Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-17 / 20. szám
IS SZABAD FÖLD csmád és OTTHon ismerd meg önmagad! Húsz év körüli, kimondottan előnyös külsejű fiatalember tördeli előttem kezét és lépked legmodernebb szerelésében egyik lábáról a másikra. A laikus számára is egyértelmű: szorong. Lassan formálja mondanivalóját: „...egyszerűen nem tudom, ki vagyok, mit akarok. Cél nélkül begyűjtöm a lányokat, a siker nem okoz örömöt. De, ha kudarc ér, kétségbeesem... Fáj. Érti? Fáj... Ha egy társaságban háttérbe szorulok, úgy érzem, bennem van a hiba, mert többnek képzeltem magam. És többnek is akarom. Tanulok, középszinten ugrom, azaz viszem a vizsgákat, de voltaképp: sehol sem vagyok. Kérem, ez egy boldogtalan állapot. Vagy valami kór? Tud segíteni rajtam?...” Önkéntelenül egy középkori bölcsesség jutott eszembe: „Ne gondold, szerelmetes felem, hogy a sátán kívülről közelít feléd. A sátán benned lakik. S nem tehetsz ellene mást, mint, hogy jó szorosan magadhoz öleled ...” Minden ember élettel szembeni igénye a boldogság. Az a bizonyos „kék madár”, amely felettünk szálldos, és amelynek keresése versek, novellák vagy akár táncdalok témája. De mi is voltaképp ennek a fogalomnak a lényege? Röviden: önmagunkkal és a világgal való harmónia. Amelynek részeredménye: a kiegyensúlyozott ember. Aki képes arra, hogy tehetségének, képességének megfelelően teljesítsen és produkáljon, akár tanulásban, akár munkában, akár hivatásban. Aki képes arra, hogy jól érezze magát a világban, képes életörömre, legyen az evés, munka, pihenés, szerelem, kultúra. Képes, hogy produkciói, jó közérzete során ne zavarja, ne tegye tönkre más ember életét, tehát egyéni boldogulása ne mások rovására történjen. Tehát képes legyen szociális beilleszkedésre. Sok ez, vagy kevés? Nincs erre mérce. Csak egy végkövetkeztetés: kevesen valljuk magunkról, én egy boldog ember vagyok. És a Társadalmi Beilleszkedési Zavarunk, azaz a TBZ emelkedésének alakulása napjaink tükrében is mintha ellenkező tendenciát mutatna. Ettől függetlenül mindannyian szeretnénk így élni, és ezért lépünk is a boldogság megkeresésének, megtalálásának, ha nem más — hát illúziója — után. És különösen az ifjúság, a még meg nem alkuvó korosztály, a népmesék legkisebb királyfia indul el keresgélő útjára, ha kell üveghegyen és nehézségeken át, hogy megtalálja a kék madarat. De mi a titka, az elindítója, a rugója ennek a kérdésnek? Az önismeret. Ennek igénye a „Ki vagyok én?” — a jó értelemben vett megismerés örök szomjúsága. Az önismeret szükségességét őrzik a régen letűnt kultúrák és nem nélkülözi napjaink embere sem. Sőt, soha nem látott éhség — különösen a fiatalok részéről — jellemző a XX. század vége felé rohanó világ emberére az önmegismerés és az önnevelés terén. A delphoi jós az őt felkereső, önmagában kételkedő embernek azt mondta: Gnothi szeuton! Ismerd meg önmagad! S akkor tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod Te vagy! De mindezekre csak az képes, aki ismeri az utat önmagához. Tisztában van tűréshatáraival, személyiségével, azok tartalékaival, részeivel. „Miért ennyi kudarc, miért vagyok sikertelen, miért utálnak, miért képzelek többet magamról ?” — mint adott példánkban a fiatalember — ezekre a kérdésekre bennünk van a válasz, miközben bennünket marcangolnak szét ezek a kételyek. Az önismeret azoknak az öszszefüggéseknek a feltárása, amelyek cselekedeteink, szavaink, véleményeink, érzelmeink hátterében húzódnak meg. Mert ugyanannak a cselekedetnek többféle indítéka, motiválója lehet egyazon időben is, ami merőben más talajból fakad és ezért merőben más elbírálást és minősítést érdemelne. De hogyan várhatnánk el a másiktól a