Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 2. szám
12 SZABAD FÖLD „Álmokról már nincs szó..." Kyri, még a bécsi szörnyűség előtt Vagy húsz esztendővel ezelőtt becézték magyar Rita Pavonénak, hasonlították Brenda Leehez. Azt nem tudom, hogy mondjuk a tüzes kis Rita mostanában hol van, mit csinál, de arról pontos információkkal szolgálhatunk, hogy akit az olasz énekesnő talentumával jellemeztek, hol él, s mivel tölti az idejét. Ambrus Kyri pasaréti lakos — ami nem a szegények negyede — Budapesten. Háromszobás, tágas villalakásában melegbarna kolóniás garnitúrák szolgálják a kényelmet. A lakás színei, a torok elrendezése, harmóniáról árulkodik. — Mikor beléptem ide, megjegyezte, hogy eszébe jutott, talán a megbeszélés ellenére sem jövök el... — Igen, mostanában nemigen kényeztetnek el az újságírók látogatásai, de ez érthető is, nem az R-Go-ban vagy a Dolly Rollban énekelek. — Hát hol? — Mindenütt, ahová hívnak, úgy huszonöt és negyven között van a fellépéseim száma egy hónapban. Én ugyanúgy dolgozom, mint akár ezerkilencszázhatvanötben. Csak erről a rádió, televízió nem vesz tudomást. Ugye, nem úgy, mint a hatvanas években. Pedig akkor sem tudtam többet, sőt__ — Gondolom, úgy kezdődött a pályája, hogy énekelni tanult, majd felfedezték.. . Nem, szó sincs erről, nem tanultam énekelni, engem szó szerint belöktek a színpadra. Persze, ennek sztorija van. Történt, hogy kaptam másodikos koromban egy Terra magnót, amivel nem mindegyik gyerek dicsekedhetett akkoriban. Megtanultam egy Brenda Lee-számot, persze, csak olyan halandzsa angolsággal. Aztán egy házibulin megismerkedtem a Nebuló együttessel — itt játszott a későbbi Bergendy-sztár, Latzin Norbert —, akik meghívtak a Népstadionba május elsejére, ahol a felvonulóknak adtak műsort. Persze, ne gondolja, hogy énekelni hívtak, csak azért invitáltak, hogy könnyebben autogramhoz jussak. Koós meg Németh Lehel is fellépett ott. A suliban azt mondtam, hogy szívizomgyulladásom van, azért nem mozoghatok, nem mehetek felvonulni. Be is vittek a fiúk a művészbejárón, de valaki nem jött el, ezért csúszott a műsor. Erre a nebulósok szóltak a konferansziénak, dr. Hegedűs Györgynek, hogy az a sárga pulóveres lány tud énekelni — merthogy hallottak egyszer. Hegedűs erre kiszólt, én meg mondtam, hogy dehogy tudok én énekelni. Erre egyszerűen bevonszolt, mire" én sivalkodtam, s mindez a mikrofonok előtt. Később kiderült, hogy az iskolám már kiment a stadionból. Végül is elénekeltem azt az egy számot halandzsául és angolul, óriási siker lett. Négyszer kellett elénekelnem. — Parádés kezdés után parádés folytatás? — Igen. Bár én magyar-történelem szakra akartam jelentkezni a gimnázium után, de abból nem lett semmi. Ezen az ominózus bulin ott volt Bánki László, aki akkoriban az ORI- ban dolgozott, ő elkért apámtól egy koncertsorozatra, amit a Bartók-teremben rendeztek, íratott nekem számokat, kiadtak néhány kislemezt, és elindult a verkli, ami szerencsére a mi napig is jár. — Mennyi volt a gázsija akkoriban ? — Százötven forint, és a hatvanas évek rendelkezései szerint a megállapított gázsihoz öt évig nem nyúlhattak, vagyis nem emelhették. De a pénz miatt nem panaszkodtam, és ma sem panaszkodom. Abból a pénzből, amit akkoriban kerestem, vettem egy „nyolcötvenes” Fiatot meg később egy lakást. — Ha jól számolom, akkor a gázsija már ezer forint fölött van, és ahogy mondta, nincsenek megélhetési gondjai. — Így van. — A legutolsó pletyka akkor látott napvilágot magáról, amikor férjhez ment, a Juventus zenekar orgonistájához, Pápai Faragó Lászlóhoz ... — Igen, az 1968-ban volt, és két és fél évig tartott. Utána Pápaiék cakumpakk, a zenekarral disszidáltak, én pedig férjhez mentem az angol légiforgalmi társaság , egyik tisztviselőjéhez. Az a házasság öt évig tartott, vége lett, gyermekem