Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-03 / 18. szám
1986. MÁJUS 3. A Bükki Nemzeti Park Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye területén közel negyvenezer hektár élvez védelmet. A park tulajdonképpeni szíve a 800-900 méter tengerszint feletti magasságban levő, húsz kilométer hosszú és 6-7 kilométer széles, erdőkkel borított, rétekkel, irtásokkal tarkított Bükkfennsík. Barlangjai, egyedülálló növénytársulásai, érdekes élővilága, természetes és mesterséges vizei páratlan környezetet teremtettek. Területén történelmi, ipari jelentőségű látnivalók egészítik ki a természeti különlegességeket. Szilvásváradon az Állami Gazdaság Lovasmúzeuma a leglátogatottabb, ahol a lipicai ló történetével ismerkedhetünk meg. A községben tartják a híres lipicai ménest is. Keskeny nyomtávú kisvasút indul innen négy kilométeres útjára, és érinti a Szalajka-völgyet. Két forrás is fakad itt, a Szalajka- és a Szikla-forrás. A Szalajka- és a Horotna-völgyek találkozásánál, a híres fátyolvízesés közelében látható az egyetlen erdei szabadtéri múzeum, amely az erdőben, az erdőből élő embereknek — favágóknak, mész- és szénégetőknek — állít emléket. A Szalajka-forrástól negyedórás sétával érhető el az istállóskői barlang, amelyből a régészek gazdag őskori leletanyagot hoztak felszínre. Szép kirándulóhelyek a környéken Jávorkút, Lillafüred, Hollóstető, Felsőtárkány, Noszvaj, Síkfőkút és Várkút. A sétatúrákat karbantartott és turistajelzésekkel ellátott utakon tehetjük meg, s ha óvatosan, csendben járunk, különböző állatokkal találkozhatunk. A Bükkben otthonosan él a gímszarvas, a vaddisznó, a muflon, a ritkaságok közé tartozik a császármadár, a holló és a kerecsensólyom. A patak lakója a foltos szalamandra és a pisztráng. Ez utóbbiból évente egymillió ivadékot bocsátanak ki a Szalajka, az oldalvölgyi és a bányapatakokba. Az erdők legjellegzetesebb fája a bükk. A Virágossárhegy oldalában 24 hektáron valóságos őserdőt találunk, benne 150-200 esztendős faóriások élnek. A magashegyvidéki növények jellegzetes képviselői a béres rózsa, a fürtös bodza és a kankalin. A jégkorszaki növényzetből maradt életben a havasi hagyma. Több olyan növényfajta is található itt, amely kizárólag a Bükkben fedezhető fel, mint a sárkányfű, a havasi sárga ibolya, az erdélyi lednek, a bükki korpafű és a teleki virág. Az ismert barlangok száma a hegységben ma már a négyszázat is meghaladja. A gazdag díszítésű cseppkövek káprázatos formákat alkottak. A lillafüredi Palota Szálló függőkertje alatt a mésztufában is barlang rejtőzik — utcai ruhában is bejárhatók az egymásba nyíló, hatalmas termek, és megtekinthetők bennük a cseppkőképződmények. A kutatások és az ásatások sok őslénytani leletet hoztak a felszínre. A Bükki Nemzeti Parkkal kapcsolatos kérdéseikre bővebb felvilágosítást a Tourinform 179- 800-as telefonszámán kaphatnak az érdeklődők. Kutyaposta D. Gábor (Kiskunfélegyháza) olvasónk egyik, a kutyakiképző iskolákról szóló, valamint a kutyakiképzést elősegítő szakirodalommal kapcsolatos üzenetemet egészíti ki. Természetesen örülök közléseinek, amiket a hazai bentlakásos kutyakiképző iskolák működéséről ír. Szívesen venném (vennénk), ha pontos címeket közölne, hogy olvasóinkat is eligazítsuk. A magam részéről olyan kiképző iskolák pontos címét várom, amelyekben kutyák és gazdáik együtt vannak. Olyan kiképzésnek ugyanis nincs