Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-12 / 15. szám

1986. Április 12. Lovassport, lovaglás Tagadhatatlan: ismét divat lett a lovassport. Egy-egy lovasrendezvény — legyen az bemutató vagy nemzetközi verseny — ma már az érdeklődők tízezreit vonzza. Sokan annyira kedvelik e látvá­nyos és kellemes kikap­csolódást is ígérő progra­mokat, hogy még az uta­zást sem bánják, csak részt vehessenek a szá­mukra izgalmas, érdekes eseményen. A lovasprodukciók iránt érdeklődők igazán sokféle programból választhat­nak. Az idén például má­jus elején Kiskunhalason nemzetközi díjugrató ver­seny, május végén a kecs­keméti Borbás-pusztán országos lovasbemutató lesz. Június végén a Bala­ton mellett, Szántód­­pusztán nemzetközi díj­ugrató versenyre kerül sor, július elején a Horto­bágyon, a mátai pályán nemzetközi díjugratás és négyesfogat-hajtás lesz, július végén Apajpusz­­tán a kiskunsági pásztor- és lovasnapok rendezvé­nyeire várják az érdeklő­dőket. Augusztus elején Rádiházán országos és nemzetközi négyesfogat­­hajtást, augusztus végén pedig Kaposváron orszá­gos és nemzetközi bajnok­ságot, valamint díjlovag­lást rendeznek. Persze nemcsak nézői vannak hazánkban a lo­vassportnak, mind többen éreznek kedvet hozzá, hogy lóra pattanjanak. A lovaglás iránt érdeklődők nem is panaszkodhatnak, hiszen sok helyütt várják őket a lovasiskolák, a lo­vasfogadók, s az utazási irodák ajánlataiban is szép számmal szerepelnek már különféle lovastanfo­lyamok, lovasüdülések. A lovasiskolákban egyéb­ként egyórai lovaglásért általában 150-200 forintot kell fizetni. És hogy hol lehet nye­regbe pattanni? Budapes­ten például a II. kerületi Feketefej utcában levő Petneházi lovasiskolában, amelyet a Rozmaring Tsz üzemeltet. A Kiskunsági Nemzeti Park területén, Apajpusztán szintén mű­ködik lovasiskola, és itt fedett lovardát is építet­tek. Az ország nyugati ré­szén, Rádiházán ugyan­csak van lovasiskola, és a vendégek elszállásolá­sáról is gondoskodnak. A Bakony lábánál, a Bala­tontól mintegy 25 kilomé­terre­ levő Na­gy­vázsony­­ban — a talán leghíre­sebb és legrégibb hazai lovasiskolában — nem­csak a lovaglás alapvető tudnivalóit lehet elsajá­títani, hanem mód van tereplovaglásra, kocsiká­zásra is. A hosszabb időre érkezőket a Kastély Szál­lóban fogadják. Pécs közelében, üszög­pusztán a kezdő és a gya­korlott lovasok egyaránt hódolhatnak kedvenc sportjuknak, és ha erejük­ből még futja, teniszez­hetnek is. Szállást az egy­kori Batthyány-kastély­­ban kaphatnak. A Bala­ton déli partján levő Szántód-pusztán a család apraja-nagyja lovagolhat, hiszen itt a gyerekek pó­­niháton tanulhatják, gya­korolhatják e sportot. Szombathely központjától néhány kilométernyire, egy szép fekvésű tó part­ján szintén működik lo­vagiskola, a gyakorlott lo­vasok számára pedig te­replovaglást is ajánlanak. Az idei lovasrendezvé­nyekről, valamint a lovas­iskolákról és más, a lo­vaglással kapcsolatos szol­gáltatásokról a Tourin­­form­ 179-800-as telefon­számán kaphatnak bő­vebb felvilágosítást az ér­deklődők. Közepes eredmények is Ami megtörtént, azon­­változtatni már nem tu­dunk. A vissza­pillan­tás azonban feltétlen, hasz­nos, hogy tanulságait fel­használhassuk. Kezdjük hát a leggyakoribb apró­vadunkkal, a fácánnal. Ennek tavalyi kilövési terve 865 ezer volt, ami­ből alig 600 ezer került p­uskavégre. Ez nemcsak a fácán nyújtotta vadász­­örömök tekintetében volt sajnálatos, hanem a va­dásztársaságok költségve­tésében is hiányzott. Pe­dig a vadásztársaságok saját tenyésztésük mel­lett még egymillió-két­százezer