nincs, és úgy tűnik, most már nem is lesz. Most egyedül élek, ami elég szomorú dolog, de tulajdonképpen jól megvagyok. Barátaim, haverok vannak, dolgozom, nem panaszkodom. — Visszatérve a munkájához, mettől számítja a „hanyatló” korszakot? — Azt hiszem, 1970-től. Csúnya magyarsággal kezdték nem játszani a dalaimat, eltűntem a televízió képernyőjéről, ahol régebben nemcsak énekeltem, de vezettem a slágerkupa vagy a ,,Halló, fiúk” műsorát. Szerencsére a rádióban megmaradtam, mint a „Könnyűzenei híradó”, majd a „Magnósok, figyelem!” műsorvezetője. Ahogy a pályatársaim közül sokan, Toldy Mari, Bakacsi, Izsmán Nelly, Magay kiérni, kimentünk a divatból. Legalábbis, úgy tűnik. Pedig hát nagyrészt a mai napig dolgozunk. — Rajongók vannak még? — Jóval kevesebben. De van még egy fiú Lébénymiklósról, aki mindig ír, telefonál karácsonykor meg a születésnapomon, már vagy húsz éve. Aztán Törökszentmiklós mellől a Pásztor család. Egyik gyermeküknek én vagyok a keresztanyja. — Mi lenne az álma az elkövetkezendő években? — Álmokról itt már nincs szó. Nekem minden nap ajándék, amit színpadon tölthetek. ★ És ajándék az is, ami beszélgetésünk után történt: elkerülték a golyók a bécsi repülőtéren, a szörnyű terrorakció idején. Szerencsésen hazaérkezett. Menyhért Mészáros László AZ ÁLSÁGOS Fészkelődött az asszonyság, piszkálta belülről a szó, s, hogy nem tudott nyugton maradni, megkérdezte: — Meddig lesz? — Budakalász — bökkent rá a férfi, aki az Árpád hídnál szállt fel a helyiérdekűre. — Én is odáig megyek — villant az asszony szeme az aranykeretes üveg mögött —, akkor úgy lehet mondani, egyfele tartunk, egy az útunk, meg azon felül is, a halál felé is egyformán haladunk — sóhajtott s kezét homlokára tette. A merev tekintetű férfi, alig hallhatóan: — Igaz. Az asszony felélénkülve konstatálta a fiatalember szavát; igen, ez maga az érdeklődés, s lám, állapította meg derűsen, nincs még veszve a mások iránti érdeklődés, a törődés, még ha ezerszer mondják is, hogy milyen gyors lábakon rohan ez a mai világ. — Mindennap erre tetszik járni ? — Igen — felelt a férfi visszafogottan. — Én ritkán járok erre. A fiamékhoz megyek, tudja, áldott egy jó gyerek, de hisz’ mindig is az volt, mert ő az én aranyos kisfiam, bárha negyvenéves is, olyan feketerigó forma, bogárszemű, vasgyúró fajta, pont olyan, mint megboldogult uram volt, isten nyugtassa szegényt haló porában is. És tudja, fiatalember, úgy van az, hogy egy asszony, ha fiúgyermekében a szeretett párja vonásait látja, annál jobban és tovább szereti azt a másikat, aki már nincs is. Úgy bizony , kicsi rémület suhant át az arcán, s kezét ijedten szája elé kapta; lám, már megint nem tudott vigyázni magára, úgy kiszaladt belőle a szó, de mit lehessen tenni, háromhetente mozdul ki onnan hazulról, így hát megbocsátható, ha úgy éhezi a beszédet, mint ébredés után a falánk gyerek a barackízes kenyeret. Minő rosszhiszeműség s minő kishitűség. Semmi ok rájuk. A fiatalember nagyon is figyel, karó nyakát kiegyenesíti s szemének fehérje villan. — Nem zavarom? — az aszszony tekintetét a másikra szegezte. — Ugyan. Éppen, hogy jót tesz. Folytassa, legalább odafigyelek. Ez igen, húzta ki magát az asszony, bár ilyen volna minden ember. — Tudja, aranyos fiatalember — tompította bizalmasra a hangját, s előrébb hajolt az ülésen —, nálunk is megvan ám a baj. Mert az én menyem, no, hej, hogyis mondjam csak, abban száz hatóság veszett el, úgy le tudja gorombítani az ember lányát. De még ha csak legorombítaná. Hanem, ha nem is vesz észre, mintha ott se lennék, átnéz rajtam, semmibe vesz. Hát persze, mert nem adtam neki oda a múlt újévkor a tizenkét személyes ezüstkészletet. Ja, mert nálunk úgy van, hogy minden esztendő első napján adok valamit nekik, és arról nevezzük el az évet. Legutóbb arany láncot kaptak, utána