Szabad Föld, 1988. július-december (44. évfolyam, 27-53. szám)
1988-07-01 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Akit „bevettek a családba” Foglalkozása, varrónő. Vásárosnaményban, a Vörös Október Férfiruhagyárban dolgozik Toldi Aranka, és másfél hónapja beszélgettem vele. Még lánykorában. Azóta változott a helyzet: asszony lett a lányból. Filé Lajossal, a gyár másik KISZ-titkárával kötött házasságot. Kérdéseimet még a hajadonhoz intéztem: — Műszak vége van. Elfáradt? — Kicsit. Elzsibbadt az ember, nyolc órán át folyton csak ülni-ülni. — Kedveli a munkáját? — Most már igen. — Korábban? — Nem szerettem. — Akkor miért választotta? — Mit tehettem volna? Mifelénk nem válogathat az ember. Legalábbis, akkoriban nem. Kevés munkalehetőség volt, főleg nőknek. — Első munkahelye? — Az. Tizenöt évesen kezdtem itt. — Emlékszik az első munkanapra? —* Mintha tegnap történt volna. — Milyen volt? — Rossz. Én csak kívülről láttam gyárat azelőtt. Meg aztán, ahogyan fogadtak ... — Na. — Valaki megcsinálta a felvételimet, és elirányított. Csak úgy, egyedül. — Hová? — Tóthnéhoz, a negyvenes szalagra. Nem tudtam, ki az, hol, és merre található. Csak keringtem a gyárban, senki nem szólt hozzám. Később már nem bírtam tovább, megitattam az egereket. Akkor vettek észre, és megszánt valaki. Tóthnéhoz kísért. — Ővele dolgozott? — Igen. Erzsike néni türelmesen tanítgatott, és „bevett a családba”. Miatta nem maradtam idegen, gyorsan megszoktam a közösséget. — Később? — Tanultam. Felnőtt szakoktatás indult a gyárban, és rögtön jelentkeztem. Kitanultam a férfiszabó szakmát, munka mellett persze. Szakmunkás lettem, férfiruha-készítő. — Mióta dolgozik itt? — Kereken tíz éve. Azóta varrók, varrók, ez lett a sorsom. — Valami mást szeretne? — Már nem! Lemondtam róla. — Miről? — Amiről álmodoztam. Szakközépiskolába szerettem volna tanulni, a képzőművészetiben. Pesten van. Sokat rajzoltam, festegettem gyerekkoromban, a tanáraim tehetségesnek tartottak. Biztattak is eleget, mégis maradtam. — Miért? — Anyagi okokból. Öten éltünk egy keresetből, így hát nem futotta. Ilyen a sors, szokták mondani. — Megbecsülik? — Meg. Kiváló Dolgozó lettem tavalyelőtt, és nem panaszkodhatott a keresetemre sem. Igaz, igyekszem eleget tenni. Az erőmből még társadalmi munkára is jut. Dolgozom a gyári KISZ-alapszervezetben, már évek óta. Kezdetben mint vezetőségi tag, később KISZ-titkárnak választottak. Segít a vőlegényem is, hiszen ... — Tényleg. Róla is mondjon valamit. — Mondhatok. Itt dolgozik a gyárban, szakmabeli, és úgyszintén KISZ-titkár. Egy másik alapszervezetünknél. Okos és kedves fiú. — Aranka, mivel tölti a szabad idejét? — Egyrészt kerti munkával és olvasással. Meg kapok feladatot a munkásőrségben is. Nem keveset. — Mióta munkásőr? — Kiszámíthatja. Tizennyolc éves koromtól. Tihanyi János (A szerző felvétele) ^ ........... ......... . A Magyar Közlöny 15. számában megjelent az 1988. évi IV. törvény, mely módosítja a tizenkét évvel ezelőtt kiadott élelmiszer-törvény.Az új törvény néhány része ismertetjük. A módosít törvény először is felsorolja, hogy milyen élelmiszer-termelési és élelmiszerkereskedelmmi tevékenységek tartoznak az új törvény hatálya alá. Nem terjed ki a törvény hatálya az élelmiszerek magánháztartásban saját fogyasztásra történő készítésére. Közfogyasztásra élelmiszert előállíthat: gazdálkodó szervezet, jogszabályi keretek között kisiparos, magánkereskedő, magánszemélyek társasága, valamint mezőgazdasági kistermelő. Élelmiszert előállító üzemet engedéllyel és csak ott szabad létesíteni és működtetni, ahol a dolgozóknak és a termékeknek, valamint az üzem környezetének egészségügyi védelméről gondoskodni lehet, továbbá, ahol a helyiség és az alkalmazott berendezések működésével kapcsolatos műszaki, környezetvédelmi, közegészségügyi és higiéniai feltételeket biztosították. Élelmiszert a lakossági és a külkereskedelmi igényeknek a kielégítésére kell előállítani. A forgalomba hozott élelmiszerek segítsék elő az egészséges táplálkozást. Élelmiszer előállításához csak olyan, szabvány szerinti vagy hatóság által engedélyezett adalékanyagot szabad felhasználni, amely az alkalmazott mennyiségben az egészségre nem ártalmas. Az élelmiszer fogyasztói csomagolásán jól láthatóan és közérthetően fel kell tüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges adatokat. A huzamosabb időn át eltartható élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni azt az időpontot, vagy a gyártás napját és azt az időtartamot, ameddig az élelmiszer a