Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
4 SZABAD FÖLD Kezet nyújtanak egymásnak „Mi a lelkekért is dolgozunk — mondta dr. Novák Ferenc, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának titkára beszélgetésünk során — a mozgalom mindenkiért való, nem ismer elveszett embert.” Témánk a közösségi élet, a közéleti aktivitás volt — a népfront szemszögéből. — Az emberek többsége (kivétel talán a tanyalakók) tagja valamilyen közösségnek: családnak, munkahelynek, lakóhelynek. Ez azonban nem jelent mindig egyet a közösségi élettel, avval, hogy részt is kér a közösség arculatának alakításából. Mi az oka ennek? — Városainkban például az, hogy a tömbházakból hiányoznak az összejövetelre alkalmas helyiségek, helyenként hátrányosan hatnak a foglalkozási, hovatartozási előítéletek, a szervezés bürokratikus gátjai. Kevés a ténylegesen öntevékeny, a mozgalmi kereteket tartalmasan kitöltő közösség, s munkájuk jórészt egy-egy panaszszal való foglalkozásra, a szocialista együttélés szabályainak érvényesítésére, érdekképviseletre korlátozódik. Viszont általában jól dolgoznak a szülői munkaközösségek, a nő- és nyugdíjas klubok, a háziasszonyi közösségek, a kertbarát körök például Kaposváron. A népfrontmozgalom a VIII. kongresszuson állást foglalt társadalmi szerepének erősítésében. Ennek szellemében kezdtük meg a „családi kör”-klubhálózat szervezését. Megalakult a megyei családvédelmi tanácsunk is. Tennivalóink közül az egyik leglényegesebb a közösségi életvitel, a szocialista életmód megvalósítására, az erkölcsi értékek és normák felismerésére való késztetés és a helyes közszemlélet kialakítása. Foglalkoznunk kell a nagycsaládokkal szembeni előítéletek felszámolásával éppúgy, mint a gyermekáldás csökkenésének következményeivel. Fontosnak tartjuk a családvédelem sokirányú teendői közül a baráti összejövetelek kezdeményezését, például a közös családi országjáró kirándulások felélesztését. A tartalmat adó kisközösségek példája városban, falun sok embert öszönözhet a nagyobbakban való részvételre. — Somogyban örvendetesen sok az öntevékeny művelődési, művészeti közösség, nem egy helyen éppen a népfront ösztönzésére. Mi a szerepük a közösségi életben, közéleti aktivitásban ? — Ezekben tapasztalhatók leginkább a közösségi élet jellemző vonásai. Falvaink többségében az állami és tömegszervezetek törekvéseinek középpontjában áll a szülőföldhöz, a lakóhelyhez való ragaszkodásban rejlő energiák hasznosítása. Csak növelik az eredményességet a faluközösségek kialakulásában azok az állami intézkedések, melyek, igyekeznek a fontosságtudatot erősíteni megnövelt központi támogatással, az elöljáróságok létrehozásával stb. Erősítő tényezők a jól működő művelődési egyesületek, olvasó- és gazdakörök, hagyományőrző és honismereti közösségek, színjátszó együttesek, népfőiskolák. A népfrontbizottságok kezdettől fogva támogatják és kezdeményezik a közösségi élet iránti effajta igények kielégítését. Országosan is figyelmet keltve egyre tartalmasabb, sokszínűbb a somogyi közösségek munkája. Elnevezésük, működési formájuk szervezettségi foka bár eltérő, néhányuk már eddig is bizonyította, hogy képes a település időseit és fiataljait összefogni, alkalmas közérdekű ismeretekkel szolgálni, az aktív közösségi élet színterévé válni. A népszokások és helyi hagyományok felélesztése, az olvasás megkedveltetése, a műkedvelő előadások, a bálok, a közös vacsorák és kirándulások, a fellépések sikerélményt adnak. Hivatkozhatom itt az olyan közösségekre, melyek megyehatáron túl is hallottak már magukról: a bábonymegyeri, a csornai, a mesztegnyői, a pogányszentpéteri, a somogyudvarhelyi, a siómarosi és folytathatnánk. Kétségtelen, hogy létrehozásukhoz, programjaik megvalósításához nélkülözhetetlen a külső politikai-szakmai támogatás, viszont számottevőbb állami pénz igénybevétele nélkül, nagyfokú társadalmi öntevékenységgel sikerül megállítani a kistelepülések lakóinak befelé fordulását, a kilátástalanság „filozófiájának” elterjedését a falu jövőjét illetően. Tény, hogy gyakran kisszerű támadások, gáncsok érik a közösségek sokszor „egyszemélyes” vezetőségét. De eredményes