Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-07 / 49. szám

1985. DECEMBER 7. Ötven sípálya A külföldi síelési le­hetőségekből, ajánlatok­ból a közelmúltban­ már válogattunk — ezústtel a hazai síterepek­re hívjuk fel a figyelmünket. Az országban csaknem ötven sípálya van, közü­lük alighanem a legismer­tebbek a Mátrában lévők. A Kékes kis északi és dé­li lejtőjén — ahol kampós felvonót is építettek —, valamint Mátraszentim­­rén — ahol szintén üze­mel kampós felvonó — a havas napokon nagy a forgalom. Hasonlóan ked­veltek a Bük­kben a bán­kúti és a bükkszentkeresz­­ti, kampós felvonóval fel­szerelt sípályák. Szállást a Mátrában az Egertourist fizetővendég-szobák­ban, Bükkszentkereszten és Bánkúton pedig turis­­taiházban lehet éjszakázni. A Börzsönyben a Nagy- Hideg-hegyen épült sípá­lya, kampós felvonóvá­. A főváros környékének talán legnépszerűbb pá­lyája a dobogókői, amely a Visegrádi-hegység leg­magasabb részén várja a téli sportot kedvelődet. A sípálya hossza meghalad­ja a 700 métert, és csak­nem teljes hosszában tá­­nyéros felvonó segíti a feljutást. Dobogókőn a Nimród szállóban és az Eötvös Loránd turistaház­ban lehet megszállni. A Zempléni hegység­ben Sátoraljaújhelyen a Magashegyen három sí­pálya közül is választ­hatnak a kevésbé gyakor­lott, illetve a „profi” sí­­zők, akik­­ egyébként a Kossuth turistaházban kaphatnak szállást. To­­­­kajban, a Kopaszhegyen 300 méteres pálya van, és a vendégeket az Ezüst­fenyő turistaházba várják. Győr-Sopron megyében a Pázmánd falun kiépített pálya hossza 550 méter, és mivel a lejtő mindösz­­sze 11 fok­os, bátran ajánl­ható kezdők és gyepekek számára is. Itt tárnyéros felvonó működik. A Győrtől mintegy húsz ki­lométerre lévő Nyúl köz­ségben szintén lehet síz­ni a 300 méter hosszú, 16 fokos lejtésű pályán, ahol a­­ kampós felvonó több mint félúton megkönnyíti a feljutást a starthoz. Sopronban a Brenn­­berg-völgyi sípálya 610 méter hosszú, tányéros felvonója pedig 480 mé­teres szakaszon működik. Szállás több helyen is kí­nálkozik, így például a Pannónia és a Lokomotív szállóban, csoportok szá­mára pedig — többágyas szobákban — a Ferenczi utcai és az Új utcai turis­taszállóban. A Dalos-he­gyen — amely a Soproni hegység 300 méter magas­ságú dombjait jelenti — két sípálya is várja a téli sportok kedvelőit. A 360 méter, hosszú, kampós felvonóval felszerelt pá­lya 15 fokos lejtésű, a másik annál jóval mere­dekeb­­b, így ez csak gya­korlott sízők számára ajánlható. A Kőszegi-hegységben a Szabó-hegy északi és déli lejtőin 210-270 méter hosszú pályákon lehet le­­siklani. Szállást az Exp­ress Panoráma és Park szállóiban kínálnak. A Mecsekben a Misina-tetőn lévő televíziótorony mö­götti lejtőn alakítottak ki sípályát; hossza mintegy 600 méter,, lejtőszöge 14 fokos. A feljutást kampós felvonó segíti. Itt a több napra érkező vendégek a Dömörkapu fogadóban, a Nádor szállóban, a Hu­nyor szállóban és termé­szetesen fizetővendég-szo­bákban kaphatnak szál­lást. A hazai sízési lehetősé­gekről, a sípályákkal kap­csolatos kérdésekről és a hóviszonyokról a Tourin­­form 179-800-as telefon­számán kaphatnak bővebb tájékoztatást. Tásasvadászatok A társasvadászatok ide­je az őszutó és a téli hó­napok. Résztvevőiknek száma a vadászati sza­bályok szerint — a haj­tókon kívül —, legalább három vadász. A vadász­létszám felső határa azonban nem kötött, ezt mindenkor a vadászandó terület kiterjedése, tere­pe, növényzete és a vár­ható teríték