Szabad Föld, 1987. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-25 / 52. szám

24 SZABAD FÖLD ! Az élő könyv, meg a csődember... Az alábbi, hazai teljesítmények nem kerülnek ama rekordok könyvébe, amelyben a világ szenzációs „leg”-jeit gyűjtik évente kiadásba. A tudósító ezért csupán azt remélheti, hogy e hasábokon sikerül helyet szorítani bűnügyi „leg”-jei számára. A székesfehérvári rendőrök által gyakran olvasott „mű” egy soponyai legény, aki mondhatni — élő könyv! A bőre ugyanis tetovált rendőrolvasmány. Egy jól szerkesztett könyv és titkosírás-gyűjtemény. Kezdjük mindjárt az első „lappal” — a bal alkarjával a lapozást. Itt „Erika” felirat olvasható. Majd egy remekbe szabott légionáriusfej látható, fonetikus írásmóddal pedig célzás az édes életre így: „Dolcse vita”. Ráadásul e tetovált képeskönyv már színes! A fiú bal kézfején ötágú, piros színű csillag tereli a figyelmet a „Serif” feliratra. Ez alatt — szünetjelként — színes vonalak hullámoznak. Majd valamilyen királyért — „Kőnig” — és szabadságért — „Free” — rajongó feliratok következnek. A pompás izomzatú, többnyire verekedésre használt jobb felkarján — dollár ábra, egy piros száj, nyújtott nyelvvel, mellette „USA” és „WD” betűk díszlenek. Megtudjuk e morbid olvasmány tulajdonosáról — a „Soldier of Fortuna” felirat alapján — hogy a szerencse katonája. Ezután másik tetovált kiáltványra téved a szem: „Magdi szeretlek”. Jobb vállán titokzatos „U” betűk lángolnak egy piros koronával. Jobb alkarján piros szellemábra látható, „Ági” felirattal és vörös kereszttel. A romantikus, helyenként jelzésrendszerekre épült szimbolika így ér véget: „La finita comedia”. Hatásos befejezés. Legutóbb a székesfehérvári rendőrök nagyon keresték ezt a kivételes olvasmányt ... Legjobban sajnáltam tudósításaim során egy harmincéves nyírségi embert. Egy talpig becsületes kereskedőről van szó, aki ma se tudná mi a vádlottak padja, ha a húga távol marad egy lakodalomtól. Onnan azonban sírva jött haza, panaszolva bátyjának, hogy egy kapatos legény, bűnös erőszakkal asszonnyá tette. A kereskedő könyörgött húgának — tegyen feljelentést, mert a fickó dicsekszik is a galádságával. A lány azonban szégyellte magát. Akkoriban vetítették az emlékezetes sikerű „Rabszolgasors” című filmet a tévében, s ennek egyik epizódjában Isaura gálád fogvatartói rágyújtják az egyik épületet a rabszolgalány szerelmére, Tóbiás úrra ... A filmbeli gyújtogatás után a kereskedő, még azon éjjel gázolajjal lángra lobbantotta a gálád fickós szüleinek lakóházát! Húszezer forint kárt okozott. Sajátos bakugrással ért célba: saját bűnelkövetésével irányította a figyelmet a lakodalmas fickó bűnére. A lány merénylőjét persze rács mögé dugták. A Rabszolgasors bűnöseit utánozó kereskedőt pedig — közveszélyokozás címén — háromévi börtönnel sújtották, egyben okítva őt arra is, hogy tűzzel tilos a női erényt védeni. Ülünk Kecskeméten a bírósági folyosón. Várom, hogy szabadlábon védekező „leg”-emberemet behívják a tárgyalóterembe, dr. Árvay Árpádné büntetőtanácsa elé. A „leg”-em ötvenéves, tisztán öltözött, olajosbarna bőrű, nyugodt, hallgatag ember. Nem ilyen a neje. Színes vállkendős, rekedtes, zajos nő. — Lajos, utoljára mondom neked — tapad férjére — ha most letartóztatnak, tudod mit kell