Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
1985. OKTÓBER 12. Új időszaki kiállítások A múzeumi és műemléki hónap minden évben a kulturális élet jelentős eseménye, amikor nemcsak új múzeumokat avatnak és állandó kiállításokat hoznak létre, hanem — szinte valamennyi múzeumban — új időszaki kiállítást rendeznek. Ez utóbbiakból válogattunk ezúttal; az országjárók számára éppúgy érdekes és értékes élményt ígérnek, mint a helybélieknek. A pécsi Janus Pannonius múzeum a toruni múzeum gyűjteményét „A lengyel papírkivágások” címmel október 1-től tárja a látogatók elé. Ugyanitt a „Mesterségek és mesterművek az avar korban” című kiállítás október 4-től tekinthető meg. A baranyai természetvédelmi területek — a Mecsek, a Zselic, a Szársomlyó , valamint a barcsi ősborókás — iránt érdeklődők figyelmét az október 9-én, 16-án, 23- án és 30-án este 6 órakor kezdődő előadásokra hívják fel. A kecskeméti galériában október 4-től látogatható a „Szecesszió a református egyházművészetben” című kiállítás, október 18-tól pedig ugyanitt Földi Péter festőművész mutatkozik be. Baján, a Türr István múzeumban Kunkovács László fotói láthatók a „Hagyományos halászat” című tárlaton. Kiskunfélegyházán a Kiskun múzeum október 4-én nyílott kiállítása a kunok magyarországi emlékeivel ismerteti meg a látogatót. A békéscsabai Munkácsy Mihály múzeum a népi textilművesség megyei emlékeit vonultatja fel a november 3-ig látható kiállításán. Gyulán október 28-án délután 4 órai kezdettel előadást tartanak a gyulai török dzsámi és a gyulafövényesi körtemplom régészeti feltárásáról. Az orosházi Szántó Kovács János múzeumban népi kerámiákat állítanak ki november 18-ig, a Somogy megyei kézművesség tárgyi emlékei a szarvasi Tessedik Sámuel múzeumban láthatók október 28-ig. Jugoszlávia népművészete vendégkiállításon mutatkozik be a miskolci Hermann Ottó múzeumban, október 11-től. Ugyanitt egy ma már ritka mesterség: a kádárság egyik jeles képviselője, ifj. Hudák János tokaji kádármester tart bemutatót október 18-án délután 4 órától. Egy magángyűjtemény féltett kincsei: szőnyegek, szelencék, miniatűrök kerülnek a nyilvánosság elé október 25-től a Borsod- Miskolci múzeumban. A gömörszőlősi Kisgalériában október 6-tól látható kiállítás Holló Barnabás emlékére. A mezőkövesdi Matyó múzeum gyűjteményét mutatják be tárlatvezetéssel október 25-én, ugyanitt a mezőgazdasági gépek gyűjteményével október 29-én ismertetik meg az érdeklődőket. Az ózdi kohászati gyártörténeti múzeumban Gömör néprajzi emlékeiből rendeznek kiállítást október 14-től. „Múlandóság szobrai” címmel a temetők művészetét mutatja be Kunt Ernő fotókiállítása október 18-tól a sárospataki Képtárban. A szegedi Képtárban december 1-ig tekinthető meg az a kiállítás, amely Afrikát tárja a látogatók elé — úgy, ahogyan egy magyar szűcsmester, Gajdács Mátyás látta. Dunaújváros múltját mutatja be az a kiállítás, amely október 25-én nyílik az egykori Dunapentele Intercisa múzeumában. Az idei országos múzeumi és műemléki hónap alkalmából rendezett időszaki kiállításokról (az itt fel nem sorolt bemutatókról is), a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak bővebb felvilágosítást az érdeklődők. Csukalánc Áldott jó, buta hal a csuka, az utolsó darabig ki lehet irtani a vízből Amíg egy van, az rákap a felkínált csalihalra. Sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy ez esetben