Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-17 / 16. szám
24 SZABAD FÖLD * Asszonyok ítélőszék előtt Szakosított kéjnőtől a kék szemű angyalig Szépasszony főszereplőkről szól az alábbi három bírósági tollrajz, remélve, hogy eltérően az újabb szokásoktól, nem indítanak pert a tudósító ellen. Ugyanis tapasztalatom szerint, a tudósításokban szereplő hölgyek gyorsabban megsértődnek, mint a megnevezett urak. Unatkoztunk a betörőbanda tárgyalásán. Ezek „leltár”-perek. Honnan, kitől, mikor, mit vittek el? Ezeken olykor a károsult is elfojt egy ásítást. Mocorogtunk viszont, amikor bevezették a tíztagú banda egyetlen hölgytagját. Szemet gyönyörködtető nő! Huszonnégy éves. Erősen szőke, ajka duzzadt, érzéki, keblei szuper nagyságúak, a farmernadrág pattanásig feszül kerekségein. A fineszes olvasó talán már sejti, miről lesz szó! Ez a szépasszony, a fentebb felsorolt testi szépségeivel „hatolt” be a betörésre kiszemelt áldozathoz: feszítővas, álkulcs stb. nélkül! Olcsón szerelmet ígért s adott! Közben alaposan szétnézett a lakásban. A kéjsóvár áldozat — egyik ilyen idézett éppen kinn vár beszólításra — a szőkeség testi kínálatával volt elfoglalva agyvérzésig. Később csapott felismerően a magas vérnyomástól vöröslő homlokára: — Én hülye! Ez a nő adta le a drótot a bandának, hogy mi van a lakásomban! Bizony. A „drót” arról szólt —, hogy a tisztes souvenirkereskedő szóhasználatánál maradjunk —, remélhető-e lakásában elegendő ékszer, műtárgy, készpénz stb. A bűnleltár unalmából felélénkülve fészkelődtünk, amikor megtudtuk, hogy a feleség hazatérésével nem ütköző időpont félórájában szerzett kéjöröm, a betörés elszenvedésével együtt, potom félmilliójába került. Sajnos a károsultnak, akit a sors az itt látott csodálatos keblekkel ajándékozott meg — már annak sincs gyöngyélete. Ugyanis a kereskedő neje csak azután békélt meg a bűnözővel „bűnöző” férjével, miután ez utóbbi felmutatta az AIDS-vizsgálat negatív eredményét. A szőke szépség különben dohányrekedtes hangon, tökéletes bűnözői tájszólásban, egyebek között ezt közölte a bírósággal: — Csak négy balhét tudok elvinni, többet nem! Fordítsuk le a hölgy szavait. Elismeri, hogy áldozatkémlelő kéjhölgyi tevékenységével — ami mellesleg manapság szakosított ágazat kezd lenni az örömlányok között! — négy lakás kifosztásához járult hozzá, az olcsón mért örömórán beszerzett információival. Míg a bíróság előtt szerepelt, a hallgatóság soraiból egy bűbájos, hajában kék masnis kislánykát emelt a magasba egy néni, és azt súgta a három év körüli csöppségnek: „Ott az anyuci? Integess neki!” Anyuci, akire két év börtönt mértek szex-„szakosodása” miatt, elhomályosult szemmel integetett vissza . .. * A megyei bíróságon Debrecenben, a Lakatos tanács előtt egy olyan hajdúnánási fiatalasszony állt, aki ikerpárt szült. Egy kislányt és egy kisfiút. Szőke, kék szemű, erős testalkatú férfitől esett teherbe, mint elvált asszony. Az ikerszülöttek közül a lányt elfogadta. A fiút nem ... Már a kórházban nem akarta szoptatni a fiúcsecsemőt: — Ez nem érdekel! Vigyék innen! Nagy nehezen mégis elvállalta. De sosem békült meg a fiúval, aki testileg nem fejlődött úgy, mint a lány. Jóval többet sírt, gyakrabban