Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-16 / 3. szám

j­­r« TAXI-GYÓNÁS Ha szerencsénk van, egy intésre előáll, a vezető udvariasan kinyitja az ajtót, beszállunk. A szívünk is kitárjuk, gyóntatóatyának fogad­juk a sofőrt. Meghallgat, kifizetjük a fuvart, és rohanunk tovább, gya­log. — A Keletinél egy fiatal jugosz­láv lányt vettem fel. A Népköztár­saság útja 675-be kérte a fuvart. Majdnem elsírta magát, mikor megértette, hogy ez egy nem léte­ző cím. Mutatta: meg fog nőni a pocakja, és mondott egy magyar vezetéknevet. Még annyit tudott a Don Juanról, hogy „artist”. Egy taxisofőrnek illik tudnia: „artist” nem artistát, hanem szí­nészt jelent. Mit tehettem? Körbe­­vittem az utasomat Pest minden színházában, végül az egyik szín­házban hallottak egy operatőrről, akit úgy hívtak mint az utasom el­csábítóját. Rögtön telefonáltam a munkahelyére, és kifaggattam a kollegáit, járt-e az illető tavasszal Jugoszláviában. „Járt” válaszol­ták. „Na, akkor kérem a telefon­hoz ...” Nem tudtam vele beszélni, mert a Balatonon nyaralt a családjá­val ... Más. A legrosszabb utasok az újságírók és a színészek, nagyon kevés borravalót adnak. Egy szép régi este, híres művészt vettem fel. Egész éjjel vele furikáztam. Hajnali négyre végre hazavihet­tem. 497 forintot mutatott az óra. Adott egy ötszázast. „A többi a ti­ed fiam”, mondta nagylelkűen. Már szállt volna ki a kocsiból, de valami az eszébe jutott. „Adjál egy forintot vissza, fiam, kell a házmesternek kapupénzre.” A ke­zébe nyomtam egy kettest. Néze­geti, majd megjegyezte, ő csak egy forintot kért. „Uram, ne sértse meg a házmestert egy forinttal” — válaszoltam. Más. Az egyik utasom leszállt a vonatról és azt kérte tőlem, hogy a komájához vigyen vel. „Na, de bá­tyám, Budapesten van. Itt csak cím alapján találjuk meg a komá­ját.” Ezt nehezen, de belátta. Elő­keresett egy levelet, rajta a komá­ja címe: Postafiók 87. Hát én kinyomoztam azt, hogy melyik postán van ez a postafiók, megkerestem a kézbesítőt, aki is­merte az utcát, végül odavittem az utasomat a komája házához. A du­dálásomra előtotyogott a pesti ro­kon. Csak annyit mondott, mikor a földijét meglátta kikászálódni a kocsiból: „Hát megjöttél, ko­mám” . . . Vincze Zoltán 8 SZABAD FÖLD Bűn és (hosszú) bűnhődés A lélek is rákosodhat. Proksza Gyöngyi erdőmérnök lelkét öt éve károsítja a kór: az elé­gedetlenség, az elégtelenségérzet változott benne levertséggé. Kép­telen mással foglalkozni, gondola­tai rögzültek az öt éve történtekre. Nem véletlen: munkája azóta sincs, a falun kívüli magányos er­dészházban hetekszám nem nyit rá ajtót senki. Az mégsem magá­nyának tudható be, hogy nem bu­tikból ruházkodik — öltözete csak­nem igénytelen —, hirtelen őszült haja rövidre nyírt, az a frizura tart ki legtovább, esetleg hónapok be­letelnek, amíg annyira megnő, hogy fodrászra kellene költenie. Proksza Gyöngyi kétdiplomás ér­telmiségi jövedelme csekély, egy­részt a méltányosságból megítélt gyermeknevelési segély, másrészt annak a néhány pulóvernek az ára, melyekkel hivatalokban há­zal. — Öt éve próbálok elhelyez­kedni. A miénk zárt szakma, amelyben mindenki értesül arról, ha valaki besározódik. Az oktatási intézmények kapui is bezárultak előttem, hiába kilincseltem. Bizonyságul