Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-12 / 15. szám
1986. Április 12. Lovassport, lovaglás Tagadhatatlan: ismét divat lett a lovassport. Egy-egy lovasrendezvény — legyen az bemutató vagy nemzetközi verseny — ma már az érdeklődők tízezreit vonzza. Sokan annyira kedvelik e látványos és kellemes kikapcsolódást is ígérő programokat, hogy még az utazást sem bánják, csak részt vehessenek a számukra izgalmas, érdekes eseményen. A lovasprodukciók iránt érdeklődők igazán sokféle programból választhatnak. Az idén például május elején Kiskunhalason nemzetközi díjugrató verseny, május végén a kecskeméti Borbás-pusztán országos lovasbemutató lesz. Június végén a Balaton mellett, Szántódpusztán nemzetközi díjugrató versenyre kerül sor, július elején a Hortobágyon, a mátai pályán nemzetközi díjugratás és négyesfogat-hajtás lesz, július végén Apajpusztán a kiskunsági pásztor- és lovasnapok rendezvényeire várják az érdeklődőket. Augusztus elején Rádiházán országos és nemzetközi négyesfogathajtást, augusztus végén pedig Kaposváron országos és nemzetközi bajnokságot, valamint díjlovaglást rendeznek. Persze nemcsak nézői vannak hazánkban a lovassportnak, mind többen éreznek kedvet hozzá, hogy lóra pattanjanak. A lovaglás iránt érdeklődők nem is panaszkodhatnak, hiszen sok helyütt várják őket a lovasiskolák, a lovasfogadók, s az utazási irodák ajánlataiban is szép számmal szerepelnek már különféle lovastanfolyamok, lovasüdülések. A lovasiskolákban egyébként egyórai lovaglásért általában 150-200 forintot kell fizetni. És hogy hol lehet nyeregbe pattanni? Budapesten például a II. kerületi Feketefej utcában levő Petneházi lovasiskolában, amelyet a Rozmaring Tsz üzemeltet. A Kiskunsági Nemzeti Park területén, Apajpusztán szintén működik lovasiskola, és itt fedett lovardát is építettek. Az ország nyugati részén, Rádiházán ugyancsak van lovasiskola, és a vendégek elszállásolásáról is gondoskodnak. A Bakony lábánál, a Balatontól mintegy 25 kilométerre levő Nagyvázsonyban — a talán leghíresebb és legrégibb hazai lovasiskolában — nemcsak a lovaglás alapvető tudnivalóit lehet elsajátítani, hanem mód van tereplovaglásra, kocsikázásra is. A hosszabb időre érkezőket a Kastély Szállóban fogadják. Pécs közelében, üszögpusztán a kezdő és a gyakorlott lovasok egyaránt hódolhatnak kedvenc sportjuknak, és ha erejükből még futja, teniszezhetnek is. Szállást az egykori Batthyány-kastélyban kaphatnak. A Balaton déli partján levő Szántód-pusztán a család apraja-nagyja lovagolhat, hiszen itt a gyerekek póniháton tanulhatják, gyakorolhatják e sportot. Szombathely központjától néhány kilométernyire, egy szép fekvésű tó partján szintén működik lovagiskola, a gyakorlott lovasok számára pedig tereplovaglást is ajánlanak. Az idei lovasrendezvényekről, valamint a lovasiskolákról és más, a lovaglással kapcsolatos szolgáltatásokról a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak bővebb felvilágosítást az érdeklődők. Közepes eredmények is Ami megtörtént, azonváltoztatni már nem tudunk. A visszapillantás azonban feltétlen, hasznos, hogy tanulságait felhasználhassuk. Kezdjük hát a leggyakoribb apróvadunkkal, a fácánnal. Ennek tavalyi kilövési terve 865 ezer volt, amiből alig 600 ezer került puskavégre. Ez nemcsak a fácán nyújtotta vadászörömök tekintetében volt sajnálatos, hanem a vadásztársaságok költségvetésében is hiányzott. Pedig a vadásztársaságok saját tenyésztésük mellett még egymillió-kétszázezer fácáncsibét