betegedett meg. Ezenkívül úgy látta, hogy a Szabolcs névre keresztelt fiúcsecsemő külsőleg torz. A „Lici” becenévre hallgató anyának állítólag azt mondta az ikrek apja, akinek hegyes, szőke vadászszakálla van: — Licike, észnél légy! Ha nem bánsz rendesen Szabolcskával, dagadtra csapkodom a fejedet. Valószínűleg a vadászszakállas — saját mentségére! — ezt kitalálta. Licikét senki sem fékezte durvaságaiban. Legtöbbször puszta kézzel, egyszer pedig vállfával püfölte a csöppséget. — Ennyire gyűlölte? — kérdezte a bíró. — Nem szerettem, az biztos. — De hát maga szülte. Nem? — Megszültem, hát aztán?! Muszáj azért szeretni? Órákig tartott a meghallgatása, lényegében a gyűlölet okára akart a bíróság rábukkanni. Miként ez izgatta a hallgatóságot, közöttük a tudósítót is. A türelmes, szívós, közismerten alapos, minden részletet nagyító alatt vizsgáló bíró végül is kibányászta az asszony lelkének legalsóbb rétegeibe temetett okot. Ugyanis Licike egyszer csak így kiabálta el a titkát: — Kék volt a szeme! Érti? Kék szemű volt. Olyan szőke és kék szemű lett volna, mint az apja. Ha már olyan nagyon tudni akarja az okot, hát tessék! A kék szemű csecsemőből angyalt csinált, mert szabályosan agyonverte. Négyévi börtönnel sújtották. * — Most nem fél a férjétől? — Ettől a rohadéktól? Nem! Erzsike igen megbátorodott — gondolom magamban a pásztói bíróság emeleti tárgyalóterme előtt. Na persze, most más a helyzet. Hogy a nyúlánk termetű, nyílt arcú, lányosan kócos fiatalasszony szavait használjam, a „rohadék” — mármint a férje — most odabenn ül dr. Hegedűs János büntetőtanácsa előtt, mint vádlott. A harminckét éves „Rohadék” úrnak fehér az arca, mint divatjamúlt garbójának színe és fekete a haja, mint a szurok. A saját, hétéves, Edina nevű kislányával fajtalankodott, kétszer. Ha ez szomorú is, de túlságosan nem érdekes. Itt majd megkapja a magáét, ha bűnös. Edina pedig talán az egészet elfelejti, mert azon kívül, hogy sokkos állapotba került kétszer, „más” baja szerencsére nem lett. — Nem köteles vallani a férjére, tudja ezt? — Tudom! Azért is vallani fogok. Elszánt az arcocskája, bátran villog a fekete szeme, ajka fehér az idegességtől. Az első esetet, amikor a kislány elpanaszolta apja támadó szexmohóságát, nem merte jelenteni a rendőrségen. — Biztos jól beolvasott neki. — Dehogy! Rettenetesen összevert volna. Aha! Tehát a gyerekgyalázó aszszonyverő is egyben. Ha csak e két szenvedélye károsítaná elméjét, az csak hagyján lenne. De ez még féltékeny is a feleségére! Erre majd kiejtettem kezemből a noteszt. Féltékeny? Mi a bizonyíték? Jaj, csak szólítanák be az asszonyt, mert ez már érdekes. Halljunk egy-két esetet! Nem kutat emlékei között. Kapásból meséli az elsőt. Ez a férfi képes volt, mint egy kandúr, felmászni a házuk előtti diófa tetejére. Ott gubbasztott délutántól éjfélig, halálos csendben. Még cigarettára se gyújtott. Arra számított, hogy a diófáról nézvést rajtakapja Erzsikét, ha van valakije. — Kuglizás helyett fára mászott. Ez ilyen hülye! — Szereti magát. Erzsike — cukorgyári munkásnő — legyintett. A cukorgyárnál is leselkedett rá. Kivel jön ki, kivel száll buszra, kivel beszélget és így tovább. Olykor sokat sejtetően nézegette piros nyelű