Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

18 SZABAD FÖLD Vízpárologtatók a lakásban Lakószobáink jó mikroklí­máját a 20-22 °C, a fürdőszo­báét pedig 22—23 Celsius-fok biztosítja. A téli hónapokban azonban gyakran előfordul, hogy noha a lakótér hőmérsék­lete elérte a kedvező értéket, közérzetünk mégsem jó. A kellemes közérzethez ugyanis a megfelelő hőmérséklet mel­lett megfelelő páratartalom is szükséges. Az orvosi vizsgála­tok szerint a belélegzett leve­gő páratartalma akkor tekint­hető optimálisnak, ha relatív nedvességtartalma 40-60 száza­lék között mozog (ma már kap­ható is az üzletekben olyan műszer, amivel ezt mérni le­het). Az alacsonyabb páratarta­lom miatti kellemetlen közér­zet különösen a korszerű fű­tésű — gázkonvektoros vagy központi fűtéses — lakásokban érezhető. Ám a levegő ned­vességtartalmának csökkenése nem csupán az emberre ked­vezőtlen, hanem a szobanövé­nyekre, a fából készült lakbe­rendezési tárgyakra is. Ilyen esetekben csak egyféleképpe­n segíthetünk a levegő szárazsá­gán: szobai párásítókat kell használnunk. A fűtőtestre szerelhető cse­répből, műanyagból vagy fém­ből készült hagyományos pá­rásítók legnagyobb hátránya a kis teljesítmény, vagyis az, hogy csak olyan kevés vízgőzt juttatnak a levegőbe, ami a nedvességtartalmat csupán 2-3 százalékkal emeli. Sokkal korszerűbbek és lényegesen jobb hatásfokúak a nálunk is kapható elektromos párásítók. Előnyük az is, hogy az elektro­motorjaik hangtalanul működ­nek és karbantartás nélkül is hosszú élettartamúak. Műkö­­­­dési elvük egyébként egysze­rű. A motor tengelyére közvet­lenül kapcsolódó szívó- és egy­ben szórótárcsa a felszívott vi­zet a centrifugális erő és a ke­mény felületen való ütközte­tés segítségével finom folya­dékköd formájában juttatja ki a készülékből és permetezi szét a lakásban. A vízhez — egyé­ni ízlés szerint — akár illato­sítóanyag is keverhető. Az elektromos légnedvesítő­­ket vízszintes felületre kell he­lyezni napsugaraktól, hőforrás­tól távol eső helyen. Mivel a készülék működése során fi­nom folyadékpermet keletke­zik, ezért a vízre érzékeny fe­lületekről, a kényesebb elekt­romos készülékektől (televízió, lemezjátszó, rádió stb.) leg­alább 1,5-2,0 méter távolságra legyenek. Ügyelni kell arra is, hogy a készülék tartályát mi­lyen vízzel töltjük föl. Legmeg­felelőbb a felforralt ivóvíz, az esővíz vagy az olvasztott hólé. Ha a sok kalcium- és magné­ziumsót tartalmazó kemény vi­zet használjuk, úgy időnként vízkőoldóval — ennek híján ecetes vízzel — kell a tartályt átöblíteni. Magát a légnedve­­sítőt vízbe meríteni, vagy ol­dószerrel (benzin, alkohol stb.) átöblíteni nem szabad. A ké­szülékek folyamatos üzemide­je általában 4-5 óra, és órán­ként 0,25 liter vizet porlaszta­­nak szét. A levegőpárásító ké­szülékkel a „száraz” helyiségek levegőjének relatív páratartal­mát a kedvező szinten tarthat­juk. Az 50 köbméternél nem nagyobb térfogatú szobák leve­gőjének viszonylagos páratar­talmát 20 százalékról — körül­belül 40-60 perc alatt — 40 százalékra növelhetjük. Nem árt néhány szót arról is ejteni, hogy mennyit szellőz­tessünk. Két-három óránként bizony télen is szükséges ala­posan kiszellőztetni a lakást, esetleg rövid időre kereszthu­zatot csinálni. Így egy-két perc alatt kicserélődik a szobák ál­lott levegője. Helyes szellőzte­tésnél ennyi elég is, hiszen, ha tovább tartjuk nyitva az abla­kot, attól sem lesz több oxigén, csak a falak hűlnek le. A nagy­városokban persze odakint sem valami ózondús a lég, de még a szennyezett városi levegő is mindig tisztább a szobainál, ahol lélegzőnk, fűtünk, do­hányzunk. Ehhez bizonyítékul annyit, hogy egy átlagos mére­tű szobában, ha teljesen lég­mentesen volna lezárva, három ember kilencven perc alatt el­használná az egész oxigén­készletet. Az oxigénhiány pe­dig