minőségét megőrzi. Ha a minőségi előírás lejárt, de az élelmiszer még fogyasztható, csökkentett áron kell forgalomba hozni. Hamisított élelmiszer előállítása és forgalomba hozatala tilos. A törvény felsorolja, mi számít hamisításnak. Tilos az élelmiszerre vonatkozó olyan megnevezés alkalmazása, mely a fogyasztó megtévesztésére alkalmas. A pusztai világutazó Az épület külön áll a többitől, az út másik oldalára emelték az egykoriak. Parkká sokasodott fák adnak enyhülést a déli verő elől. Mintha haja volna a kúriaszerű háznak: égővörös rózsák borítják homlokzata egy részét. De azért jól olvasható rajta a felirat: Állami Elemi Népiskola. Gyerekzsivaj régóta nem veri föl a csöndet a régi falak között, az iskolások eljárnak innen Berzsenyi falujába, Niklára. Eljár a tanár úr, Igali István is. Ez itt puszta, Alsó-Kölked a neve, de a leveleket Pusztakovácsi 8707 címzéssel kell feladni, akkor idetalálnak. • Ha az idegen körülpillant a lakásban, úgy érzi: ez a puszta a világ közepe — mondom. A háziasszony, Igali Istvánná — lábához hálás eb törleszkedik — örül a vendégnek. Amióta édesanyja odaköltözött a szülőfalu, Szenyér temetődombjára, sokat van egyedül Igaliné. Egyedül? Talán mégsem. Hiszen az, aki a betűt kedveli, sosincs egyedül. Ő meg kedveli nagyon! — Aztán itt a kert is. A férjemmel közösen munkáljuk. Ilyenkor már lehet benne gyönyörködni. Tartok baromfit is: tizenkét tyúkom, ötven csibém, tíz kacsám van, elég ellátni őket. Csöndes, szép lakást alakítottak ki; a falakat a népi iparművészet tárgyai díszítik. De vannak itt másféle emlékek is! Idegen tájakat idéző emlékek ezek. Brüsszeli csipke, spanyol bikafejszobrocska, indiai elefántcsont kisplasztikák, a koppenhágai sellőcske kicsi mása, az északi sarkkör átlépését igazoló tábla, norköpingi baba, hattyútoll a Genfi-tó partjáról, rénszarvas csengője, római érme, kínai toll. — Úti emlékek — simít végig a tárgyakon Irma asszony szeme. — Nagyon szeretek utazni. Bár bevallom: én amolyan „háromhetes utazó” vagyok. Akkor már jönnék haza, akárhol is vagyok. Hazajönni, az az utazásban a legszebb! Pusztáról idegen országokba eljutni nem akármilyen passzió. És Igali István már tíz éve — amióta másodszor is megszorongatta szívét a betegség — nem útitársa. • Merre járt legutoljára? — Görögországban voltam pedagóguscsoporttal. Huszonkét napos út volt, feltöltődtem élményekkel. Olyannyira, hogy útinaplót írt a látottakról, a turistacsoport közös emlékeit rögzítve papírra: „Egy üzletajtóban egy görög asszony kenyérrel kínált meg bennünket. Sértés lett volna nem elfogadni, olyan kedvesen adta. A barátság kinyilvánítása volt ez.” Egy rokonszenves nép kifejező gesztusát ragadta meg Irma asszony naplója. Valóságos szakértő lett, olyan alaposan tanulmányozta a görög történelmet, építészetet, irodalmat. — Az olvasás szeretetét anyámtól örököltem — lesz párás a szeme. Az olvasás afféle „helyben utazás”. A könyvek segítségével telente is jókat lehet „utazni”. — Téli estéken odaülök a karosszékbe az ablakhoz, odakint pillézik a hó. Kinyitom Tamási Áron valamelyik könyvét és máris úgy érzem, hogy az erdélyi havasokban vagyok. Arrafelé, amerre már jártam. Tizenhat-tizenhét országban járt már, s van ahová a szíve viszszahúzta. — A könyvek ... — mereng. — Az ötvenes évek elején, amikor az út-, meg a kitelepítések folytak, odaköltöztették a szomszédunkba a marcali főszolgabírót; azoknak sok könyvük volt, mindig kaptam olvasnivalót a főszolgabíróné aszszonytól. Aztán Budapestre kerültem óvónőképzőbe. Babócsán, Mesztegnyőn voltam óvónő. Mesztegnyőn az apácák helyébe kellett állnom, nem volt könnyű a bizalmat megszereznem. Itt Alsó-Kölkeden sajnos nem volt óvoda, így lettem háztartásbeli. * Szenyér, a szülőfalu neve viszsza-visszatér a beszélgetés során. Irma asszony verseket ír a maga gyönyörűségére, így örökítené meg Simon pap, a szenyéri-marcali mártír emlékét: „Fellobban a gyertya, / imbolyog a lángja, / pereg a falevél / Simon pap sírjára.” Átéléssel mondja a belülről lávozó sorokat. Az utolsó hang utáni csöndet nehéz megtörni. • Van-e még útiterve az alsókölkedi világutazónak? Talán több is. De ez az egy lehet a legnagyobb. Szeretném megismerni a leningrádi Ermitázst, a gyönyörű festmények múzeumát. L. L. ■ 11 ri A SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821, 343-100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, egy évre 192 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 88—1117. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—095024 B * * * I 1988. JÚLIUS 1.