értelme, ahol csupán a „kutyák tanulnak”, de gazdáik nem. A kutya egyedül „hazatérve” a kiképzetten gazda számára mit sem ér. A felsorolt szakirodalmat természetesen ismerem. L. Mihályné csabacsüdi olvasónk azonban átfogó szakkönyv után érdeklődött, s ezek között csupán a dr. Sárkány Pál szerkesztésében megjelent és általam is ajánlott szakkönyv az, ami szóba jöhet. E. Jánosné (Bp. I. ker.) előfizetőnk kéri, magyarázzuk meg, hogy mit értünk „hivatalosan” házőrző kutya alatt? — Íme, álljon itt szó szerint a Magyar Közlöny 1973. január 21. számában megjelent, az ebadó módosításáról szóló 6/1973. (I. 21.) PM—MÉM együttes rendelet idevonatkozó része: „Házőrző eb az az eb, amelyet állandóan a ház körül tartanak és alkatát tekintve a szabadban tartást télen is ártalom nélkül viseli. Városokban háztartásonként egy, nagyközségben és tanyákon háztartásonként legfeljebb két ebet lehet házőrző ebnek tekinteni. Budapesten házőrző ebnek kizárólag a lazán beépített övezetben vagy családi házas övezetben tartott eb minősül.” É. Imre (Bp. XIV. ker.) olvasónk leveléből idézünk: „Elég gyakran hallunk felhívást a tévéből, a rádióból, hogy jelentkezzék annak a kutyának a gazdája... A többit tudjuk: a kutya megharapott egy kislányt, egy kisfiút, egy járókelőt. A gazda jelentkezzék itt meg itt, és hozza magával a legutóbbi veszettség elleni védőoltásról szóló igazolványát. Alig látni utcán sétáltatott, vezetett vagy csatangoló kutyát, amelyiken szájkosár lenne. Javaslatom: fogják szigorúbban a szájkosár nélkül kutyát sétáltató kutyagazdákat!” — Olvasónknak igaza van, ami a szigorúságot illeti. A rendelet 12 fajta kutyára ír elő szájkosárviselést. E helyen többször szóvá tettük és tanácsoltuk: az a kutyatulajdonos cselekszik helyesen, aki — ha a rendelet kutyájára nézve nem is írja elő a szájkosár viselését — szájkosarat csatol kutyájára, ha sétáltatni viszi, mivel soha sem lehet tudni... B. Sándor (Kunfehértó) olvasónk kérése teljesíthetetlen : kutyaajándékozás közvetítésével ilyen formában nem foglalkozhatunk. A nyilvánosság kizárásával a kérés teljesíthetetlen. K. Jenőné (Bugac — Felsőmonostor) olvasónk részletesen leírja, hogy első kutyájuk 9 hónapos korban pusztult el, mivel nem oltatták be szopornyica ellen. Második kutyájukat 3 hónapos korban beoltatták ez ellen a kölyökbetegség ellen, de úgy látszik, előtte esett belé a betegség: erős hasmenése van. Kérdezi még: mi a tünete, ha gilisztás? — A kutya sokat eszik, iszik, puffadt a hasa és nem fejlődik. Sürgősen vigyék állatorvoshoz, féregtelenítésre! Bíró András Balra kanyarodó kerékpárosok Kerékpárral — mint ismeretes — lakott területen kívül a főútvonalról balra bekanyarodni vagy megfordulni tilos. Ebben az esetben a kerékpárosnak le kell szállnia a gépéről, és azt tolva kell neki az úttesten áthaladni. Ezt a korlátozó szabályt azért kellett meghozni, mert a legsúlyosabb balesetek éppen ebben a helyzetben történtek meg az elmúlt évek során. A kerékpáros ugyanis általában szorosan az úttest jobb szélén halad, amikor azonban balra akar kanyarodni, behúzódik a felezővonal mellé, s mind ez a művelet, mind pedig az ezt követő kanyarodása viszonylagosan olyan lassú, hogy a lakott területen kívül engedélyezett gépkocsisebességekhez mérten objektív baleseti veszélyt szül. A távolról közeledő járművezetők számára szinte kiszámíthatatlan az az időpont, amikor a kerékpáros