Szabad Föld, 1988. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-08 / 15. szám

24 SZABAD FÖLD VIJJOGOTT, DE MINEK? A mechanikus vagyonőr-beren­dezésekről vastag könyvet írtak jó egy éve, „Bevezetés a vagyonvé­delembe” címmel. Lassanként an­nak is felmutatható mennyiségű irodalma lesz, hogy a tapasztalat által „belénk szerelt” riasztó — a gyanú — miként kezdi vészjeleit sugározni, ha vevőkörzetébe kerül a tolvaj. Nézzük hát, mi történt, amikor megszólalt a riasztó? Azt mondták a bírósági tárgya­láson a székesfehérvári „Alkalmi Áruk Boltja” eladói, hogy „Bunci­­ka” tétova magatartása, látható it­tassága kezdte működtetni ben­nük a gyanakvást. Kezdték leadni egymásnak a vészjeleket, hogy a Buncikának becézett — igazi ne­vén Lakatos Józsefné — ötven­négy éves özvegyasszony biztos fi­zetés nélkül akar majd kisétálni valamilyen áruval. A pénztárgépnél váratlan dolog történt. Buncika óriási patáliát csapott: — Tolvaj! — kapott gyenge szí­véhez. — Ellopták a pénztárcá­mat! Jaj nekem! Odalett a pén­zem! S már rohant volna ki az üzlet­ből — tolvajt üldözni! Az időköz­ben (a boltiak által) odahívott rendőrök útját állták. Mi van a ko­sárban Buncika? Egy ki nem fize­tett tolltartó és egy pár zokni. Hát a szatyrában? Ott egy pár ócska ci­pő. Hát a lábán? A lábán ott ra­gyogott egy pompás, új cipő . . . Erre Buncika fejéhez kapott: „Jaj, ezt meg a lábamon felejtettem!” De ezt a sok „véletlent” már nem hitték el! Ha a boltban lopták el a pénz­tárcáját — vonták keresztkérdésre Buncika becsületét —, miért utcán akarta üldözni, ki nem fizetett ci­pőben a „tolvajt”? Lopási kísérlet miatt Lakatos Józsefnét előbb hat­havi börtönre ítélték — a megyei bíróságon ezt négy hónapra mér­sékelték. * * Igazi és vijjogó risztóberendezés fogadta — egy tehetős székesfe­hérvári órásmester házában — a tatabányai — egyébként marcali születésű — betörőt, a 33 éves Pál­­fi Józsefet. Az egykori autóla­katos, utóbb kazánfűtő — így me­séli — fűteni indult reggel a tata­bányai munkahelyére. Útközben megszólalt benne — fűzi a roman­tikusan csillogó lelki szálakat a mese szövetébe — a régi „betörő énje”. S mit mondott a rossz „énje”? Valami olyasmit, hogy Jóska, for­dulj vissza, ne menj be fűteni ma, hanem vedd elő a pájszeredet és törjél be valahová! Mint egy kép­zett és előrelátó betörő, felvette a fekete bőrkesztyűt is, mert az ujj­lenyomatait már régóta őrzi a rendőrség. Szóval felszállt egy au­tóbuszra és Tatabányáról átutazott Székesfehérvárra. A gyönyörűre megépített , fe­hér falú, barna ajtós-ablakos ház­ban Pálfi nagy zsákmányra számí­tott. Megfigyelte, amint egy idős úr a ház elé autózott, majd hosz­­szan csengetett. Türelmes várako­zása hiábavalónak bizonyult, mert nem nyert a házba bebocsájtást. Hát eltávozott. Erre Pálfi is becsengetett. Sőt! Az óvatos betörő még kopogtatott is, hátha valaki édesdeden alszik odabenn, a lakószobák egyikében. Ezután előkapta a pájszert és könnyebben kinyitotta az ajtót, mint mi egynémely konzervdo­bozt, ipari produktumaink közül. — A riasztónak rögtön meg kel­lett szólalni — szögezték le a nyo­mozók, még első kihallgatáskor. — Ott volt az ajtó fölött. Igaz? — Úgy van! — helyeselt Pálfi. — Valami tényleg elkezdett sípol­ni fölöttem. — Erre maga megijedt. — Azt azért nem mondanám. Fölnéztem, hogy