Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-05 / 14. szám

1986. ÁPRILIS 5. Kempingnyitás Tavaszodig, s ilyenkor már javában útra készü­lődnek azok, akik az or­szágot sátorral, esetleg lakókocsival járják. A tá­borokban — összesen több mint száz helyen — ebben az évben is sok helyütt új szolgáltatások, komfortosabb, rendezet­tebb környezet várja a kempingezőket. S hogy mikortól ? A következők­ben erről adunk tájékoz­tatást. A legfrissebbek, úgy látszik, az idén megnyíló, új kempingek. Első íz­ben fogad ugyanis ven­dégeket Pásztón, a Mu­­csina-tetőn a Nógrád Me­gyei Vendéglátó Vállalat kétcsillagos, egy időben 250 személy elhelyezésé­re alkalmas táborhelye, amely április 10-én nyit­ja meg kapuit. Zalalövő falukempingje, amely magánvállalkozásként működik, szintén kétcsil­lagos besorolású, és ápri­lis 15-től fogadja a turis­tákat. A naturisták ápri­lis 15-től Délegyházán és Mohácson, a Cserepes-szi­geti kempingben verhet­nek tanyát. A Dunakanyarban több helyen lehet felütni a sátrat, leállítani a lakó­kocsit. Abaligeten április 15-től, Esztergomban, Szigetmonostoron, Leány­falun, Nagymaroson, Ta­­hitótfalun, valamint Vi­­segrádon május 1-jétől, Szentendrén, a papszigeti kempingben május 10-től, a visegrádi Mogyoróhe­gyen lévő Jurta kemping­ben pedig május 15-től fogadják a vendégeket. Az Alföldön barango­lók évről évre több kem­ping közül választhatnak, így bizonyára sokak szá­mára akad egy-egy, még felfedezésre váró hely a következők között is. Abádszalókon május 15- én nyit a tábor, Baján, Berekfürdőn, Cserkesző­­lőn, Csongrádon, Debre­cenben (a Nagyerdőben és a Vekeri-tónál is), Du­­napatajon, Gyulán, Haj­dúnánáson, Hajdúszo­boszlón, Hegykőn, Jász­­szentandráson, Kisújszál­láson, Lakitelek-Tőser­­dőn, Makón (a Wekerle utcában és a Maros-par­ton is), Mártélyon, Püs­pökladányban, Soltvad­­kerten, Szarvason és Tar­­namérán május 1-jétől fo­gadják a turistákat. A többi alföldi helységben található kemping álta­lában két héttel később nyitja meg kapuit. A hegyvidéket kedve­lők közül a sátorozók is szívesen keresik fel az észak-magyarországi tá­jakat. Ezen a vidéken Aggteleken és Egerben április 15-től, Balassa­gyarmaton június 1-jétől, Diósjenőn, Bükkszentke­­reszten, Mátrafüreden, Mezőkövesden, Sátoralja­újhelyen és Szilvásvára­don pedig május 1-jétől lehet táborozni. A Dunántúlon szintén sok közismert, kedvelt vidéken várják a kem­pingek a turistákat. Agárdon a Nemeskócsag kemping április 15-től, a Strand kemping május 15-től ad alkalmat a tá­borozásra. Május 1-je a nyitás napja Barcson, Bükfürdőn, Dunaújváros­ban, Érdligeten, Farkas­gyepűn, Kamondon, Nagykanizsán, Tatán (a Fényesfürdő és az öreg­tó kempingben egyaránt), valamint Zalakaroson. Csokonyavisontán május 4-től, Dombóváron és Dunaföldváron április 15-től, Győrött április 1-jé­­től, Hosszúperesztegen pe­dig június 1-jétől várják a turistákat. Mintegy negyven kem­pingben lehet táborozni nyáron a Balatonnál, ám a balatonfüredi és a gye­­nesdiási kemping április 1-jétől, a balatonedericsi tábor és a keszthelyi Castrum április 15-től, a fonyód-toélatelepi pedig április 18-tól már fogad­ja a vendégeket. A kempingek nyitva tartásáról, szolgáltatásai­ról és egyéb kérdésekről a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak bővebb felvilágosítást az érdeklődők. Vonzó zsákmány a bu­sa. Ismerünk már belőle 40 kiló feletti példányokat is, ami már önmagában azt jelenti, hogy élvezet vele megküzdeni. A hor­gon keményen harcol. Húsminősége a ponty alatt marad ugyan, de a