különösebb finomkodásra nincs szükség, csak arra kell vigyázni, hogy el ne harapja az élőket. Tehát a csukahorgászok mindenféle vastag zsinórral, sőt drótelőkével vonulnak ki. Nem árt pedig egy kicsit finomkodni, mert még a csuka is képes a tanulásra. Ezért a különlegesen erős élőkét inkább csak olyan helyen használjuk, ahol kapitális példányra lehet számítani. Akkor se a százas zsinórt, vagy az acéldrótot, mert ezeken esetlenül, nehézkesen mozog a kishal, felkelti a rabló gyanúját. Sokkal jobb az úgynevezett csukalánc, amely szintén acéldrót ugyan, de legalább hajlékony. A köznapi csukahorgászatban én még a láncot sem használom. Inkább kockáztatok. Sokáig azt csináltam, hogy harmincas, sőt húszas élőkével horgásztam olyan helyeken, ahol ritka vendég volt a krokodilpofája. Lehet, hogy kettőből egy elment, de a többieknek, a „láncosoknak” még kapásuk sem volt. Később aztán kitanítottak. Először is arra, hogy a csuka nem harapja a zsinórt, tűhegyes fogaival erre nem is volna képes. Ellenben valóban fennáll az esélye annak, hogy a fogak oldalán, vagy éles pofalemezein elfűrészeli a gyengére szabott élőket. Ebből származik a recept. Huszonötös, vagy még vékonyabb zsinórt négyszeresen egymás mellé kell fektetni, erre kötni egyik végén a fület, másik végén pedig a horgot. A kishal játéka közben az élőké szálai elválnak egymástól, tehát a csak élethűen utánozhatja a sérült kishalat csábító mozgást. A horog beakadása után viszont az élőké megfeszül, a négy szál együttes erejével dolgozhatunk, és ha a csuka fűrészel, ennek legfeljebb a szálak valamelyike esik áldozatul. Még külön izgalmat is jelent, hogy nem tudjuk, hány szálon fárasztjuk áldozatunkat. Gorombáskodni tehát nem ajánlatos. Szerintem ez a legjobb módszer a csuka gyanakvásának leküzdésére, és viszonylag biztonságos zsákmányul ejtésére. A horgász tennivalói azonban ezzel még nem értek véget. Az elfogott csuka fogságban tartása ugyanis talán kockázatosabb, mint a kiemelése. Ez a nagyon szép, jó ízű hal ugyanis nemcsak a zsinóron küzd harcosan, vág gyönyörű szaltókat, hanem fogságban is. Szákba tenni nem ajánlatos, mert fogai beleakadhatnak. Inkább bilincsre kell fűzni, és kikötni. De a bilincs legyen erős és megbízhatóan záródó. A zsinór pedig strapabíró. Itt már nem árt a százas dami.1, az ejtőernyős zsinór, de nem szégyen még az sem, ha villanydrótot használunk. Nem javaslom, hogy a kötés másik végét csak úgy sima hurokkal ráerősítse valaki egy kőre. A tornamutatványok során a zsákmány a hurkot leemelheti a kőről, és az lesz a nevető harmadik, akinek horga véletlenül az elszabadult hal szájbilincsébe akad. Tehát erős karóhoz hurkoljuk, vagy kővel több oldalról biztosítsuk a ponyvát. " F. B. Ahol nem látják a járművünket Az autósok rossz szokása, hogy megállnak valahol, ám azt egyáltalán nem veszik figyelembe a megállási helyük megválasztásakor, hogy vajon az ő járművük — mások számára — kellő távolságból észlelhető-e, nem okoz-e nehezen elkerülhető akadályt vagy veszélyt azoknak, akik felé közelítenek. Ahhoz tudniillik, hogy egy esetleges ütközés elhárítható legyen, cselekvési időre van szükség, hiszen az álló jármű felé közeledő másik vezetőnek vagy ki kell kerülnie, vagy — ha a szembejövő forgalom miatt nem teheti — meg kell állnia. Mindkét eset feltételezi a megfelelő távolságot. Ezért mondja ki a KRESZ is tételesen, hogy be nem látható kanyarban, bukkanóban