Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-11 / 15. szám
1989. ÁPRILIS 11. EGY LEGENDÁS SZÍELŐADÁS Marat feltámadt Két színháztörténeti dátum. 1981. december 4-én mutatta be a kaposvári Csiky Gergely Színház Peter Weiss drámáját, melynek címe: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. (Rövidebb címe: Marat halála.) 1983. december 4-én — pontosan két év múltán — a kaposvári Csiky Gergely Színházban Jovan Icirilov, a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál művészeti titkára, jeles jugoszláv író a Marat halála belgrádi előadásáért egyszerre három díjat nyújtott át: a fesztivál fődíját a legjobb előadásért, a közönség díját és a Politika című lap díját a legjobb rendezőnek, Ács Jánosnak. A két dátum között (és után) számtalan hazai és számos külföldi elismerés. A magyar színházi kritikusok díja az 1981/82-es évad legjobb elődásának szólt. A kaposvári társulat e darabbal képviselte a magyar színházat Nancyban, a világszínházi fesztiválon. Játszották Metzben, Varazdinban, Gdanskban is. Amikor öt évvel a bemutató után, 1986-ban lekerült a színház műsoráról, a 102. előadásnál tartottak. Ez — vidéki társulatokat alapul véve — messze nagyobb szériát jelent, mint a még ma is hódító, legsikeresebb operettek előadásszáma. És most Marat feltámadt! Áprilisban újra tapsolhattak neki a nézők Kaposváron, Pécsen. A hónap végén pedig a francia forradalom kétszázadik évfordulójára rendezett nagyszabású színházi és filmfesztiválon londoni, párizsi, isztambuli, müncheni és más külhoni társulatok között szerepel Karlsruhéban. Mi a titka ennek a páratlan sikersorozatnak? Vagy hogy pikantériára hegyezzem a kérdést: mi késztethette a hajdani művelődési miniszter Köpeczi Bélát arra, hogy „egyik kezével” éles kritikát írjon folyóiratba az előadás ellen, a „másik kezével” aláírja ugyanennek az előadásnak a részvételi engedélyét nemzetközi fesztiválokon? Ha egyszerűen akarunk válaszolni, elég idézni a Politika című belgrádi lap tudósításának címét: „Tegnap este mindenki sírt”. Utalhatunk Dzevald Sabljakovic kritikájára is: „Valódi, gyönyörű csodának voltunk tanúi. Ez a legjobb, legkomplettebb előadás tartalmi és színpadi kidolgozás szempontjából egyaránt. A társulat játéka hihetetlen teljesítményt eredményez: táncolnak, énekelnek, parodizálnak, szétrombolják a színpadi illúziót, mégis katarzist váltanak ki a nézőkből.” Peter Weiss, a néhány éve elhunyt jeles német drámaíró bravúrdarabja egy elmegyógyintézeti csoportterápia keretében eleveníti fel Marat meggyilkoltatásának történetét, a forradalom kérlelhetetlen reformere mellé ellenpontul állítva de Sade márkit, aki itt, ebben a darabban a tengernyi vértől megcsömörlött, és testi élvezetek belső emigrációjába menekül. Ami egészen különleges teljesítményt igényel rendezőtől, színésztől, az az, hogy egyszerre kell a nézőnek látnia ugyanabban a figurában egy-egy jellegzetes elmekórtani típust és az általa életre keltett történelmi személyiséget. Az egy pillanatilag sem volt kétséges, hogy Weiss ebben az 1964-ben írt nagy drámájában nemcsak a francia forradalom torzulásának kritikáját adta, hanem az időben közeli sztálini modell leleplezését is. Ez a mű akkor is lenyűgözően hatásos, katartikus, ha szöveghűen, magas színvonalon előadják, így válhatott alapélménnyé a budapesti Nemzeti Színház 1966-os előadása Marton Endre rendezésében Kálmán Györggyel, Sinkovits Imrével és Váradi Hédivel. Hogy külhoni példával is éljek: Peter Brook filmre is vett 1964-es rendezése a Royal Shakespeare Company előadásában, vagy Jean Tisso 1966-os produkciója Párizsban. A kaposvári előadás attól vált relevánssá, hogy Ács János Marat-passiója erőszakoltság nélkül vált a miénkké: magyar Marat. A szín, ez a kátrányos lécekből összerótt fürdőterem (melynek padozata esetenként barikádként szolgál), a kaposvári előadásban mintha az 1949-től működtetett internálótáborok egyike volna, ahol a napi eligazítást, az egyoldalú gyűléseket tartják az átnevelésre ítélet nélkül elhurcoltaknak. Színielőadást játszanak az őrizetesek, saját sorsukat beleérezve az 1793-beli epizódba. Ugyanakkor valahogy mégis ők a charentoni elmeápolda lakói is ... Hogy miként van ez, megmagyarázhatatlan: ezt hívják a színház csodájának. A markáns, erőteljes szöveghez olyan eleven színpadképi metaforákat teremtett a rendező, amilyenekkel azóta sem