megértést, amikor még mi sem vagyunk tisztában az igazi lényeggel. Gyakori eset: Napok óta munkahelyi konfliktusaim vannak. Ezeket hazaviszem, hiába telik le a munkaidőm. Otthon nem beszélek róla, mert tudom: férjemet, családomat nem terhelhetem le ilyesmivel, mert ők is pihenni akarnak egész napos kimerítő elfoglaltságuk után. Este férjem közeledését elutasítom, mondván: a házasság második x ének vége már nem táptalaja a szexuális vágynak. És falnak fordulva, otthon is megfagy a levegő, reggel meg felpofozom a gyerekeimet, mert sáros cipőiket rárakták a kimosott fehérneműre. De ugyanez történhet fordított sorrendben is. Vagy: hetek óta nem közelít hozzám a férjem. Van valakije? Vagy már öreg vagyok? Vagy már a második végén lévő házasság nem táptalaja a szexuális vágynak? Dörcögök otthon, felpofozom a gyerekeimet, pedig lehet, én tettem a sáros cipőt a kimosott fehérneműre, bemegyek a munkahelyemre és egyszerre úgy érzem, elviselhetetlen ez a munka, amit hetek óta csak mindig, következetesen rám oszt ki a főnököm ... És még számtalan variánsa lehetne ennek a játéknak. Hol van ebben az eredendő? Merthogy ok okozatot követ. Ezt pedig csak az ember saját maga tudja. Megfelelő önismeret birtokában. Hogy hogyan lehet azt fejleszteni, az legközelebbi témánk. Addig érjük be egy József Attila-idézettel: „Az én vezérem belsőmből vezérel.. Bálla M. Anna pszichológus Hűtődoboz Házilag is készíthető olyan speciális tároló, amely az élelmiszereket elszigeteli a hő és napfény hatásától a táborozás, kempingezés alkalmával. Szigetelőanyagként polisztirolhabot használjunk, amely ezermesterboltban beszerezhető. De felhasználhatunk régi, pl. magnetofon, rádió stb. csomagolásából eredő polisztrolhab lapokat is. A hűtődoboz függőleges keresztmetszete az a) ábrán látható. Vastag lapokból összeragasztjuk a dobozt (enyv is jó hozzá, de speciális ragasztó beszerezhető az ezermesterboltokban), amelynek belsejében elhelyezzük pl. a lezárt üveget (1). Az oldalfalak (2 és 3), továbbá az alj (4) vastagsága ne legyen 18 mm-nél kisebb. A felső nyílásba illeszkedik a polisztirolhab fedél (5). Ezt a fedelet hozzáragasztjuk a négyszögletes (6) furnírdarabhoz. Az így elkészített fedél pontos tömítése céljából a furnér alatti peremre ráragasztunk egy vékony réteg habszivacsot (7). A szigetelőperemhez (7) nagyon jól használható az ablakszigeteléseknél alkalmazott öntapadó habszalag. A b) ábrán látható a hűtődoboz összes részének perspektivikus képe. Ügyeljünk, hogy a 2 és 3 oldalfalak pontosan illeszkedjenek a 8 és 9 falakhoz, továbbá az alj (4) széleihez. A kész hűtődobozt leragaszthatjuk színes viaszosvászonnal és műbőr csíkokból (13 és 14) összevarrott fogantyút készítünk rá (c. ábra). A d) ábrán a falak összerakásának különféle megoldásai láthatók (10 és 11), de a táska kör alakban (12) is megoldható. Szélcsipke: többféle célra Az egyszerű, de szép szélcsipke nemcsak térítők, szettek stb. díszítésére, hanem például nyári alsó- és felsőszoknya szegélyére is alkalmas. Bármilyen horgolócérna megfelel hozzá. Mintája: 1. sor: 27 szemből álló láncszemsort horgolunk, majd 1 pálcával visszaöltünk a 8. láncszembe, ez az 1. lyuk. A következő 4. láncszembe 1 pálca, 3 láncszem és 1 pálcával meghorgoljuk a 2. lyukat, összesen 6 lyukat készítünk ily módon. 2. sor: minden 3 láncszemes ívbe 6 pálcát készítünk, 1 rövidpálcával pedig a két pálca közé öltünk. A sor utolsó rövidpálcája előtt 3 láncszemet horgolunk. Most 7 láncszemmel fordulunk és a 3. sor 1 pálcáját az előző sor befejező 3 láncszemes ívébe öltjük. Így mintánk 1 lyukkal szaporodott. A következő pálcát az előző sor 6 pálcájának 3. pálcájára öltjük, majd 3 láncszem és 1 pálca a következő pálcára stb. Minden pálcacsoport középső pálcáira 1- 1 lyukat horgolva, összesen 7 lyuk lesz. 4. sor: a 2. sorral azonos. 