is vásároltak a Vadászszövetség tenyésztelepeiről. Ennek ellenére sem sikerült kilövési tervük teljesítése. Hogy miért? Egyrészt a kedvezőtlen időjárás, másrészt az élőhelytartási fogyatékosságok — főként az elégtelen dúvadapasztás — miatt. Reméljük, az idén másként lesz. A vadásztársaságok a Vadászszövetség vadgazdaságaitól ez ideig már egymilliónyolcszázezer fácános sibét igényeltek. Ha még a szükséges dú-vadapasztásnak is eleget tesznek, úgy vadászidényük a tavalyinál jóval sikeresebb terhet. Másik jelentősebb a fonóvadunknál, a mezei nyúlnál már jobban sikerült „a termelési” tervek valóra váltása. Így lett nyálból a tervezett, 83 500-zal szemben 90 000 az eredmény. Az élő nyálból a tervezett 119 ezer helyett csak 115 ezret fogtak be, ez pedig nem a nyúlállományon és nem is a vadászokon múlott, hanem az átvételi nehézségeken. Vad vécéből a saját tenyésztésű 22 600-on kívül 119 000 került terítékre, vadlódból pedig 9500. Nagyaládjaink mindegyikéből a tervezett mennyiség került terítékre, így szarvasaikéből 4560, tehénből, tinőből 6522, borjúból pedig 4630 darab. A minőséget illetően azonban akadtak hibák. A „golyóra érett” szarvashikák mellett jócskán voltak olyanok ia, melyek kilövésével még pár évet várhattak volna, a szarvas tehenek elejtésénél pedig nem mindenütt tartották széna előtt a selejtezés jól ismert szempontjait. Erre a jövőben jobban kell ügyelni! Dómból 202-t, muflonból pedig 391-et lőttek; ezek legtöbbjénél indokolt volt elejtésük. Legismertebb és leggyakoribb nagyvadunk, az őz vadászatánál azonban több hiba volt, mint a többi nagyvadnál öszszesen. Terítékre került 15 417 őzbalk, 11 986 suta és 7940 gida. Számos „golyóra érett”-nek vélt, elrejtett babak még két-három évet élhetett volna. Egyes vadásztársaságoknál meglövetik a vendéggel az „érmes”, de túl fiatal bakokat, csakhogy az a 30-40 ezer forint ne menjen veszendőbe. Ezt a jövőben ne csinálják! Kíméljék az eddiginél is jobban a meghagyandó, középkorú bakokat, annál is inkább, mivel az elmúlt év vége felé több ezerre rúgott az elhullott őzek száma, amelyek között számos bak is akadt. Végül a vaddisznóról. A múlt évben a 18 450-es kilövési terv mellett elejtettek 23 892 darabot, most mégis több van belőlük, mint tavaly. Egyre nagyobb az elterjedésük rá. A jövőben tehát a passzuk eredményesebben a túlszaporodott vaddisznóállományt, mezőgazdaságunk és apróvadunk érdekében. De éjjeli vadászatánál használjuk az előírt „puskalámpát”, és az eddiginél legyünk sokkal óvatosabbak. Dr. Bertóti István Ismét a kerékpárosokról A tavasz egyre inkább előcsalogatja az utakra a kerékpárosokat is. Újbóli megjelenésük természetesen okoz egy-két gondot a járművezetőknek. A gondok forrása elsősorban abban kereshető, hogy a gyorsabb gépjárműveknek egyazon útfelületen kell megférniük a lényegesen lassabban haladó kerékpárosokkal. Az ő számukra egyelőre még nem sikerült — vagy csak nagyon kevés helyen — kialakítani összefüggő kerékpárosút-hálózatot. A viszonylag sok baleset oka tehát, hogy a forgalmi lehetőségek, a forgalmi rend csak ritkán tudja megvédeni az amúgy is védtelenebb kerékpárosokat A járművezetőknek számítani kell arra, hogy hazánkban a kerékpárosok közlekedési figyelme, kultúrája igen alacsony fokon van, amit az is jól mutat, hogy az ittasan balesetet okozók részaránya a kerékpárosoknál 36 százalék körül van, s akkor még a közlekedési ismeretek hiányait, a megbízhatatlan magatartást még nem is említettük. Van