jött az arany év. De mondja meg, a magam ellensége vagyok? Adjak el mindent, adjak oda mindent, hogy ha majd már semmim nincs, a temetőbe kívánjanak? És le is út, meg fel is út. . — Még csak a Rómaifürdő — állapította meg bánatosan a férfi. Az asszony úgy értelmezte a megjegyzést, hogy a férfi túl gyorsnak találja a vonatot, tehát, hogy gyorsabban célba viszi őket, mint sem, hogy ő mondandójának végéhez ér. — És persze — folytatta az asszony nagyobb szósebességre kapcsolva —, nincs is nyugalom. Ha felmegyek hozzájuk, az fogja magát és leballag bevásárolni. Maguknál hogy van ez? A férfi, izzadtságtól fénylő homlokkal, feszesen zárt combokkal, s merev derekát simítva válaszolt: — Nálunk rend van. Hol járunk? — fejét sem mozdította, hogy kinézzen. — Csillaghegy — olvasta az asszony készségesen a megálló betűit, mert feltűnt neki a férfi görcsös tartása. — Pár perc és ott vagyunk. De ha ennnyire érdeklem, még az aranyhörcsögöt elmesélem. A férfi tekintetével adta beleegyezését. — Vettem egy kedves kis hörcsögöt, hogy más élőlény is legyen rajtam kívül abban a lakásban. És mit gondol, mi lett a nóta vége? Az, hogy eljön az én dölyfös menyem, és azt mondja, micsoda patkányszag van magánál, mama — az aszszonyt elönti az indulat, a férfi combjára üt, mire az megvonaglik, sápad, ám az asszony ezt is a felfokozott kíváncsiságnak tudja be. — Szóval, hogy patkányszag. Becsületsértés. Remélem, igazat ad? A férfi alig észrevehetően bólint, s hogy a HÉV megáll, gyötrődve, mint akinek mindene fáj, feltápászkodik, de görbedt marad, s úgy vánszorog a kijárathoz. Az útitársnő utolsónak szállt le, s feltűnt neki, hogy az érdeklődő fiatalembert egy vasutas mellett, állni látja. — Húsz lépés — hallotta, amint a vasutas biztatóan szólt, kulcscsomóját nyújtotta s megértően somolygott a másik után. A beszédes asszonyság fejében megpördültek a gondolatok, a zöld ajtóra nézett, aminek zárjával volt úti társa babrált, s mivel hogy mindent megértett, azt a nagyfene érdeklődést és a kíváncsiságot, kibukott belőle hangosan is, amire gondolt: — Az ilyen álságos ember megérdemelné, hogy beletörjön a kulcs a zárba. Mielőtt bemenne. Kívánsága, a jó sorsnak hála — nem teljesült. Varga S. József Gergely Sándor: ÉL Hajszálétágú nyír hajából csomót tép a decemberi szél vashideg marokkal — szemét a hókorbács könnyel veri teli De égre nyargaló hó alatt A búzamagzat és MEGMARAD 1985. november 1988. . FESTŐ A DUNA-PARTOS Bölcsőnk Hogyan is kezdődői monstre angliai, amerika koncert után szárnyra hír, hogy itthon is lesz saaid-ünk, ha már az impe sem sikerült nagyon jól. Mert kiötlője egy törékeny név szerint Molnár Már Presser és Zorán pedig vészett kivitelező Szerep lajta. Később hírek jöl föl egy lehetséges elleniről, amiben azok vettek részt, akik nem fértek nagy csapatba. De a napat a napok múlásárt nagyobb lett, úgy tűnt, teli vég nélkül tágítható gal kialakult a két felléga mezőnye, a koncert illetve napjai is rögződt ezen nem volt vita, hisz ez a két nap volt idén Budapest Sportcsaj Azaz novemberre is akna dátum, de az a Lo GT legénységének nem eszembe jut, mi történ Philadelphiában, ha a Eric Claptonnak nem a fellépés dátuma, való kimaradt volna ... ■ Most január elején lapítható, hogy örülhet koncertek létrejöttének, segély eljuttatható , ezenkívül nemcsak egy lom volt ez a megmozdva, hogy akik még nem ték, feltérképezzék rocketünket. A koncertsorozat legsaját, a V’Moto Rock kis Demjén Ferenc, azaz Rta elő. Bölcsőnk a Fél kicsit meghízott, de egy régi, a legjobb hazai szövegírók, zeneszerzők Kár, hogy ritkán rá Nélküle nem teljes a könnyűzene. Az első koncert, a te fellépése a közkeletűbb nem értik, miért a P. Bi közkedvelt, egyre ,mini muzsikát produkáló , sztárénekessel. A mai egyszerű. Vikidál még aznap a Nemzetiben, igazodnak. Vikidál eg