Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-01 / 5. szám
1986. FEBRUÁR 1. Tájházak Az ország különböző ■vidékein berendezett tájházakban ízelítőt kaphatunk az ott élő embereket körülvevő környezetből, egykor volt és mai viseletükből, használati tárgyaikból, a népi rtvűvészetből. Ezúttal a csaknem félszáz hazai tájház közül mutatunk be néhányat. A Decsen található tájház a XIX. századi folyamszabályozások hatására meggazdagodott sárközi parasztpolgár ízlésvilágát, lakáskultúráját tárja a látogatók elé. A kiállítás legértékesebb része az eredeti tárgyaikkal berendezett első szoba és konyha. Itt nemcsak a használati tárgyak, eszközök szépségét csodálhatja meg az érdeklődő, hanem képet kap a lakberendezés hagyományairól, a tárgyak egymáshoz való viszonyáról is. Meggyőződhet arról is, hogy a különböző műhelyekben készült darabok hogyan alkotnak tökéletes egységet, tekintet nélkül arra, hogy a népművészet melyik ágát — az asztalosipart, a fazekasságot vagy a textilművészeteit — képviselik. (A tájházat — hétfő kivételével — október 1. és április 30. között délelőtt 9-től 12-ig és délután 1-től 6-ig, május 1. és szeptember 30. között pedig 9-től 19 óráig lehet felkeresni.) A Komlóskán — és általában a Zempléni hegység területén — levő házak a néprajztudományban északi magyar házvidéknek nevezett háztípushoz tartoznak; e típus a Kelet- és Középkelet- Európában elterjedt lakókamrás ház helyi változata. A lakóházak beosztását természetesen nagymértékben befolyásolták a gazdasági-társadalmi viszonyok. A legszegényebbek, a zsellérek, például kamra nélküli házakat építettek, a pitvart az istálló követte. A lakóház fő helyisége a háznak nevezett szoba, amely az épület egyetlen lakótere, de egyben fő munkatere is volt. (A komlóskai tájház — hétfő kivételével — 10-től 16 óráig tart nyitva.) Kalocsán, a Tompa Mihály utca 1—3. sz. alatt található a Népművészeti Szövetkezet tájháza. A nádfedeles, régi parasztház jellegzetes kalocsai berendezéssel várja a látogatókat, akik — segítségével — megismerhetik a vidék népművészetét. A kalocsai népművészet az egyik legismertebb — és egyben legújabb — hajtása a magyar népművészetnek. Legfontosabb ágai a népi falfestés és a hímzés. Fő jellemzői a növényi eredetű, naturalisztikus díszítőelemek és — XX. századi fejleményként — a sok szín alkalmazása. (Nyitva hétfő kivételével 10- től 18 óráig.) Az 1938-ban alapított békési múzeumban főként néprajzi jellegű gyűjteményt láthatunk. A múzeum épülete — közhasználatú néven a „Nagyház” — XVIII. századból való, barokk stílusú. Pincéjében hangulatos vendéglátó üzemel. (Nyitva: hétfő kivételével 10-től 16 óráig, novembertől márciusig előre bejelentett csoportoknak.) A tájházakról bővebb felvilágosítást a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak az érdeklődők. Kutyaposta Több olvasónk, köztük B. József tanuló (Eger), H. Jánosné (Heves), Sz. István (Drégelypalánk), szakkönyv beszerzésének lehetőségéről érdeklődik. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg dr. Sárkány Pál szer,kesztésében és a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése című szakkönyv 528 oldal terjedelemben, 144 képpel, 10. ábrával. A sikeres kézikönyv azóta több kiadást ért meg. Azt tanácsoljuk olvasóinknak, hogy az említett könyvet keressék valamelyik állami könyvesboltban. (Esetleg forduljanak közvetlenül a kiadóhoz: Bp. V. ker., Báthory u. 10. 