Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-10 / 19. szám

186. MÁJUS 10. Versenyezni jó Kétségtelen, hogy a versenyhorgászat önálló sportág. Különleges kéz­ügyesség, nagy gyakorlat és méregdrága felszerelés kell hozzá. Ennek ellené­re egyre népszerűbbek az egyesületekben rendezett horgászversenyek. A termelőszövetkezetek­ben, a falvakban, a ki­sebb településeken hova­tovább a régi „madarak és fák napját” pótolják ezek a rendezvények. A versenyzőkön kívül kivo­nulnak a családtagok, a rokonok, szárazföldi ver­sengéseket is rendeznek, nagy bogrács halászlét főznek. Ilyenkor persze ügyelni kell, hogy a ve­télkedőn az egyszerű hor­gászok is részt vehesse­nek. Többfelé ezt úgy próbálják elérni, hogy nincsen semmiféle szab­vány, hanem mindenki horgásszon úgy, ahogy akar, azután lemérik a zsákmányt. Ez a módszer nem cél­ravezető. Mert például ponty ritkán esik zsák­mányul, tehát a közönség unatkozik. Ezenkívül pe­dig az a helyes, ha a ver­senyzők kijelölt, számo­zott helyeiken, sorsolás alapján egymás közelében, egy sorban állnak. De ha nagyon szoros felállásban fenekezni kezdenek, ak­kor a szerelékek óhatat­lanul összeakadnak, ösz­­szegubancolódnak, vesze­kedés lesz a dolog vége. Nem javasolnám a hiva­talos, CIPS-szabvány sze­rinti versenyzést sem. Eszerint ugyanis egy hal egy pontot ér, ami a ver­senyzőket a legapróbb ha­lak, a snecik fogására sarkallja. Ennek viszont a gyakorlati horgászathoz már nem sok köze van. Szerintem az a legcél­ravezetőbb, ha mindenki csak egy botot használhat és csak úszóval horgász­hat, de további megszorí­tás nincs. A­ki akar, al­kalmazzon nagyon finom szerelést és a fenék felett lebegtesse a horgot. De aki attól többet vár, hasz­nálhat erősebb zsinórt és horgászhat akár kishal­csalival is. Ezeket a mód­szereket minden horgász ismeri, tehát bízni lehet abban, hogy sokan nevez­nek be. A finom szerelés­sel gyakran fognak majd keszeget, tehát lesz mit nézni a közönségnek. A komolyabb próbálkozók viszont megakaszthatnak egy-egy termetesebb pél­dányt, vagyis lesz a ver­senynek szenzációja. Az értékelés pedig úgy tör­ténjen, hogy a kifogott hal minden grammja egy pontot ér. Ilyen feltétel mellett már nem érde­mes snecizni. Ha az egyesületnek vannak „profi” verseny­zői, nyugodtan indulhat­nak azok is, sőt helyes, ha önálló bemutatót is tartanak, de az ő eredmé­nyüket értékeljék külön. F. B. Idősek és gyermekek kerékpáron Hazánkban több százezer gyermek és idős ember kerékpározik nap mint nap. Az ő számukra a ke­rékpár egyrészt a moz­gás, a játék eszköze, más­részt pedig közlekedési eszköz, amellyel kis tá­volságokra indulnak el, nemegyszer csak a helyi forgalomban, vagy a két közeli község közötti uta­kon. Mindkét kerékpáros csoportra jellemző, hogy bizonytalanabbak, nehe­zebben illeszkednek bele az úton kialakult jármű­­forgalomba, s kevéssé ké­pesek érzékelni a szá­mukra veszélyes helyze­tek kialakulását. Ebben megegyezik a két csoport, s az autós feladata, hogy akár kerékpározó gyer­mekkel, akár idős ember­rel találkozik menet köz­ben, többszörös figyelem­mel és nagy óvatossággal közlekedjék a környeze­tükben. A gyermek- kerékpáro­sokat külön jellemzi a hirtelen, váratlan moz­gás. Ez abból ered, hogy a gyermek még nem tud­ja felmérni a forgalom sok rejtett tényezőjét, s mind a sebesség becslése, mind a távolságok meg­ítélése — a gyakorlatlan­sága miatt — gyakran hi­bás lesz. Elhatározásait ösztönösen hozza meg, sokszor mások példája nyomán, s ritkán méri fel valóságos lehetőségeit. A gyermek kockáztatása so­hasem tudatos, hiszen éppen a gyakorlati ta­pasztalatok hiánya miatt a veszélyérzete minimális. A gyermek kerékpárosra ugyanúgy kell tekinteni, mint a gyermekgyalogosra. Ha szükséges, akár meg is kell állni miatta! Az idős embereknél vi­szont az érzékszervi hiá­nyosságokkal számoljon az autós: látásuk, hallá­suk gyengébb, mozgásuk lényegesen lassúbb és bi­zonytalanabb. Erre kell tekintettel lenni minden járművezetőnek. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Egy hazai felmérés sze­rint az autósok jelentős csoportja rosszul, kényel­metlenül ül a vezetőülés­ben és emiatt hamarabb fárad el, mint kellene. Pe­dig az első ülések ma már szinte valamennyi autóban állíthatók, s a háttámlák is dönthetők tetszés szerint. Mégis so­kan vagy túl közel ülnek a volánhoz, vagy erősen a kormányhoz hajolnak vezetés közben, márpedig mindkét testhelyzet vol­taképpen alkalmatlan a biztonságos kormányzás­ra, a pedálok kényelmes kezelésére. A helyes: távol ülni a kormánytól, annyira, hogy lehetőleg nyújtott karral vezethessünk! Ez nem teljesen előrenyújtott kart jelent, csak annyit, hogy az alsókar és a felsőkar között bezárt szög mint­egy 140 fokos — azaz a könyök teljesen laza, s így a kormányt inkább tolni lehet, semmint ma­gunk felé húzni. Nem igaz az, hogy a közeli üléspozícióban jobban le­het igazán gyors pedál­munkát végezni, közvet­lenül a kocsi orra elé pe­dig ritkán szükséges néz­ni, akkor pedig amúgy is olyan lassú a haladási sebesség, hogy nyugodtan előre lehet hajolni arra a kis időre. A test mére­tei szerint persze van, akinek hátrább tolt ülé­sen kell elhelyezkednie, a lényeg azonban az, hogy kellő távolságban legyen mind a kormánytól, mind a pedáloktól. Ha szorosan a háttám­lának támaszkodunk, az ülésbe pedig jól belesüp­pedünk, s ugyanakkor a csaknem kinyújtott ke­zünk, lábunk még kényel­mesen és megfelelő erő­vel tudja mozgatni a vo­lánt, illetve a pedálokat, akkor ülünk jól, akkor tudjuk a legkényelmeseb­ben és a leggyorsabban végrehajtani cselekvé­seinket. Petress István ­ Az Aggteleki Nemzeti Park Az 1985-ben megalakult nemzeti park hazánk északi részén, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében található. A 400—600 mé­ter közötti átlagos ma­gasságú karsztvidék föld­tani szerkezete Európá­ban egyedülálló. Ezen a területen található hazánk legnagyobb barlangja, a Baradla, amely nagyság­rendben a világ 42. bar­langja. A környék legré­gebbi kultúrtörténeti em­lékei is az aggteleki bar­langból kerültek elő. Ugyancsak itt található Magyarország egyetlen függőleges barlangja, a Vecsem-bükki zsomboly is. A nemzeti park nö­vényvilágára jellemzőek a hűvös, nedves klímát igénylő fajok. Míg a völ­gyekben, a patakok és a források mentén egész év­ben üde zöld vegetáció díszült, addig a kopár m­észkőhegyoldalakra a korán elsárguló növény­zet a jellemző. A vidék két, nagyon dekoratív és az országban meglehető­sen ritka növénye a ka­­kasmandika és a lilapiros virágú tornai vértő. Ez utóbbi ritkaságára jellem­ző, hogy a Magyarorszá­gon található több ezer növényfajból ez az egy került fel a legszigorúb­ban védendő európai nö­vények listájára. Az erősen elkarsztoso­­dott területen nagy szám­ban található barlangok igen sok, csak itt előfor­duló állatfajnak terem­tenek helyet. Az állatvi­lág gazdaságára jellem­ző, hogy több mint há­romszáz faj vált ismere­tessé az aggteleki karszt barlangjaiból. A gazdag madárvilág néhány — má­sutt igen ritka — faja itt még nagy számban talál­ható. Ilyenek például a parlagi sas, a vándorsó­lyom és a vörös vércse. A madarakhoz hasonlóan gazdag az emlősfauna is. A környék látnivalói közül elsősorban az agg­teleki Barlangmúzeumot említjük. A Baradla-bar­­langot bemutató kiállítás a Magyar Nemzeti Mú­zeum és a