Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-20 / 12. szám

1990. MÁRCIUS 20. Kívülről befelé haladva, írjátok be a szavakat úgy, hogy valamennyi utolsó betűje egyben a következő szó első betűje legyen. Helyes meg­fejtés esetén a dupla körrel jelzett betűket folyamatosan összeolvasva, egy ókori római szállóigét kaptak. 1. Szándék. 2. írásmű, vagy be­széd tárgya. 3. A kék szín egyik ár­nyalata. 4. Színe miatt feltűnően elüt a környezetétől. 5. Házhely. 6. Disz­nópásztor. 7. Szivar alakú léghajó. 8. Kacagás. 9. Egyenletes felületű. 10. Híres ember sajátkezű aláírása. 11. Gyerekek kedvenc olvasmánya. Megfejtési határidő: március 26. Címünk: Szabad Föld szerkesztő­sége, Gyermekvilág, Budapest, So­mogyi Béla u. 6. 1978. A március 6-i megfejtés: Kölcsey. A sorsülésen nyolcvanforintos könyvásárlási utalványt nyertek: György Márta, Zirc; Molnár Gábor, Vajdácska; Dömötör Joánja, Bá­­gyogszovát; Máté Gábor és Zsolt, Hunya; Pálhidai Nikolett, Mezőhe­gyes; P. Szabó Péter, Ceglédbercel; Szárnyasi Anita, Somogyjád; Zom­­bori Patrick, Erdőbénye; Derbák Zsuzsa, Sajószöged; Horváth Krisz­tián, Szigetszentmiklós; Kovács Ani­kó, Encs; Guld Ádám, Tolna; Mol­nár Zita, Jásztelek; Németh Tamás, Csörötnek; Török Mónika, Buda­pest. LEVELEZNÉNEK Baranya megyéből: Gyurkó Eszter, 5. oszt. Pécs, Szigeti út 4/A 7624. Szeles Bernadett, 7. oszt. Homorúd, Dózsa Gy. u. 23. 7716; Ko­vács Judit, 8. oszt. Kiskassa, Petőfi Sándor út 49. 7767; Szenász Henrietta, 7. oszt. Kiskassa, Petőfi Sándor út 107. 7767. Bács-Kis­­kun megyéből: Kovács Erika, 8. oszt. Kecskemét, Győzelem u. 2. 3/7. 6000; Gilicze Katalin, 8. oszt. Madaras, Nagyváradi u. 10. 6456; Pataki Gabriella, 6. oszt. Szeremle, Kossuth Lajos u. 36. 6512. Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megyéből: Orosz Adrién, 4. oszt. Cserépfalu, József Attila u. 1. 3413. Kónya Katalin, 6. oszt. Kemézlő, Nagyvára­di u. 11. 3955. Bujdosó Zsuzsanna, 6. oszt. Ároktő, Gorkij út 13. 3467. Békés megyéből: Tari Erika, 4. oszt. Dévaványa, Köleshalmi út 12/2 5510. Csongrád megyéből: Nagyölbei Zsuzsanna, 8. oszt. Nagybaracska, Vörösmarty u. 20. 6527. Kovács Anita, 5. oszt. Bor­­dány, Dudás u. 64. 6795; Balogh Anikó, 7. oszt. Üllés, Tolbuchin u. 25. 6794. Hajdú-Bihar megyéből: Orosz Judit Dóra, 7. oszt. Bakon­­szeg, Hunyadi út 36. 4164; Nagy Éva, 8. oszt. Nyíracsád, Zrínyi út 170. 4262; Sinka Miklós, 6. oszt. Nyíracsád, Zrínyi út 166. 4262. Szatmári Szilvia, 4. oszt. és Szatmári Rita, 3. oszt. Létavértes, Ga­­garin u. 16. 4283. Szabados Erzsébet, 6. oszt. Hajdúdorog, Régi I. út 20. 4087. Heves megyéből: Laboda Gabriella, 8. oszt. Erdőtelek, Dó­zsa Gy. út 46. 3358. Bognár Zoltán, 7. oszt. Gyöngyöspata, Kun Béla út 3. 3035; Bognár Edina, 7. oszt. és Bognár László 8. oszt. Gyön­gyöspata, Kun Béla út 6. 3035; Uzelman Szilvia, 6. oszt. Aldebrő, Arany János út 18. 3353. Nógrád megyéből: Tóth Éva, 7. oszt. Balas­sagyarmat, Baross Gábor u. 86. 2660; Duda Zsófia, 7. oszt. Balassa­gyarmat, Kertész u. 10. 2660; Szivák Ilona, 8. oszt. Salgótarján, Kis­tarján út 4. 3100; Tolnai Csilla, 8. oszt. Salgótarján, Kistarján út 4. 3100. Pest megyéből: Majzik Gabriella, 6. oszt. Maglód, Tisza utca 7. 2234. Gádor Tímea, 5. oszt. Galgahévíz, Vörös Hadsereg u. 9. 