Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-03 / 18. szám

1986. MÁJUS 3. A Bükki Nemzeti Park Borsod-Abaúj-Zempl­én és Heves megye területén közel negyvenezer hektár élvez védelmet. A park tulajdonképpeni szíve a 800-900 méter tengerszint feletti magasságban levő, húsz kilométer hosszú és 6-7 kilométer széles, er­dőkkel borított, rétekkel, irtásokkal tarkított Bükk­­fennsík. Barlangjai, egye­dülálló növénytársulásai, érdekes élővilága, termé­szetes és mesterséges vi­zei páratlan környezetet teremtettek. Területén történelmi, ipari jelentő­ségű látnivalók egészítik ki a természeti különle­gességeket. Szilvásváradon az Álla­mi Gazdaság Lovasmú­zeuma a leglátogatottabb, ahol a lipicai ló történe­tével ismerkedhetünk meg. A községben tart­ják a híres lipicai mé­nest is. Keskeny nyom­távú kisvasút indul innen négy kilométeres útjára, és érinti a Szalajka-völ­gyet. Két forrás is fakad itt, a Szalajka- és a Szik­la-forrás. A Szalajka- és a Horotna-völgyek talál­kozásánál, a híres fátyol­vízesés közelében látható az egyetlen erdei szabad­téri múzeum, amely az erdőben, az erdőből élő embereknek — favágók­nak, mész- és szénégetők­nek — állít emléket. A Szalajka-forrástól ne­gyedórás sétával érhető el az istállóskői barlang, amelyből a régészek gaz­dag őskori leletanyagot hoztak felszínre. Szép ki­rándulóhelyek a környé­ken Jávorkút, Lillafüred, Hollóstető, Felsőtárkány, Noszvaj, Síkfőkút és Vár­­kút. A sétatúrákat kar­bantartott és turistajelzé­sekkel ellátott utakon te­hetjük meg, s ha óvato­san, csendben járunk, kü­lönböző állatokkal talál­kozhatunk. A Bükkben otthonosan él a gímszarvas, a vad­disznó, a muflon, a rit­kaságok közé tartozik a császármadár, a holló és a kerecsensólyom. A pa­tak lakója a foltos sza­lamandra és a pisztráng. Ez utóbbiból évente egy­millió ivadékot bocsáta­nak ki a Szalajka, az ol­dalvölgyi és a bányapa­takokba. Az erdők legjel­legzetesebb fája a bükk. A Virágossárhegy oldalá­ban 24 hektáron valósá­gos őserdőt találunk, ben­ne 150-200 esztendős fa­óriások élnek. A magas­hegyvidéki növények jel­legzetes képviselői a bér­es rózsa, a fürtös bodza és a kankalin. A jégkor­szaki növényzetből ma­radt életben a havasi hagyma. Több olyan nö­vényfajta is található itt, amely kizárólag a Bükk­ben fedezhető fel, mint a sárkányfű, a havasi sárga ibolya, az erdélyi lednek, a bükki korpafű és a te­leki virág. Az ismert barlangok száma a hegységben ma már a négyszázat is meg­haladja. A gazdag díszí­tésű cseppkövek káprá­zatos formákat alkottak. A lillafüredi Palota Szál­ló függőkertje alatt a mésztufában is barlang rejtőzik — utcai ruhában is bejárhatók az egymás­ba nyíló, hatalmas ter­mek, és megtekinthetők bennük a cseppkőképződ­mények. A kutatások és az ásatások sok őslényta­ni leletet hoztak a fel­színre. A Bükki Nemzeti Park­kal kapcsolatos kérdé­seikre bővebb felvilágo­sítást a Tourinform 179- 800-as telefonszámán kap­hatnak az érdeklődők. Kutyaposta D. Gábor (Kiskunfél­egyháza) olvasónk egyik, a kutyakiképző iskolákról szóló, valamint a kutya­kiképzést elősegítő szak­­irodalommal kapcsolatos üzenetemet egészíti ki. Természetesen örülök közléseinek, amike­t a ha­zai bentlakásos kutyaki­képző iskolák működésé­ről ír. Szívesen venném (vennénk), ha pontos cí­meket közölne, hogy ol­vasóinkat is eligazítsuk. A magam részéről olyan kiképző iskolák pontos címét várom, amelyekben kutyák és gazdáik együtt vannak. Olyan kiképzés­nek ugyanis nincs