mennyisége szerint kell meghatároz­ni. Ugyancsak ezek fi­gyelembevételével kell dönteni a hajtók és a vadhordó fogatok — gép­kocsik — számát ille­tően. A társasvadászat — mint neve is mutatja — ne a­ egyéni vadászat, ha­nem a vadgazdaság ter­mésének közös betakarí­tása. Ezért a vadász egyéni érdeke elé helye­zendő a vadásztársaság érdeke, amely azonban soha nem ütközhet a vadgazdaság érdekeivel. A társasvadászat ered­ményességének előfelté­tele az egységes irányí­tás és a résztvevők kol­lektív szelleme. Mindig csak egy személy, a va­dászmester — távolléte esetén helyettese — irá­nyíthat. Az irányításnak azonban csak akkor van foganatja, ha a vadászati résztvevői­ annak min­denben eleget is tesznek. Vonatkozik ez vadászra, vadőrre, hajtóra, fogatra egyaránt. Külön véleménynek a társasvadászaton nincs helye! Akár útirányunk­ra, akár­­állásunkra, akár a lőhető vadra vo­natkozó utasítást ad a vadászmester, ahhoz pontosan igazodnunk kell, mert ellenkező esetben, fegyelmezetlen­ségünk a vadászat sike­rét, sőt, esetleg még kör­nyezetünk, vagy a ma­gunk testi épségét is ve­szélyezteti. Feltétlen szük­séges még a társasvadá­szatok eredményességé­hez a résztvevők kellő összhangja, együttérzése és irigységmentes, baj­társi szelleme. A társasvadászat mód­jai: a különféle hajtások és a közvadászat. Az e célra felvett hajtók az előzetesen megállapított terv szerint, meghatáro­zott irányban haladva felhajtják a vadat, me­lyet azután a velük egy­­sorban haladva, vagy a meghajtásra kerülő terü­letrész végén Mállások­ban, esetleg oldalt felál­lított, vagy menő vadá­­szok várnak puskavégre. A vadászoknak óvakodni kell a „távlövésektől”, melyektől a vad többnyi­re nem marad helyben, hanem továbbfut, vagy repül és csak órák múl­va pusztul el haszonta­lanul. -‡— A társasvadászatok igen jelentős szereplői a haj­tók. A vadászat sikere sok esetben az ő tevé­kenységükön múlik. Soha ne feledjük el azonban, hogy a hajtó megbecsült munkatársunk és nem hordár! Tehát ne ter­heljük egyéni kényel­münket szolgáló szemé­lyi megbízásokkal, me­lyek nem csak terhelik, hanem többnyire munká­jukban is akadályozzák őket. Vadászat közben és előtte hat órán belül szesz fogyasztása szigo­rúan tilos! A tilalom megszegése " a büntetés mellett még fegyverbe­vonással is járhat! Végül a társasvadásza­­tokon fokozott gondos­sággal ügyeljünk arra, hogy lövésünkkel népes környezetünkből soha senkit és­­semmit ne ve­szélyeztessünk. Dr. Bertóti István Ügyelni a gyalogosra . A járművezetőnek két esetben is fokozottan kell ügyelnie az úttesten a gyalogosokra. Egyrészt: ha a kocsival a villamos­megállónál lévő járdaszi­get és az ahhoz közelebb eső járda között átkelő gyalogosokat lát, más­részt: ha egyedül­ vagy csoportosan áthaladó gye­rekekkel, illetve koros, testi fogyatékos gyalogo­sokkal találkozik. A KRESZ azért emeli ki a járda és a járdasziget közötti helyzetet, mert a tömegközlekedés sűrű utasforgalma miatt ezek a helyek kiemelten ve­szélyesek­ lehetnek. A fel- és leszállók, a járdaszige­ten elhelyezkedő tömegek ugyanis nem mérhetők fel kellőképpen a biztonsá­gos elhaladás szempont­jából. A csoportok elfe­­­dik, eltakarják az esetleg lelépni készülőket, de fi­gyelembe kell venni azt is, hogy maguk a várako­zók is takarják egymás elől a közeledő járművet. Ez olyan szituáció, amely kölcsönösen nehezíti egy­más szándékainak felis­merését, a teendők pon­tos értékelését. Gyalogos­elsőbbségről tehát itt nincs