tucatnyi levelet mutat. Kezdetben mérnöktanár­ként nagyvárosban tanított. Há­zassága kátyúba jutott: a fiú vele, a két lány a férjével maradt. Ő mindent újra akart kezdeni, ezért vállalt munkát az ország másik felében, ahol a megyei erdő- és fa­­feldolgozó gazdaság egyik erdé­szetében művelési-műszaki vezető lett. A nagyközségben szolgálati lakást is kapott. Munkáját — így mondja — többször elismerték, premizálták; eredményeire az Er­dőfelügyelőség is felfigyelt. Mégis megbukott. Lelki fájdalmának kórelőzmé­nye ez. . . Ezerkilencszáznyolcvanegy márciusában megyei felettesének tudtával tölgycsemetéket rendelt egy másik erdőgazdaságtól, s hogy a teherautó üresen ne men­jen, 4300 nyírsuhány szállítását kezdeményezte. A gyűjtést szabad idejükben erdészek végezték, de nem a gazdaság területén.(!) A nyírcsemete ebben az időszak­ban már kezd kifakadni, sőt márci­us végére olykor lombot hoz. A munka elvégzésének legkedve­zőbb ideje február végének né­hány fagymentes napja. A külde­ményt a címzett nem fogadta, ta­gadta a rendelést is. Az erdészek az idő múltával egyre erélyeseb­ben követelték munkabérüket a műszaki vezetőtől. Ő egyébként — így mondja — elutazott a partner­gazdaság székhelyére, több válla­latnak is felajánlotta a szállít­mányt, de végül csak magánker­tésznek sikerült eladnia, az pedig részletekben vállalta a fizetést. A szerencsétlen akció híre jelentés formájában eljutott a gazdaság központjába, és az addig „tiszta la­­pú” erdőmérnöknő ellen fegyelmi eljárás indult. A munkaügyi dön­tőbizottság is jóváhagyta 1981. ok­tóber 5-én a fegyelmi határozatot, mely megszüntette Proksza Gyön­gyi munkaviszonyát. Néhány kité­tel a döntőbizottsági határozatból: „... Utasítást adott (...) kerület­vezetőnek nyírsuhány gyűjtésére, ugyanakkor tudnia kellett, hogy nyírsuhánggyűjtéshez külön enge­dély szükséges a Főhatóságtól. (...) Magánszeméllyel nyírsuháng adás-vétel lebonyolítást eszközölt megbízásos alapon. A megbízott­jának azt mondta, hogy a nyírsu­­hángot mennyiségileg és minősé­gileg átvették. A nyírsuhány érté­kesítési ára 20 forint körül mozog. Az erdésznek (...) kisebb tételek­ben 40 ezer forintot adott át.” — A látszat ellenem szólt, ezért ítélhették magánakciónak az ese­tet, megyei főnöknőmet pedig meg sem hallgatták. Én az erdészek szabad idejével nem rendelkez­tem, akkor hogyan adhattam uta­sítást munkaidőn túli tevékeny­ségre, ráadásul idegen területen? Négyszemközti beszélgetéseket, telefonon elhangzott­­ megállapo­dásokat bizonyítani lehetetlen. Emiatt nincs szándékomban hely­színeket megnevezve hírbe hozni személyeket, gazdaságokat. Prok­sza Gyöngyi hiába próbálta keres­ni igazát(?) különböző fórumokon, panaszát a fentiek miatt nem lát­ták megalapozottnak. Utoljára sze­­mélyiségsérelmi pereket kezdemé­nyezett. Kicsúszott lába alól a talaj. Szin­te törvényszerűnek mondható, hogy a nagyközség másik kivetett­jével — egy rokkantnyugdíjas, kü­lönleges állatokat tenyésztő férfi­val — összefonódott a sorsa né­hány hónapra. Most már két és fél éves a negyedik gyereke, az apródfrizurás, szöszke Öcsi. Egyedül neveli a két fiút. A gaz­daságtól talán méltányosságból — hisz’ nem volt hová mennie — a nagyközségi szolgálati lakás he­lyett kapta az erdészházat egy má­sik