tenni! Na, mit? — hadarja. — Rögtön jelentkezel a börtönorvosnál, hogy operálják meg az aranyeredet. Amíg benn vagy csináltasd meg a fogadat és nézzék meg a gyomrodat is, hátha kiújult a fekélyed. Egy késelési ügyben harmadrendű vádlott a Lajos, most kurtán reccsen: „Elég!” Erre az asszony — ügyvédfélének tekint — nekem beszél. Mint kiderül, Lajos lopós, ült másfél évet, és a börtönben az orvosok („Isten áldja meg őket!”) kigyógyították a gyomorfekélyéből. Amíg benn volt nem ivott, nem idegeskedett, kéznél volt az orvos ... szóval makkegészségesen szabadult. Ez öröm. A „leg”-em a legszerencsésebb ember, mert az egészség nagy kincs! — Na látja! — lelkesült fel az asszonyság. — Azért beszélem ennek a hülyének, hogy tegye rendbe magát odabenn. Kinn nincs türelme az esztékában ülni. Lajos — fordul az urához — kérjél nyugtátokat is, mert csupa ideg vagy. Érted? Az a fontos, hogy meggyógyuljál. Később hallottam, hogy a különös kúrához — másfél évi börtönt biztosított a bíróság. A „törődjön többet” kezdetű egészségvédelmi jelszó Lajosnál így módosult: „Üljön többet egészségéért.” Sajnálom ezt a vállalkozót. Ez egy balszerencsés férfi. Még nincs harmincéves, de már „elkereskedte” a szülői ház eladásából kapott félmillió forintot, „elvállalkozta” saját motorkerékpárját, s legutóbb felfalta — százezer forint a leltárhiánya — az áfészfalatozó tetemes árukészletét. Valószínűleg Kaposvárra fellebbez majd ítéleti enyhítésért ez a balsorsú, hetvenkilónyi csacsiság. Egykor azt mondták neki a haverok: „Frici, te egy balfácán vagy. Amikor befuccsoltál a Sivatag eszpresszóval, szüleid félmillióért eladták a családi házukat, így tudtad a Nagykanizsai Sörgyárnak kifizetni az adósságodat. Elkerülted a börtönt, de földönfutó lett apád-anyád. A falatozóra elment a motorod. Te tényleg azt hiszed, hogy neked találták ki a vállalkozást?” A „leg”-em tehát mai, csődember. Hite szerint, a vállalkozáshoz nem kell több ész, mint a bolti eladáshoz. Faggatták a tárgyaláson, hogy sikerült a cseppnyi falatozóban összehoznia a százezres leltárhiányt? Tényleg felfalta az árukészlet jó részét? — Ettem, ittam belőle, nem tagadom — révedezett vissza a hétköznapi lakodalmas jólétekre. — Néha talán Ijjász üveg sört is hazavittem. — De az árát nem tette be a kasszába! — csapott rá a keresztkérdés. — Sajnos nem — válaszolt kedvetlenül. — Sőt! Tetszik tudni, a délutáni forgalomból, egy-két ezer forint készpénzt is zsebre tettem. Hát, csoda, hogy százezer forint lett a leltárhiány? A csődemberrel persze nem kötött szerződést a falatozó vállalati tulajdonosa. Nem azért, mert ez egy zabálógép, egy sörnek ellenállni nem képes jellem, egy nősülni nem akaró, ráadásul nőpofozó férfi. Még csak azért sem, mert talán éppen akkor találták fel a „nincs” szót, amikor az ész osztogatásakor már rá került volna a sor. Elmegy ez bolti eladónak! De mint vállalkozóról, a sörgyár csupa lesújtó dolgot írt. A falatozó bérleti szerződését egy fiatal hölggyel kötötték meg, aki — pechére! — szerelmes lett a csődemberbe . . . Namármost. A fiatal hölgy lett az „üzletvezető” — feltárt tékozló szerelme pedig megelégedett a falatozók „üzletvezető-helyettesi” rangjával. Jó ideig mérték a hurkát, a virslit, a sört. Közben a szakállas csődember az adósok börtöne felé rángatta zabálásaival, ivászataival