mi az isten az? Lefelé nézett rám, fogtam a paj­­szert és felfelé fordítottam, a pla­fon irányába. Az anyádnak azt a . .. Káromkodtam és erre abba­hagyta a sípolást. — Talán a vijjogást! — Lehet, hogy vijjogott — egyezett bele a betörő, mert ilyen csekélységen nem akart vitatkoz­ni. — Én mindenesetre úgy hallot­tam, hogy csipogott. Ne foglalkozzunk a hangokkal, feltételezzük, hogy akárhogyan szólalt meg a riasztó — a betörő hanyatt-homlok menekülni kez­dett. Ez bizony tévedés — Pálfi vé­gigkutatta a lakást és komótosan kezdte bőröndbe rakni a százezre­ket érő videomagnót, videokame­rát, fényképezőgépet és még más értékeket. Erre legnagyobb bosszúságára — mint egy lelkiismeretes és meg­bízható vagyonőr —, újra megszó­lalt a riasztókészülék. A betörő már éppen „kezelésbe” akarta venni a pajszerral, mire — állítása szerint — ismét elnémult. A nyo­mozók megállapították, hogy az utca csendes — a riasztó pedig meglehetősen zajos. Mit hallottak a szomszédok? Kezdjük a szomszédasszonnyal. — Kérem, őszintén megmon­dom maguknak — közölte —, hogy az a riasztókészülék nekem már nem mond sokat. Persze, hogy hallottam, amikor megszó­lalt. De máskor is működött, ami­kor nem járt itt betörő. — Mikor hallotta más esetben? — Arra így már nem emlék­szem kérem. De hogy nem először lehetett hallani a hangját, az biz­tos. Ha tudom, hogy azért szólal meg, mert betörő van odabenn . . . az egészen más. A mechanikus vagyonőr m ilyen felemás módon tett érettségi vizsgát a szomszédasszonynál. Va­lószínűleg erős, riasztó hangja le­hetett, mert egy kissé távolabb la­kó férfiszomszéd fülét is megütöt­te a zaj. — Hallotam valamit — mondta a nyomozóknak. — Mintha egy ri­asztó készülék szólalt volna meg, olyan volt a hang. Néztem min­denhová, hogy merről is érkezik a zaj, de a pontos helyét nem tud­tam rögtön meghatározni. — Nem tudta, hogy a szom­szédban riasztó van? — A betörés után hallottam ró­la először. A hang után figyeltem fel arra, hogy a ház előtt egy autó állt. A motortető fel volt nyitva és a kocsi mellett egy kövér, csapzott hajú, szakállas férfi állt... A titokzatos autó fel-felbukkant a vallomásokban — nem lehetett tehát káprázat szüleménye! Visszatérve még egy mondattal a riasztóra — kérdés, hogy kit fi­gyelmeztet, ha éppen távol va­gyunk a háztól? A nem tájékozta­tott szomszédokat? Őket ugyan­úgy nem riasztotta, mint a betörő Pálfit, aki azért mégiscsak megré­mült, midőn látta — autó állt meg a ház előtt. „Kiszállt belőle egy úr — idézem szavait —, és gyanakod­va nézett a ház felé ... Tudtam, hogy ez csak a tulajdonos lehet és mentem a konyhába. Kiugrottam a konyhaablakon.” Óriási előnye volt a menekülés­hez, mivel hamarosan az üldöző is nyomába eredt. A véletlen úgy hozta, hogy az órásmester társasá­gában baráti ismerőse, egykori labdarúgó kiválóságunk is a ház elé érkezett az autóban. Az idő­sebb korosztály még emlékszik a negyvenedik életévéhez közeledő székesfehérvári labdarúgó hátvéd őrjítő cseleire, kapusbánatot idéző góljaira és a szélsebes elfutásai­ra .. . Az utóbbira a betörő is sokáig fog emlékezni. — Olyan hat, vagy nyolcszáz méter előnye lehetett — mondta a labdarúgó később jegyzőkönyvbe­n, amikor a ház tulajdonosától megtudtam a betörést. Futni kezd­tem. A szembe jövőktől mindig kaptam