1054.) L. Mihályné (Csabacsűd) régi olvasónk szeretné kiképeztettn a kutyáját. Mint írja, szívesen elvinnék a kutyát kiképző iskolába, ott is hagynák és meg is fizetnék a kiképzési díjat, csak az iskola címét adjuk meg. — Úgy véljük, sokan félreértik a kutyakiképzés mibenlétét és kedves olvasónk sem mentes ettől a félreértéstől. A kiképzés ugyanis az országban mindenütt ,társadalmi alapon, az egyesületekben történik. Országosan mintegy harminc ilyen kiképződésről tudunk. A kutyatulajdonosok megadott időben — általában hétvégeken — összejönnek kutyáikkal a kiképzőterepen, ahol egy szakképzettséggel rendelkező oktató foglalkozik a kutyagazdákkal és a kutyákkal. Tulajdonképpen elsősorban magát a gazdát „képezik ki”, hogy adott esetben hogyan bánjon ebével, milyen fegyelmező parancsokat adjon stb. A tulajdonos ezeken a foglalkozásokon elsajátíthatja a kutyával való helyes bánásmódot, kutyájában ugyanakkor kialakítják közösen — a feltételes és feltétlen reflexek alapján — a megfelelő viselkedésformát, a gazdától vezényszóra kapott parancs végrehajtását stb. Ha mindezekkel a tudnivalókkal a gazda — mivel távol van — nem rendelkezik, a kiképzés semmit sem ér. Nos, a földkerekségen sehol nincsen — éppen a fentiek miatt — ilyen „bentlakásos a kutyaiskola.” Azt tanácsoljuk, hogy szerezzen be egy szakkönyvet és próbálja meg maga kiképezni kutyáját. H. József (Dunavarsány) olvasóink részletesen tájékoztatott levelében kutyájának évek óta tartó , makacs betegségéről. Több állatorvosvizsgála, gyógyszerekkel is ellátta. A baj oka: belső élősködők (bél- és egyéb férgek) bánthatják az állatot. Mivel hoszszú levelében a „népi gyógyszert” a fokhagymát nem említette, próbálkozzék meg ezzel is. Kutyájának termetét, testsúly-kilogrammját figyelembe véve, 3-4 gerezd fokhagymát vágjon felébe és dugja le az állat torkán. A kutya egy órán belül üríteni fog. A kezelést ismételje meg másnap és harmadnap is. Ha ez sem használ, akkor Budapesten, az Állatorvos Egyetem Kisállat-rendelőjében (Bp. VII., Landler Jenő u. 2.) kivizsgálják az állatot, s ha tudnak, bizonyosan segítenek. A Budapesti XIV. Ker. Tanács figyelmébe ajánljuk Barta Lászlóné (1144 Bp. Zsivora park 2—4.) olvasónk panaszát. Olvasónk tavaly, szep, 9-én postán feladta az 458— 14001—0859 csekkszámra a 800 forintnyi ebadót a 148-as postahivataliban. Ezt az összeget mégis levonták október havi nyugdíjából. Telefonon a tanácselnöknél kívánt panaszt tenni: a titkárnő elutasította, miszerint az elnök nem foglalkozhat ebadó-panaszokkal. A titkárság viszont megtehette volna, hogy az adócsoport figyelmét felhívja a nyilvánvaló tévedésre. Bíró András Személyek szállítása A gépjárművekkel minidig csak annyi személyt szabad szállítani, amenynyit a jármű hatósági engedélyében feltüntettek. Értelemszerűen a szállítható személyek számába bele kell érteni a járművezetőt is. Ezzel kapcsolatosan három tilalmat lehet külön is kiemelni. Az egyik az, hogy a személygépkocsi első ülésén — életkortól függetlenül — csak egy személy utazhat. A másik: a személygépkocsi első ülésén 6 éven aluli gyermekét szállítani tilos. A harmadik: a motorkerékpár pótülésén csak egy gyermek szállítható. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egyébként két, 10 éven aluli gyermeket egy személynek lehet tekinteni — ez az engedmény azonban a motorkerékpár esetében nem érvényes. Főiként a személygépkocsiban utazó gyermekek biztonsága érdekében tilos az első ülésen gyermeket úgy szállítani, hogy őt egy felnőtt az ölébe veszi. Az életkori megkötöttségen túl azonban a járművezető köteles — felelősséggel —mérlegelni azt is, hogy a nagyobb gyermek, tehát akit már nem tilt ki a Kresz az első ülésből, ténylegesen kényelmesen és biztonságban el tud-e helyezkedni az első ülésen. Vagyis: a biztonsági öv alkalmas-e a védelmére, s a gyermek egyéb adottságai is lehetővé tesztik-e úgy a szállítását. Ezt egyébként felnőttek esetében (pl. kiskor stb.) is köteles a vezető meggondolni, s ilyenkor akár a biztonsági övét is megfelelő szorosságára kell átállítani. Ami a motorkerékpár sétülését illeti: azon csak a saját biztonságára ügyelni képes olyan egyént szabad szállítani, akinek lába a lábtartót eléri. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Dániai szakközlemények szerint a balesetező gépkocsivezetők között 16 százalékban volt kimutatható valamilyen gyógyszer hatása. Az Egyesült Államokban a kutatók 10-11 százalékos arányról számolnak tanulmányaikban. Egyes nemzetközi statisztikák szerint, ha minden esetben megvizsgálnák a balesetező vezetőket ilyen, szempontból is, 50 százalékos lenne ez az arány! Hazai vizsgálatot is végeztek már, igaz, nem balesetező, hanem éppen munkájukat megkezdő gépkocsivezetők körében. Azt tapasztalták, hogy 500 vezető közül mintegy negyvennek a szervezetében olyan mértékű gyógyszermennyiség vagy gyógyszermaradvány volt található, amely már befolyásolja a vezetési képességeket. A gyógyszertartás természetesen nemcsak a járművezetőiket, hanem a gyalogosokat is érinti. Ugyancsak magyar vizsgálat szerint 238 halálos balesetet szenvedett gyalogos szervezetében találtak 39 százallékban alkoholt, 31 százalékban gyógyszert, 11,4 százalékban pedig alkoholt és gyógyszert — együtt! Egészen bizonyos, hogy a gyógyszerek, főként az altatók, az erősebb idegcsillapítók, sőt még a fájdalomcsillapítók is csökkentik a gyalogosok mozgási biztonságát, befolyásolják észlelésüket, figyelmüket. A gyógyszert szedő gyalogos helyzetfelismerése kimutathatóan rosszabb az átlagosnál. Különösen az idősebbekre vonatkozik ez a megállapítás. TÉLI TANÁCS Télen, ha hosszabb időre állunk le a kocsival, lehetőleg ne húzzuk be a kéziféket. A felcsapódott víz és hólé megfagy az állás, közben, s nehéz lesz az elindulás. A kézifék erőszakos kiengedése, rángatása a hátsókerékfékek sérülését okozhatja. Időszakosan be kell zsíroztatni a kézifék huzaljait. Petress István SZABAD FÖLD 17 Hui. jt' I *X°TT T • ixAJPull A fáraók gyógyszerei Az ókorból reánk maradt orvosi leírások közül a legjelentősebbek közé tartozik az, amelynek fellelése Georg Ebers német utazó nevéhez fűződik (1873). A 108 paragrafusra oszló, több mint 20 méter hosszú Ebers-papírusz, amely Hérodotosz előtt egy évezreddel készült, valószínűleg orvosi tankönyv volt. Rendszerbe foglalva tárgyalja az orvostudomány különböző ágazatait, és mintegy 900 orvosságot ír le. Jó néhányat nemcsak azonosítani tudunk, hanem mai gyógyszerkincsünkben is megtalálhatunk. Megemlíthetjük, közülük a görcsoldó ánizst, a hashajtó ricinust, a szamárköhögés elleni kakukkfüvet, az izzadásgátló maszlagos redőszirmot és a vizelethajtó borókát. Az Ebers-papírusz említést tesz az érzéstelenítésre is használható mákról, amelyből a modern farmakológia olyan nélkülözhetetlen gyógyszereket állít elő, mint például a morfiumot, a kodeint, az ópiumot és ezek számos származékát. E gyógyszereken kívül az ókori egyiptomi orvosok számos ásványi eredetű, a modern gyógyítási gyakorlatban már nem alkalmazott orvosságot is használtak. Ezek között a malachitet, az alabástromport és az antimont is megtalálhatjuk. Ez utóbbi még