2193. A tarka lepke története — Anyu! . . . nézd milyen gyönyörű tarka lepke száll a ró­zsabokor felett — kiáltott a kis­lány, amikor a kertbe lépett. A rózsabokor karcsú ágán egy hernyó mászott felfelé, anyuka éppen azt figyelte. A hernyó többször is nekiindult, de mindig elsöpörte a szél. Vé­gül megunta és elnyújtózott a földön. — Gyere ide kislányom — szólt vissza anyu kedvesen —, most elmesélem neked a tarka lepke történetét. Az egyszeri hernyó is ugyan­így nyújtózott a rózsabokor alatt, amikor váratlanul felcsen­dült a zöld szöcske éneke. ..hosszú lábaimmal nagyot ug­rok én, s azonnal fent vagyok a bokor tetején". A hernyó gyorsan tovább má­szott, hogy elbújjon a virágok között. Az egyik szirmon katica­bogár üldögélt. „Jaj, de csúnya ez a hernyó” — motyogta magá­ban és felrepült egy gyümölcs­fára. Közben mindenfelől hal­latszott a bogarak neszezése, a méhecskék zümmögése, s a her­nyó úgy érezte, hogy mindenki kineveti. El is határozta, hogy elbújik, senki ne lássa. Helyet keresett egy bokor vastag ágán, ahol a levelek is eltakarták. Itt bebábozódott és elaludt. Akkor még nyár volt. Boga­rak nyüzsögtek, virágok nyíl­tak, érett gyümölcsök csüngtek a fán. De a nyár után ősz követ­kezett, majd beköszöntött a tél is, és mindent belepett a hó. A tavalyi hernyó szépeket ál­modott ezalatt. Álmában szár­nyai nőttek és repült a napfény­ben, virágról virágra. Tavasszal, amikor a termé­szet újra ébredt, a hernyó álma is valóra vált, mert különös át­alakulás történt vele: hernyó­ként elaludt, bábként áttelelt, szárnyai nőttek ezalatt, s feléb­redt mint szép, tarka lepke. Könnyedén felszállt, s boldogan röpködött az ismerős kertben virágról virágra. „Én voltam az a csúf hernyó, akit tavaly kicsú­foltatok. Most nézzetek meg, ugye gyönyörűek a szárnyaim?” A bogarak egykedvűen nyü­zsögtek, a szép virágok illatoz­tak, mindenki tette a dolgát. Csak a lepke szálldosott, s száll­­dos ma is csapongva, mintha csak azt bizonygatná, hogy a csúf hernyóból milyen gyönyö­rű lepke lett. Rácz Irén c ^ ; ^'1 ;3 ; iS ■ '%! Beküldendő: a színnel je­lölt sorok megfejtése. A megfejtéseket kérjük 1990. március 27-ig levelező­lapon szerkesztőségünk cí­mére beküldeni. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 14. számában közöljük. A március 6-án megjelent „Kolozsvár czímeres emlékei” című keresztrejtvény helyes megfejtése. Az igazságnál semmi sem erősebb. Az erény velejárója az irigység. Százforintos könyvutal­ványt nyertek: Dobi Gábor, Miskolc; Hodossy Béla, Szentes; Keresztes Ildikó, Nagylók; Kiss Lajos, Kiskun­félegyháza; Knyazoviczky Mi­­hályné, Balassagyarmat; Ko­csis Istvánné, Balót; Kovács­­né Túras Ilona, Mályinka; Lol­­lok Zsuzsa, Kazincbarcika; Lovasi Lívia, Zajta; Molnár István, Cegléd; Monoki Imré­­né, Kisújszállás; Szarvas Im­re, Nógrád; Tar Józsefné, Balmazújváros; Terényi End­­réné, Jászberény; Vitkócsy Ambrusné, Fót. A könyvutalványokat a Hír­lapkiadó Vállalat postán küldi el. Kremán László hosszú évek óta vállalkozó a Balaton partján. Aki Széplak-felsőre érkezik, biz­tos, hogy egyszer betéved az igen tiszta, szerény kis portára, ahol halat és más jó falatokat kaphat. A minap összefutottunk Siófo­kon. — Mit csinál télen a nyári szezonban látástól vakulásig dolgozó vállalkozó? Pihen vagy készül valamire? — Először is szorongva várja a nyarat, mert ma már csak ösz­szesen négy hétig lehet a leges­legfőbb szezonban „termelni”. Addig azonban akadnak tenniva­lók a ház körül. Én faragok is. — Mióta? — A negyedik télen, ami nem tesz ki egy évet. Kremán László 46 éves, nyert már diszkótáncversenyt, amatőr videós, alapszakmája díszműves. — Ennyi minden hogy fér be­le egy ember életébe? — Nem sok ez. Most például jut időm arra, hogy kimenjek Tö­rökországba. Gondoltam, hogy ha már a Kremán török név, ak­kor megnézem, hol éltek az őse­im. Különben ez a második há­zasságom nászútja. — Feleségével, Marikával