Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-16 / 3. szám
jr« TAXI-GYÓNÁS Ha szerencsénk van, egy intésre előáll, a vezető udvariasan kinyitja az ajtót, beszállunk. A szívünk is kitárjuk, gyóntatóatyának fogadjuk a sofőrt. Meghallgat, kifizetjük a fuvart, és rohanunk tovább, gyalog. — A Keletinél egy fiatal jugoszláv lányt vettem fel. A Népköztársaság útja 675-be kérte a fuvart. Majdnem elsírta magát, mikor megértette, hogy ez egy nem létező cím. Mutatta: meg fog nőni a pocakja, és mondott egy magyar vezetéknevet. Még annyit tudott a Don Juanról, hogy „artist”. Egy taxisofőrnek illik tudnia: „artist” nem artistát, hanem színészt jelent. Mit tehettem? Körbevittem az utasomat Pest minden színházában, végül az egyik színházban hallottak egy operatőrről, akit úgy hívtak mint az utasom elcsábítóját. Rögtön telefonáltam a munkahelyére, és kifaggattam a kollegáit, járt-e az illető tavasszal Jugoszláviában. „Járt” válaszolták. „Na, akkor kérem a telefonhoz ...” Nem tudtam vele beszélni, mert a Balatonon nyaralt a családjával ... Más. A legrosszabb utasok az újságírók és a színészek, nagyon kevés borravalót adnak. Egy szép régi este, híres művészt vettem fel. Egész éjjel vele furikáztam. Hajnali négyre végre hazavihettem. 497 forintot mutatott az óra. Adott egy ötszázast. „A többi a tied fiam”, mondta nagylelkűen. Már szállt volna ki a kocsiból, de valami az eszébe jutott. „Adjál egy forintot vissza, fiam, kell a házmesternek kapupénzre.” A kezébe nyomtam egy kettest. Nézegeti, majd megjegyezte, ő csak egy forintot kért. „Uram, ne sértse meg a házmestert egy forinttal” — válaszoltam. Más. Az egyik utasom leszállt a vonatról és azt kérte tőlem, hogy a komájához vigyen vel. „Na, de bátyám, Budapesten van. Itt csak cím alapján találjuk meg a komáját.” Ezt nehezen, de belátta. Előkeresett egy levelet, rajta a komája címe: Postafiók 87. Hát én kinyomoztam azt, hogy melyik postán van ez a postafiók, megkerestem a kézbesítőt, aki ismerte az utcát, végül odavittem az utasomat a komája házához. A dudálásomra előtotyogott a pesti rokon. Csak annyit mondott, mikor a földijét meglátta kikászálódni a kocsiból: „Hát megjöttél, komám” . . . Vincze Zoltán 8 SZABAD FÖLD Bűn és (hosszú) bűnhődés A lélek is rákosodhat. Proksza Gyöngyi erdőmérnök lelkét öt éve károsítja a kór: az elégedetlenség, az elégtelenségérzet változott benne levertséggé. Képtelen mással foglalkozni, gondolatai rögzültek az öt éve történtekre. Nem véletlen: munkája azóta sincs, a falun kívüli magányos erdészházban hetekszám nem nyit rá ajtót senki. Az mégsem magányának tudható be, hogy nem butikból ruházkodik — öltözete csaknem igénytelen —, hirtelen őszült haja rövidre nyírt, az a frizura tart ki legtovább, esetleg hónapok beletelnek, amíg annyira megnő, hogy fodrászra kellene költenie. Proksza Gyöngyi kétdiplomás értelmiségi jövedelme csekély, egyrészt a méltányosságból megítélt gyermeknevelési segély, másrészt annak a néhány pulóvernek az ára, melyekkel hivatalokban házal. — Öt éve próbálok elhelyezkedni. A miénk zárt szakma, amelyben mindenki értesül arról, ha valaki besározódik. Az oktatási intézmények kapui is bezárultak előttem, hiába kilincseltem. Bizonyságul tucatnyi levelet mutat. Kezdetben mérnöktanárként nagyvárosban tanított. Házassága kátyúba jutott: a fiú vele, a két lány a férjével maradt. Ő mindent újra akart kezdeni, ezért vállalt munkát az ország másik felében, ahol a megyei erdő- és fafeldolgozó gazdaság egyik erdészetében művelési-műszaki vezető lett. A nagyközségben szolgálati lakást is kapott. Munkáját — így mondja — többször elismerték, premizálták; eredményeire az Erdőfelügyelőség is felfigyelt. Mégis megbukott. Lelki fájdalmának kórelőzménye ez. . . Ezerkilencszáznyolcvanegy márciusában megyei felettesének tudtával tölgycsemetéket rendelt egy másik erdőgazdaságtól, s hogy a teherautó üresen ne menjen, 4300 nyírsuhány szállítását kezdeményezte. A gyűjtést szabad idejükben erdészek végezték, de nem a gazdaság területén.