Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Sarló és kasza A sarló és kasza a földmíves népnek a legősibb szerszáma volt. Magyarországon, ahogy ezt az ásatások igazolják, már a rómaiak idejében megvolt a kasza elődje, a sarló. De volt időszak, amikor az emberek sem sarlót, sem kaszát nem használtak, hanem a kalászokat egyszerűen szaggatták és kézzel morzsolták ki a szemeket. Ahogyan megindult a gazdasági élet és fellendült a gyáripar, a mezőgazdasági gépek lassan kiszorították a nép ősrégi mezőgazdasági szerszámait. A megsárgult levéltári iratokban, különböző feljegyzésekben olvashatjuk, hogy a kasza már 1735-ben megvolt. És hogy miért becsülte a földmíves dolgozó ezt a szerszámot? Talán azért, mert a legnehezebb munkát végezte vele és ezzel biztosította a család egész évi kenyerét. De nem kis esemény volt vásárláskor a kasza kiválasztása. Idősebb parasztemberek elmondták, hogy kaszát vásárban a felvidéki szlovákoktól vásárolták, nyelet pedig a románoktól (legalábbis Csongrád megyében), mert az volt a könnyebb. A helyi ácsok és bognárok akácfából vagy kőrisfából készítettek nyeleket, de ezek nehezebbek voltak. Emlékszem még arra, hogy az 1920-as években édesapámmal többször voltam kaszát vásárolni. Édesapám a penge jóságát csengéséből állapította meg. A kaszát a fejénél fogta, a hegyét pedig valamilyen kemény tárgyhoz gyengén ütötte, s ha szépen csengett, az már egy jó jel volt. Aztán földre tette, onnan megemelte és visszaejtette. Ha zörgött, mint a tepsi, az nem volt jó kasza. Ismert dolog, hogy a kaszálás, az aratás a legnehezebb mezei munka volt. A földmíveléshez nem szokott ember sok-sokféle mezei munkát képes elvégezni, de az aratást csak az bírta, aki azt gyermekkora óta gyakorolta, mert azt az aratás megkezdésétől 2-3 hétig egyfolytában kellett végezni, esetleg esős napok kivételével, s ha az érés szorított, még vasárnap is. Naponta pedig a reggeli órákban, míg a búza felszáradt a harmattól, árpát kellett vágni, mert azt csak reggel lehetett csinálni, szárazon nehezebb volt. Munkacsapatban megnehezítette az aratók munkáját, hogy egyszerre kellett kaszálniuk, aratniuk. Ha négyen vagy nyolcan kaszáltak egyszerre, a leggyengébb embernek is ugyanabban a ritmusban kellett kaszálnia, mint az első kaszásnak. A ritmusban mindig az első kaszás adta meg a lendületet. Az első kaszást maguk közül választották a többi tagok. Az apa általában 15 éves korában állította be fiát ebbe a munkába. Mint minden mezei munkát, a kaszálást, az aratást is gyermekkorban kezdték tanítani. Velünk odahaza is először füvet, később árpát, majd búzát kaszáltatott édesapánk. Amikor már kellő gyakorlattal rendelkeztünk, csak akkor állított az aratók közé búzát vágni. Tanítás közben először is megköszörülte a kaszát, kezembe adta és azt mondta: „hajolj le jól és vágás előtt húzd hátra a karodat, amennyire csak bírod ...” Először ezt mutatta meg: „A kasza egész lapját fektesd a földre, ne a hegyével kaszálj, mert akkor kétoldalt a levágott szár magasabb marad.” A kaszás, ha simán fekteti kaszáját és úgy arat, akkor utána olyan a tarló, mintha „leborotválták” volna. Mostanában nehezen lehet kaszát kapni, legalábbis ezt panaszolják azok, akik háztájival, vagy hétvégi telekkel rendelkeznek. Komoly Pál ny. levéltári dolgozó Szeged ... a természet, ez a gondos szülő, kezünk ügyébe rakott minden jót: a levegőt, a vizet meg a földet