Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
24 SZABAD FÖLD Megbocsátó asszonyok... A nők megbocsátóbbak. Majd meg tetszenek látni, hogy az alábbi, néhány bűnügyi történet — bírósági folyosón ellesett pillanat — jól felépíthető erre az érzelmi fundamentumra. A Legfelsőbb Bíróság folyosóján vezetik a vádlottat a bírókból álló büntetőtanács elé. Középtermetű, ötvenéves férfi. Öregedő arc, nyerges orral. Lassít, mert észrevette feleségét, aki a teremajtó előtti padon ül. Tíz másodpercig nézik egymást, közben a fegyőr valamit igazít a bilincsén. S a nyerges orrú rekedten sóhajt: — Anyukám .. . Az asszony gurgulázó hangon: — Apukám... — Gyere be, anyukám, a tárgyalásra! — Megyek, drága. A teremőrtől kérdem — ő is azt hallotta, amit én? Vagy csak képzelődöm? Ez a nagy orrú hat évet kapott első fokon, mert elvált felesége után osont, és a gyárkapu előtt — egy orvosi szikével — öszszekaszabolta az asszony mellét. Csodával határos, hogy a nő életben maradt. Az elsőfokú tárgyaláson — megbocsátóan — az asszony már azt magyarázta a bíróságnak, hogy nemcsak volt férje, hanem ő is hibás. De miért?! Mert úgymond „ugrált, és ezért lett a mellén a sok vágás”... Teremőr: — Jól hallotta — bólintott sokatmondóan. — Az asszony megbocsátott a szikés pasinak . . . A bíróság nem. Maradt a hat év börtön — immár jogerősen. Tolókocsin gördül be a sértett a bíróságra. A harmincegy éves férfit — a szó legteljesebb értelmében nyomorékká és hülyévé verte — volt rabtársa, C. Imre. Ez a C. Imre a balassagyarmati börtönben ült. Rabtársával, aki előbb szabadult, C. üzenetet küldött a feleségének. Az üzenethozó majdnem megerőszakolta a cellatárs feleségét .. . Mire az asszony rögtön megírta a börtönbe: „Ezt érdemlem meg tőled, hogy ilyen gazembereket küldesz a nyakamra ... ? Letepert az ágyra és majdnem ...” A volt cellatársak szabadlábon találkoztak. — Műsort csinálok belőled a Kék Fényben! — ordította C. Imre találkahelyükön, egy borospincében. — Letépem azt a nagy ... — folytatta, s majdnem meg is cselekedte. Végül nyomorékká verte, bicskázta. A tolókocsiban ülőt a bíróság is megszemlélte. Látszott rajta, hogy nem normális. Nyilván sokszor nézte-hallotta a tévéreklámot, mert kukorékoló hangon, csak ezt hajtogatta: „Itt a planétás.” C. Imrét több tárgyalási napon, végül négy és fél évre ítélték. Ezután kapott engedélyt beszélgetésre — mielőtt börtönbe vitték volna. Az asszony rimánkodott: — Megbocsátottam neked, Imre! Csak viselkedjél jól. És az istenre kérlek, senkivel se üzenj többé! Talán ez időben már a Fővárosi Bíróság előtt áll az a tizenhat éves kislány — Z. Ildikó, aki intézetből megszökve csapott fel utcalánynak. Úgy, hogy — ne szépítsük a dolgokat — mint olvasmányomból kiderül, rögtön stricije is lett. Sajnos gyakorisága miatt meg kell szoknunk ezt a durva, ámbár kifejező elnevezést, amely olyan csirkefogót jelent, akit utcai nő tart ki. Ildikó, aki egy-egy nap oly sikeresen adta el szerelmét, hogy akár nyolcezer forint keresménnyel is el tudott számolni a stricijének, végül bajba jutott. Kitartója pénzzavarba került, s Ildikót eladta egy másik stricinek, húszezer forintért .. . Ezek szerint a kislány piacképes volt, ámbár ilyen felháborító kereskedelmet... ! Aki eddig mint bűnüldöző foglalkozott az ügyével, nem mulasztotta el a kérdést feltenni: — Dehát ebbe belenyugodott? Ildikó jólelkűen rebegte: — Hát ha nem volt pénze? Később az is kiderült, hogy a kislány adás-vétele fix áron zajlott le. Egyszer csak újabb húszezer forintért továbbadtak rajta. Ha az egyszeri ügylet felháborító, akkor mit lehet érezni a megismétlődésekor? Ami a leányzót illeti, változatlan érzésekkel tért napirendre a dolog felett. Erre fel Isaura Rákóczi téri, elfajzott rokonát harmadszor is húszezerért adták tovább! Ez aztán a rabszolgasors! Végül egy gonosz és könnyelmű selyemfiúhoz került, aki kártyaadósságát törlesztette vele, lemondva Isaura Ildikó pénzkereső szolgálatairól. Még ezt sem szólta meg a kislány, csak ennyit mondott: — Csupa leégett haverom volt... Griff Sándor —mma—i .