már kijut a veszélyzónából. Sajnálatos módon azonban — a szabály ellenére — változatlanul az egyik legkomolyabb baleseti szituáció maradt a kerékpárosok balra nagy ívű kanyarodása! Az országutakon ugyanis az egyik leggyakoribb szabálysértésük ez, aminek a veszélyét még csak növeli, hogy a balra kanyarodást igen gyakran az út jobboldaláról hirtelen és egyetlen ütemben kívánják végrehajtani, s így óhatatlanul a jármű elé kerülnek ... A járművezetőnek tehát mindig érdemes figyelnie azt, hogy az előtte haladó kerékpáros mozgásában nem látszik valamilyen változás, nem lassul-e, nem tekintget-e hátra, nem húzódik-e befelé.... Ezek ugyanis a balra kanyarodási szándékának csaknem biztos előjelei. Ezzel az óvatossággal megelőzhető a baleset. KÖZLEKEDÉSI Érdekességek A korszerű forgalomirányításnak jelentős szerepe van abban, hogy csökkenjék a járművek üzemanyag-fogyasztása — állapítják meg a mai kutatások. A korszerű forgalomirányítás jó vezérlést jelent, vagyis a járművek a lehetőség szerint mindig várakozás nélkül, s mindig a lehető leggyorsabban juthatnak át a különböző keresztezéseken és csomópontokon ... Ilyen forgalomirányító-rendszer működik például a budapesti belvárosban, s épül több vidéki városunkban is. Lényegében arról van szó, hogy a forgalmat a helyszínen az úttestbe beépített érzékelők folyamatosan mérik, s jeleiket a központban egy számítógép értékeli, s kapcsolja egybe a legmegfelelőbb lámpaváltási programot. A másik lehetőség az, hogy egy-egy hoszszabb útszakaszon külön jelzik — ugyancsak korszerű berendezés segítségével — a járművezetők számára azt a sebességet, amellyel haladva bizonyosan zöld jelzésre érkeznek a következő lámpához ... Olyan úton, ahol összehangoltan működnek a forgalomirányító jelzőlámpák, 5-7 százalékos az üzemanyag-megtakarítás és a számítógépes irányítással ennél is több, 10-15 százalékos megtakarítás érhető el. Egyes becslések szerint az öt magyar nagyvárosban az ilyen rendszerek működtetése évi 25-30 ezer tonna üzemanyag megtakarítását jelentené! A takarékosságon kívül más előnyök is mutatkoznak. Az összehangolt lámparendszereken át közlekedő autósok várakozási ideje 40 százalékkal csökken, 30 százalékos csökkenés mutatkozik a megállások számában. Mindez végül is menetidő-nyereséget jelent, ugyanakkor tetemes benzinköltség megtakarításával is együtt jár. Petress István [ TUDOMÁNY ] A szentierek szokása Bizonyos lepkefajok — például a szenderek is — különös képességgel rendelkeznek: akár több ezer kilométerre is el tudnak repülni! A jól repülő lepkéket rendkívül fejlett közép- és utótorukról ismerhetjük fel. Ez a két szelvény viseli ugyanis (a középső és hátulsó lábakon kívül) a két pár szárnyat. A szárnyakat hatalmas izmok mozgatják. Repülés közben a két-két szárny egyszerre csapkod. A jobb és bal oldali szárnypárokat kis karéj vagy tüske kapcsolja össze, biztosítva, hogy egyszerre mozogjanak. A szendereket könnyű felismerni keskeny, a szuperszonikus repülőkéhez hasonló, nyilazott szárnyaikról, erős torukról és torpedó alakú potrohukról. A legjobb repülők közé tartoznak, 2000 kilométert, sőt ennél többet is képesek átrepülni, például Észak-Afrikából Skandináviába is eljutnak. Nemcsak kitartóak, de röptük gyors is, eléri a 150 métert másodpercenként! Az esti órákban röpködnek, innen a magyar nevük is: szenderek. Szárnyaik repülés közben surrogó hangot adnak, ezért