fácáncsibét is vásároltak a Vadászszö­vetség tenyésztel­epeiről. Ennek ellenére sem sike­rült kilövési tervük telje­sítése. Hogy miért? Egy­részt a kedvezőtlen idő­járás, másrészt az élő­helytartási fogyatékossá­gok — főként az elégte­len dúvadapasztás — miatt. Reméljük, az idén másként lesz. A vadász­­társaságok a Vadászszö­­vetség vad­gazdaságaitól ez ideig már egymillió­nyolcszázezer fácános sibét igényeltek. Ha még a szükséges dú-vadapasztás­­nak is eleget tesznek, úgy vadász­i­dényük a ta­valyinál jóval sikeresebb terhet. Másik jelentősebb a fo­­nóvadunknál, a mezei nyúlnál már jobban si­került „a termelési” ter­vek valóra váltása. Így lett nyálból a tervezett, 83 500-zal szemben 90 000 az eredmény. Az élő nyál­ból a tervezett 119 ezer he­lyett csak 115 ezret fog­tak be, ez pedig nem a nyúlállományon és nem is a vadászokon múlott, hanem az átvételi nehéz­ségeken. Vad vécéből a saját tenyésztésű 22 600-on kívül 119 000 került terítékre, vadlód­ból pedig 9500. Nagyaládjaink minde­gyikéből a tervezett mennyiség került teríték­re, így sza­rvasaiké­ből 4560, tehénből, tinőből 6522, borjúból pedig 4630 darab. A minőséget illetően azonban akadtak hibák. A „golyóra érett” szarvashikák mellett jócs­kán voltak olyanok ia, melyek kilövésével még pár évet várhattak vol­na, a szarvas teh­enek el­ejtésénél pedig nem min­denütt tartották széna előtt a selejtezés jól is­mert szempontjait. Erre a jövőben jobban kell ügyelni! Dómból 202-t, muflonból pedig 391-et lőttek; ezek legtöbbjénél indokolt volt elejtésük. Legismertebb és leg­gyakoribb nagyvadunk, az őz vadászatánál azon­ban több hiba volt, mint a többi nagyvadnál ösz­­szesen. Terítékre került 15 417 őzbalk, 11 986 suta és 7940 gida. Számos „go­lyóra érett”-nek vélt, elr­ejtett babak még két-há­rom évet élhetett volna. Egyes vadásztársaságok­nál meglövetik a vendég­gel az „érmes”, de túl fiatal bakokat, csakhogy az a 30-40 ezer forint ne menjen veszendőbe. Ezt a jövőben ne csinálják! Kí­méljék az eddiginél is jobban a meghagyandó, középkorú bakokat, annál is inkább, mivel az el­múlt év vége felé több ezerre rúgott az elhullott őzek száma, amelyek kö­zött számos bak is akadt. Végül­ a vaddisznóról. A múlt évben a 18 450-es kilövési terv mellett elej­tettek 23 892 darabot, most mégis több van be­lőlük, mint tavaly. Egyre nagyobb az elterjedésük rá. A jövőben tehát a passzuk eredményeseb­ben a túlszaporodott vad­­disznóállományt, mező­gazdaságunk és apróva­dunk érdekében. De éj­jeli vadászatánál hasz­náljuk az előírt „puska­­lámpát”, és az eddiginél legyünk sokkal óvatosab­bak. Dr. Bertóti István Ismét a kerékpárosokról A tavasz egyre inkább előcsalogatja az utakra a kerékpárosokat is. Újbóli megjelenésük természete­sen okoz egy-két gondot a járművezetőknek. A gondok forrása elsősor­ban abban kereshető, hogy a gyorsabb gépjár­műveknek egyazon útfe­lületen kell megférniük a lényegesen lassabban ha­ladó kerékpárosokkal. Az ő számukra egyelőre még nem sikerült — vagy csak nagyon kevés helyen — kialakítani összefüggő kerékpárosút-hálózatot. A viszonylag sok baleset oka tehát, hogy a forgal­mi lehetőségek, a forgal­mi rend csak ritkán tud­­­­ja megvédeni az amúgy is védtelenebb kerékpá­rosokat A járművezetőknek szá­mítani kell arra, hogy hazánkban a kerékpáro­sok közlekedési figyelme, kultúrája igen alacsony fokon van, amit az is jól mutat, hogy az ittasan balesetet okozók részará­nya a kerékpárosoknál 36 százalék körül van, s ak­kor még a közlekedési is­meretek hiányait, a meg­bízhatatlan