Természettu­dományi Múzeum anya­gából készült. Megismer­tet a karsztosodás és a barlangképződés termé­szeti folyamataival, elve­zet a cseppkövek világá­ba. Bemutatja a vidék ásványvilágát, ízelítőt ad a barlang és a karsztvi­dék növény- és állatvilá­gából is. Megismertet a cseppkőbarlang kutatásá­nak történetével, és be­mutatja az emberi kultú­rának azon emlékeit is, amelyeket a Baradla-bar­­langot lakó népcsoportok a neolítikumtól az Árpád­­korig hátrahagytak. Ér­dekes látnivaló a barlang kipusztult állatának, a barlangi medvének a csontváza. (A Barlang­múzeum naponta 10-től 14 óráig látogatható.) Ugyancsak a Borsod me­gyei Szalonna község köz­pontjában román kori templom áll. Ha erre já­runk, feltétlenül keressük fel. XII—XIII—XV. szá­zadi freskói 1400-tól is­merteti, ám — ásatás és régészeti feltárás híján — az épületről, annak építéstörténetéről keveset tudni. A templom egyéb­ként országos jelentőségű középkori műemlék. Szendrőn a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság ki­állítóhelyeként működik 1966 óta egyik sajátos ipartörténeti emlékünk, a Kékfestő ház. A kiállí­tás „otthona” nem egyéb, mint a XVII. századból ▼aló városfal egyik tor­nyából az 1850-es évek­ben, népies barokk stílus­ban átépített kékfestő műhely. A bemutató két részből áll. Megismerteti a XVIII. századtól ha­zánkban is elterjedő mes­terség régi eszközeit s azokat a termékeit, ame­lyek a XIX. századtól kezdve mind nagyobb szerepet kaptak a parasz­ti viseletben is. Az anyag másik része a középkori eredetű vár és település történetét mutatja be. Rajzok és metszetek se­gítségével felvázolja a vár történetét, megismertet a várháborúk korának fegy­vereivel, a várvédők esz­közeivel, a település kö­zépkori életével. Az épü­let pincéjében a paraszti kenderfeldolgozó eszkö­zöket tekinthetjük meg, s nyomon követhetjük, mi minden kell hozzá, hogy a kenderből kész vászon legyen... (A Kékfestő házat áprilistól októberig, naponta 10-től 18 óráig találjuk nyitva.) Az Aggteleki Nemzeti Parkról és a környékbeli látnivalókról bővebb fel­világosítást a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak az érdeklődők. A szem a lélek tükre Régi megfigyelés, hogy a szem nagyságának, alak­jának, játékának — a hunyorításnak, a kacsintásnak, a tekintet irányának — fontos szerepe van az embe­rek társas kapcsolataiban. Ezért mondjuk gyakran, hogy a szem a lélek tükre, s ezért használják a szem­re a „beszédes” jelzőt Ha ugyanis valakinek a sze­mébe nézünk, abból örömöt, bánatot, csodálkozást, érdeklődést stb. olvashatunk ki, s anélkül, hogy az il­letővel szót váltanánk, sok mindent megtudhatunk pillanatnyi érzelmi állapotáról, véleményéről, szándé­káról. A gyakorlott szemű ember esetenként olyan dolgokat is ki tud olvasni mások szeméből, amelye­­ket amazok el akartak titkolni. Mintegy két évtizeddel ezelőtt figyelt föl egy ame­rikai tudós arra, hogy bizonyos magatartási helyzetek­ben az embereknek — egyénenként változóan — meg­határozott méretű a pupillájuk, s ha a viselkedésük bármi miatt megváltozik, azt azonnal követi a pupil­la átmérőjének változása is. A pupilla méretének szubjektív meghatározása sok hibával jár, ezért ma már olyan elektronikus pupillo­­métert használnak, amely automatikusan állapítja meg a pupilla átmérőjét. Az egyik vizsgálatban étel­lel, itallal bőségesen megrakott asztalt ábrázoló szí­nes diaképeket vetítettek húsz, már öt-nyolc órája éhező és ugyanennyi olyan személynek, akik kiadón ebédet fogyasztottak. A terített asztal láttán az éhes embereknek nagyobb mértékben tágult a pupillájuk, mint a jóllakottakénak, sőt emezek között olyanok is voltak, akiknek szűkült