információt, hogy merre láttak egy rohanó embert. Végül egy építkezésnél utolértem, ott már ketten segítettek elfogni. De újra szaladni kezdett. Húsz méter után megint elkaptam. Pálfi azzal tudott csupán véde­kezni, hogy rosszabbik énje kész­tette őt életének sokadik betörésé­re, amely végeredményben — sze­rencsés véletlennek köszönhetően — meghiúsult a kísérleti szakasz­ban. A rovott múltú Pálfi Józsefet négyévi fegyházzal sújtották, s az ítélet ez időben már jogerőssé vált. (g) — Most igyunk arra, hogy mindenáron antialkoholistához megyünk férjhez! FIGYELMEZTETŐ TÁBLA 1988. ÁPRILIS 8. Mike Tyson. Az amerikai bok­szoló (21), aki március 21-én el­nyerte a hivatásosok nehézsúlyú világbajnoki címét, és akit még so­ha senki nem győzött le, elszen­vedte első vereségét. Nem mástól, mint feleségétől, Robin asszonytól (21). Los Angeles-i otthonukban, parázs vita után, a bajnok dühö­sen beugrott 140 ezer dolláros Rolls Royce autójába és elhajtott. Felesége azonban utánaeredt új Mercedesével (férjétől kapta aján­dékba), s nekiütközött. A bajnok kocsija alaposan összetört. A férfi úgy döntött, hogy legközelebb csak akkor veszekszik feleségével, ha előtte elvette tőle az autókul­csot. Moana Pozzi. Az olasz vetkőző színésznő (27) kénytelen volt tudo­másul venni, hogy hazájában a té­vénézők nem kedvelik a meztelen­séget. Az állami televízióban (RAI) szemléltető módon szexta­nácsokat osztogatott, de a műsor olyan felháborodást váltott ki, hogy az igazgatóság elállt a továb­bi adásoktól. Ekkor a „művésznő” a magántévé-hálózat nagy hatal­mú császáránál, Silvio Berlusconi­­nál próbált szerencsét. Anyaszült meztelenül ugrabugrált a kamera előtt, de ezúttal is csak dühödt te­lefonálásokat váltott ki a nézőkből, így itt is levették a műsorról. Falco: Az osztrák popcsillag (30) menedzseréhez ismeretlen tette­sek betörtek. Különösebb értéke­ket nem vittek el, viszont maguk­hoz vették az énekes szovjetunió­beli turnéjának egyelőre titkos ter­vét, továbbá egy magnószalagot, amely legújabb, még kiadatlan da­lait rögzítette. Bo Derek: Az egykori amerikai „álmok asszonya” (31), aki több filmet forgatott, de csillaga az utóbbi időben letűnt, ismét fotó­modellként igyekszik megkeresni kenyerét. Ajánlatot küldött az ügynökségeknek a következő tari­fával: plakátfotó — 15 ezer dollár, tv-reklám — 25 ezer, exkluzív to­tálkép (vagyis ruha nélkül) — 100 ezer. A kereslet egyelőre nagyon gyér. Mireille Mathieu. A francia éne­kesnő (40) apró balesetet szenve­dett. Charles Pasqua belügymi­niszter, miközben kitüntette, az ér­demrend tűjét bal mellébe szúrta. Másodszorra már nem kísérletez­hetett, mert az ünnepelt kivette a kezéből az érmet. Charles. Az angol trónörökös (39) szigorúan megtiltotta, hogy házában bárki is sprayt használ­jon. Diana hercegnő sem fújhatja többé frizurájára kedvelt hajlakk­ját, Isabelle Adjani. A francia film­csillag (32) erőteljes tiltakozással kivonta magát a köztársasági elnö­ki posztért vetélkedő politikusok küzdelméből. Miután Jacques Chi­­rac miniszterelnök a művésznő két évvel ezelőtti, neki szóló bókját („Ő a politikusok közül az, aki a legkevésbé komédiás”) engedély nélkül felhasználta saját propa­gandájában, megtiltotta nemcsak Chiracnak, hanem valamennyi je­löltnek, hogy nevével visszaélje­nek. * f* *

Next