magatartást­­ még nem is említettük. Van tehát alapja annak, hogy — különösen most, a kora tavaszi időszakban — nagy óvatosságot ta­núsítsunk, amint kerék­párosok közelébe kerü­­ lünk. A gépjárművezetők kö­rében az egyik legjelleg­zetesebb hiba az, hogy a kerékpárosban nem együttműködést kívánó partnereket látnak, ha­nem amolyan betolako­dót, akinek a jelenléte állandó kényelmetlensé­get okoz, akadályoz, hát­ráltat ... Ez a káros szemlélet a vezetőket ar­ra indítja, hogy a kerék­párost mindenáron meg­előzzék, túl közel hajtsa­nak hozzájuk, elvegyék tőlük a nekik kijáró el­sőbbséget. Ezt a szemlé­letet mindenképpen fel kell számolni. KÖZLEKEDÉSI Érdekességek Az üzemanyag-megtaka­rítás igen fontos dolog az autósok számára, és nem kevésbé lényeges nép­­gazdasági szempontból is. Az ezzel kapcsolatos újí­tásoknak, szerkezeteknek se szeri, se száma. Csak a hazai kutatóintézetben 100-félét vizsgáltak meg belőlük az elmúlt öt­ év­ben. .Sajnos, az a tapasz­talat, hogy ezek a külön­féle berendezések nem váltják be a hozzájuk fű­zött reményeket, csak egy-kettő mutatkozik hasznosnak közülük. Az ún. Start-stop rend­szer készülékei, amelyek a forgalmi várakozások, állások során a motor működését leállítják, majd egyszerű gázpedál­nyomásra újra indítják, főként a városi, túlzsú­folt, és gyakori leállások­, ha a kísért forgalomban hoznak 7-15 százalékos üzemanyag-megtakarítást. Ezek használhatóak mind személykocsikban, mind teherautókban, buszokban is. A műszaki megoldá­sok hátránya azonban az, hogy az állandó igénybe­vétel miatt csökken az önindító élettartama, rom­lik a fogaskoszorú állapo­ta. Tehát erről az oldal­ról nézve kell fizetni a benzin-megtakarításért! Ha ezeket a készülékeket eleve a gyártók (pl. VW Golf) építik be, kisebbek a hátrányok, viszont drá­gább a kocsi ára. A ta­karékosság másik kísérleti területe a keve­rékképzés javításával kap­csolatos. Japánban és Franciaországban kísérle­teznek ezekkel. A lengyel — szívócsőbe helyezett — turbóventilátoros meg­oldás viszont a vizsgála­tok szerint nem eredmé­nyez megtakarítást, sőt, országúton, nagyobb tem­pónál a fojtás miatt a fo­gyasztás még növeked­het is ... A pótlólagos rendszerek általában ke­vesebbet tudnak, mint ■mennyi előnnyel kínál­ták őket az autósoknak! Petress István SZABAD FÖID 17 Fémbevonatú textilrostok Egyes szerves anyagoknak, pl a műanyagoknak, a textilipari rostoknak az a hátrányos tulajdonsága, hogy — főleg ha kicsi a relatív légnedvesség — a súrlódás következtében elektromosan fel­töltődnek. Erre hajlamos a gyapjú, és szinte valamennyi szin­tetikus műanyag, mint pl.: a poliamid-, a poliészter-, az akrill-, és az acetátrostok is. Mindenki ismeri azt a sercegő hangot, amely akkor keletkezik, amikor levetünk egy gyapjúból vagy műanyagból készült pulóvert Sötétben még a szikrák is jól láthatók. Szá­mos esetben több ezer voltos feszültség mérhető ilyenkor. Amikor áthaladunk egy nejlon­szőnyegen, a test elektrosztatikus feltöltődése könnyen elérheti a 10 ezer V-ot! Száraz klimatikai viszonyok között még a pamut is feltöltődik elektrosztatikailag. E probléma megoldására kezdetben azt javasolták, hogy a szintetikus rostokhoz keverjenek fémszála­kat Az ötlet be is vált, de csak a vastag szálakból álló textíliák esetében, így például a fémszálakat is tartalmazó padlószőnyegnél sikerült a testfeltöltődés feszültségét 2000 V alatt tartani, megelőzvén a kelle­metlen érzést keltő „rágást”. Minthogy azonban a fémrostok tulajdonságai jelentősen különböznek a textilrostokéitól, keverésük és együttes