is, de alaposan eldugta azt, ami hívságos, ami haszontalan. (Morus Tamás) A természet karrier nélkül is érvényesül. (Montaigne) ... az ember jogot kapott a természet fölött, vegye hát ezt a jogot birtokába és éljen vele. (Francis Bacon) Egyetlen fűszál sem nőhet anélkül, hogy úgyszólván az egész természettel ne volna össz-hangban. (Fontenelle) A természet minden műve eljut kiteljesedéséhez. Van egy pont, ameddig gyarapszik, aztán már csak hanyatlik. (Grácián) A természet minden győzelemért bosszút áll rajtunk. (Engels) Ahol nincsen ember, meddő a természet. (Blake) A művészet és a természet összhangja között párhuzamot vonhatunk — mit gondoljunk a tökfilkókról, akik azt mondják, hogy a művész sohasem érheti utol a természetet? (Cézanne) A Magyar Közlöny 22. számában kormányrendelet jelent meg a levegő tisztaságának védelméről. A hivatalos lapnak ebben a számában olvasható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének végrehajtási rendelkezése is. Az intézkedések szövegéből az alábbiakat emeljük ki. A rendelet célja, hogy az emberi egészség és az emberi környezet megóvása érdekében megállapítsa a káros légszenynyezés megelőzésére, csökkentésére, illetőleg megszüntetésére vonatkozó legfontosabb szabályokat. A sugárzó légszenynyező anyagokkal kapcsolatos, valamint a munkaegészségügy körébe tartozó levegőtisztaság védelmét szolgáló előírásokat külön jogszabály állapítja meg. A beruházó a területfelhasználási, az építési és használatba vételi eljárás során igazolni, a levegőtisztaság-védelmi hatóság pedig ellenőrizni köteles, hogy a tervezett, illetőleg megvalósított műszaki megoldás megfelel-e az előírásoknak. Üzemi terület, út, nyitott anyag- és hulladéktároló pormentesítéséről — fásítás, gyepesítés, lefedés stb. — a terület tulajdonosa, kezelője, használója köteles gondoskodni. Egyes szabadban végzett, meghatározott tevékenységeknél meg kell szüntetni, hogy a légszennyező anyag közvetlenül a környezetbe jusson, porzásmentesítéssel, leválasztással, a technológia zárttá tételével stb. Ipari eredetű és kommunális hulladékot nyílt téren vagy hagyományos energiatermelő berendezésben — kazánban — a levegőtisztaság-védelmi hatóság engedélyével szabad elégetni. A mezőgazdasági termelés során keletkező növényi hulladékra, továbbá a tarló égetésére, valamint a veszélyes hulladék égetésére külön jogszabályok vonatkoznak. Nádas égetéséhez nem védett természeti területen a levegőtisztaság-védelmi hatóság engedélye, védett természeti területen pedig a hozzájárulása szükséges. Avart, kerti hulladékot a helyi tanács által megállapított szabályok szerint szabad égetni. Közút, vasútvonal melletti árok, töltés, bevágás növényzetének égetése titos. Szomszédok Vendégségben vagyok egy kisvárosban, annak is egy ódon utcájában, ahol felfelé a dombon, meg lefelé a hajlaton, mintha a kicsi házak egymás kezét fognák, játékosan. Szűk ez az utca, de azért fák is vannak a kicsi udvarokon, meg a falakra futó vadszőlők, az ablakokban virágok ... És csend, nagy csend. Önmagába hulló csend. A házhoz képest nagyméretű szobában, ahol fogadnak a háziak , zárva vannak az ablakok. Néha meglebbenti a függönyöket a készülődő szél. Ami alatt kedves szavak rebbennek, mint a galambok a kékben, fényben, nyárban. A szemben lévő ház ablakszemein nem vetül a nyár, mert azok is nyitva vannak. És olyan közel, hogy az az érzése az embernek: a