és kasszadézsmáival a fiatal hölgyet. Sokszor így sírt szegény teremtés: „Mekkora lesz a hiány?!” „Ki fog ezért felelni?”De arra azért nem gondolt, hogy egyszer még a vádlottak padjáig jut ezzel a csődemberrel, aki a tárgyalás derekán így vigasztalta saját védőügyvédjét: — Felfújják az egészet. Meg tetszik látni, nem lesz ebből semmi. Vagy legfeljebb harmincezer forint hiány. Kifizetem és kész! A második csődből még azt sem érzékeli, hogy az igazságszolgáltatás fogaskerekei már bekapták őt, s e büntetőgépezet szállítószalagján elindult a börtön felé. Griff Sándor — Remélem, a böllér megvesztegethetetlen! — Ezentúl csak akkor bonthat ki egy új üveget, ha előtte az üresbe egy vitorláshajót épít! ELIGAZÍTÁS És minden fához egy adótáblázatot mellékelünk ... Gerse László rajza 1987. DECEMBER 25. Margaret Thatcher. Az angol miniszterelnöknő (62),úgy látszik, nem veszi rossz néven, ha Vasladynek becézik. Legalábbis erről tanúskodik az, ami egyik legutóbbi látogatásán történt. Birminghamben, a helyi fémgyár megtekintése során lovagkori páncélkesztyűre bukkant. Gyorsan felvette az egyiket és így állt „modellt” Anthony Marshallnak, a „Daily Telegraph” fotóriporterének. Gina Lollobrigida. Az olasz filmdíva (60), aki ma fotóművészként keresi kenyerét nagy megtiszteltetésben részesült. Egy Brescia melletti kisvárosban utcát neveztek el róla. A művésznő maga is részt vett az ünnepi aktuson, amelynek végén elérzékenyülten mondta: „Milyen szép, hogy még mindig ennyire kedvelnek.” Antoinne Waechter. A francia Zöldek pártjának Elzász tartományi képviselője és köztársaságielnökjelöltje (36), különös helyen kezdte el választási küzdelmét, a párizsi metró egyik állomásán. Tiltakozásul a pártok választási pénztámogatásának francia rendszere ellen (a Zöldek nem kapnak semmit), harmonikázással szórakoztatta az utasokat, egy pártbeli kolléganője pedig kalapozott. Százötven frank gyűlt össze. A pénzt — egy jelképes „feke kasszába” elhelyezve — a parlament elnöki díszpáholyába küldte. Donna Rice. Az amerikai „elnökjelölt-buktató” hölgy (29), aki miatt Gary Hart egy időre letűnt a politika egéről, fotómodellként keresi kenyerét. Talán egy kis célzás is van abban, hogy egy New York-i cégnek éppen azt a farmernadrágját reklámozza, amelynek fantázianeve: „No Excuses”, vagyis: semmi bocsánat! Jim Crawford. A 61 éves angol kereskedő még 1977-ben megkérte szíve választottja, Dorothy Abright kezét. De kosarat kapott. A nála valamivel fiatalabb hölgy közölte, hogy olyan emberhez nem megy hozzá, aki horkol. Az nem derült ki, honnan vagy hogyan szerzett tudomást a férfi rossz tulajdonságáról, de ez nem is fontos. Tény, hogy a kitartó udvarló azóta is sokszor hívta oltár elé ám a válasz mindig ugyanaz volt mint tíz éve. Most azonban fordu a kocka. A férfi elment egy kivnkára és megoperáltatta az őr Azóta úgy alszik, mint a ki bárány. És az imádott nő rég igent mondott. Kurt Wachtveitl. A németei származású üzletember mét sikert aratott. A b (Thaiföld) szállodáját, az tál”-t immár hetedszer nyitták a világ legjobb szállód Éppen 100 évre, 1887-ben ép ma csodálatos ötvözete a műségnek és az ősi hagyománynak. És, hogy a szálloda lakói ilyen kényelemmel rendelkeznek arról elég egy adat: 400 vendéglől 1000 főnyi személyzet gondoskoddik.