feldolgozásuk finomabb textíliáknál már meglehetősen körülmé­nyesnek mutatkozott. Problémát okozott a fémrostok csavarodásmentessége, nagyobb fajsúlya, textilszerű „fogásuk” hiánya is. Ezenkívül a nagyon vékony fémrostok gyártása mindmáig nagyon körülményes. Az újabb módszerek kutatása során megpróbálkoz­tak koromnak — tehát jó vezető képességű szénnek — a polimerhez való keverésével. Arra is tettek kí­sérletet, hogy a műanyagokat fémsókkal kezeljék, hogy fémport ragasszanak fel a textilfelületre vagy alumíniumot gőzöljenek rá. Végül is nyugatnémet kutatók dolgozták ki azt az eljárást, amellyel textil­szálakat tetszés szerinti vastagságban fémmel, ki­váltképp nikkellel lehet bevonni. A szálak ezáltal villamosságot vezetővé válnak. A vizsgálatok szerint a vezetőképességük akkor a legjobb, ha a szálakon a fémbevonat 0,05 mikrométer vastag. Az ilyen szálakból készült textília szép fémes,­ csillogó felületű, mechanikai tulajdonságai megegyez­nek a fémbevonat nélküli szálból készült kelmékei­vel, csak a súlya valamivel nagyobb. Elektromos ve­zetőképességének köszönhetően an­tisztatikus, és ezt a sajátságát többszöri mosás után is megtartja. Alkalmazásának köre különleges tulajdonságából ered: munkaruhák készíthetők belőle olyan munka­helyekre, ahol a ruha elektrosztatikus feltöltődése veszélyforrás lehet (például robbanással kell számol­ni), avagy kényes elektronikus alkatrészek gyártása és szerelése közben kár keletkezhet. Sajátsága a fémbevonatú szálakból készülő textíliáknak az is, hogy árnyékolnak a mikrohullámok ellen, visszaverik a radarhullámokat, továbbá­ kis feszültségű áramot vezetve át rajtuk felmelegszenek, ezért bonyolult fe­lületű tárgyak hevítésére fűtőbevonatként is szol­gálhatnak, akár nedves környezetben is. Muzsikusok és a süketség Régli és gyakran vitatott kérdés, vajon a zenészek között szerepel-e „foglalkozási betegség”-ként a sü­ketség. A zenekarban játszó muzsikusok számára a tökéletes hallás létfontosságú, mivel azonban a ze­nészek hosszú időn át ki vannak téve az általuk kel­tett é­s gyakran nagyon erős — hanghatásoknak, ez, egyesek szerint a zenészek hallásának romlásá­hoz vezethet. A kérdés eldöntésére német kutatók három szim­­­­fonikus zenekar összesen 277 tagjának a hallását vizsgálták meg. A zenészeket terhelő hanghatás meg­állapítására gondosan megmérték a hang erősségét a zenekarok műsorának leghangosabb számai alatt. A hangerősség­i „csúcsot” 120­ fonnak találták. A zené­­szek vizsgálatakor az 50 évesnél fiatalabb hegedűsök 14,5 százalékánál, a fafúvósok 8,5 százalékánál, a rézfúvósoknak pedig csupán 2,2 százalékánál észlel­tek hallás­romlást. Az 50 éves koron túl levő muzsi­kusok csoportjában hallászavart nagyobb arányban (30,6 százalék) találtak, de a kis számú esetből nem lehet az egyes hangszerekre vonatkozóan különbséget megállapítani, összesen 44 zenekari tag hallása bizo­nyult a normálisnál rosszabbnak, de csupán 11-nél merült fel annak a lehetősége, hogy ez a foglalkozás következménye, a többinél a hallás zavarát a fül kü­lönböző betegségei idézték elő. A vizsgálat tehát azt igazolta, hogy a szimfonikus zene nem okozza a hallás romlását, noha a hang erőssége itt lényegesen nagyobb,­­mint némely ipari üzemben, ahol a zaj bizonyos idő után az ott dolgo­zók jelentékeny részét megsüketíti. A zenekar azon­ban csak rövid ideig játszik teljes hangerővel, más­részt a monoton és szabálytalan rezgésekből össze­tevődő zajjal szemben a zenekari muzsika állandóan változó s jórészben harmonikus hangokból áll.

Next