patak folyik keresztül, egy részén kis tóvá szélesedve, melynek partján ostorfák, japánakácok, páfrányfenyők díszlenek. Dobán az Erdődy család műemlék-kastélya körül, a tölgyeserdőből alakítottak ki angolkertet. Különleges értéke az az óriás méretű fehérnyár, amely a második legnagyobb az országban. A devecseri kastélypark mocsári ciprusok, császárfák, szomorú magaskőrisek lelőhelye. Nagycenken található a világ legnagyobb, legidősebb hársfasora, idén 226 éves. Sopronhorpácson a kastélykert gazdag fenyő- és lombfagyűjteménye érdemel figyelmet. A gödreszentmártoni parkban évszázados bükkök, hársak, fenyők élnek. Sellyén a Batthyánykastély parkjában a világ minden tájáról való fák láthatók, köztük a kék spanyol jegenyefenyő. Iharosberényben mammutfenyők, lucfenyők, cédrusok díszítik a kastélykertet, Somogygesztiben a csaknem hét hektár kiterjedésű kertben a platánfákban gyönyörködhet a látogató. Zala községben, a kastélyban Zichy Mihály-emlékmúzeumot rendeztek be, a parkban pedig 170 esztendős, óriási lucfenyők, csörgőfák, ostorfák láthatók. A kastélyparkok látogatásának, a helyenként szükséges engedély beszerzésének módjáról és más kérdésekről a Tourinform 179-800-as telefonszámán adnak bővebb felvilágosítást. Casting Nincs még másfél évtizede, hogy a horgászsport szabályszerűen kivetette kebeléből a casting (cél- és távdobó) sportot. Pedig a magyarok abban az időben szépen dobáltak, számos világbajnokság, sőt, világrekord birtokosainak mondhatták magukat. A baj csak az volt, hogy a csapat néhány család különböző nemzedékeiből állott, az állandó utazgatás pedig — közköltségen — igen sokba került. A mozgalomnak pedig akkor éppen nagyon sok volt a gondja és kevés a pénze. Országos küldöttközgyűlési határozattal mondották ki tehát, hogy a cél- és távdobásnak a horgászathoz semmi köze, a csapatot a szövetség feloszlatja. A döntés akkor bölcsnek volt nevezhető, az indoklás azonban nem állotta ki az idő próbáját. Nem sokkal később ugyanis divatba jöttek országszerte a legkülönbözőbb horgászvetélkedők, igen gyakran fiatal résztvevőkkel. Ezeknek az öttusáknak, tíztusáknak meg mindenféle nevű összecsapásoknak rövidesen a cél- és távdobás lett a legnépszerűbb „tusájuk”. Előnyei ugyanis rendkívüliek. Például nem kell hozzá se víz, se hal. Sőt, nem is veszélyes. A srácok pedig kimondottan élvezték a „hajigálást”. Később, a gyakorlati horgászás során ezek a fiatalok igen sok hasznát vették a szárazföldön szerzett gyakorlatuknak. A casting valóban ügyességet kívánó és így ügyességet fejlesztő, koncentrálásra nevelő tevékenység. Nagyon szigorú szabályok szerint űzik, gyakran nemcsak a bot hosszát rögzítik a szabályok, de még azt is, hogy dobásnál mekkora zászlót (eresztéket) szabad lengetni, milyen irányban, és hogy fél kézzel kell-e dobni, vagy szabad használni mind a kettőt. A távdobás hét és fél grammos, tehát igen könnyű, szabványosított súlyocskával történik, és a legjobbak ezt képtelennek tűnő távolságokra, a száz méter közelébe kiröpítik. Dobnak vízre is, de itt a cél az, hogy egy messzire lebegő, hetven centiméter átmérőjű gumikarikába beletaláljanak. Azután a célbadobást hasonló átmérőjű táblákra, szárazföldön folytatják. Ez a szám egyébként teremben is gyakorolható. A legnehezebb talán a műlegyezés. (A horog hegyét lecsípik.) Itt súly egyáltalán nincs, a speciális legyezőzsinórt a saját tehetetlenségi erejét kihasználva kell lengetni, majd a célra pöccinteni. A lengetés közben van olyan szakasz, amikor 15 méter (!) hosszú zsinórt lendít a háta mögé, majd ismét előre a versenyző. ... A castingosok azonban nem hagyták eltemetni magukat. Az egyik legsikeresebb versenyző, dr. Dienes Ferenc időközben Regölyben lett orvos, ott kezdte tanítgatni a fiatalokat, odautazgattak a régi „nagyok” és a leglelkesebb érdeklődők. Sportáguk rövidesen szervezeti formát is öltött, megalakították a Casting Clubot. Ez persze már nem lett magasabb rangú egy átlagos horgászegyesületnél, de tagjai nagyon áldozatkészek voltak. Nemcsak a drága