bicskáját, és beszélt hozzá evés közben, hogy abba vágja bele, aki majd hűtlen lesz hozzá és bűnt követ el ellene. Ezt a képmutató fickót! De most nem fél tőle az asszony. — Soha ki ne engedjék a börtönből! — kérte a bírót. Persze hiába. Ha minden jól megy, másfél év múlva a fajtalankodó újra szabadlábon lesz, s kezdheti a féltékenykedést elölről. Nem lennék meglepődve, ha tizennyolc hónap múltával most már tényleg oka lenne felmászni a diófára ... Griff Sándor i 1990. ÁPRILIS 17. M RÓLUK SZÓL A HÍR Kim Basinger (36), a nálunk is bemutatott 9 és47 című film szépséges főszereplője úgy tervezi, hogy még az idén nyáron eljátssza Roman Polanski „Négy nap februárban” című filmjének női főszerepét. A férfiszemekre oly nagy hatással lévő Kim alakját vizsgálgatva megfigyelők kételkednek a terv megvalósíthatóságában. Ők ugyanis a színésznő enyhe pocaki gömbölyödését úgy látják, mintha bizony nem maradt volna komoly következmények nélküli a rocksztár Prince-szel lefolytatott kaland. Klausjürgen Wussow (60), a népszerű Klinika-sorozat főorvosa nem adja alább: „Ha már elkezdtem, csak megmaradok doktornak!” — hangoztatja. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a nyugatnémet ZDF-televízióban nemrég bemutatott, legújabb filmjében Wussow nem orvost, hanem kémikus doktort alakít. Ám bármilyen doktor is a képernyőn a Klinika egykori Brinkmannja, a filmben — de mint e helyütt többször szó esett már róla, a magánéletben is — a szerelem mindig gondot okoz számára: a „Drága élet” című filmben például két szépasszony között kell választania. A doktor filmbeli döntését nem áruljuk el, hisz okkal gyaníthatjuk, hogy az alkotást előbb-utóbb nálunk is bemutatják. Tina Turner (52) nagymamapopsztár tavaly bejelentette, hogy befejezi a koncertezést , így végre nyugodtan töltheti napjait a nála sokkal fiatalabb nyugatnémet barátjával. Búcsúzóul még megjelentette új nagylemezét, amelynek átütő sikerében igazán már nem bízott. Menedzsere viszont igen, s fogadott is Tinával, hogy az album néhány hét alatt aranylemezzé válik. A tét Tina újabb koncertsorozata volt. Az album már több, mint 300 ezer példányban fogyott el, az arany pedig már 250 ezernél jár. Tina vesztett, a közönség nyert, az énekesnő már be is jelentette, hogy 1990-ben ismét megtartja koncertkörútját. Hans-Dietrich Genscher (62) nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter a jelek szerint roppant optimista az NDK jövőjét illetően. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha ő most lenne 30 éves, és új életet akarna kezdeni, akkor feltétlenül az NDK-ba költözne. Most ehhez képest pártjának NDK-beli testvérét, az ottani szabaddemokratákat éppen ki akarják hagyni a kormánykoalícióból. Jerzy Urban (56) egykori lengyel kormányszóvivő az ottani rendszerváltás után kiesett a politikai pixisből: a többek által csak „Nagyfülűnek” nevezett Urbán hangját mostanában már nem hallani, képe sem szerepel a televízióban. A lengyelek azonban gyakorta találkoznak írásaival, ugyanis Urban csupán pályát módosított — újabban pornófüzeteket szerkeszt. Az „Elszakadt harisnyanadrág” és más művek világhírű szerzője azt mondja, hogy történetei mind személyes élményein alapulnak. r V.