értel­me, ahol csupán a „ku­tyák tanulnak”, de gaz­dáik nem. A kutya egye­dül „hazatérve” a kikép­zetten gazda számára mit sem ér. A felsorolt szak­­irodalmat természetesen ismerem. L. Mihályné csabacsüdi olvasónk azon­ban átfogó szakkönyv után érdeklődött, s ezek között csupán a dr. Sár­kány Pál szerkesztésé­ben megjelent és általam is ajánlott szakkönyv az, ami szóba jöhet. E. Jánosné (Bp. I. ker.) előfizetőnk kéri, magya­rázzuk meg, hogy mit ér­tünk „hivatalosan” ház­őrző kutya alatt? — Íme, álljon itt szó szerint a Magyar Közlöny 1973. ja­nuár 21. számában meg­jelent, az ebadó módosí­tásáról szóló 6/1973. (I. 21.) PM—MÉM együttes rendelet idevonatkozó ré­sze: „Házőrző eb az az eb, amelyet állandóan a ház körül tartanak és al­katát tekintve a szabad­ban tartást télen is árta­lom nélkül viseli. Váro­sokban háztartásonként egy, nagyközségben és ta­nyákon háztartásonként legfeljebb két ebet lehet házőrző ebnek tekinteni. Budapesten házőrző eb­nek kizárólag a lazán be­épített övezetben vagy családi házas övezetben tartott eb minősül.” É. Imre (Bp. XIV. ker.) olvasónk leveléből idé­zünk: „Elég gyakran hal­lunk felhívást a tévéből, a rádióból, hogy jelent­kezzék annak a kutyának a gazdája... A többit tudjuk: a kutya megha­rapott egy kislányt, egy kisfiút, egy járókelőt. A gazda jelentkezzék itt meg itt, és hozza magá­val a legutóbbi veszett­ség elleni védőoltásról szóló igazolványát. Alig látni utcán sétáltatott, vezetett vagy csatangoló kutyát, amelyiken száj­kosár lenne. Javaslatom: fogják szigorúbban a szájkosár nélkül kutyát sétáltató kutyagazdákat!” — Olvasónknak igaza van, ami a szigorúságot illeti. A rendelet 12 fajta kutyára ír elő szájkosár­­viselést. E helyen több­ször szóvá tettük és taná­csoltuk: az a kutyatulaj­donos cselekszik helye­sen, aki — ha a rendelet kutyájára nézve nem is írja elő a szájkosár vise­lését — szájkosarat csa­tol kutyájára, ha sétál­tatni viszi, mivel soha sem lehet tudni... B. Sándor (Kunfehértó) olvasónk kérése teljesít­hetetlen : kutyaajándéko­­zás­ közvetítésével ilyen formában nem foglalkoz­hatunk. A nyilvánosság kizárásával a kérés telje­síthetetlen. K. Jenőné (Bugac — Felsőmonostor) olvasónk részletesen leírja, hogy első kutyájuk 9 hónapos korban pusztult el, mivel nem oltatták be szopor­nyica ellen. Második ku­tyájukat 3 hónapos kor­ban beoltatták ez ellen a kölyökbetegség ellen, de úgy látszik, előtte esett belé a betegség: erős has­menése van. Kérdezi még: mi a tünete, ha gilisztás? — A kutya sokat eszik, iszik, puffadt a hasa és nem fejlődik. Sürgősen vigyék állatorvoshoz, fé­regtel­enítésre! Bíró András Balra kanyarodó kerékpárosok Kerékpárral — mint is­meretes — lakott terüle­ten kívül a főútvonalról balra bekanyarodni vagy megfordulni tilos. Ebben az esetben a kerékpáros­nak le kell szállnia a gé­péről, és azt tolva kell neki az úttesten áthalad­ni. Ezt a korlátozó sza­bályt azért kellett meg­hozni, mert a legsúlyo­sabb balesetek éppen eb­ben a helyzetben történ­tek meg az elmúlt évek során. A kerékpáros ugyanis általában szoro­san az úttest jobb szélén halad, amikor azonban balra akar kanyarodni, behúzódik a felezővonal mellé, s mind ez a mű­velet, mind pedig az ezt követő kanyarodása vi­szonylagosan olyan lassú, hogy a lakott területen kívül engedélyezett gép­kocsisebességekhez mér­ten objektív baleseti ve­szélyt szül. A távolról közeledő járművezetők számára szinte kiszámít­hatatlan az az időpont, amikor a