tehát alapja annak, hogy — különösen most, a kora tavaszi időszakban — nagy óvatosságot tanúsítsunk, amint kerékpárosok közelébe kerü lünk. A gépjárművezetők körében az egyik legjellegzetesebb hiba az, hogy a kerékpárosban nem együttműködést kívánó partnereket látnak, hanem amolyan betolakodót, akinek a jelenléte állandó kényelmetlenséget okoz, akadályoz, hátráltat ... Ez a káros szemlélet a vezetőket arra indítja, hogy a kerékpárost mindenáron megelőzzék, túl közel hajtsanak hozzájuk, elvegyék tőlük a nekik kijáró elsőbbséget. Ezt a szemléletet mindenképpen fel kell számolni. KÖZLEKEDÉSI Érdekességek Az üzemanyag-megtakarítás igen fontos dolog az autósok számára, és nem kevésbé lényeges népgazdasági szempontból is. Az ezzel kapcsolatos újításoknak, szerkezeteknek se szeri, se száma. Csak a hazai kutatóintézetben 100-félét vizsgáltak meg belőlük az elmúlt öt évben. .Sajnos, az a tapasztalat, hogy ezek a különféle berendezések nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, csak egy-kettő mutatkozik hasznosnak közülük. Az ún. Start-stop rendszer készülékei, amelyek a forgalmi várakozások, állások során a motor működését leállítják, majd egyszerű gázpedálnyomásra újra indítják, főként a városi, túlzsúfolt, és gyakori leállások, ha a kísért forgalomban hoznak 7-15 százalékos üzemanyag-megtakarítást. Ezek használhatóak mind személykocsikban, mind teherautókban, buszokban is. A műszaki megoldások hátránya azonban az, hogy az állandó igénybevétel miatt csökken az önindító élettartama, romlik a fogaskoszorú állapota. Tehát erről az oldalról nézve kell fizetni a benzin-megtakarításért! Ha ezeket a készülékeket eleve a gyártók (pl. VW Golf) építik be, kisebbek a hátrányok, viszont drágább a kocsi ára. A takarékosság másik kísérleti területe a keverékképzés javításával kapcsolatos. Japánban és Franciaországban kísérleteznek ezekkel. A lengyel — szívócsőbe helyezett — turbóventilátoros megoldás viszont a vizsgálatok szerint nem eredményez megtakarítást, sőt, országúton, nagyobb tempónál a fojtás miatt a fogyasztás még növekedhet is ... A pótlólagos rendszerek általában kevesebbet tudnak, mint ■mennyi előnnyel kínálták őket az autósoknak! Petress István SZABAD FÖID 17 Fémbevonatú textilrostok Egyes szerves anyagoknak, pl a műanyagoknak, a textilipari rostoknak az a hátrányos tulajdonsága, hogy — főleg ha kicsi a relatív légnedvesség — a súrlódás következtében elektromosan feltöltődnek. Erre hajlamos a gyapjú, és szinte valamennyi szintetikus műanyag, mint pl.: a poliamid-, a poliészter-, az akrill-, és az acetátrostok is. Mindenki ismeri azt a sercegő hangot, amely akkor keletkezik, amikor levetünk egy gyapjúból vagy műanyagból készült pulóvert Sötétben még a szikrák is jól láthatók. Számos esetben több ezer voltos feszültség mérhető ilyenkor. Amikor áthaladunk egy nejlonszőnyegen, a test elektrosztatikus feltöltődése könnyen elérheti a 10 ezer V-ot! Száraz klimatikai viszonyok között még a pamut is feltöltődik elektrosztatikailag. E probléma megoldására kezdetben azt javasolták, hogy a szintetikus rostokhoz keverjenek fémszálakat Az ötlet be is vált, de csak a vastag szálakból álló textíliák esetében, így például a fémszálakat is tartalmazó padlószőnyegnél sikerült a testfeltöltődés feszültségét 2000 V alatt tartani, megelőzvén a kellemetlen érzést keltő „rágást”. Minthogy azonban a fémrostok tulajdonságai jelentősen különböznek a textilrostokéitól, keverésük és együttes feldolgozásuk