horgászok és háziasszo­nyok már kikísérletezték, hogy ha a szokásosnál erősebben, változatosab­ban fűszerezik, akkor ki­tűnő étel. Van azonban egy nagy baja: nem kap a horogra. Természetes tápláléka ugyanis annyira aprósze­mű, hogy ezt csaliként nem tudjuk neki felkínál­ni. Marad tehát a külső alkadás. Meglehetősen gyakori, hogy villantózás közben busát akaszt az ember, de véletlenül, kí­vülről. Ez persze nem sza­bálytalan, az így fogott hal megtartható. Sajnos, azonban a húshorgászok „továbbfejlesztették” a módszert. Ha busacsapatot látnak, ólomba öntött, ha­talmas hármashorgokat kötnek fel és már eleve azzal a céllal — és azzal a módszerrel — dobálnak, hogy a legnagyobb példá­­nyokat kívülről meg­akasszák. Ezt hívják ge­­reblyézésnek, ami szigo­rúan tilos. A megakasztott példányok túlnyomó része ugyanis lemarad, de olyan súlyos sérülésekkel, hogy később elpusztul. Ez az oka, hogy egyes helyeken a gereblyézés megakadályozása érdeké­ben a blinkerezést is ül­dözik, másutt viszont egy­­szerűen be szeretnék til­tani a busa horgászatát. Vagyis, aki megfogta, kö­teles legyen visszadobni. Ezt a törekvést az is in­dokolja, hogy a halászok az ún. „közös” vizeken szívesen telepítenek bu­sát a ponty rovására, te­hát a horgász rosszul jár. Ilyen viharok közepette különös figyelmet érde­mel az a módszer, amely­nek hírét a mezőtúri, ún. Dögtisza tájáról hallot­­tam. A vízben sok a busa, amelyek meleg időben jól észlelhetően bandáznak a felszín közelében. A mód­szer abból indul ki, hogy a szintén hatalmas terme­tű, és a csalik iránt ér­zéketlen vizát élesre fent, üres horgokkal fogják. Állítólag a farkával csap­kodja, és így akad rá. A busahorgász ennél fi­nomabb módszert hasz­nál. Úszós szereléket ál­lít össze. Egy élőkét az ólom alá, egyet föléje köt. Csali nincs, ellenben az élesre fent süllőző horgo­kat ezüstszínű sztaniol­­papírral vonja be, ame­lyet még az élőké damil­­jára is felcsavar. Az ereszték mindössze 50-60 cm. Ha látja a bandázó busákat, ezt a készséget dobja közéjük. Állítólag előbb szétrebbennek, majd visszajönnek és az úszó rövidesen táncolni kezd. Kivár egy olyan pil­lanatot, amikor az úszó merül, és akkor bevág. A hírek szerint a busák rá­kapnak az üras horogra, tehát szabályosan, a szá­juknál fogva akasztják meg őket. H­a ez a módszer való­ban beválik, akkor egy­szeriben megoldhatja az egész busaproblémát. Mert ha szabályosan is meg lehet fogni őket, ak­kor talán abbamarad a túlságosan elter­­et ge­reblyézés. F. B. Elsőbbség és útkereszteződés Az elsőbbség megadá­sának mindig van egy sajátos térbeli zónája. A szabály ezen az egész te­rületen érvényesül, vagy­is az útkereszteződésre vonatkozó elsőbbségadási kötelezettség az útkeresz­teződés teljes területére kiterjed. Van elég pl. csak az egyik irányból érkezőknek megadni az elsőbbséget, ugyanez az elsőbbség jár a másik irány­ból közlekedőknek is. A kereszteződésen va­ló átjutás alapvető felté­tele tehát, hogy az egész elsőbbséggel bíró útvona­lat elhagyjuk, s kikerül­jünk az elsőbbségi zóná­ból. Ez igen pontos elő­zetes felmérést és hely­zetértékelést kíván meg, hiszen a keresztezésre többnyire csak másodper­cek állnak a rendelkezé­sünkre. Jegyezzük meg: minden esetben az út egyik szélétől a másik széléig alárendelt hely­zetben vagyunk a fő­irányban közlekedőkkel szemben. Néha természetesen csak szakaszosan tudjuk megadni egy széles útvo­nalon az elsőbbséget. Ha így adódik, akkor sem te­hetünk mást, mint hogy óvatosan gurulva, vagy megállva várjuk az el­sőbbséggel bírók