meghív­tak a ságvári kis hétvégi házba, hogy nézzem meg a szobrokat. Az asszony vezetett, s a pár kilo­méternyi út elég volt egy kis be­szélgetésre. — Milyennek látja a vállalko­zást a gasztronómiában? — Én ezt örököltem apám, anyám után, huszonöt éve benne élek, mint halsütő mester. Sokan szeretnek, szeretik a készítmé­nyeimet, a higiéniámat. Minden szerénytelenség nélkül állítha­tom, hogy külföldre is elvitték már a híremet, csupán azért, mert nyújtok valamit a vendége­imnek, s nem szenvtelenül csiná­lom azt, ami a dolgom. Visszahí­vom és visszavárom az embere­ket, és nagyon sokan vissza is jönnek. — Milyen a kapcsolata az ál­lammal? — Nem volt kapcsolatunk, mint ahogyan ma sincs. Az én ér­dek-képviseleti szervem a KI­­SOSZ, ahová a legtöbb ügyes-ba­jos dolgommal fordulhatok, egyéb problémáimmal pedig a siófoki tanácshoz. Velük a kap­csolatom jónak mondható ma is. — Ha ma kéne elkezdeni a vállalkozást, ebben a felbolydult világban belefogna? — Azt hiszem, hogy a sza­kácskodás szeretete belevinne, bár az adminisztráció ma már na­gyon megnehezít mindent. Rá­adásul az embert többszörös mil­liomosnak nézik. Pedig csak néz­zen majd körül, nálunk minden, minden a kettőnk munkájának eredménye, Marikáé és az enyém. Persze, ha én télen is dol­gozhatnék, a magyaros ételektől a kínai, francia, olasz ízekig min­dent „végigzongoráznék”. De a Balaton télen kihalt, s nekem a szívemből tépnének ki egy dara­bot, ha innen el kéne mennem más vidékre lakni. Van azonban­­ egy borzasztó nagy hibám: nem szabad elmennem vendéglőbe enni, mert az első szaglásra, az első falat után megmondom, hol rontottak a szakácsok. Nagyon szeretem ezt a szakmát, a keres­kedelmet, a vendéglátást, de csak abszolút fair módon vagyok hajlandó csinálni. Nem úgy, aho­gyan ma egyesek a gyors meg­gazdagodás reményében teszik. Bűnt követnek el, amikor a rossz ételt kiviszik annak a fáradt au­tósnak, de még a külföldi ven­dégnek is, aki ebből a rossz él­ményből levonja a tanulságot. Közben megérkeztünk. Villára számítottam, erre találtam egy ki­csi pincét, alsó, felső szinttel, lambériával, faburkolatú vaskorlá­tokkal. S polcokat, teli fából fara­gott szobrokkal. Először Antal Imrébe „botlot­tam”, fából készült portré alakjá­ban, aztán öreg parasztemberek fejszobrai következtek sorban, majd István király, Dózsa, pápua és néger fejek, családfa, ősök fa­ragott másai... — Antal Imre hogyan ült mo­dellt? — Sehogyan, csak láttam pár­szor az életben a Balaton partján. Bejött az üzletbe is, néhány szót is váltottunk. Nagyon szeretem, mert sziporkázó elme, nagyon te­hetséges ember. A farönkök állnak az udvaron legalább egy évig, amíg kézzel le­fejtheti a kérgüket. Egy pajta ké­ne, ott száradna ki igazán a fa. Ennek hiányában a lehántolt fa­rönköket nagy fóliákkal takarja le. — Miből lehet igazán jól fa­ragni? — Citrom, körte, nyír, eper, dió ... A vas és a fa ötvözete is csodálatos. A vas hideg, a fa me­leg, a vasat és a fát egyformán nehéz megmunkálni, mert a vas nehezen hajlik, a fa meg könnyen reped. Örülök, ha sikerül olyan dolgot készíteni, ami talán már művészi alkotás. S ami nagyon fontos, szeretem a néphagyo­mányt. Ez benne van a véremben és a kezemben. Az élet, a csalá­dom hagyománya, apám halála belesodort engem a mai főfoglal­kozásomba. Mindent el kell fo­gadni az embernek, s ha már benne van, akkor meg kell tanul­nia megszeretni azt, amit csinál. Egy a fontos, hogy komolyan kell venni a munkánkat. Barsy Zsuzsa Vállalkozó a Balaton partján . . ti!. . .-u .p33.­. (A szerző felvételei) SZABAD FÖLD 23

Next