találkozott a néző. A megrázó, megtisztító előadás záróképe pedig már 1981-ben megadta arra a lélekből jövő választ, melyről 1989-ben futótűzszerű vita támadt: minek minősítsük 1956 októberét. Lukáts Andor, Jordán Tamás, Pogány Judit, Lázár Kati, Máté Gábor és a többiek alakítása ma már színháztörténelem, aranybetűkkel. Azokban az években természetes volt a természetellenes, hogy a fél Európában sikert arató színi alkotást a hazai televíziónézők nem láthatják, s minden előadás a tűrt kategóriába tartozva hatalmilag a színpadiak és a nézőtériek tüntetésszámba menő együttlétét, azonosulását jelentette. Ma a nyíltság, nyitottság deklarációjának divatja és félgyakorlata idején lehet-e akadálya annak, hogy a képernyőn milliók találkozhassanak a legendás előadással? Leskó László , Pogány Judit és Jordán Tamás Fábián József felvételei A Magyar Közlöny 13. számában módosító kormányrendelet jelent meg a címerhasználatról. A rövid módosító szöveget idézzük: „E rendelet nem korlátozza a Kossuth-címernek és más, államiságunkkal, nemzeti történelmi múltunkkal kapcsolatos jelképnek a nemzeti ünnepek és az ezekhez kapcsolódó, valamint nemzeti múltunkról való más megemlékezések alkalmával történő használatát.” Senkit nem érhet tehát elmarasztalás amiatt, ha egy-egy nemzeti ünnepünk alkalmából Kossuth-címert vagy más jelképet tűz mellére. Most már akár királypárti is lehet valaki. Ez így van rendjén. A nagyobb gond akkor jelentkezik, ha valamelyik címer hivatalossá válik. Ezután címercsere következik. Sokan már számolgatják ennek költségeit is. Persze, akik már ott tartanak az elszegényedésben, hogy tízdekánként vásárolják a húst, azokat elsősorban nem az izgatja, hogy meddig látják a középületek homlokzatán vagy a személyi igazolványukban a régi címert. (teszkó) PÁRBESZÉD — Ma már nyíltság van. Téeszelnökök egymás közt. — Legalább az legyen ... — A csőd felé vezető út szanálásokkal van kikövezve. — Sajna, ma már csak út van .. . Vámrendelkezés után. Iskolában: — ... és most már nem lehet Mégsem kaptál új dzsekit? kaviárt hozni a SZU-ból! — Nekem testvéreim van — Ne mondd! El vagyok kenn* ■ ■ seredve. Napköziben: — Te nem jössz ebédelni? — Nekem nincsenek testvéreim . .. Hivatalban: — Miért ordít a főnököd? — Oroszlán módjára áll ki a glasznoszty mellett. Otthon: Barátok találkoznak. — Mire gondolsz, drágám? — Miért vagy olyan savanyú? — Népre-nemzetre ... _ Nyertem egy Daciát. Utcán. — És? — Hallom, lapot alapítasz. — Meg kell várni, míg össze— Igen. Népit, nemzetit. De szerelik,mokratikusat. Egy kicsit máskép- Aggódó Ismerős: pent és enyhén alternatívot. — Hallom, elküldték az appa- Jobbfele, balfele, középfele, fel-rázásból. Mihez kezdesz? fele. — Keresek egy másik méh— Mi lesz a címe? kaptárát. — Mifene! ❖ ❖ Találós kérdés: Hentesnél: — Mit csinál az árhivatal? — Borzasztó, hogy a marha- — No mit? ... hús árát hússzal, a pálinkáét ismét az utcán, meg csak néhány forinttal emel- — Mi újság?ték! Ki lát ebben igazságot? — Semmi. — A marha, aki megissza a — Hála istennek, pálinkát. (Keresztény) Babity Mária OTT LESZEK ■ ■ mm !■ mm mm ■ m Nem örökre megyek, de nem jövök vissza. Lábam tétován lép ismeretlen útra. Mindent, ami voltam, vagy lennék, itt hagyok, s más alakban, térben élem a holnapot. Én leszek az idő, meg a csönd s a bánat, én fogom lecsukni fekete pilládat, én zöldülök majd ki májusban a fákban, én halok meg minden csöndes napnyugtában; ott fehérlek majd a távoli ködökben, ott illatozom friss rózsaként a kertben; pohár üvegfalán én leszek a pára, s tőlem lesz szelídebb az este magánya; harcba szállok érted, amikor csak kéred, s véremmel pótolom majd kihulló véred, a Minden leszek majd — s mégsem leszek semmi... S holnap virradatra megtanulok sírni. mezőfalvi vöröskeresztesek A mezőfalvi vöröskeresztes alapszervezetnek 324 tagja van. Kilenctagú vezetőség irányítja munkájukat. Az alapszervezet titkára, dr. Müller Erzsébet a közelmúltban számolt be a szervezet elmúlt évi tevékenységéről. Elmondotta, hogy 25-en adtak életmentő vért. A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói a dunaújvárosi csecsemőgondozó-versenyen 4. helyezést értek el. Tüdőszűrés és rákszűrés is volt nálunk. A családvédelmi és szociális munka keretében vöröskereszteseink nagy gondot fordítanak a nyugdíjasok patronálására, gondozására. Tömör Valéria Mezőfalva SZABAD FÖLD 13