Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-20 / 12. szám
1990. MÁRCIUS 20. Kívülről befelé haladva, írjátok be a szavakat úgy, hogy valamennyi utolsó betűje egyben a következő szó első betűje legyen. Helyes megfejtés esetén a dupla körrel jelzett betűket folyamatosan összeolvasva, egy ókori római szállóigét kaptak. 1. Szándék. 2. írásmű, vagy beszéd tárgya. 3. A kék szín egyik árnyalata. 4. Színe miatt feltűnően elüt a környezetétől. 5. Házhely. 6. Disznópásztor. 7. Szivar alakú léghajó. 8. Kacagás. 9. Egyenletes felületű. 10. Híres ember sajátkezű aláírása. 11. Gyerekek kedvenc olvasmánya. Megfejtési határidő: március 26. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Gyermekvilág, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978. A március 6-i megfejtés: Kölcsey. A sorsülésen nyolcvanforintos könyvásárlási utalványt nyertek: György Márta, Zirc; Molnár Gábor, Vajdácska; Dömötör Joánja, Bágyogszovát; Máté Gábor és Zsolt, Hunya; Pálhidai Nikolett, Mezőhegyes; P. Szabó Péter, Ceglédbercel; Szárnyasi Anita, Somogyjád; Zombori Patrick, Erdőbénye; Derbák Zsuzsa, Sajószöged; Horváth Krisztián, Szigetszentmiklós; Kovács Anikó, Encs; Guld Ádám, Tolna; Molnár Zita, Jásztelek; Németh Tamás, Csörötnek; Török Mónika, Budapest. LEVELEZNÉNEK Baranya megyéből: Gyurkó Eszter, 5. oszt. Pécs, Szigeti út 4/A 7624. Szeles Bernadett, 7. oszt. Homorúd, Dózsa Gy. u. 23. 7716; Kovács Judit, 8. oszt. Kiskassa, Petőfi Sándor út 49. 7767; Szenász Henrietta, 7. oszt. Kiskassa, Petőfi Sándor út 107. 7767. Bács-Kiskun megyéből: Kovács Erika, 8. oszt. Kecskemét, Győzelem u. 2. 3/7. 6000; Gilicze Katalin, 8. oszt. Madaras, Nagyváradi u. 10. 6456; Pataki Gabriella, 6. oszt. Szeremle, Kossuth Lajos u. 36. 6512. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből: Orosz Adrién, 4. oszt. Cserépfalu, József Attila u. 1. 3413. Kónya Katalin, 6. oszt. Kemézlő, Nagyváradi u. 11. 3955. Bujdosó Zsuzsanna, 6. oszt. Ároktő, Gorkij út 13. 3467. Békés megyéből: Tari Erika, 4. oszt. Dévaványa, Köleshalmi út 12/2 5510. Csongrád megyéből: Nagyölbei Zsuzsanna, 8. oszt. Nagybaracska, Vörösmarty u. 20. 6527. Kovács Anita, 5. oszt. Bordány, Dudás u. 64. 6795; Balogh Anikó, 7. oszt. Üllés, Tolbuchin u. 25. 6794. Hajdú-Bihar megyéből: Orosz Judit Dóra, 7. oszt. Bakonszeg, Hunyadi út 36. 4164; Nagy Éva, 8. oszt. Nyíracsád, Zrínyi út 170. 4262; Sinka Miklós, 6. oszt. Nyíracsád, Zrínyi út 166. 4262. Szatmári Szilvia, 4. oszt. és Szatmári Rita, 3. oszt. Létavértes, Gagarin u. 16. 4283. Szabados Erzsébet, 6. oszt. Hajdúdorog, Régi I. út 20. 4087. Heves megyéből: Laboda Gabriella, 8. oszt. Erdőtelek, Dózsa Gy. út 46. 3358. Bognár Zoltán, 7. oszt. Gyöngyöspata, Kun Béla út 3. 3035; Bognár Edina, 7. oszt. és Bognár László 8. oszt. Gyöngyöspata, Kun Béla út 6. 3035; Uzelman Szilvia, 6. oszt. Aldebrő, Arany János út 18. 3353. Nógrád megyéből: Tóth Éva, 7. oszt. Balassagyarmat, Baross Gábor u. 86. 2660; Duda Zsófia, 7. oszt. Balassagyarmat, Kertész u. 10. 2660; Szivák Ilona, 8. oszt. Salgótarján, Kistarján út 4. 3100; Tolnai Csilla, 8. oszt. Salgótarján, Kistarján út 4. 3100. Pest megyéből: Majzik Gabriella, 6. oszt. Maglód, Tisza utca 7. 2234. Gádor Tímea, 5. oszt. Galgahévíz, Vörös Hadsereg u. 9. 