a múlt században is a lepra, a malária, mellbasok és a fertőző betegségek általánosan használt orvossága volt. Az Egyiptomban nem található malachitet és antimont messze földekre járó karavánok hozták az országba. A Csád-tó környékéről az említett ásványokon kívül gyantát és a trópusi fák gyökereit szállították az egyiptomi papok részére. Núbiából a bélhurutok gyógyítására hoztak tannint. Abesszíniából pedig a bélférgek irtására bizonyos tökfélék magvait importálták. Hűtéssel a kígyómarás ellen Egy amerikai orvos úgy találta, hogy a kígyómarás után jeges hűtéssel jobb eredményt lehet elérni, mint a megmart rész elkötésével. A hűtés kevesebb kárt okoz, mint a seb hosszabb ideig való elkötése és mély kimetszése. A kígyómarással szemben általános és minden esetben hatásos szert még nem sikerült előállítani. A jelenlegi szérumok csak bizonyos kígyófajok marása esetében hatásosak, nem beszélve arról, hogy nem egy esetben maga a szérum is súlyos melléktüneteket okozhat. Az említett orvos egy, a lábán megmart kisfiún alkalmazta a jeges hűtést. A megmart lábat azonnal zúzott jéggel vették körül, és két óra múlva a gyereknek szérumot is adtak. Négy napig cserélgették a jeges borogatást, közben a gyermek jól érezte magát. Mivel négy nap múlva gyógyultnak látszott, a kezelést abbahagyták. Egy óra múlva azonban heves fájdalom és láz lépett fel. Az orvos ezek után azt ajánlja, hogy a kígyómarás helyét legalább hat napig tartsák „jegelve”, a test többi részét azonban nem szükséges hűteni. A jegelés szűkíti az ereket, és így meglassítja a méreg felszívódását, vagyis a szérumnak, illetve a szervezetnek nem kell egyszerre nagy adag méreggel megküzdenie. A hosszabb ideig csekély mennyiségben jelenlevő mérget a szervezet könnyebben hatástalanítja. Hogyan keletkeznek a hullámok? Ha a víz és a vele érintkező légréteg között — széláramlás következtében — megbomlik a nyomásegyensúly, a víz egy helyen felemelkedik, máshol lesüllyed. Így alakul ki a hullámfelszín. Úgy tűnik, mintha maga a víztömeg futna tovább a hullám sebességével. Valójában azonban a víztömegek eredeti helyükön maradnak, csakhogy egyszer magasabb, másszor mélyebb szintbe kerülnek. Heves szélviharok, hurrikánok alkalmával a nyílt óceánon gyakran 15-20 méteres hullámóriások is kialakulnak. Ha a hullámok egymásra torlódnak, akkor néha a 30-35 méteres magasságot is elérhetik! Nemcsak a szelek, hanem más természeti jelenségek is kelthetnek hullámokat, és ezek méretei nemegyszer messze meghaladják a „közönséges” hullámokét. Például 1883 augusztusában az indonéziai Krakatau-vulkán felrobbanásakor a környező szigetekre 36 méter magas hullámóriások zúdultak. Kamcsatka déli szegélyét, a Lopatka-fokot 1737-ben földrengés keltette szökőár borította el. A hullámhegy 63 méter magas volt! 1936 szeptemberében a norvégiai Loen-tóba egy, körülbelül egymillió köbméteres szikla zuhant, mégpedig több száz méteres magasságból. A tóban keletkező és a túlsó partra csapódó, elsöprő erejű hullám 69 méteres magasságot ért el. Végül megemlíthetjük az eddig észlelt legmagasabb hullámot is. 1958 júliusában az alaszkai Lituyat-öböl környékén földrengés pattant ki. Ennek következtében egy 90 millió tonnás szikla zuhant le 900 méter magasságból és becsapódott a vízbe. Az ott keletkező gigantikus hullámok egyenként 90—120 méter magasak voltak. Az összetorlódott víztömeg 520 méter magasságra csapott fel, és a szó szoros értelmében leborotválta a hegyoldalon zöldellő erdőt. ..“V ■ ■ •. . X*. TECHNIKA *.