Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-06 / 49. szám
1986. DECEMBER 5. A műemlék Wenckheim-pince bejáratánál SÁRRÉTI PANTHEON ÉS TÖRTÉNELMI EMLÉKHELY — Ismerte őket? — szólalt meg mögöttem a napfényes őszi délután nagy csendjében egy nem várt férfihang, miközben elmerengve álltam a Vésztő melletti Mágori-domb hajlatában. Abban a szoborkertben, melyet ez év augusztus 18-án avatott Sárréti Pantheonná Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A középtermetű, hetvenedik évéhez közelgő, sok mindent megélt, de még mindig keménykötésű idős ember azonban válaszra nem várva folytatta mondandóját: — Én ismertem őket. Olyan magyar emberek voltak ők, akik rászolgáltak erre a tisztességre Erdei Ferenc is, meg Szabó Pál is... Ettől kezdve együtt sétálgattunk jó ideig találkozásunk színhelyén, a szoborkertben. Ott, ahol augusztus óta a vésztői emberek, a nagyközségi tanács, a helyi pártvezetés, a népfrontbizottság hagyományőrző hazaszeretetét már két szobor hirdeti: a Kossuthdíjas Erdei Ferenc, nem sokkal arrébb az ugyancsak Kossuth-díjas Szabó Pál bronzba öntött mellszobra. Az Alföldhöz kötődő népi írók, neves személyiségek szoborkertjében még csak az őket ábrázoló szobrok láthatók. Komáromi Gábor, Vésztő nagyközség tanácselnöke azonban már augusztusban, a Sárréti Pantheon avatásakor azt mondotta: egy év múlva itt láthatjuk Németh László és Veres Péter mellszobrát is. Később pedig a tíz esztendőn át Vésztőn élt Sinka István teljes alakú szobrával akarják gazdagítani a pantheont. Az említett történelmi személyiségek szobrait követi még további öt. Stílszerű építmények a bejáratnál De lépjünk vissza az időben néhány évet. Mert a Sárréti Pantheon már folytatása volt annak a minden elismerést és tiszteletet kiérdemlő vállalkozásnak, mely Vésztő nagyközség valamennyi rendű és rangú vezetőjét megilleti. Amikor így fogalmazok, azokra a próbaásatásokra, feltáró munkálatokra gondolok, melyek a Holt-Sebes-Körös bal partján elterülő Mágori-dombon 1968-ban kezdetüket vették. Jóllehet a domb településtörténete úgy igazán az 1970. és 1978. évi ásatások után lett a megyehatáron túl is ismertté. Ezekben az esztendőkben már leletek sokaságával bizonyították a Juhász Irén irányításával jó hírben álló régészeink, hogy a Vésztő melletti Mágori-domb csodálatos középkori kincseket őriz. Ezek az ásatások vezettek el oda, hogy kimondják régészeink: ezen a vidéken élt az Árpád-kori Csőll nemzetség, s ezen a dombon állt egykor Békés megye első kisbirtokos nemzetségének, a Vatától származó Csőit nemzetségnek monostora. A Csolt-monostor feltárt falainak műemléki konzerválására 1976-ban már program készült, melyet Istvánfi Gyula, a műegyetem elméleti építészeti tanszékének adjunktusa munkált ki. E program ismeretében kezdhette meg Vésztő nagyközség tanácsának költségvetési üzeme 1979-ben a Csolt-monostor megmaradt és feltárt falrészeinek helyreállítását.1980-ban pedig már kezdetét vette a Mágori-domb alatt a Wenckheim-pince olyanná alakítása, hogy az alkalmas legyen egy állandó kiállítás befogadására. A különböző korokban többször átépített, majd feltárt, most pedig gondosan konzervált Csolt-monostor maradványai között azonban Juhász Irén régész kis füzete segített eligazodni. Ő írja: „A Mágori-dombon feltárt kolostoregyüttes jelentősége a munkálatok előrehaladtával egyre emelkedett... Az is bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, melyekhez hasonlóak az ország más részében csak a királyi építkezéseken, vagy azok hatósugarában voltak. Művészettörténeti jelentősége az adott korszakban a legnagyobb az Alföldön.” Hogy mit láthat itt az ideérkező? Azt hiszem, ismét Juhász Irént kell segítségül hívnom, aki „Vésztő Mágori-domb” című kiadványának befejező részében erről a következőket írja: „A kiállítás három részre tagolódik. A pince középső részében megépített vitrinek egyik oldalán, a kiállítás első harmadában az őskori leleteken keresztül nyerünk betekintést az egymást követően megtelepedett népek, népcsoportok mindennapi életébe és hiedelemviágába. A második harmadban mutatjuk be a 10. században megtelepedett, s a megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csoltok nemzetségi monostorát. Mindkét kiállításrészt oldalt elhelyezett, átvilágított színes diasor kíséri, mely az ásatás folyamatába engedi a látogatót bepillantani. A pince belső végében hat építészeti rekonstrukció felépítésével, eredeti faragványok felhasználásával mutatunk be épületrészleteket... A pince előteréből sétálóutak vezetnek fel a dombra, ahol a monostor helyreállított épületeit tekinthetik meg a látogatók.” Majd egy másik helyen így fogalmaz: „Kiállításunkban egy egyedülálló leletegyüttest mutatunk be: az újkőkori szentélyt és a benne talált vallási vonatkozású leleteket.” ... És nemcsak a pantheon nevét viselő szoborkert gyarapodik már a közeljövőben neves személyiségek bronzportréival. Az őskori leletek feltárása sem fejeződött be. Az idén nyáron tovább folytatódtak a feltárási munkálatok. Ennek eredményeit hamarosan láthatják a Mágorra látogatók. Mint mondják: hazánkban itt lesz majd látható az őskor, az újkor, s a rézkor tárgyi emlékeinek egyedülálló együttese. A vésztőiek nagy örömére már az idén nagyon sokan látogattak Mágorra hazánk megannyi részéből. Balkus Imre Hajdúböszörményben két esztendővel ezelőtt adták át a Sillye Gábor Művelődési Központot. A 130 millió forintos létesítmény létrehozásához a város üzemei, termelőszövetkezetei, munkáskollektívái és maga a lakosság is tevékenyen, több ezer munkaórávaljárult hozzá. De vajon az ünnepi pillanatok elmúltával látogatják-e a böszörményiek a közművelődés otthonát? A kezdeti lelkesedés, az újdonság erejével ható érdeklődés tart-e továbbra is? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor az igen szép művelődési ház felé közeledtem Hajdúböszörmény központjában. De még inkább arra voltam kívácsi: mennyiben szolgálja a művelődési központ a lakossági igényeket? Miyen szerepet kap a Hazafias Népfront a programok összeállításában? A művelődési központ tervezője, Gara Zsigmond és Mohácsi Péter belsőépítész igen szép munkát végzett, sőt első pillantásra úgy tűnik, hogy túlságosan is tágasra, nagyméretűre sikeredett a ház. Hiszen nem egy vidéki városunkban, községünkben hallani panaszként, hogy gyakorta üresen tátong a művelődési ház; túlméretezték; sem tartalommal, sem közönséggel nem sikerül megtölteni, valójában nehezen tudnak bensőséges hangulatot teremteni. Hajdúböszörményben — szerencsére — nemcsak a város polgárai, hanem a közeli települések — elsősorban Hajdúvid, Bodaszőlő, Hajdúnánás — lakói is „használhatják” a kultúra otthonát. Erről is szólt Mónus Imre igazgató, valamint két munkatársa: Szálkai Lajos és Juhász László népművelő. — A négyszáz személyes színháztermünk egyik legkorszerűbben felszerelt az országban. Fájna a szívünk, ha kihasználatlanul állna. Ezért színházi előadásainkra többféle felnőtt- és ifjúsági bérletet hirdettünk; a közeli települések lakóit ezekre az előadásokra autóbusszal hozzuk be. Hajdúnánásról például a gimnázium tanulói rendszeres színházlátogatók. — Milyen együttesek látogatnak Hajdúböszörménybe? — A Népszínház társulata, a nyíregyháziak, a békéscsabaiak, a debreceniek együttese rendszeres vendég nálunk. Kéthetenként egy-egy színházi előadást tekinthet meg a közönség. Ezek mellett pódium jellegű és zenés műsorok is vannak. Azt már máshonnan tudom, hogy bizony nem minden színházi előadással elégedett a böszörményi közönség. Az elmúlt évad során volt olyan produkció, amely — finoman fogalmazva — nem nyerte meg a közönség tetszését. A közönség „nemtetszését” a társulat is észlelte, és a színház igazgatója személyesen jött le Hajdúböszörménybe, hogy leengesztelje a művelődési ház vezetőit, de legfőképpen a közönséget. Tehát már itt is érzékelhető az országos gond: látatlanba kell „megvenni” előadásokat a művelődési ház vezetőinek. — A Hazafias Népfront helyi szervezete részt vesz a közérművelődési munkában? Milyen a művelődési ház és a népfront kapcsolata? — Most már túlvagyunk a kezdeti próbálkozásokon — mondja Szálkai Lajos — és példát mutattunk, hogy érdemes velünk partneri kapcsolatot teremteni. A népfrontbizottság képviselői részt vesznek a hosszabb távú közművelődési tervek kialakításában, tehát javaslatuk közvetlenül érvényesül. Emellett külön rendezvényeket is kezdeményeznek, amelyeket közösen bonyolítunk le. — A közönség szórakozási igényein túl milyen vonzó programokkal sikerült „becsalogatni” a lakosságot? — A felnőtt kiscsoportos foglalkozások közül a kertbarátkor elismerést és hírnevet szerzett — válaszolja Mónus Imre igazgató. .— Mindig az aktuális munkákkal kapcsolatosan, tehát tavasszal a vetőmagokról, majd a metszésről, később a permetezésről tartunk előadásokat. Az agrártudományi egyetemről, kutatóintézetekből rangos szakelőadók tájékoztatják az érdeklődőket. Nyugdíjasklubunk Fekete Janka vezetésével a közélet iránt aktívan érdeklődők rétegét gyűjtötte egybe. A felnőtt és gyermek képzőművészkar, valamint a népművészeti kör a művészetek iránt fogékony réteget tömöríti egybe. A tánccsoportunk az országos minősítőversenyeken is eredményesen szerepelt. Hajdúböszörményben nehezen hallani gondokról, nem szívesen panaszkodnak. Említem, hogy a művelődési házak vezetőinek „vesszőparipája” a nevezetes 118-as rendelet, amely nyereségérdekeltté tette a művelődési otthonokat, és azóta csak a bevétel lebeg a szemük előtt. Itt nem borúlátóak, 8 millióval gazdálkodnak, ebből közel 5 és fél milliót állami támogatásként kapnak, a többit pedig saját bevételből teremtik elő. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a panaszkodás helyett leleményesek Hajdúböszörményben. Már a városban szembetűnt, hogy szerény, de ízléses plakátok tájékoztatják a közönséget a havi műsorokról. Bizony, ez a mai nyomdai költségeket figyelembe véve elég költséges lehet. Itt együttműködnek a moziüzemi vállalattal: a plakátokat ők nyomatják, cserébe viszont a moziműsor szerepel a művelődési ház programjában. Vonzóvá, érdekessé tenni a „házat” jelszóval dolgoznak a népművelők. Legutóbb sikeres olvasómozgalmat indítottak a mezőgazdaságban dolgozóknak. Szabó Pál, Veres Péter, Móricz Zsigmond egy-egy népszerű regényét elolvasás után megvitatják. A beszélgetések során hamar terelődik a szó mai életünkre , s éppen ezért szeretik ezeket az összejöveteleket. Deák Attila Egy intézmény gyermekévei SZABAD FÖLD 13