álmosságot, fáradtságot okoz. A dohányfüst, az étel­szag, a sok fűtési mellékter­mék sem befolyásolja kelleme­sen a közérzetünket. Mindezek ellen az egyetlen orvosság a rendszeres szellőztetés, tehát hidegben se legyünk restek be­engedni szobánkba a tiszta le­vegőt. B. I. • Így könnyebb­­ mosogatni... Nem tudom, van-e olyan há­ziasszony, aki szívesen moso­gat? De hát, ezt a munkát is el kell végezni, hiszen a moso­gatás a háztartás elengedhe­tetlen mindennapi teendői kö­zé tartozik. Érdemes róla szót ejteni, mert a legtöbb viszoly­gás oka a rossz hagyományok éltetése. A helytelenül végzett mosogatás valóban gusztusta­lan művelet. De nem kell ilyennek lennie. Lehet gyorsan, higiénikusan, sőt takarékosan is mosogatni, csak ismerni kell a fortélyait. A „modernebb” mosogatás — és a konyha folyamatos tisz­tán tartása érdekében először is bölcs dolog egy kéztörlőpa­­pír-hengertartót a falra sze­relni, méghozzá közel a moso­gatóhelyhez. A nagyobb mére­tű puha papír jó szolgálatot tesz a konyhában: gyorsan fel­itathatunk vele főzés, mosoga­tás közben támadt tócsákat, kezet törölhetünk, zsírt, étel­maradékot távolíthatunk e. Ezzel máris elejét vehetjük az undorító zsíros pancsolásnak, és a mosogató időnkénti eldu­gulásának. A mosogatóvíz erősen kéz­­melegségű, de az öblítővíz for­ró legyen, hogy teljesen eltá­volítsa még a mosogatószer­­maradványokat is. Ha nincs időnk azonnal mosogatni, a fentiek szerint megtisztított edényeket tegyük hideg vízbe a mosogatásig, mert ha rászá­rad az ételmaradék, sokkal ne­hezebb eltávolítani, dupla munkát kell végeznünk. Sokféle mosogatószer van forgalomban, de lehetőleg olyat válasszunk, aminek a hatásfoka is jó, de ugyanak­kor a kezet is kíméli. A mosogatószert ne a rongy­ra, szivacsra szórjuk, hanem a vízbe, mert így takaréko­sabb. Egyébként rongyot ne is használjunk mosogatáshoz! Bármennyire tisztán akarjuk tartani, baktériumszennyezett, fertőzés okozója lehet, azonkí­vül szaga is van, gusztustalan. Sokkal higiénikusabbak a kü­lönféle dörzs-, kefe-, szivacsos végű mosogatóeszközök, ken­dők, amelyek nagy választék­ban kaphatók. A drót eszkö­zökkel vigyázzunk, mert ha kopni kezd, csúnyán felsérthe­ti a kezünket. Tartsuk be a mosogatniva­­lók helyes sorrendjét: először a vékonyfalú üvegpoharakat, üvegedényeket, a zsírtalan por­celánt, bögréket, tejesedényt, majd az étkező tányérokat, evőeszközöket, a főzőszerszá­­mokat, végül a főzőedényeket mosogassuk el, legutoljára pe­dig a súrolásra váró edénye­ket. késeket, éles, szúrós mun­kaeszközöket soha ne tegyünk a vízbe, hanem egyenként ve­gyük kézbe és mossuk le. Ha valaki nem tudná, a teflonbevonatú edényeket sem kívül, sem belül nem szabad súrolni, fémtárggyal hozzá­nyúlni, mert tönkremegy a be­vonatuk. Inkább áztassuk jól be, akkor szivaccsal könnyen tisztíthatok. Ha a lábasfülek, fedőfülek zugában szenny ra­kódna le, leoldja a sütő tisz­tántartására használt spray. Nem higiénikus a hagyomá­nyos törölgetés sem. Hiába cserélgetjük gyakran a kony­haruhákat, a felszívott nedv miatt ugyancsak baktériumte­lepekké válhat. Használjunk tálcaalátétes edényszárítót, ha forró vízzel öblítettünk, gyor­san megszárad az edény, és foltos sem marad. Perforált lemezen Lyukasztott farostlemezt barkácsboltban vásárolhatunk. A szép fehér, mutatós, perforált lapra nemcsak apró, praktikus, mindig kéznél levő eszközöket, tárgyakat akaszthatunk fel kü­lönböző formájú horgok segítségével, hanem nehezebbeket is. Mint például a háznál szükséges, nélkülözhetetlen szerszámokat, amelyek mindegyikéhez — alakzatuknak, vagy nyelüknek meg­felelően — más-más formájú horgot helyezünk a lyukak közé. (A ábra). A szerszámok azonban nehezebbek, éppen ezért a lemezt erősen a falhoz kell erősíteni, s hogy a horgokat nehézség nél­kül a lemezlap nyílásaiba helyezhessük, a