segítsé­gét, azt, hogy tovább en­gednek bennünket. A sa­ját előzetes döntésünket azonban már eleve úgy kell meghoznunk, hogy számíthassunk erre, vagy­is : látnak-e, megfelelő távolságban vannak-e tő­lünk, képesek-e időben lelassulni, megállni stb. Különleges eset, ha osztottpályás úttestet ke­resztezünk. Itt ii. sok­szor van mód arra, hogy a két úttestet elválasztó átjáróban a forgalom akadályozása nélkül el­férjünk. Ilyenkor az el­­ső­ö­dségadási kötelezettsé­gek úttestenként külön­­külön érvényesülnek. KÖZLEKEDÉSI Érdekességek A takarékos autózás egyik lehetősége az, hogy különféle szerkezetek be­építésével igyekeznek a szakemberek a felesleges üzemanyag-fogyasztást kiküszöbölni. Van olyan szerkezet, amely — ha a motor ún. kényszer üres­járatban jár — kikap­csolja az üzemanyag-el­látást. Más szerkezet a kereszteződésekben, a zöld jelzésre várakozó ko­csi motorját egészen ki­kapcsolja, a kocsi azon­ban a gázpedál lenyomá­sával újraindítható ma­rad. A fölösleges üresjá­rat kiiktatása, főként vá­rosi körülmények között hoz megtakarítást, 3-5 százalékosat. Vannak olyan elektro­mos, illetve elektronikus berendezések, amelyek a benzin-levegő keverék arányát automatikusan vezérlik, összehangolják ezzel a mindenkori gyúj­tást, s ezzel elérik, hogy a motor mindig a terhe­lésnek megfelelő meny­­nyiségű üzemanyagot használ fel. Az ún. me­chanikus benzintaka­rékos berendezésekkel szemben, amelyek csak a porlasztó torkát szűkítik le, hogy kevesebb benzin jusson a hengerekbe, ezek az újabb szerkezetek többet tudnak, miivel a gyújtás, üzemanyag-ellátás össze­hangolt egységét teremtik meg. Legújabban azzal is kísérleteznek, hogy mi­ként lehetne egy motor­ban kikapcsolni a fölös­leges hengereket akkor, ha a terhelés kicsinysé­ge miatt a kevesebb hen­ger munkája is elegen­dő... Mivel ezzel a meg­oldással a motor mecha­nikus veszteségei is csök­kennek, az üzemanyag­­megtakarítás elérheti a 15-20 százalékot is. JÓ TANÁCS A nedves időszakban időről időre szárazra kell törölni a gyertyakábele­ket, a zavarszűrőket, kí­vül-belül az elosztófede­let. Nem árt a transzfor­mátort is szárazra töröl­ni. Hasznos, ha kontakt­javító spray-vel is befúj­juk ilyenkor a kábeleket. Petress István Radar a kirakatban Sok kirakat folytonos esti kivilágítással igyekszik magára vonni a járókelők figyelmét. Energiatakarékos korunkban azonban ez nem túl célszerű, az állandó fény az idő egy részében csak az üres járdát világít­ja meg. Ebből kiindulva francia szakemberek olyan készüléket szerkesztettek, amely csak akkor kapcsolja be a fényforrást, amikor járókelő halad el a kirakat előtt. Amíg az illető az üzlet előtt mozog, a fény vi­lágít, amint elmegy, kialszik. A Radar G nevű ké­szülék a fizikából ismert Doppler-elv alapján műkö­dik, érzékeli és elemzi a mozgást, 2450 megahertzes hullámai áthaladnak válaszfalon, tükrön, üvegen, mű­anyagon. Igen szelektív a készülék, nem téveszt ösz­­sze például egy elhaladó személyt az ugyanabban a mezőben parkoló autóval. Egyszerű kapcsolóval közvetlenül — egyéb berende­zés felszerelése nélkül — összeköthető bármely elekt­romos készülékkel (lámpa, motor stb.) úgy, hogy azonnal bekapcsolja azt a mozgás észlelésekor. A sza­kaszos világítás nagymértékű energiamegtakarítást eredményez, emellett a világítótestek élettartama is megnő. A Radar G egyúttal biztonsági berendezésként is működik, bizonyos mértékig elriasztja a tolvajokat: támadás, retikülrablás ritkán történik teljes kivilágí­tásban, ugyanígy nem töik ki egy fényárban úszó üzlet ajtaját vagy