—■—— Márianosztrán kezdődött... Öt vádlott állt a minap a Komá-romi Megyei Bíróság előtt: Králik Attila 20 éves budapesti, Horváth Zoltán 21 éves jánoshalmi, Kótai Lajos 25 éves budapesti lakos — mindhárman büntetett előéletűek —, tovább Buri Gyuláné Kótai Magdolna 46 éves miskolci és Balogh László 25 éves budapesti lakos. Az általuk elkövetett bűntény szálai a márianosztrai börtönbe vezettek vissza, ahol Králik, Horváth és Kótai együtt töltötte büntetését. Ott határozták el, hogy szabadulásuk után pénzt szereznek és külföldre szöknek. A vádlottak ötletet is kaptak börtöntársaiktól! Ők ajánlották figyelmükbe többek között Schubert József tatabányai sírkőkészítő kisiparost, mondván, hogy őt érdemes volna kirabolni. Králik és Horváth 1986-ban, már néhány nappal a szabadulása után gépkocsikat lopott, és betört egy kiskunhalasi orvos lakásába, ahonnan körülbelül 230 ezer forint értékű tárgyat is ellopott. A holmit Miskolcon átadták Kótai Lajosnak, aki annak egy részét továbbadta Buri Gyulánénak és Balogh Lászlónak. Még ugyanezen a napon Králik és Horváth felkereste Tatabányán Schubert József kisiparost azzal az ürüggyel, hogy sírkövet akarnak tőle rendelni. A 64 éves kisiparos rosszat sejtve segítségért kiabált. A két férfi akkor feszítővassal ütlegelni kezdte, majd tőrrel összeszúrkáltak Schubert József a helyszínen belehalt sérüléseibe. A Komárom Megyei Bíróság dr. Ébner Rupp Imre büntetőtanácsa Králik Attila és Horváth Zoltán vádlottat aljas indokból különös kegyetlenséggel, társtettesként elkövetett emberölés és nyolcrendbeli lopás bűntettében mondta ki bűnösnek. Králik Attilát 18, Horváth Zoltánt pedig 16 évi fegyházbüntetésre ítélte, tíz-tíz évre mindkettőjüket eltiltották a közügyek gyakorlásától. A harmadrendű vádlottak — Kótai Lajost — orgazdaság és devizabűntett elkövetésében találták bűnösnek, ezért három és fél évi fegyházbüntetést kapott, a közügyektől pedig négy évre eltiltották. Buri Gyuláné negyedrendű vádlottat 8 ezer forint pénzbüntetésre, Balogh László ötödrendű vádlottat egyévi szabadságvesztésre ítélték, de ennek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz majd jogerős ítéletet. 1987. MÁRCIUS 27. RÓLUK SZÓL A HÍR Lajos Wenzel. A 84 éves rusti volt hazánkfia (1917-ben költözött Burgenlandba) Ausztria-szerte ismert ember lett. Ezt jókedvének és tárogatójának köszönheti. Játékát, dalait nemcsak a falubeliek, hanem az odaérkező idegenek is kedvelik. Még Bécsben is akadnak emberek, akik az ő nótáit fütyörészik, mint a slágereket. Különösen azóta, hogy szerepelt a „Gyakran gondolok Piroskára” című filmben. Műkedvelő muzsikusi pályájának ez volt a csúcsa. Az idős szőlőtermelő a minap így nyilatkozott egy újságírónak: „Csak azt csodálom, hogy még nincs a zsebemben egy tévészerződés. De ami késik, nem múlik. Talán, ha 100 éves leszek, megkapom.” Mick Jagger. A 43 éves popcsillag feloszlatja híres-hírhedt együttesét, a Rolling Stonest. Huszonnégy év után — mint mondja — elege van az egészből. A fiúk már olyanok a színpadon, mint a „magukra maradt, szánalmas nyugdíjasok”. Különösen a gitárosra, Keith Richardra haragszik. A legutolsó album, amelyet főleg ő alkotott, a vezér szerint „ürülékkel teli szatócsbolthoz” hasonlít. Keith természetesen visszavágott. A popvilág Nérójának és aljas árulónak, patkánynak nevezte főnökét. Úgy hírlik, a háttérben már megalakult az új Jagger-együttes, a tagok nevét azonban a mérges énekes még titokban tartja: Bud Spencer. Az 58 éves nehézsúlyú színész, a „Bombajó Boxoló” (polgári nevén Carlo Pedersoli) egészen szelíd foglalatosságra vállalkozott: filmzenét ír. Egyébként az életben a legbékésebb emberek közé tartozik, soha „még egy légynek sem ártott”. A filmhez tulajdonképpen véletlenül került. A jogtudomány doktoraként ügyvédséggel kereste kenyerét, s a művészet helyett a sport vonzotta. Gyorsúszásban, a 100 méteres távon, eljutott az országos bajnoki címig. Az ízig-vérig nápolyi lokálpatrióta mégis megállta a helyét a filmnél. Terence Hiller megalkotta azt a mozipárost, amely Laurel és Hardy (Stan és Pan) után a legnépszerűbb lett a világon. A 1,94 méter magas, 120 kilós óriás egyébként nem most először komponál, annak idején ő írta a „Cleopatra” című film zenéjét. Ki gondolná, hogy ez a tüneményesen félelmetes „verekedő” ilyen sokoldalú tehetség? Hans-Dietrich Genscher. Az 59 éves bonni külügyminiszter kritikát kapott azért, mert túl sok pénzt költ a bécsi úgynevezett utótalálkozóra. (A helsinki záróokmány határozatainak megvalósulását vitatják meg a dokumentumot aláíró országok képviselői.) A bírálók azt vetik a külügyminiszter szemére, hogy míg az USA-t és a Szovjetuniót legfeljebb négy, addig az NSZK-t öt-hat delegátus képviseli Bécsben. Ráadásul ezek a diplomaták igen magas fizetést kapnak, személyenként havonta kb. 350 ezer forintnak megfelelő összeget. Igaz — így a külügyminiszter —, de igen jól szerepelnek .. .