tevékenységüket is egyre gyakrabban ismerik el; munkájukat felkészítő, feladategyeztető megbeszélésekkel, helyszíni segítségnyújtással serkentjük. — Hallhatnánk néhány közösségkovácsoló módszerről, formáról, lehetőségről is ? — Példákat mondok. Pogányszentpéteren művelődési egyesületi házat építettek, nagy munkát vállalt a középnemzedék ebben. A közösségi élet színterét teremtették meg. Gyékényesen Kossuth-vacsorát tartanak március 15-én, a hazafiúi érzést is táplálják és társas együttlétre is alkalmat teremtenek vele. Több községben borversenyt rendeznek, és ez nem részegeskedési lehetőség, hanem ellekezőleg: gyakorlati hasznú közösségi együttlét, szakmai és közösségi emelkedés, népünnepély hangulatú alkalom. Nem egy helyen tervezik a hegyközségi szokások gyűjtését, felelevenítését. A szentjakabi kertbarátokat már a megyei növényvédő állomás is segíti tanácsokkal, előadásokkal: az idén az elegáns Dorottya Hotelben tarthatták kiállításukat. Bábonymegyeren a kukoricafosztó után most a fonót élesztik fel, hogy együtt legyenek. Egy-egy községbe éppen ezek a körök vitték viszsza a mozit. Kiskorpádon a társadalmi munkával teljes falunapon kiállítást rendeztek a község házait ábrázoló fotókból. Ez indulás lehet ... Vannak községek, ahol kiadványok (krónika, kalendárium) köré szerveződtek alkotóközösségek, mint Tabon és Csurgón. Másutt kiindulás lehet a helyi felajánláshoz az a támogatás, mely a kastély parkjának rendbehozásához, miniarborétum létesítéséhez segíti a községet, mint Nagyberkiben, Szentbalázson, Kéthelyen. Én lehetőséget látok a falusi búcsú magasabb szintű népünnepéllyé avatásában is; jószerével ez az egyetlen alkalom, amikor hazatérnek az elszármazottak. S itt említem meg a városba szakadt szülöttek baráti köreit is. Boglárlelle várossá nyilvánításakor elemi erővel tört fel a Pesten élőkben a kapcsolat újrakötésének igénye. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző szavakba is fogalmazta, s csatlakozott hozzá Somlyó György, a neves költő. A somogyi megújulásban alighanem szerepe van annak, hogy generációk nyújtanak kezet egymásnak a közösségi alkalmak teremtésében, népfront tevékenységben egyaránt. Milyen feladatok várnak a megyei bizottságra? — Talán az eddigiekből is kiderrült, hogy a megye népfrontmozgalmában sokféle lehetőséget találhatnak a köz ügyeit szolgálni akaró emberek. Testületeinkben, akcióbizottságainkban a korábbi alkotmányos és közjogi, településfejlesztési, rétegpolitikai, béke-barátsági, művelődési, gazdaságpolitikai tevékenység mellé az utóbbi években újakra terjedt ki „mozgásterünk”: számos alkalommal kapcsolódtunk be az emberi környezet megvédésébe, értékeink óvásába. A fogyasztói érdekvédelem is új utakat nyitott. De, hogy a témánál maradjunk: feladat a család szerepének újraértékelése, a kiteljesedő honismereti, helytörténeti mozgalmak, egyesületek létrejöttén való bábáskodás, hiszen ezek a különféle érdeklődésű, korú, végzettségű embereket vonják közösségbe. Ez a kör távolról sem lezárható, keressük a módszereket a lakosság közéleti szerepének növelésére, és egyre inkább szem előtt tartjuk azt, hogy a fiatalok megnyerése újabb tevékenységi formák megteremtését követeli tő- Leskó László Magyar és külföldi autók, autóbuszok tömege a bábolnai, nagyigmándi parkolókban. A bemutatóterekre özönlik a nép. Bábolnai napok — az idén kilencedszer. 1978-ban alig ötezren látták az amerikai Farmer Show mintájára megrendezett agrárfesztivál újdonságait, tavaly, tavalyelőtt több mint százezren. Az idei őszön sincsenek kevesebben, sőt úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Csoportok, egyéni nézelődők. A közeli községekből, de Békés és Szabolcs-Szatmár megyéből is. A határon túlról a legtöbben az IKR Csehszlovákiai taggazdaságaiból érkeztek (58 nagyüzem, 34 ezer hektáron), ám gyakori a német, az angol, a francia, az olasz szó is. Bemutatkozik 252 kiállító, közöttük 76 külföldi, 14 országból. Csak azok jöhettek, akik a gyakorlati bevezetésre már megérett produktumot is tudnak hozni. Meghaladja az ezret ezek száma. Erő- és munkagépek, műtrágyák, növényvédő szerek, vetőmagok, takarmányok, állatgyógyászati termékek, a szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés megannyi eszköze, technológiák, termelésszervezési és -fejlesztési módszerek. Van miből válogatni a napsütéses őszi ég alatt és a pavilonokban. Csak pénz is kellene hozzá — hallom innen is, onnan is. Mert abban ugyan nem dúskálnak mostanában a gazdaságok. A közgazdasági szabályzók, az aszály, a világpiac ... 