vagy más helyen — ahol a járművet a többi jármű vezetője kellő távolságból nem tudja észlelni —, tilos a megállás. Rendkívül fontos előírás ez, mivel lényegében az autósra bízza, hogy kellő körültekintéssel válassza meg megállási helyét. Ezt tábla külön nem jelzi, de az út vonalvezetéséből, a különféle útmenti tárgyak elhelyezkedéséből a vezetőnek meg kell tudni állapítania. Ilyenkor voltaképpen annak, aki megállt, a másik vezető fejével, becslésével kell mérlegelnie. Ez a fajta körültekintés a közlekedési morál igénye is, de legfőképpen a biztonságé. Nem hozhatunk másokat olyan helyzetbe, hogy az adott szituációban már nem képesek megfelelően cselekedni. Mindenkiben van annyi gyakorlati érzék, hogy ezt az „álló” pozícióból meg tudja ítélni. Olyan figyelmességről van tehát szó, amelyre mindenki képes, még a kezdő vezető is, s ha ez elmarad, annak oka mindig a személyes mulasztás, a nemtörődömség. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK A helyes követési távolságot igen sok gyakorlott járművezető nem méterekben, hanem időben határozza meg. Ennek lényege, hogy mindig pontosan két másodperccel számolunk. Felveszünk egy általunk helyesnek ítélt követési távolságot, és ellenőrizzük, hogy a kocsink — ehhez képest — két másodperc alatt mennyi utat tesz meg. Ha éppen annyit, amennyi a próbaképpen beállított követési távolságunk, akkor minden rendben van, ha ettől eltér, akkor tudhatjuk, hogy a távolságon korrigálnunk kell A két másodperc meghatározásához természetesen korántsem kell stopperóra, elég, ha lassan, tagoltan kimondjuk azt a számot, hogy harminckettő. Ennek a kimondása pontosan két másodpercig tart. Vagyis menetközben megvárjuk, amíg az előttünk haladó jármű hátsó sarka éppen valamilyen jól azonosítható pont — pl. stilométerjelző oszlop — mellett halad el. Ebben a pillanatban kezdjük kimondani a 32-es számot. Így elmúlik két másodperc. Ha a kocsink orra a kijelölt * pontnál van — megfelelő a követési távolságunk, ha még nem ér oda — túl nagy a távolság, ha pedig túlfutott rajta, akkor tudhatjuk, hogy ha az előttünk haladó kocsi vezetője hirtelen megállna, csak nagyon nehezen tudnánk elkerülni az ütközést, vagyis a követési távolságunkat növelnünk kell Petress István SZALAD FÖLD 17 Párásodást gátló bevonat Számos anyag felhasználása — elsősorban az üvegé és más csiszolt felületeké —, sokszor e két követelményen fordult meg: hogyan lehet őket a sérüléstől is a párásodástól megóvni. A legmegfelelőbbnek a felületek bizonyos bevonatokkal való kezelése ígérkezik. A párásodást gátló bevonat nem újkeletű. De az eddig kifejlesztett rétegek nem voltak tartósak, így hatásuk csak korlátozott volt. Japán kutatók új anyagot kísérleteztek ki, amelyből hosszú ideig hatékony filmbevonat készíthető. Ez a réteg a kopásnak, szakításnak ellenáll, és a felületről sem lehet könnyen eltávolítani. Az új anyag szilikon- és vinilvegyületekből áll, amelyeket gammasugarakkal kezelnek. A bevonatot képező szilikonvegyület nagyon kemény, kopásálló és tépésszilárd, a vinilvegyület pedig erősen tapad. A múltban nem tudtak a két anyagból tartós elegyet előállítani. Ezt a kérdést oldották meg besugárzással. Sugárkezeléssel ugyanis a szilikon- és vinilvegyületekből könnyűszerrel képezhető homogén — egyöntetű — és tartós elegy Ugyancsak sugárkezeléssel tudják elérni, hogy a célnak megfelelő vastagságú bevonat