falu határában, havi 242 forint bérért, melyet nem volt mindig ké­pes fizetni, emiatt kopogtatott nála foglalni a végrehajtó. Proksza Gyöngyi most állattartással is pró­bálkozik „kicsiben”. — Jó — tárja szét hosszú karja­it. — Tegyük fel, hogy én, és csak­is én vagyok vétkes abban, ami történt, hiszen a balul végződött akció valóban nem hozott volt gaz­daságomnak semmit. Hasznom nekem sem volt belőle, mint azt sokan feltételezték: rendőrségi el­járást hiába szorgalmaztak elle­nem. De arányban áll-e bűn és bűnhődés? Ötévi meddő kísérlete­zésem, hogy két idegen nyelvet beszélve, két diplomával, negy­venkét évesen ne kapjak ismét bi­zonyítási lehetőséget egy új mun­kahelyen?! Aki kiabál, annak sok­szor igazat adnak: én sajnos halk vagyok és élhetetlen . . . Lefelé keskenyülő, csaknem he­gyes arcának ároknyi vonásai a véglegességet sugallják. Bizonyí­tási lehetőséget remélek neki; sen­kinek sem lehet érdeke, hogy szaktudása egy immár régi, zava­ros ügy miatt parlagon heverjen! (leskó) Gyöngyi és öcsi­­(A szerző felvétele) Sajtótörténet­i helyi lapokkal Pakson nem mindennapi, érté­kes sajtótörténeti kiállítást rendez­tek a Munkás Művelődési Köz­pontban. Közel 300-féle újságot mutattak be, közöttük kiemelkedő helyet foglalt el az 1880-as évek­ben kiadott tíz helyi lap. A paksi újságok általában hetenként jelen­tek meg, és helyben nyomták őket. Ilyen lap volt többek között a Postai Értesítő, a Közlekedési Ügy, a Paksi Közlöny, a Paksi Hír­lap és a Duna Vidéke. A helyi és a környékbeli iskolák növendékei, az üzemek, hivatalok dolgozói, a szocialista brigádok tagjai közül sokan tekintették meg a kiállítást, melynek megrendezéséért elsősor­ban a Paksi Helytörténeti Bizott­ság tagjait illeti dicséret. Bálint István Paks Kollégisták találkozója Második alkalommal rendezték meg a középiskolás kollégisták ta­lálkozóját Vásárosnaményban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium kollégiumában. Mintegy százan érkeztek a megyéből diákok és kollégiumvezetők. A megnyitó után diák-divatbemutató, táncház és ismerkedési est szerepelt a programban. Másnap a művelődé­si központban előadásokon vitat­ták meg az új oktatási törvény alapján a diáktanács szerepét, dél­után városnéző séta következett, majd sportversenyeken, videovetí­­téseken vettek részt a kollégiumok lakói. A harmadik napon beregi túrán ismerkedtek Tákos, Csaro­­da, Tarpa nevezetességeivel. Káli János Gergelyiugornya Gépjáműszakkörök az iskolákban Az MHSZ mezőtúri gépjármű­kirendeltségén tervszerű képzés folyik. A múlt évben 402 hallgató tett sikeres vizsgát KRESZ, egész­ségügyi és műszaki ismeretekből, valamint gépjárművezetésből. „Mezőtúr iskolaváros, ezért azt szeretnénk — mondotta Pályi La­jos, az MHSZ mezőtúri városi ve­ 1987. JANUÁ­­ 16. zetőségének titkára —, hogy a kö­zépiskolákban és szakmunkáskép­zőkben mindenütt kialakuljanak a gépjárműképzéshez szükséges fel­tételek.” Gépjárműszakkörök már minden általános és középiskolá­ban működnek. Hegedűs Erzsébet Mezőtúr d­e csalódjanak a madarak Évek óta etetem az énekes ma­darakat. Télen 8-10 cinkepár ál­landó vendégem, kora tavasztól pedig 40-50 stiglic és más hasznos madár csatlakozik hozzájuk. Ed­dig minden évben sikerült részük­re beszereznem