finomabb textíliáknál már meglehetősen körülményesnek mutatkozott. Problémát okozott a fémrostok csavarodásmentessége, nagyobb fajsúlya, textilszerű „fogásuk” hiánya is. Ezenkívül a nagyon vékony fémrostok gyártása mindmáig nagyon körülményes. Az újabb módszerek kutatása során megpróbálkoztak koromnak — tehát jó vezető képességű szénnek — a polimerhez való keverésével. Arra is tettek kísérletet, hogy a műanyagokat fémsókkal kezeljék, hogy fémport ragasszanak fel a textilfelületre vagy alumíniumot gőzöljenek rá. Végül is nyugatnémet kutatók dolgozták ki azt az eljárást, amellyel textilszálakat tetszés szerinti vastagságban fémmel, kiváltképp nikkellel lehet bevonni. A szálak ezáltal villamosságot vezetővé válnak. A vizsgálatok szerint a vezetőképességük akkor a legjobb, ha a szálakon a fémbevonat 0,05 mikrométer vastag. Az ilyen szálakból készült textília szép fémes, csillogó felületű, mechanikai tulajdonságai megegyeznek a fémbevonat nélküli szálból készült kelmékeivel, csak a súlya valamivel nagyobb. Elektromos vezetőképességének köszönhetően antisztatikus, és ezt a sajátságát többszöri mosás után is megtartja. Alkalmazásának köre különleges tulajdonságából ered: munkaruhák készíthetők belőle olyan munkahelyekre, ahol a ruha elektrosztatikus feltöltődése veszélyforrás lehet (például robbanással kell számolni), avagy kényes elektronikus alkatrészek gyártása és szerelése közben kár keletkezhet. Sajátsága a fémbevonatú szálakból készülő textíliáknak az is, hogy árnyékolnak a mikrohullámok ellen, visszaverik a radarhullámokat, továbbá kis feszültségű áramot vezetve át rajtuk felmelegszenek, ezért bonyolult felületű tárgyak hevítésére fűtőbevonatként is szolgálhatnak, akár nedves környezetben is. Muzsikusok és a süketség Régli és gyakran vitatott kérdés, vajon a zenészek között szerepel-e „foglalkozási betegség”-ként a süketség. A zenekarban játszó muzsikusok számára a tökéletes hallás létfontosságú, mivel azonban a zenészek hosszú időn át ki vannak téve az általuk keltett és gyakran nagyon erős — hanghatásoknak, ez, egyesek szerint a zenészek hallásának romlásához vezethet. A kérdés eldöntésére német kutatók három szimfonikus zenekar összesen 277 tagjának a hallását vizsgálták meg. A zenészeket terhelő hanghatás megállapítására gondosan megmérték a hang erősségét a zenekarok műsorának leghangosabb számai alatt. A hangerősségi „csúcsot” 120 fonnak találták. A zenészek vizsgálatakor az 50 évesnél fiatalabb hegedűsök 14,5 százalékánál, a fafúvósok 8,5 százalékánál, a rézfúvósoknak pedig csupán 2,2 százalékánál észleltek hallásromlást. Az 50 éves koron túl levő muzsikusok csoportjában hallászavart nagyobb arányban (30,6 százalék) találtak, de a kis számú esetből nem lehet az egyes hangszerekre vonatkozóan különbséget megállapítani, összesen 44 zenekari tag hallása bizonyult a normálisnál rosszabbnak, de csupán 11-nél merült fel annak a lehetősége, hogy ez a foglalkozás következménye, a többinél a hallás zavarát a fül különböző betegségei idézték elő. A vizsgálat tehát azt igazolta, hogy a szimfonikus zene nem okozza a hallás romlását, noha a hang erőssége itt lényegesen nagyobb,mint némely ipari üzemben, ahol a zaj bizonyos idő után az ott dolgozók jelentékeny részét megsüketíti. A zenekar azonban csak rövid ideig játszik teljes hangerővel, másrészt a monoton és szabálytalan rezgésekből összetevődő zajjal szemben a zenekari muzsika állandóan változó s jórészben harmonikus hangokból áll.