szó, de a szabály jelzi, hogy mégis más a jármű-gyalogos, találkozás lehetősége, mint másutt. A gyermekek, az idő­sek stb., azért érdemel­nek kiemelt figyelmet, azért kell különösen­­ ügyelni rájuk, mert ke­véssé képesek a saját biz­tonságuk megóvására! Mindezt azonban a jár­műből, ha valaki gondo­san figyel menet közben, időben fel lehet ismerni. Az ilyen gyalogosok moz­gása eltér a többiektől, s jól érzékelhető jelei van­nak a bizonytalan moz­gásnak, vagy a szándék hiányának. A biztonság megóvása ilyenkor a jár­művezető elsőrendű köte­lessége. közlekedési ÉRDEKESSÉGEK Az erős téli hideg ha­tását megérzik a jármű­vezetők. Befolyásolja vi­selkedésüket, magatartá­sukat, s ez kihat közle­kedésük biztonságára is. A hideg megterhelés a járművezetőnek. Elsősor­ban azért, mert a koráb­ban száraz és megbízha­tó utak számtalan ve­szélyforrást rejtő síkos, jeges utakká válnak szin­te egyik napról a másik­ra, csökkenteni kell az átlagosan kifejthető se­bességet, s ez, a megszo­­kottnál jóval kisebb se­besség ugyanolyan idegi terhelést jelent, akár a túlzottan nagy sebesség. Számolni lehet ilyenkor a fáradtságérzet gyor­sabb bekövetkeztével. Egyrészt azért, mert va­lóban több koncentrációt igényel a vezetés, más­részt pedig a bizonytalan­sági tényezők igen magas fokon létrehoznak egy ál­landó stresszállapotot. Vagyis: úgy kell vezetni, mintha állandó veszély­helyzetben lenne a gépko­csivezető, mert — s ez így igaz — a legkisebb hiba is bajt okozhat, hi­szen akárcsak egy óvat­lan fékezéstől megcsúsz­hat a kocsi. A figye­­lemösszpontosításnak, a mozgáskoordinációnak ezt a­ szinte feszített fokát hosszú távon fenntartani lehetetlen. Természetesen nagy hi­degben a gépkocsin belül sincs meg minden felté­tel ahhoz, hogy a vezető teljesítőképessége ■ opti­mális legyen. A maximá­lisra állított fűtés ugyan­­megszünteti a hideg okoz­ta görcsösséget, ám a ko­csiban a levegő ilyenkor hamarabb elhasználódik, ami megintcsak a korai elfáradás előidézője lehet. S gyakran­­még az a le­hetőség sincs meg, hogy a vezető néhány percre megálljon és kiszálljon a kocsiból! Említeni lehet itt a hi­degfront hatását is. Az erre érzékenyek levertsé­ge a cselekvési idők meg­nyúlását hozza magával. , Petress István A gépésző röntgensugai Háromszáz éven át semmit sem tudtak a művészet­­történészek Rembrandt, a nagy holland festő egyik szokatlan tévedéséről. Az 1655-ben festett önarcké­pén, eredetileg bal kezében ecsettel, a jobban pedig festékpalettával ábrázolta magát. Csak­ amikor elké­szült a kép, jött rá, hogy alaposan megtréfál­ta a tü­kör, voltaképpen önmaga tükörképét festette meg. Sietve vastag festékréteggel kente át a képalak kar­jait és újra megfestette — most már helyesen — az ecsetet tartó jobbot és a palettát tartó bal kezet. Rem­brandt tévedésére csak akkor derült fény, amikor a művészettörténészek megröntgenezték a vásznat. A röntgenkép világosan elárulta a szabad szemmel nem látható javítást. A régi mesterek remekművei manapság többet ér­nek, mint a legdrágább ékszerek. De vajon nem ha­misítványok-e? A művészettörténészek egyre több tu­dományos módszert alkalmaznak ennek eldöntésére: különböző hullámhosszúságú (ibolyántúli és vörösön inneni) fénnyel megvilágítva veszik szemügyre a ké­peket, mikroszkópos és vegyvizsgálatot, továbbá rönt­gensugaras elemzéseket végeznek. A múlt századok mestereinek technikája kitűnően alkalmas a röntgensugaras elemzés céljaira. Képein­ken ugyanis több