felszerelést szerezték be, hanem saját költségükön elutaztak közeli, külföldi versenyekre is, és egyre szebb eredményeket értek el. Igyekezetük most látványos eredményt szült: a nemzetközi szövetség Tamásiban rendezte meg a III. Casting Ifjúsági és Serdülő Európa-bajnokságot. A rendezés kitűnő volt, a vetélkedő a város eseményévé, sőt ünnepévé nőtt. A magyarok a csehszlovákok mellett a legtöbb érmet szerezték. F. B. Behajtás a lakó-, pihenőövezetbe A lakó-, pihenőövezet kezdetét és végét téglalap alakú, kék színű táblák jelzik. A benne levő ábrák pontosan mutatják, hogy az autós a következő métereken bizonyos szempontokból különlegesen óvott területre kerül, ahol a megszokottnál nagyobb figyelmet kell tanúsítania, sőt, ott az általános KRESZ-előírásoktól eltérő, szigorúbb előírások szerint szabad csak közlekednie. A jelzőtábla már a behajtást is eleve korlátozza. Erre a területre a kerékpáron, az ott lakók költöztetését végző tehergépkocsin, az áruszállító, építőanyag-szállító gépkocsikon, motoros tricikliken és segédmotoros tricikliken kívül, csak a postai, a köztisztasági, útépítő és természetesen közegészségügyi feladatokat ellátó gépjárművekkel szabad csak behajtani. Még ez utóbbiak körében is érvényes a megszorítás, ha az a feladat ellátása érdekében elkerülhetetlen ! Ami a személygépkocsikat, motorkerékpárokat és segédmotoros kerékpárokat illeti , azokkal csak az ott lakók és az odalátogatók hajthatnak be! A köznapi autósok, motorosok számára ez a leglényegesebb tilalom, illetve engedmény. Lényegében tehát arról van szó, hogy az ilyen különlegesen óvott területekről kitiltják az átmenő forgalmat! A cél nem más, mint a lakó-, pihenőövezet nyugalmának biztosítása, az ott élők, ott-tartózkodók jobb életkörülményeinek megóvása, éppen a forgalom csökkentésével. Nem szabad tehát, bármennyire is lerövidítené az utunkat, ebbe az övezetbe áthaladás céljából behajtanunk! KÖZLEKEDÉSI Érdekességek A nyári melegben felforrósodik az autó karosszériája. Nem ritka a 40-50 Celsius-fok, vagy még az ennél több is! A napon kint álló kocsikban ezért akkora a hőség, hogy veszélyes lehet beszállni, s azonnal indulni. A nagy hőhatás rendkívüli mértékben rontja a vezető teljesítményét, s nemcsak az elindulásnál, de a menet első húsz percében, fél órájában olyan jeleket okoz, mint a súlyos mértékű kifáradás. Az erre vonatkozó vizsgálatok szerint a vezetési hibák száma ilyenkor megsokszorozódik. A hőmérséklet hatására a gépjárművezető szervezetében fiziológiás változások következnek be: a pulzus szapora lesz, s elérheti a percenkénti 130-140-es maximális terhelési határt. Többek között ez is oka annak, hogy nagy melegben jóval hamarabb kifáradunk. De megváltoznak az ember képességei is: különösen a figyelem területén tapasztalható jelentős romlás; szétszórttá, felületessé válik a figyelmünk, gyakoriak lesznek a leblokkolásai, kihagyásai. A mérési statisztikák szerint 10 fontos információból az autós esetleg 4-5-öt is „kihagy”, csak a meleg miatt. Idegesebb, kapkodóbb lesz az autó kezelése is; a durva váltások, túl hirtelen fékezések, stb. mögött a mozgások összerendezettségének felbomlása mutatkozik meg. A nagy meleg hatására mintegy 3 tized másodperccel megnő az átlagos cselekvési idő is. Ez pedig — 60 km/órás sebességet számolva — 5 méteres pluszt jelent a féktávolságban! Petress István SZABAD FÖLD 17 Búzatermesztés, talajmunkák nélkül Magyarországon eleddig példa nélkül álló kísérletbe fogtak három évvel ezelőtt a Komárom megyei Bajna község termelőszövetkezetében: a csapadék okozta erodált földeken — mintegy négyszáz hektáron — a klaszszikus értelemben vett talajmunkák mellőzésével termesztenek gabonát. S hogy miért éppen most tesszük közzé ezt az eseményt? Erre Neszmélyi Károly, az Alkotmány Termelőszövetkezet főmérnöke válaszol: — Hároméves kísérletesorozat eredményét összegeztük most az angol ICI-cég által kidolgozott technológia alapján, s mondhatom, eredményeinkkel elégedettek elvi támogatóink, így