benti árnyékok, hűvösségek átnyúlnak hozzánk, megsimogatnak ... Ebben a simogatásban beszélünk, isszuk a kávénkat, ahogyan ez vendégségben lenni szokott. A fiatal háziasszony egyszer csak minden átmenet nélkül felpattan, s hevesen vágja be az ablakszárnyakat, a sötétítő függönyt elhúzza. — Olyan rémes! Mindig látják, ki van nálunk, mikor megyünk el hazulról, még azt is, hogy a múltkorában szaladnom kellett, majdnem elkéstem a munkából... Ő meg ... a télen háromszor is ment el egy vasárnap, hogy lássuk az új bundáját. Rémes! Csak tudnánk már befejezni a házunkat! Kétméteres kőkerítéssel kerítem be az udvart, az biztos. Senki ne láthasson be az udvarra. Hova megyek? Hogy vagyok? Állandóan ezek a kíváncsiskodások . .. Bennem elsápad a lélek az indulatos kitörésre. Nem, nem azt mondom, hogy erre, lent a síkon minden szomszéd között nagy a harmónia. Összevesznek a mesgyén, egy szóhajtáson, meg kibékülnek. Kibékülnek, mert a kis közösségen, a családon túl elsőnek a szomszéd jelenti a táguló világot, mindig szép aprójószágai mozgását, a délceg kakasait... Ezzel a ténnyel nem azt lesem, ő miért megy át az udvaron. Vagy . . . amikor hazajön az első szomszédaszszonyom a munkából, s végzi az itthoni tennivalóit, csak átkiált: „Adjon isten, szomszédasszony!” „Neked is. Hazajöttél?” Ó, ezek a rövid kis beszédek mennyi mindent jelentenek! Ma is a szívemben érzem a régi-régi párbeszédet, amit nagyanyám s az akkori szomszédasszony folytatott: „Esik, keresztanyám, esik?” kiáltotta át, ahogyan a szemerkélő esőben haladt lefele a mesgyéjükön, s nagyanyám gazt kapkodott a kert elején. „Esik fiam, esik” — volt a válasz, ami nem is annyira az induló esőnek szólt. Egymás köszöntése, a reggel ígérete. S ha ráérünk, megállunk pár percre, s beszélgetünk. A rosszul kelt kiskacsákról, az egyre ritkuló lakodalmakról, kinek kell nyári káposztapalánta, s ha elutazom pár napra, érkezésemkor kérdezik: hol voltam ilyen sokáig? Nem jó a csendes porta ... A reggeli feketém három adag, korán egyedül, aztán az első szomszédasszonyommal, hogy reggeli után a hátsóval fogyasszam el. És semmi „leselkedést”, de figyelmet, törődést érzek, amikor a hátsó szomszédasszonyom mondja: „Korán keltél, szomszédasszony. Fél ötkor már világod volt.” A „házi telefonálások” a kedvesek, amikor átkiáltunk egymásnak kerten, fákon, fényeken, árnyékokon ... Valamelyik nap ennyi volt a telefonbeszélgetés: „Képzeld — kiáltja a hátsó szomszédasszonyom —, Jolán kertjében, az öreg barackfa odújában fakopács költött! Nem csipognak a fiókák, hanem olyan érdekes durrogó hangot adnak...” No, én — hál’ istennek — jóban vagyok a szomszédaimmal. A hátsó nem bánja, hogy nem „tejüveg” van a kis szobám parányi ablakán, amin át köszöntenek télen-nyáron — a gyönyörű akácfái... Vagy ha olyan kedvem van, nézhetem a kis dolgok, kis örömök, de még a gondjaink, bajaink is megkönynyülnek, a fájás se fáj, a bántás csitul, ha elmondhatjuk egymásnak. Hát nem szebben feszül így felettünk az ég? Nem teljesebb így az idő? Nem szépíti-e így a derűt is? De, hogy ez így legyen, magunknak kell munkálni szívvel, megértéssel. Bertalan Ágnes 1986. JÚLIUS 4. A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Till Imre vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, egy évre 192 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 86—3637. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950