napraforgómagot, az idén azonban még ez ideig nem jutottam hozzá. Bár kisnyugdíjas, mozgássérült vagyok, de azért szívesen vásárol­nék védenceim részére naprafor­gót. Nem szeretném ugyanis, ha az idén csalódnának bennem. Rakita Sándor Zsámbok nyugtató, halk zene Salgótarjánban a megyei új pos­tahivatalban az ünnepek előtt ze­ne is szólt. A hivatali hangulatot nyugtató, halk muzsikával kíván­ták feloldani. A karácsonyt idéző dallamokat olykor megszakította egy-egy pármondatos információ. Az ügyfelek ezt láthatóan öröm­mel fogadták. Reméljük, hogy a salgótarjáni posta a gyors, pontos és udvarias kiszolgálással is kitű­nik az új esztendőben. Dudás Pál Salgótarján Postásverseny Püspökladányban A debreceni postaigazgatóság öt pályaudvari hivatal részvételével irányítási szakversenyt rendezett Püspökladányban, amelyben 33 versenyző bizonyíthatta felké­szültségét. A vetélkedő győztesei: Simon Bálint, a debreceni és Szij­­jártó István, a nyíregyházi posta­­hivatal dolgozója. A versenyre va­ló felkészülés hozzájárult ahhoz, hogy a nagy karácsonyi forgalom­ban a küldemények mihamarabb a címzettekhez érkezzenek! Bokor Pál Kocsord Kérdezték — válaszolunk Simon József, Mezőkövesd. A dolgozót — kérelmére — közérde­kű okból, valamint személyi és csa­ládi körülményeire tekintettel a munkáltató rendkívüli fizetett vagy fizetés nélküli szabadságban része­sítheti. A rendkívüli fizetett és fize­tés nélküli szabadságban való ré­szesítés tehát nem kötelező, annak engedélyezése a munkáltató mérle­gelési jogába tartozik. Már­ton Sándorné, Nyíregyháza: Az I. csoportbeli rokkantsági nyug­díjasok (a 100 százalékos munka­­képtelenek) kérelemre mentesül­nek a televíziódíj fizetése alól. Ol­vasónknak ilyen irányú kérelmével a lakóhely szerint illetékes posta­­igazgatósághoz kell fordulnia. A teljes munkaképtelen­séget bizo­nyító orvosi igazolást a kérelemhez kell csatolnia. Kovács Györgyné, Szentes: Az ösztönző nyugdíjpótlék azokat a jogszabályban meghatározott mun­kakörökben dolgozókat illeti meg, akik nyugdíjuk megállapítása nél­kül 55., illetve 60. életévükön túl to­vábbra is munkaviszonyban áll­nak. Arra a dolgozóra, akinek öreg­ségi nyugdíjat folyósítanak, ez a rendelkezés nem vonatkozik, még abban az esetben sem, ha mint nyugdíjas — akár teljes munkaidő­ben is — továbbra is dolgozik. Andrási Judit, Csorna: A fiatal­korú dolgozónak tizenhat éves ko­ráig tíz, azon túl évi öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg a dolgozót, amikor a tizenhatodik, illetve a tizennyolcadik életévét be­tölti. V. Jánosné, Törökszentmiklós: Az alkoholista kötelező elvonókeze­lését a helyi tanács egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve elrendelheti, ha az illető sze­mély rendszeresen és túlzott mér­tékben fogyaszt alkoholt, és ezáltal a saját vagy környezete érdekeit veszélyezteti. Az elvonókezelést kezdeményezheti, illetve kérheti a házastárs vagy a munkáltató válla­lat vezetősége. H. Jánosné, Gyomaendrőd: A nászajándékba külföldről érkező, nem kereskedelmi jellegű ajándék­­tárgyak a házasságkötéstől számí­tott egy év alatt vámmentesek, ha azok összértéke nem haladja meg a hatezer forintot. A vámkezeléshez be kell mutatni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot.

Next