(!) A nyírcsemete ebben az időszakban már kezd kifakadni, sőt március végére olykor lombot hoz. A munka elvégzésének legkedvezőbb ideje február végének néhány fagymentes napja. A küldeményt a címzett nem fogadta, tagadta a rendelést is. Az erdészek az idő múltával egyre erélyesebben követelték munkabérüket a műszaki vezetőtől. Ő egyébként — így mondja — elutazott a partnergazdaság székhelyére, több vállalatnak is felajánlotta a szállítmányt, de végül csak magánkertésznek sikerült eladnia, az pedig részletekben vállalta a fizetést. A szerencsétlen akció híre jelentés formájában eljutott a gazdaság központjába, és az addig „tiszta lapú” erdőmérnöknő ellen fegyelmi eljárás indult. A munkaügyi döntőbizottság is jóváhagyta 1981. október 5-én a fegyelmi határozatot, mely megszüntette Proksza Gyöngyi munkaviszonyát. Néhány kitétel a döntőbizottsági határozatból: „... Utasítást adott (...) kerületvezetőnek nyírsuhány gyűjtésére, ugyanakkor tudnia kellett, hogy nyírsuhánggyűjtéshez külön engedély szükséges a Főhatóságtól. (...) Magánszeméllyel nyírsuháng adás-vétel lebonyolítást eszközölt megbízásos alapon. A megbízottjának azt mondta, hogy a nyírsuhángot mennyiségileg és minőségileg átvették. A nyírsuhány értékesítési ára 20 forint körül mozog. Az erdésznek (...) kisebb tételekben 40 ezer forintot adott át.” — A látszat ellenem szólt, ezért ítélhették magánakciónak az esetet, megyei főnöknőmet pedig meg sem hallgatták. Én az erdészek szabad idejével nem rendelkeztem, akkor hogyan adhattam utasítást munkaidőn túli tevékenységre, ráadásul idegen területen? Négyszemközti beszélgetéseket, telefonon elhangzott megállapodásokat bizonyítani lehetetlen. Emiatt nincs szándékomban helyszíneket megnevezve hírbe hozni személyeket, gazdaságokat. Proksza Gyöngyi hiába próbálta keresni igazát(?) különböző fórumokon, panaszát a fentiek miatt nem látták megalapozottnak. Utoljára személyiségsérelmi pereket kezdeményezett. Kicsúszott lába alól a talaj. Szinte törvényszerűnek mondható, hogy a nagyközség másik kivetettjével — egy rokkantnyugdíjas, különleges állatokat tenyésztő férfival — összefonódott a sorsa néhány hónapra. Most már két és fél éves a negyedik gyereke, az apródfrizurás, szöszke Öcsi. Egyedül neveli a két fiút. A gazdaságtól talán méltányosságból — hisz’ nem volt hová mennie — a nagyközségi szolgálati lakás helyett kapta az erdészházat egy másik falu határában, havi 242 forint bérért, melyet nem volt mindig képes fizetni, emiatt kopogtatott nála foglalni a végrehajtó. Proksza Gyöngyi most állattartással is próbálkozik „kicsiben”. — Jó — tárja szét hosszú karjait. — Tegyük fel, hogy én, és csakis én vagyok vétkes abban, ami történt, hiszen a balul végződött akció valóban nem hozott volt gazdaságomnak semmit. Hasznom nekem sem volt belőle, mint azt sokan feltételezték: rendőrségi eljárást hiába szorgalmaztak ellenem. De arányban áll-e bűn és bűnhődés? Ötévi meddő kísérletezésem, hogy két idegen nyelvet beszélve, két diplomával, negyvenkét évesen ne kapjak ismét bizonyítási lehetőséget egy új munkahelyen?! Aki kiabál, annak sokszor igazat adnak: én sajnos halk vagyok és élhetetlen . . . Lefelé keskenyülő, csaknem hegyes arcának ároknyi vonásai a véglegességet sugallják. Bizonyítási lehetőséget remélek neki; senkinek sem lehet érdeke, hogy szaktudása egy immár régi, zavaros ügy miatt parlagon heverjen! (leskó) Gyöngyi és öcsi(A szerző felvétele) Sajtótörténeti helyi lapokkal Pakson nem mindennapi, értékes sajtótörténeti kiállítást rendeztek a Munkás Művelődési Központban. Közel 300-féle újságot mutattak be, közöttük kiemelkedő helyet foglalt el az 1880-as években kiadott tíz helyi lap. A paksi újságok általában hetenként jelentek meg, és helyben nyomták őket. Ilyen lap volt többek között a Postai Értesítő, a Közlekedési Ügy, a Paksi Közlöny, a Paksi Hírlap és a Duna Vidéke. A helyi és a környékbeli iskolák növendékei, az üzemek, hivatalok dolgozói, a szocialista brigádok tagjai közül sokan tekintették meg a kiállítást, melynek megrendezéséért elsősorban a Paksi Helytörténeti Bizottság tagjait illeti dicséret. Bálint István Paks Kollégisták találkozója Második alkalommal rendezték meg a középiskolás kollégisták találkozóját Vásárosnaményban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium kollégiumában. Mintegy százan érkeztek a megyéből diákok és kollégiumvezetők. A megnyitó után diák-divatbemutató, táncház és ismerkedési est szerepelt a programban. Másnap a művelődési központban előadásokon vitatták