festékréteget alkalmaztak, s az egyik leggyakrabban használt pigmentjük, az ólomfehér, nagyszerűen elnyeli a röntgensugarakat. Az egész vásznat vagy fatáblát először ólomfehéret tartalmazó alappal szórták be, erre kerültek azután a kompozí­ció színrétegei — egyik-másik festék ugyancsak tar­talmazott ólomfehéret. Végül több lakkréteggel vonták be a kompozíciót. A röntgenkép főként az ólomfehér nyomait mutatja ki, a fedő lakkrétegek láthatatlanok rajta. Napjaink különleges röntgenfilmjei könyörtelenül­­ leleplezik a képhamisítókat, egyszersmind a kép meg­rongálása nélkül részletes felvilágosítást adnak a ré­gi mesterek rejtett javításairól, változtatásairól, a re­mekmű küzdelmes születéséről. A macska az ókorban A macska nagy szerepet játszott az egyiptomi val­lásban és kultúrában. Valószínű, hogy először az egyiptomiak tették háziállattá, időszámításunk kez­dete előtt 2000 táján. Nagy szeretettel bántak a macs­kákkal, sőt a szerelem istennője szent állatának te­kintették őket, hangos szerelmi párviadalaik és a nős­tények termékenysége miatt Az i.e. I. évezredben már minden macska nagy tiszteletben részesült, és halá­lai bűnhődött az az ember, aki véletlenül megölt egyet közülük. A halálbüntetés nyilván az újszülött macskák elpusztítóira is vonatkozott. A hatalmas macsaktemetőkben ugyanis nagy számban találtak gondosan bebalzsamozott kismacskákat, tehát bizo­nyos, hogy ezeket is szentnek tartották. A bebalzsa­mozott macskákat gondosan vászontekercsekbe pó­lyának, koporsóba,­némelykor belül üres, bronz macs­kaszobrokba tették, majd közös sírboltokban vagy te­metőkben helyezték el őket. Ma már természetesen nincsenek s­zent állatok Egyiptomban, de még mindig megfigyelhető, hogy a háziállatok közül a macska­ részesül a legjobb bánás­­­­módban, s ő kapja a legtöbb védelmet az ember ré­széről. A mészkövek mállása Az egész világon megnövekedett a körn­yezetszeny­­nyezettség, ami ugrásszerűen meggyorsította a kő­pusztulást, a különféle építmények tönkremenetelét. A honi műemlékvédelemre is nagy feladatot ró a nyolcvan-kilencven százalékban hazai, igen porózus szerkezetű, puha mészkőből készült emlékeink meg­őrzése. A műemlékek puha mészkő építőköveinek és fara­gott díszítőelemeinek pusztulását fizikai, kémiai és biológiai hatások — általában együttesen — idézik elő. A kőpusztulás legelterjedtebb megjelenési formá­ja a felszín megfeketedése és szerkezeti átépülése, mállása. A hazai puha mészkő szerkezete erősen eltér a fran­cia, az olasz, a cseh és a többi mészkőétől. A kőpusz­tulást előidéző környezeti hatások is mások nálunk. A mészkő felszínét egy idő után kemény réteg von­ja, be, amit sokan védőrétegnek gondolnak. E réteg akkor alakul ki, amikor a kövekből a bányanedves­ség elpárolgásával kismennyiségű kálciumkarbonát vándorol a felszínre, és így megvédi a követ a külső hatások ellen, s szép patinát ad. Ezzel szemben olyan falrészeken, ahol só kerül a felszínre, és az eső nem mossa le, veszélyes réteg keletkezik. Az utóbbi évti­zedek növekvő légszennyezése miatt a védő mészkő­­réteg — szulfát keletkezése közben — mállásnak in­dul, amit azután az eső lemos. Az algia, a moha, és a zuzmó nem okoz felszíni szul­­fátosodást, de a víz visszatartásával lehetővé teszik a kőszerkezet szétfagyását. A mikroorganizmusok anyag­csere-termékei közül a klorid, a magnézium és a ká­lium kőfeszíni felhalmozódása is elősegíti a kálcium-­­ karbonát átkristályosodását. SZABAD FÖLD 17

Next