3. sor: úgy készül, mint a sor. 6. sor: a 2. sírral azonos. 7. sor ismét a 3. sorhoz hasonlóan készítjük azzal az eltéréssel, hogy az utolsó 3 pálcacsoportot kihagyva, csak 6 lyuk hosszúra horgoljuk. Így kapjuk a csipke cakkos szélét. Fehér vászon húzott szoknyákra színes gyöngyperjéből is horgolhatunk szép szegélyt. VEVŐSZOLGÁLATUNK JELENTI Idős emberek keresik, s mivel nem találják, sérelmezik: miért nem gondoskodik a beteglábú emberek lábbelijéről az ipr? Más szóval: olyan, vászonból, vagy posztószerű felsőrésszel készült olcsó, papucscipőket keresnek, amit az ízületes, beteglábú idős emberek tudnának viselni. Ilyen olcsó és valóban kényelmes cipőféléket bizony csak elvétve lehet látni. Vajon miért nem gyártják? Lehet, hogy nem olyan nyereséges, mint a divatcipő készítése, de tudomásul kellene venni: ilyen lábbelikre is szükség van. Külföldön, pl.: Csehszlovákiában járva láthatja az utazó, hogy az e fajta cipőből is jelentős választék várja a vásárlókat. A magyar turisták szívesen vásárolják is ezeket a puha felsőrészű cipőket. Csakhogy mindenki nem utazhat ezért a szomszédos országba. Megítélésünk szerint egy kis törődéssel megoldhatóvá válna az igény kielégítése. Elhisszük, hogy a nagy cipőgyárak nem vállalkozhatnak a kisebb szériájú posztócipő gyártására, ám egy-egy szövetkezet ráállhatna a termék előállítására. Bizonyára megérné a szövetkezetnek, ugyanakkor olyan közigényt elégítene ki, amit régóta vár a lakosság. Clonda és Terra kistraktorok tartozékai iránt ugyancsak megnőtt a kereslet. Pontosabban: keresik, de nem találják. Nem találják, pedig van, csak éppen nem tudják a vásárlók, hogy hol szerezhetők be. Nos, tájékoztatásul közöljük, hogy általában az Agroker szaküzleteiben érdemes keresni. A Honda típusú gépek alkatrészeit és gumiabroncsait ugyanis az Agrokerek forgalmazzák. A fővárosban például a XV. Cservenka / M. u. 107. sz. alatt jelenleg is kapható Honda-alkatrész és gumiabroncs. Ugyanekkor a Terra és a Robi típusú gépek alkatrészeit a Hermész Alkatrész Áruházban lehet megtalálni, Budapest, XIII., Mautner Sándor u. 13. sz. alatt. Itt található a Terrához való jobbos ekevas is. Létezik-e olyan permetező ■Ll szórófej, amit öntözőkannára lehet szerelni? Ezt kérdezik a vásárlók, majd kiegészítésül azt is megírják: hallottuk, hogy van ilyen, de még nem láttuk. Válaszunk: létezik ilyen szórófej és nekünk szerencsénk is volt, mert láttuk a Vasedény Mezőgazdasági szaküzletében, Budapest, VI., Bajcsy Zs. u. 63. sz. alatt. Hisszük azonban, hogy nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki mezőgazdasági szaküzletekben, vagy éppen a Vetőmag boltokban is megtalálható. Tudomásunk szerint ez egy új gyártmány, amit az elmúlt évben mutattak be. Ezért nem vált még közismertté. Legalább is a kereskedelem érdeklődését még nem váltotta ki. Reméljük azonban, hogy az imént említett boltok is megrendelik és árusítják majd az öntözőkannára szerelhető permetező-szórófejet. Ismét keresik a különböző méretű üstöket. Van aki bográcsnak nevezi és ilyenkor egyértelmű a válasz: bogrács nincs. Jóllehet, amit a vásárló keres, az ott áll garmadában a raktárban. Sőt, az eladótérben is látható lenne, ha nem takarná el más áru. Kókai olvasónk például bográcsot keresett. Ilyennel nem rendelkeztek. Ellenben 60—70 literes üstből nem volt hiány. A vásárló ezt nem tudhatta, mert az ő értelmezése szerint az ötliteres bogrács is ugyanolyan bográcsnak minősül, mint a hetven literes. Csakhogy ez utóbbit a kereskedelemben üstnek nevezik. Innét a tévedés. 1986. MÁJUS 17.