kirakatát. Bár főként üzleteknek tervezték, a berendezés fel­használható irodákban, lakóházakban, parkolóban, alagsorban stb. Világítás bekapcsolása mellett egyéb célokra is alkalmas (pl. reklámot adó diavetítő vagy magnetofon beindítására a járókelők elhaladásakor). A készülék 220 V-os feszültségről működik, bármely meglévő hálózathoz csatlakoztatható. Áramfelvétele nem éri el a 7 mA-t. Egyszerű gombbal beállítható hatósugt ára egyenes irányban 9 méter, oldalirányban 12 méter lehet, egy másik gomb segítségével pedig a megvilágítás időtartama (a bekapcsolástól számított néhány másodperctől több percig) állítható be. Az edzett atléta szíve Az embernek mintegy öt liter vére van és ennek a legnagyobb erőkifejtés esetén percenként 5-7-szer kell teljes körforgást megtennie. A vér áramlási sebessége a főverőérben ilyenkor ugyanakkora lehet, mint a 100 méteres gyorsúszó testének sebessége a végküzdelem­ben! Mindezt a rugalmas erek segítségével az a nor­málisan mindössze 300 gramm súlyú üreges izom biz­tosítja, amelyet szívnek nevezünk. Erre a sportoló szíve azért képes, mert az éveken át tartó erős edzés következtében nemcsak a közvetlenül igénybe vett izomzata gyarapszik, hanem a szíve is megnő, és ennek súlya az 500 grammot is meghalad­hatja. Megnő a szív úgynevezett pulzustérfogata is, te­hát egy-egy összehúzódással több vért tud továbbhaj­tani és így gazdaságosabbá válik a munkája. A kellő gyakorlat nélküli szív erős igénybevételkor a normális, percenkénti 70 helyett esetleg 150-190-szer dobban, és úgy biztosítja a szükséges nagyobb vér­­mennyiséget. A jól edzett atléta szíve ezt sokkal gyé­rebb pulzussal, pusztán a pulzustérfogat emelésével éri el. Ezzel jár, hogy szív simainak saját oxigénfel­használása viszonylag csak kismértékben nő, tehát azonos teljesítményt kevesebb energiaráfordítással, gazdaságosabban ér el. Ez a magyarázata annak, hogy a jól képzett atléta szíve sokkal huzamosabb ideig ké­pes a legnagyobb munka végzésére, kifáradás nélkül. Építkezés fabetonnal A hulladék faanyagból gyártható fabeton (Durisol) olyan építőanyag, amely a fa- és cementkötésű beton előnyeit egyesíti, jó hő- és hangszigetelő, „lélegző” szerkezetű, rugalmas és szilárd. Tűzállóságát, gomba­mentességét, nedvességtűrését a faforgács többszörös vegyszeres kezelésének köszönheti. Fabetonból ma már a világ számos országában ké­szítenek falazóblokkokat, tető- és födémelemeket, hő- és hangszigetelő lemezeket, külső falpaneleket. Korsze­rű építési rendszerét is kifejlesztették. Ez a rendszer 25 cm-es alapmodulra épül. Az üreges kézi falazó­blokkokat 15, 20, 22, 25 és 30 cm vastagsággal és 50 cm hosszúsággal gyártják, stabil présgéppel vagy mo­bil berendezéssel. Falazáskor a fabetonblokkokat szárazon, kötésben rakják egymásra, majd 2-3 soronként plasztikus be­tonnal kiöntik. Vasalást négyszintes épületmagassá­gig csak a szintenkénti koszorúba tesznek. A benn­maradó, zsaluzatnak tekinthető blokkokban beton­rács keletkezik, amely a falazat jó teherbírását adja. A blokkok fűrésszel méretre és alakra vághatók. Sa­rok-, káva-, nyíláskeret- és áthidalóelemeket is gyár­tanak. Az építési rendszerhez tető- és födémelemek is tartoznak, legnagyobb méretű 600x220x24 cm, teherbí­rásuk négyzetméterenként 150-250 kilogramm. Az önhordó homlokzati fabeton falpanelek legna­gyobb mérete 9x2,3x0,26 méter, mosott vagy sima be­tonfelületnek, 5-7 cm vastag betonköpenyűek. A bel­ső oldalon 2-3 cm-es betonhabarcskéreg készül. Kö­zöttük helyezkedik el a hőszigetelő Durisol. SZABAD FÖLD 17

Next