a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztálya is. E módszerrel olyan területen termesztettünk őszi búzát, ahol azelőtt — jó években — 4 tonna termést takaríthattunk be hektáronként. Az idén — az ezt megelőző három esztendő alatti, fokozatos termésátlag növelése mellett — mintegy hat tonna őszi búzát fizetett a föld — hektáronként. Tudni kell, hogy szövetkezetünk földjei — a Gerecse hegység déli lankáin húzódó táblák — az országos átlagnál csapadékosabb zónában fekszenek, s a vékony humuszréteget évről évre szinte letarolta a lezúduló csapadék. Az addig alkalmazott talajművelő munkálatok — tarlóhántás, talajlezárás, szántás, vetőmagágy-készítés — során, az erózió csak fokozódott. A talajmunkák nélküli gabonatermesztésnek viszont — legalábbis a mi viszonyaink között — számos más előnye van. — Hallhatnánk ezekről? — Mi e kísérletsorozat alatt őszi búzát termesztettünk. Értő mezőgazdák tudják, hogy a hagyományos vetéskor általában október 5. és 20-a között kerül földbe a mag. Mi viszont már szeptember második dekádjában megkezdtük a vetést! A magot DD—2 típusú, 23 csoroszlyás vetőgéppel — egy, maximum 1másfél centiméteres mélységben juttattuk a földbe. A hektáronként szükséges búzamagmennyiséget — a hagyományos 300 kilogramm helyett — e módszer alkalmazásával 210 kilogrammra csökkentettük. Az üzemanyagtakarékosságról már nem is beszélve ... — S mivel, milyen vegyszerekkel védekeznek a gyomok s a gombabetegségek ellen? — A hazánkban bárhol és bármikor alkalmazható vegyszerekkel. A március elejei fejtrágyázást követően kijuttatjuk a gyomirtó, majd — program szerint — a gombaölő szereket. Szakács György növénytermesztési főágazatvezető, az „angol kapcsolat” kiépítője szerint: — A klasszikus talajművelés elhagyásával megszűnt a gabonatáblákat — a mi talajviszonyunk ismeretében — sújtó erózió. A hektáronkénti, növekvő termésátlag-eredmények arra ösztönöznek, hogy mindinkább nagyobb területen alkalmazzunk ez az agrokémiai módszert. Ezen az őszön már 600 hektár búzát vetünk olyan táblákon, melyeken a hagyományos talajműveléssel nemhogy akadályoznánk, de „növelnénk” is az eróziót... (besze) A gyomorfekély pszichológiája Egy amerikai orvos-pszichológus a gyomorfekélybetegség keletkezését elsősorban idegrendszeri és pszichológiai okokra vezeti vissza. Bár kísérleteinek alanyai nem agyonhajszolt üzletemberek, csak egyszerű patkányok voltak, eredményei mégis figyelemreméltóak. Kísérletei során a patkány farkát szabályos időközökben áramütések érték. Az ügyesebb patkányok rájöttek arra, hogy egy kar elfordításával az áramütéseket megszüntethetik. Az ügyetlenebbek sorsukba beletörődve tűrték az inzultusokat. A kétféle módon reagáló patkánycsoport utóvizsgálatai azt mutatták, hogy a küzdelmi reakciót végző (áramot kikapcsoló) csoportban lényegesen több volt a fekélyképződés, mint a passzívan viselkedő patkányok csoportjában. Ha a kísérletet továbbfejlesztették, és a tevékeny patkányok küzdelmi reakciójuk sikeres voltáról pozitív jellegű visszajelentés útján értesültek, akkor ezek ritkábban kaptak fekélybetegséget, ellentétben azokkal, amelyeknek küzdelmét, korrekt védekező reakció ellenére, negatív visszajelzéssel (büntető áramütés) „jutalmazták”. Kérdés, hogy az állatkísérlet során bizonyított „pszichológiás” elmélet alkalmazható-e az emberrel kapcsolatban is? A kísérletező jogosan feltételezi, hogy igen. Mert azt tapasztalták, hogy azoknál az egyéneknél, akiknél erőteljes reagálókészség a visszajelző információs rendszer erőtlenségével párosul, gyakran fordul elő fekélybetegség (pl. egy dolgozó munkahelyén naponta kap lehetőséget küzdelmi reakciókra, melyeket általában megold és erről pozitív visszajelzést kap; nyugdíjazáskor azonban elmaradnak a megnyugtató visszajelző reakciók, és fekélybetegség keletkezésére hajlamossá válik). A kísérletek még kezdeti és elméleti stádiumban vannak, de máris bizonyítják, hogy a stresszhelyzetek pszichológiai feltételei sokkal fontosabbak, mint a stressz természete maga. TECHNIKAA -..ÍV r- * - A V