2193. A tarka lepke története — Anyu! . . . nézd milyen gyönyörű tarka lepke száll a rózsabokor felett — kiáltott a kislány, amikor a kertbe lépett. A rózsabokor karcsú ágán egy hernyó mászott felfelé, anyuka éppen azt figyelte. A hernyó többször is nekiindult, de mindig elsöpörte a szél. Végül megunta és elnyújtózott a földön. — Gyere ide kislányom — szólt vissza anyu kedvesen —, most elmesélem neked a tarka lepke történetét. Az egyszeri hernyó is ugyanígy nyújtózott a rózsabokor alatt, amikor váratlanul felcsendült a zöld szöcske éneke. ..hosszú lábaimmal nagyot ugrok én, s azonnal fent vagyok a bokor tetején". A hernyó gyorsan tovább mászott, hogy elbújjon a virágok között. Az egyik szirmon katicabogár üldögélt. „Jaj, de csúnya ez a hernyó” — motyogta magában és felrepült egy gyümölcsfára. Közben mindenfelől hallatszott a bogarak neszezése, a méhecskék zümmögése, s a hernyó úgy érezte, hogy mindenki kineveti. El is határozta, hogy elbújik, senki ne lássa. Helyet keresett egy bokor vastag ágán, ahol a levelek is eltakarták. Itt bebábozódott és elaludt. Akkor még nyár volt. Bogarak nyüzsögtek, virágok nyíltak, érett gyümölcsök csüngtek a fán. De a nyár után ősz következett, majd beköszöntött a tél is, és mindent belepett a hó. A tavalyi hernyó szépeket álmodott ezalatt. Álmában szárnyai nőttek és repült a napfényben, virágról virágra. Tavasszal, amikor a természet újra ébredt, a hernyó álma is valóra vált, mert különös átalakulás történt vele: hernyóként elaludt, bábként áttelelt, szárnyai nőttek ezalatt, s felébredt mint szép, tarka lepke. Könnyedén felszállt, s boldogan röpködött az ismerős kertben virágról virágra. „Én voltam az a csúf hernyó, akit tavaly kicsúfoltatok. Most nézzetek meg, ugye gyönyörűek a szárnyaim?” A bogarak egykedvűen nyüzsögtek, a szép virágok illatoztak, mindenki tette a dolgát. Csak a lepke szálldosott, s szálldos ma is csapongva, mintha csak azt bizonygatná, hogy a csúf hernyóból milyen gyönyörű lepke lett. Rácz Irén c ^ ; ^'1 ;3 ; iS ■ '%! Beküldendő: a színnel jelölt sorok megfejtése. A megfejtéseket kérjük 1990. március 27-ig levelezőlapon szerkesztőségünk címére beküldeni. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 14. számában közöljük. A március 6-án megjelent „Kolozsvár czímeres emlékei” című keresztrejtvény helyes megfejtése. Az igazságnál semmi sem erősebb. Az erény velejárója az irigység. Százforintos könyvutalványt nyertek: Dobi Gábor, Miskolc; Hodossy Béla, Szentes; Keresztes Ildikó, Nagylók; Kiss Lajos, Kiskunfélegyháza; Knyazoviczky Mihályné, Balassagyarmat; Kocsis Istvánné, Balót; Kovácsné Túras Ilona, Mályinka; Lollok Zsuzsa, Kazincbarcika; Lovasi Lívia, Zajta; Molnár István, Cegléd; Monoki Imréné, Kisújszállás; Szarvas Imre, Nógrád; Tar Józsefné, Balmazújváros; Terényi Endréné, Jászberény; Vitkócsy Ambrusné, Fót. A könyvutalványokat a Hírlapkiadó Vállalat postán küldi el. Kremán László hosszú évek óta vállalkozó a Balaton partján. Aki Széplak-felsőre érkezik, biztos, hogy egyszer betéved az igen tiszta, szerény kis portára, ahol halat és más jó falatokat kaphat. A minap összefutottunk Siófokon. — Mit csinál télen a nyári szezonban látástól vakulásig dolgozó vállalkozó? Pihen vagy készül valamire? — Először is szorongva várja a nyarat, mert ma már csak öszszesen négy hétig lehet a legeslegfőbb szezonban „termelni”. Addig azonban akadnak tennivalók a ház körül. Én faragok is. — Mióta? — A negyedik télen, ami nem tesz ki egy évet. Kremán László 46 éves, nyert már diszkótáncversenyt, amatőr videós, alapszakmája díszműves. — Ennyi minden hogy fér bele egy ember életébe? — Nem sok ez. Most például jut időm arra, hogy kimenjek Törökországba. Gondoltam, hogy ha már a Kremán török név, akkor megnézem, hol éltek az őseim. Különben ez a második házasságom nászútja. — Feleségével, Marikával meghívtak a ságvári kis hétvégi házba, hogy nézzem meg a szobrokat. Az asszony vezetett, s a pár kilométernyi út elég volt egy kis beszélgetésre. — Milyennek látja a vállalkozást a gasztronómiában? — Én ezt örököltem apám, anyám után, huszonöt éve benne élek, mint halsütő mester. Sokan szeretnek, szeretik a készítményeimet, a higiéniámat. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy külföldre is elvitték már a híremet, csupán azért, mert nyújtok valamit a vendégeimnek, s nem szenvtelenül csinálom azt, ami a dolgom. Visszahívom és visszavárom az embereket, és nagyon sokan vissza is jönnek. — Milyen a kapcsolata az állammal? — Nem volt kapcsolatunk, mint ahogyan ma sincs. Az én érdek-képviseleti szervem a KISOSZ, ahová a legtöbb ügyes-bajos dolgommal fordulhatok, egyéb problémáimmal pedig a siófoki tanácshoz. Velük a kapcsolatom jónak mondható ma is. — Ha ma kéne elkezdeni a vállalkozást, ebben a felbolydult világban belefogna? — Azt hiszem, hogy a szakácskodás szeretete belevinne, bár az adminisztráció ma már nagyon megnehezít mindent. Ráadásul az embert többszörös milliomosnak nézik. Pedig csak nézzen majd körül, nálunk minden, minden a kettőnk munkájának eredménye, Marikáé és az enyém. Persze, ha én télen is dolgozhatnék, a magyaros ételektől a kínai, francia, olasz ízekig mindent „végigzongoráznék”. De a Balaton télen kihalt, s nekem a szívemből tépnének ki egy darabot, ha innen el kéne mennem más vidékre lakni. Van azonban egy borzasztó nagy hibám: nem szabad elmennem vendéglőbe enni, mert az első szaglásra, az első falat után megmondom, hol rontottak a szakácsok. Nagyon szeretem ezt a szakmát, a kereskedelmet, a vendéglátást, de csak abszolút fair módon vagyok hajlandó csinálni. Nem úgy, ahogyan ma egyesek a gyors meggazdagodás reményében teszik. Bűnt követnek el, amikor a rossz ételt kiviszik annak a fáradt autósnak, de még a külföldi vendégnek is, aki ebből a rossz élményből levonja a tanulságot. Közben megérkeztünk. Villára számítottam, erre találtam egy kicsi pincét, alsó, felső szinttel, lambériával, faburkolatú vaskorlátokkal. S polcokat, teli fából faragott szobrokkal. Először Antal Imrébe „botlottam”, fából készült portré alakjában, aztán öreg parasztemberek fejszobrai következtek sorban, majd István király, Dózsa, pápua és néger fejek, családfa, ősök faragott másai... — Antal Imre hogyan ült modellt? — Sehogyan, csak láttam párszor az életben a Balaton partján. Bejött az üzletbe is, néhány szót is váltottunk. Nagyon szeretem, mert sziporkázó elme, nagyon tehetséges ember. A farönkök állnak az udvaron legalább egy évig, amíg kézzel lefejtheti a kérgüket. Egy pajta kéne, ott száradna ki igazán a fa. Ennek hiányában a lehántolt farönköket nagy fóliákkal takarja le. — Miből lehet igazán jól faragni? — Citrom, körte, nyír, eper, dió ... A vas és a fa ötvözete is csodálatos. A vas hideg, a fa meleg, a vasat és a fát egyformán nehéz megmunkálni, mert a vas nehezen hajlik, a fa meg könnyen reped. Örülök, ha sikerül olyan dolgot készíteni, ami talán már művészi alkotás. S ami nagyon fontos, szeretem a néphagyományt. Ez benne van a véremben és a kezemben. Az élet, a családom hagyománya, apám halála belesodort engem a mai főfoglalkozásomba. Mindent el kell fogadni az embernek, s ha már benne van, akkor meg kell tanulnia megszeretni azt, amit csinál. Egy a fontos, hogy komolyan kell venni a munkánkat. Barsy Zsuzsa Vállalkozó a Balaton partján . . ti!. . .-u .p33.. (A szerző felvételei) SZABAD FÖLD 23