1975-ben 88 tonna kukoricáért adnak egy traktort, ma 364 tonnáért „vesztegetik” (mar hahúsban 18 tonna volt, s 45 tonna most a traktor ára). A kukoricater melési bemutatón hatalmas táblázatról olvashatjuk, miként csökken a bábolnai központú Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdaságaiban a búza- és a kukoricatermelés egy hektárra jutó nyeresége; az idén a tíz évvel ezelőttinek a felét, sőt a kukoricánál a harmadát sem éri el. Más lenne az arány, ha az utóbbi években több eső öntötte volna a földeket, dehát a kesergés nem segít. Ugyancsak táblázat mutatja, hogy ahol például felhasználták a 7-8 tonnás kukoricatermeléshez szükséges műtrágyaadagokat, ott a hozamok mennyivel nagyobbak. Igen, de a műtrágya sem ingyen van. Mint ahogy pénzbe kerül a talaj jobb megművelése, a bővebben termő fajta vetőmagja, a növényvédő szer és még sok minden. A jövedelmezőség csökkenésének fő oka a költségek növekedése. Az IKR 265 taggazdaságában közel 250 ezer hektáron vetettek kukoricát a tavasszal. A 7,3 tonnás terv helyett 6,8 tonna várható hektáronként. Szinte a csodával határos, hogy a rendkívüli szárazság ellenére a tervet kis híján sikerül teljesíteni. Csakhogy az IKR fajtaszerkezete genetikailag magában rejti a hektáronkénti 15 tonnát. S az ettől való elmaradást nem lehet csupán objektív okokkal magyarázni. Az emberi „tényezőnek” is szerepe van ebben. Mit tehet a termelő? A legfontosabb, hogy használja a fejét. Ma, amikor a változások rendkívül gyorsak, rutinból nem lehet megélni. Oda kell figyelni mindenre, amit kínál a világ, meg kell ismerni, számba kell venni az alkalmazhatóságát. Miközben sétálgatok, szemlélődöm a forgatagban, ismerősökkel találkozom. A Szolnok megyei termelőszövetkezet gépészmérnöke kollégájával a Budapesti Közgép Varurak többcélú erőgépét tanulmányozza. A Vas megyei téesz főágazatvezetője a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság folyékonyműtrágya-szóró gépét vizsgálja. A fiatal házaspár — a férj egy állami gazdaság növénytermesztési osztályvezetője, a feleség egyetemi adjunktusa a kombájnok munkáját figyelte, s most a szántást nézi. Az idős professzor, elismert növénynemesítő, lassan lépked a kukoricasorok előtt, meg-megáll egy-egy izgalmasabb hibridnél. A legtöbben a bábolnai napok slágerét, a Laverda MX-240-es kombájnt veszik körül. A gépésznek sokat mond: a ferdefelhordó helyére rotációs cséplőszerkezet került. A tisztító is új rendszerű. Bennünket inkább az bűvöl el: a Fiatagic cég kombájnja 20-25 százalékkal „többet tud” a versenytársakénál. Nem véletlen, hogy a Fiatagh kombájnjával és széles, alacsony nyomású tömlőabronccsal felszerelt traktorával elnyeri a Bábolnai napok nagydíját. A hangszórós kocsiból közlik, a hatalmas kukoricatáblán már a végéhez közeledik a bemutató. Még egyszer beindítják a kombájnokat — a zúgásra ez ugrik elő, s iszkol az erdő felé. Megrakott teherautók tartanak a szárítóhoz, nézem, alig hullatnak szemet. Lassan bezárják a pavilonbeli kiállításokat is, a „Mikroeletronika és automatika a mezőgazdaságban” meg a „Piacot ajánlunk” címűt s az újítókét is. Ők, az ország mezőgazdasági újítói holnap tanácskozásra gyűlnek egybe. Akad persze, aki ide sem gondolkodni, látni, tanulni jött. A melegben jólesik a sör, de a vendéglátó-ipari sátrak üvegektől roskadozó asztalainak környékéről túl sokan indulnak kissé réveteg léptekkel, kezükben még sörös- vagy borospalackot szorongatva a parkolók felé. De a bábolnai napok nem erről nevezetesek. Inkább arról van szó, hogy ez is része a környezetnek, amely Bábolnát körülveszi. S amelyen a bábolnaiak és még sokan mások, változtatni akarnak — mindannyiunk érdekében. Dulai Sándor : Újdonságok jelennek, jövőnek (MTI Fotó: Kerekes Tamás) 1986. OKTÓBER 17.