előállításához szükséges viszkozitású — sűrűségű — legyen az elegy. Furcsa patkányszokások Nyugatnémet kutatók kimutatták, hogy a patkányhímek sikeres párosodás után hosszú, az ultrahangtartományba (22 kHz) tartozó füttyhangokat hallatnak, amelyek a nőstényeket minden további közeledési kísérlettől visszariasztják. A fütyülést csak akkor hagyják abba, ha ismét párosodni készülnek. Az ultrahangfüttyök — úgy látszik — általánosságban a „hagyj békén”-t jelentik náluk, mert ilyen hangokat a nőstények is hallatnak; ők is jelzik a párosodástól való idegenkedésüket. A kutatók azt remélik, hogy ezt a fölfedezést a patkányok irtására lehet majd felhasználni. Elképzelhető ugyanis, hogy ha egy patkánytelepet 22 kilohertzes utrahanggal árasztanak el, meg lehet akadályozni a további szaporodást. A fiatal patkánykölykök születésük után 10-12 napig anyjuk közelében tartózkodnak, így — amikor megéheznek — könnyen megtalálhatják az emlőbimbót. Később felkutatják közvetlen környezetüket, de meglehetősen nagy kirándulások után is könnyen visszatalálnak az anyjukhoz. Két amerikai kutató foglalkozott a patkánykölykök hihetetlenül megbízható navigáló képességével, és úgy találták, hogy az általuk „maternális feromon”-nak nevezett vegyianyag segíti a kölyköket a tájékozódásban. Kísérletképpen egy kétkijáratú helyiségbe helyeztek patkánykölyköket. Az egyik kijáratnál, ketrecben, szoptató nőstényt, a másik kijáratnál tejet nem kiválasztó nőstényt helyeztek el. A kísérleti állatok kifogástalan biztonsággal mindig a szoptató nőstény felé indultak, sőt, ha a ketreceket már kiürítették, akkor is: 80 közül csak egy indult azon ketrec felé, amely előzőleg nem szoptató anyát foglalt magába. A két kutató bebizonyítottnak tekinti, hogy a szoptató nőstény speciális vegyianyagokat, feromonokat bocsát ki, amelyek a kölykök szaglószervére hatnak. Amikor ugyanis az illatnyomokat eltávolították, a kölykök eltévedtek. A lavinák sebessége A lavinaképződés a legérdekesebb meteorológiai jelenségek közé tartozik. Egy jellegzetes, jól kifejlett lavinának a következő két része különböztethető meg: az úgynevezett mag, amely sűrű hótömegből áll és a talaj mentén folyadékhoz hasonlóan folyik, a másik egy hóporból álló felhő. Ez a hóporfelhő különösen jól fejlődik ki a száraz hóból álló lavináknál, és kevésbé fejlett a nedves hóból álló lavináknál. Bár a hóporfelhő alkotja a lavinának a látványos részét, mégis a lavina tömegének túlnyomó többségét a lavinamag teszi ki. Ennek sűrűsége legalább húszszor, olykor ötvenszer is nagyobb, mint a kőporfelhőé, és azért a rombolások legnagyobb részét ez végzi. A legnagyobb mozgási sebességek a magban lépnek fel. Még a lavina magjában megfigyelt legkisebb sebesség is másodpercenként 10 méter, de kivételesen 60-80 méter/másodperc sebesség is előfordulhat. Nem csodálhatjuk ezek után, hogy a lezuhanó lavina még repülő madarakat is utolérhet és elpusztíthat. E sebességi adatok Kanadában és Svájcban végzett vizsgálatokból származnak. Kanadában a lavinák kutatására azért fordítanak különösen nagy figyelmet, mert a Trans-Canada Highway műút áthalad az 1320 méter magasságú Rogers Pass hágón, ahol évente 1300 milliméter csapadék esik le, és ebből kereken 1000 milliméternyi mennyiség havazásból származik. A hágón átvezető 50 kilométeres útszakaszon 86 jól ismert lavinapálya fut keresztül, elképzelhető tehát, hogy mennyire veszélyes.