lemez és a fal között kb. 1 cm távolságnak kell maradnia. Legcélszerűbb tehát a le­mezt lécekből összeállított keretre szögelni, a keret felső részé­hez pedig stabilan felcsavarozni az akasztókat. A már így el­készített tablót erősen rögzített kampókra függesztjük a falra, ez különösen akkor fontos szempont, ha nehezebb eszközöket kívánunk rajta tárolni. Fürdőszobába is tehetünk — a B ábra szerint — horgokon (1) fekvő, polcos (2) táblát, amelyen ugyancsak horgokon (3) helyezhetők el a fogmosó poharak (4) és más szükséges kellé­kek. Ez kerülhet a mosdó fölé, mellé, esetleg kisebb tükröt is ráakaszthatunk hasonló megoldással. Mint­­ ábránk illusztrálja előszobába, konyhába is elhelyez­hető ilyen kisebb tabló, ezekre igen sok apró holmit akasztha­tunk (kulcsok, ruhakefék, sörnyitó, gázgyújtó stb.). A­z ábra azt mutatja be, hogyan szereljük a falécre (5) tartószög (6) segítségével a perforált lemezt (7). 1986. JANUÁR 18. VEVŐSZOLGÁLATUNK JELENTI A­z importból érkező műszak trx ki cikkek alkatrészellátá­sa, sőt néha a garanciális ja­vítása is akadozik. Tovább nö­veli a gondot, hogy a vásárlók nem nézik át a garancialeve­let, következésképpen nem tud­ják, hová kell fordulniuk, ha javítási vagy csereigényük van. Ezt tetézi még egy újabb mu­lasztás: a kereskedelem megfe­ledkezik arról, hogy a garan­cialevelet a készülékkel együtt kell átadni. A gyakorlatlan vá­sárló pedig nem gondol arra, hogy garancialevelet kellene kapnia. A karácsonyi ajándé­kozás már egész sor ilyen gon­dot zúdított az emberek nyaká­ba. Kérdéseik: mit tegyenek, akik nem kapnak garanciale­velet, hová fordulhatnak az importból származó gépek, láncfűrészek javítása ügyében? Elöljáróban azt kell hangsú­lyoznunk, hogy vásárláskor ne feledkezzenek meg garanciale­velet kérni, s ha azt véletlenül nem mellékelnék a boltban, ak­kor ott, a helyszínen tekint­sék át a garancialevelet, amelyen megtalálhatók a ja­vítási munkák elvégzésére ki­jelölt szervizek pontos nevei és címei. Tájékoztatásul még annyit: végső soron — bármi­lyen gond mutatkozna — ah­hoz a kereskedelmi vállalat­hoz kell fordulniok, amelyik forgalomba hozta az árut. A vállalat nevét és címét abban a boltban is megtudhatják, ahol a készülékeket vásárol­ták. J­ó hírt közölhetünk az inf­­­­­ravörös hősugárzó (ami a baromfiórak, fóliasátrak és üvegházak fűtésére alkalmas) és a baromfiberendezések iránt érdeklődő olvasóinkkal. Kérdésünkre a Delta Ipari Szövetkezet Kereskedelmi Iro­dája (Tatabánya, II., Fürdő u. 55. sz. irányítószám: 2801) tá­jékoztatta szerkesztőségünket, hogy csak átmeneti hiányról volt szó, a szövetkezet és a kooperációs partnerek leltáro­zásai miatt. A sorok megjelené­sekor már minden megrende­lő igényét ki tudják elégíteni. A baromfitenyésztéshez szük­séges etetők, itallók és szellő­zőventillátorok is megvásárol­hatók. A Robi 52-es rotációs kapu alkatrészeit a Baranya me­gyei Agroker hozza forgalom­ba, címe: Pécs, Megyeri u. 90. Feltehető, hogy a kiskereske­delem ellátása is az Agroker feladata. Ezt a címet ajánlhat­juk Schmidt Ferenc, paksi ol­vasónknak is. U­­gyancsak több olvasónk kérdésére közöljük, hogy az elektromos háztartási és híradástechnikai cikkek tarto­zékait, alkatrészeit az Elektron Áruházban, Budapest, VI., Bajcsy-Zs. út 45. szám alatt le­het beszerezni. Előfordulhat, hogy a keresett cikkeket láto­gatásunk alkalmával nem ta­láljuk. Ezért azt tanácsoljuk a távoli településeken lakóknak, hogy fővárosi rokonaik, isme­rőseik segítségét kérjék. Meg­eshet ugyanis, hogy két-három alkalommal is érdeklődni kell az áruházban, sőt a vásárlást sem lehet — legalábbis nem tanácsos — elnapolni. Ezt ja­vasolhatjuk Németh Zoltán kis­béri és Németh József marcali lakosoknak is, akik RB 3200-as rádiómagnóhoz, és a Tátrámat villanybojlerhez keresnek al­katrészeket.

Next