zúgólepkéknek is nevezik őket. Ilyenkor táplálék után kutatva gyakran több kilométert is megtesznek, a virágillatot már messziről megérzik kitűnő szaglószervükkel. A virágok előtt egyhelyben lebegve, hosszú pödörnyelvüket a kehelybe dugva táplálkoznak. Hernyójukat bizarr tartása, szemekre hasonlító oldalsó légzőnyílásai miatt a család névadója, Reamur, az egyiptomi szfinxhez hasonlónak látta és Sphingidaenak nevezte el, de e név csak a hernyóra találó, mert a lepkék csöppet sem hasonlíthatók a szfinxhez: egyáltalán nem mozdulatlanok, hanem nagyon is mozgékonyak. A lepkék rendjének egyik családját alkotó szenderek egyébként a sarkkörökön túli területek kivételével az egész földkerekségen elterjedtek. Magyarországon 19 faj fordul elő — pl. a halálfejes lepke, az esti pávaszem, a fagyalszender —, ezek között több olyan van, amelynek egyedei Dél-Európából repülnek be hozzánk, nálunk ugyanis a hideg telet nem bírnák ki az áttelelő bábok. SZALAD FÖLD 17 A szag hatása az egerekre Tévesnek bizonyult az a régebbi felfogás, hogy az állatoknál a megtermékenyítést minden esetben fogamzás és szülés követi. A fogságban tartott egereken igen meglepő megfigyeléseket tettek: ha az egereket nagyon zsúfolt helyen tartották, akkor a fogamzás abortusszal, halvaszületéssel, koraszüléssel végződött. Ha a nőstény egér a párzás után 24 óráig nem jutott táplálékhoz, a fogamzás nem jött létre. Néhány évvel ezelőtt a véletlen egy angol kutatót érdekes megfigyelésekhez juttatta. Pároztatott nőstény egerek ketrecében véletlen folytán —, egy-két nappal a párzás után egy idegen hím került. A nőstények hajlandók voltak ismét párzani — és az eredmény az volt, hogy a kicsinyek a második apától származtak. Sok esetben párzás után a nőstény legalább 10-12 napig nem hajlandó hasonló közeledésre, mivel szervezetében akkor is megindulnak a terhességgel járó hormonális változások, ha nem termékeny hím volt a párja. Ha azonban néhány napon belül egymást követően két hímmel párzik, akkor az első fogamzás nem jön létre, „blokkolódik”, de a másodikból egészséges utódok születnek. Az egérnél a pete a párzás után 4-5 nappal ágyazódik be a méhfalba, és ekkor kezdődik az embrionális fejlődés. A kétszer párzott nőstényegeret vizsgálva az angol kutató arra az eredményre jutott, hogy az első párzás eredményét valamilyen új inger akadályozta. Kiderült, hogy ez nem más, mint az idegen hím szaga! Ez a beágyazódás bekövekezése előtt blokkolja a pete implatálódását. Ezt bizonyítja a következő kísérlet is. A pároztatott nőstény egeret és az idegen hímet szomszédos ketrecekben tartották. Egymással nem érintkezhettek, de a hím blokkoló hatása mégis érvényesült. Ugyanígy volt akkor is, amikor a nőstény nem látta a hímet, hanem csak olyan ketrecbe került, amelyben korábban idegen hímeket tartottak, tehát a szagukat még érezni lehetett. Ez is elég volt a fogamzás meggátlására. Ezek a jelenségek főleg a párzást követő 48 órán belül mutatkoztak meg nagyon határozottan. Ha a pete beágyazódása már megkezdődött, a nőstény kevésbé reagált az idegen szagra. Ha a nőstény szaglószervét kiirtották, az idegen hím szaga nem blokkolta a terhességet. Azt is megállapították, hogy ha sok a nőstény egér és egy-két idegen hím van együtt, akkor a szag blokkoló hatása csökken, mivel a „nőstényszagok” tömege elnyomja a hímszagot. Ilyenkor a legtöbb esetben megmarad a terhesség.