a szembogaruk. A tág pupil­la ez esetben azt mutatja, hogy az éhes ember mint­egy rácsodálkozik a terített asztalra, a jobbnál jobb falatokra. Más alkalommal azt vizsgálták, hogy a pupilla nagysága milyen információt nyújt — „mit mond” — egy másik embernek. Ugyanarról a fiatal, vonzó ar­cú nőről készült két egyforma fényképet mutattak meg férfiaknak, s a képek csak abban tértek el egy­mástól, hogy az egyikre tág, a másikra szűk pupillát retusáltak. Érdekes módon a pupilla méretbeli elté­rését egyik férfi sem vette észre,­­ ám amikor meg­kérték őket, hogy jellemezzék a fényképen látott két arcot, csaknem egyhangúlag megállapították: az az arc a barátságosabb, nőiesebb, a csinosabb, amelynek nagyok a pupillái, míg a szűk pupillájú arcot ke­ménynek, önzőnek, hidegnek ítélték. Tehát a nagyobb pupilla vonzóbbá teszi a nőt a férfiak számára. A pupilla vonzó vagy taszító hatásának nagy jelen­tősége van a szexuális kommunikációban. Amikor régóta házas férfiaknak és nőknek ugyanarról a női és férfi arcról készült tág és szűk pupillájú arcképet mutattak, a férfiak és a nők is azt a másik nemű arcot ítélték vonzóbbnak, amelyiknek tág volt a pupillája. A saját nemükhöz tartozók arcát nézve a férfiak pu­pillája sem a tág, sem a szűk pupillájú fényképre nem változott, ellenben a nők szembogara a nagy pu­­pillájú női arc láttán általában szőkébb lett. Ez azt mutatja, hogy a férfiak által vonzóbbnak ítélt női ar­cot a nők akaratlanul is szigorúbban, kritikusabban, hidegebben méregetik. Több kísérlet során nem fénykép vagy diakép, ha­nem valóságos arcok keltette pupillareakciókat mér­tek. Kísérleti személyeknek két másik nemű embert mutattak be, s amikor arra kérték őket, hogy válasz­szák ki a számukra rokonszenvesebbet, kivétel nélkül arra esett a választásuk, akinek előzetesen szemcsep­­pel kitágították a pupilláját. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért épp azt a személyt választották ki, egyikük sem tudott határozott választ adni. Ez azt mutatja, hogy választásukat minden bizonnyal a pu­pilla mérete szabta meg, ám ez nem tudatosan tör­tént, mert észre sem vették, hogy ezen az alapon vá­lasztottak. A pupilla nagyságának, úgy látszik, a homoszexuá­lisok és a szerelmi partnert gyakran váltogató „Don Juanok” párválasztásában is szerepe van. Kanadai kutatók figyelték meg, hogy a homoszexuális férfiak csaknem kivétel nélkül a szűk pupillájú partnert ré­szesítik előnyben. De a „nőfalók” is inkább szűk pu­­pillájú nőkkel teremtenek kapcsolatot. Feltehetően azért, mert a tág pupillájú nőkkel való tapasztalatuk szerint ezek mélyebb érzelmi kapcsolatra törekszenek. A gyermekek, különösen a kisgyermekek különböző­képpen reagálnak a szűk és a tág pupillájú felnőttek­re. Megfigyelték, hogy a három, három és fél hónapos gyermekek, akik még nem félnek az idegenektől, sok­kal gyakrabban mosolyognak azokra a felnőttekre, akiknek tág a pupillájuk. Úgy tetszik, hogy a tág pu­pilla látványa olyan érzést vált ki a gyermekből, amelynek a mosolygás az egyik megnyilvánulási mód­ja. De a gyermekek reakciójával azonos volt az anya magatartása is. Amikor a kutatónő mesterségesen ki­tágított pupillákkal érkezett látogatóba, az anya fia­talnak, nyíltnak, kedvesnek, szelídnek ítélte meg őt, ellenben amikor a pupilláját ugyancsak mestersége­sen szűkítette, nemcsak a csecsemő nem tüntette ki őt mosolyával, hanem az anya is rendszerint arról számolt be, hogy valahogy ma olyan szigorúnak, ke­ménynek, hidegnek érzi a tekintetét. A kísérletek azt erősítik meg, hogy a pupilla nagy­ságára való érzelmi reakciónk velünk született, nem pedig tanult folyamat. SZABAD FÖLD 17

Next