kerékpáros már kijut a veszélyzónából. Sajnálatos módon azon­ban — a szabály ellené­re — változatlanul az egyik legkomolyabb bal­eseti szituáció maradt a kerékpárosok balra nagy ívű kanyarodása! Az or­szágutakon ugyanis az egyik leggyakoribb sza­bálysértésük ez, aminek a veszélyét még csak nö­veli, hogy a balra kanya­rodást igen gyakran az út jobboldaláról hirtelen és egyetlen ütemben kí­vánják végrehajtani, s így óhatatlanul a jármű elé kerülnek ... A járművezetőnek te­hát mindig érdemes fi­gyelnie azt, hogy az előt­te haladó kerékpáros mozgásában nem látszik­­­ valamilyen változás, nem lassul-e, nem tekint­­get-e hátra, nem húzó­dik-e befelé.... Ezek ugyanis a balra kanya­rodási szándékának csak­nem biztos előjelei. Ezzel az óvatossággal megelőz­hető a baleset. KÖZLEKEDÉSI Érdekességek A korszerű forgalom­­irányításnak jelentős sze­repe van abban, hogy csökkenjék a járművek üzemanyag-fogyasztása — állapítják meg a mai ku­tatások. A korszerű for­galomirányítás jó vezér­lést jelent, vagyis a jár­művek a lehetőség sze­rint mindig várakozás nélkül, s mindig a lehető leggyorsabban juthatnak át a különböző kereszte­zéseken és csomóponto­kon ... Ilyen forgalomirá­nyító-rendszer működik például a budapesti bel­városban, s épül több vi­déki városunkban is. Lé­nyegében arról van szó, hogy a forgalmat a hely­színen az úttestbe beépí­tett érzékelők folyamato­san mérik, s jeleiket a központban egy számí­tógép értékeli, s kapcsol­ja egybe a legmegfele­lőbb lámpaváltási prog­ramot. A másik lehetőség az, hogy egy-egy hosz­szabb útszakaszon külön jelzik — ugyancsak kor­szerű berendezés segítsé­gével — a járművezetők számára azt a sebessé­get, amellyel haladva bi­zonyosan zöld jelzésre ér­keznek a következő lám­pához ... Olyan úton, ahol össze­hangoltan működnek a forgalomirányító jelző­lámpák, 5-7 százalékos az üzemanyag-megtakarítás és a számítógépes irányí­tással ennél is több, 10-15 százalékos megtakarítás érhető el. Egyes becslé­sek szerint az öt magyar nagyvárosban az ilyen rendszerek működtetése évi 25-30 ezer tonna üzemanyag megtakarítá­sát jelentené! A takarékosságon kívül más előnyök is mutatkoz­nak. Az összehangolt lámparendszereken át közlekedő autósok vára­kozási ideje 40 százalék­kal csökken, 30 százalé­kos csökkenés mutatko­zik a megállások számá­ban. Mindez végül is menetidő-nyereséget je­lent, ugyanakkor tetemes benzinköltség megtakarí­tásával is együtt jár. Petress István [ TUDOMÁNY ] A szentierek szokása Bizonyos lepkefajok — például a szenderek is — különös képességgel rendelkeznek: akár több ezer ki­lométerre is el tudnak repülni! A jól repülő lepkéket rendkívül fejlett közép- és utótorukról ismerhetjük fel. Ez a két szelvény viseli ugyanis (a középső és hátulsó lábakon kívül) a két pár szárnyat. A szárnya­kat hatalmas izmok mozgatják. Repülés közben a két-két szárny egyszerre csapkod. A jobb és bal ol­dali szárnypárokat kis karéj vagy tüske kapcsolja össze, biztosítva, hogy egyszerre mozogjanak. A szen­­dereket könnyű felismerni keskeny, a szuperszonikus repülőkéhez hasonló, nyilazott szárnyaikról, erős to­rukról és torpedó alakú potrohukról. A legjobb repü­lők közé tartoznak, 2000 kilométert, sőt ennél többet is képesek átrepülni, például Észak-Afrikából Skan­dináviába is eljutnak. Nemcsak kitartóak, de röptük gyors is, eléri a 15­0 métert másodpercenként! Az esti órákban röpköd­nek, innen a magyar nevük is: szenderek. Szárnyaik repülés közben surrogó hangot adnak, ezért zúgó­­lepkéknek is nevezik őket. Ilyenkor táplálék után ku­tatva gyakran több kilométert is megtesznek, a virág­illatot már messziről megérzik kitűnő szaglószervük­­kel. A virágok előtt egyhelyben lebegve, hosszú pö­­dörnyelvüket a kehelybe dugva táplálkoznak. Hernyó­jukat bizarr tartása, szemekre hasonlító oldalsó lég­zőnyílásai miatt a család névadója, Reamur, az egyiptomi szfinxhez hasonlónak látta és Sphingidae­­nak nevezte el, de e név csak a hernyóra találó, mert a lepkék csöppet sem hasonlíthatók a szfinxhez: egyáltalán nem mozdulatlanok, hanem nagyon is moz­gékonyak. A lepkék rendjének egyik családját alkotó szen­derek egyébként a sarkkörökön túli területek kivé­telével az egész földkerekségen elterjedtek. Magyar­­országon 19 faj fordul elő — pl. a halálfejes lepke, az esti pávaszem, a fagyalszender —, ezek között több olyan van, amelynek egyedei Dél-Európából repülnek be hozzánk, nálunk ugyanis a hideg telet nem bírnák ki az áttelelő bábok. SZALAD FÖLD 17 A szag hatása az egerekre Tévesnek bizonyult az a régebbi felfogás, hogy az ál­latoknál a megtermékenyítést minden esetben fogam­zás és szülés követi. A fogságban tartott egereken igen meglepő megfigyeléseket tettek: ha az egereket nagyon zsúfolt helyen tartották, akkor a fogamzás abortusszal, halvaszületéssel, koraszüléssel végződött. Ha a nőstény egér a párzás után 24 óráig nem jutott táplálékhoz, a fogamzás nem jött létre. Néhány évvel ezelőtt a véletlen egy angol kutatót érdekes megfigyelésekhez juttatta. Pároztatott nőstény egerek ketrecébe­n véletlen folytán —, egy-két nappal a párzás után egy idegen hím került. A nőstények haj­landók voltak ismét párzani — és az eredmény az volt, hogy a kicsinyek a második apától származtak. Sok esetben párzás után a nőstény legalább 10-12 napig nem hajlandó hasonló közeledésre, mivel szervezeté­ben akkor is megindulnak a terhességgel járó hormo­nális változások, ha nem termékeny hím volt a párja. Ha azonban néhány napon belül egymást követően két hímmel párzik, akkor az első fogamzás nem jön létre, „blokkolódik”, de a másodikból egészséges utódok szü­letnek. Az egérnél a pete a párzás után 4-5 nappal ágyazó­dik be a méhfalba, és ekkor kezdődik az embrionális fejlődés. A kétszer párzott nőstényegeret vizsgálva az angol kutató arra az eredményre jutott, hogy az első párzás eredményét valamilyen új inger akadályozta. Kiderült, hogy ez nem más, mint az idegen hím szaga! Ez a beágyazódás bekövekezése előtt blokkolja a pete implatálódását. Ezt bizonyítja a következő kísérlet is. A pároztatott nőstény egeret és az idegen hímet szom­szédos ketrecekben tartották. Egymással nem érintkez­hettek, de a hím blokkoló hatása mégis érvényesült. Ugyanígy volt akkor is, amikor a nőstény nem látta a hímet, hanem csak olyan ketrecbe került, amelyben korábban idegen hímeket tartottak, tehát a szagukat még érezni lehetett. Ez is elég volt a fogamzás meggát­­lására. Ezek a jelenségek főleg a párzást követő 48 órán belül mutatkoztak meg nagyon határozottan. Ha a pete beágyazódása már megkezdődött, a nőstény ke­vésbé reagált az idegen szagra. Ha a nőstény szagló­­szervét kiirtották, az idegen hím szaga nem blokkolta a terhességet. Azt is megállapították, hogy ha sok a nőstény egér és egy-két idegen hím van együtt, akkor a szag blokkoló hatása csökken, mivel a „nőstényszagok” tömege el­nyomja a hímszagot. Ilyenkor a legtöbb esetben meg­marad a terhesség.

Next