meg az új oktatási törvény alapján a diáktanács szerepét, délután városnéző séta következett, majd sportversenyeken, videovetítéseken vettek részt a kollégiumok lakói. A harmadik napon beregi túrán ismerkedtek Tákos, Csaroda, Tarpa nevezetességeivel. Káli János Gergelyiugornya Gépjáműszakkörök az iskolákban Az MHSZ mezőtúri gépjárműkirendeltségén tervszerű képzés folyik. A múlt évben 402 hallgató tett sikeres vizsgát KRESZ, egészségügyi és műszaki ismeretekből, valamint gépjárművezetésből. „Mezőtúr iskolaváros, ezért azt szeretnénk — mondotta Pályi Lajos, az MHSZ mezőtúri városi ve 1987. JANUÁ 16. zetőségének titkára —, hogy a középiskolákban és szakmunkásképzőkben mindenütt kialakuljanak a gépjárműképzéshez szükséges feltételek.” Gépjárműszakkörök már minden általános és középiskolában működnek. Hegedűs Erzsébet Mezőtúr de csalódjanak a madarak Évek óta etetem az énekes madarakat. Télen 8-10 cinkepár állandó vendégem, kora tavasztól pedig 40-50 stiglic és más hasznos madár csatlakozik hozzájuk. Eddig minden évben sikerült részükre beszereznem napraforgómagot, az idén azonban még ez ideig nem jutottam hozzá. Bár kisnyugdíjas, mozgássérült vagyok, de azért szívesen vásárolnék védenceim részére napraforgót. Nem szeretném ugyanis, ha az idén csalódnának bennem. Rakita Sándor Zsámbok nyugtató, halk zene Salgótarjánban a megyei új postahivatalban az ünnepek előtt zene is szólt. A hivatali hangulatot nyugtató, halk muzsikával kívánták feloldani. A karácsonyt idéző dallamokat olykor megszakította egy-egy pármondatos információ. Az ügyfelek ezt láthatóan örömmel fogadták. Reméljük, hogy a salgótarjáni posta a gyors, pontos és udvarias kiszolgálással is kitűnik az új esztendőben. Dudás Pál Salgótarján Postásverseny Püspökladányban A debreceni postaigazgatóság öt pályaudvari hivatal részvételével irányítási szakversenyt rendezett Püspökladányban, amelyben 33 versenyző bizonyíthatta felkészültségét. A vetélkedő győztesei: Simon Bálint, a debreceni és Szijjártó István, a nyíregyházi postahivatal dolgozója. A versenyre való felkészülés hozzájárult ahhoz, hogy a nagy karácsonyi forgalomban a küldemények mihamarabb a címzettekhez érkezzenek! Bokor Pál Kocsord Kérdezték — válaszolunk Simon József, Mezőkövesd. A dolgozót — kérelmére — közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel a munkáltató rendkívüli fizetett vagy fizetés nélküli szabadságban részesítheti. A rendkívüli fizetett és fizetés nélküli szabadságban való részesítés tehát nem kötelező, annak engedélyezése a munkáltató mérlegelési jogába tartozik. Márton Sándorné, Nyíregyháza: Az I. csoportbeli rokkantsági nyugdíjasok (a 100 százalékos munkaképtelenek) kérelemre mentesülnek a televíziódíj fizetése alól. Olvasónknak ilyen irányú kérelmével a lakóhely szerint illetékes postaigazgatósághoz kell fordulnia. A teljes munkaképtelenséget bizonyító orvosi igazolást a kérelemhez kell csatolnia. Kovács Györgyné, Szentes: Az ösztönző nyugdíjpótlék azokat a jogszabályban meghatározott munkakörökben dolgozókat illeti meg, akik nyugdíjuk megállapítása nélkül 55., illetve 60. életévükön túl továbbra is munkaviszonyban állnak. Arra a dolgozóra, akinek öregségi nyugdíjat folyósítanak, ez a rendelkezés nem vonatkozik, még abban az esetben sem, ha mint nyugdíjas — akár teljes munkaidőben is — továbbra is dolgozik. Andrási Judit, Csorna: A fiatalkorú dolgozónak tizenhat éves koráig tíz, azon túl évi öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg a dolgozót, amikor a tizenhatodik, illetve a tizennyolcadik életévét betölti. V. Jánosné, Törökszentmiklós: Az alkoholista kötelező elvonókezelését a helyi tanács egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve elrendelheti, ha az illető személy rendszeresen és túlzott mértékben fogyaszt alkoholt, és ezáltal a saját vagy környezete érdekeit veszélyezteti. Az elvonókezelést kezdeményezheti, illetve kérheti a házastárs vagy a munkáltató vállalat vezetősége. H. Jánosné, Gyomaendrőd: A nászajándékba külföldről érkező, nem kereskedelmi jellegű ajándéktárgyak a házasságkötéstől számított egy év alatt vámmentesek, ha azok összértéke nem haladja meg a hatezer forintot. A vámkezeléshez be kell mutatni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot.