Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-17 / 16. szám

24 SZABAD FÖLD * Asszonyok ítélőszék előtt Szakosított kéjnőtől a kék szemű angyalig Szépasszony főszereplőkről szól az alábbi három bírósági tollrajz, remélve, hogy eltérően az újabb szokásoktól, nem indítanak pert a tudósító ellen. Ugyanis tapasztala­tom szerint, a tudósításokban sze­replő hölgyek gyorsabban megsér­tődnek, mint a megnevezett urak. Unatkoztunk a betörőbanda tár­gyalásán. Ezek „leltár”-perek. Honnan, kitől, mikor, mit vittek el? Ezeken olykor a károsult is elfojt egy ásítást. Mocorogtunk viszont, amikor bevezették a tíztagú banda egyetlen hölgytagját. Szemet gyö­nyörködtető nő! Huszonnégy éves. Erősen szőke, ajka duzzadt, érzéki, keblei szuper nagyságúak, a far­mernadrág pattanásig feszül ke­rekségein. A fineszes olvasó talán már sej­ti, miről lesz szó! Ez a szépasszony, a fentebb fel­sorolt testi szépségeivel „hatolt” be a betörésre kiszemelt áldozat­hoz: feszítővas, álkulcs stb. nélkül! Olcsón szerelmet ígért s adott! Közben alaposan szétnézett a la­kásban. A kéjsóvár áldozat — egyik ilyen idézett éppen kinn vár beszólításra — a szőkeség testi kí­nálatával volt elfoglalva agyvérzé­sig. Később csapott felismerően a magas vérnyomástól vöröslő hom­lokára: — Én hülye! Ez a nő adta le a drótot a bandának, hogy mi van a lakásomban! Bizony. A „drót” arról szólt —, hogy a tisztes souvenirkereskedő szóhasználatánál maradjunk —, remélhető-e lakásában elegendő ékszer, műtárgy, készpénz stb. A bűnleltár unalmából felélénkül­ve fészkelődtünk, amikor megtud­tuk, hogy a feleség hazatérésével nem ütköző időpont félórájában szerzett kéjöröm, a betörés elszen­vedésével együtt, potom félmillió­jába került. Sajnos a károsultnak, akit a sors az itt látott csodálatos keblekkel ajándékozott meg — már annak sincs gyöngyélete. Ugyanis a ke­reskedő neje csak azután békélt meg a bűnözővel „bűnöző” férjé­vel, miután ez utóbbi felmutatta az AIDS-vizsgálat negatív eredmé­nyét. A szőke szépség különben dohányrekedtes hangon, tökéletes bűnözői tájszólásban, egyebek kö­zött ezt közölte a bírósággal: — Csak négy balhét tudok el­vinni, többet nem! Fordítsuk le a hölgy szavait. El­ismeri, hogy áldozatkémlelő kéj­­hölgyi tevékenységével — ami mellesleg manapság szakosított ágazat kezd lenni az örömlányok között! — négy lakás kifosztásá­hoz járult hozzá, az olcsón mért örömórán beszerzett információi­val. Míg a bíróság előtt szerepelt, a hallgatóság soraiból egy bűbájos, hajában kék masnis kislánykát emelt a magasba egy néni, és azt súgta a három év körüli csöppség­nek: „Ott az anyuci? Integess ne­ki!” Anyuci, akire két év börtönt mértek szex-„szakosodása” miatt, elhomályosult szemmel integetett vissza . .. * A megyei bíróságon Debrecen­ben, a Lakatos tanács előtt egy olyan hajdúnánási fiatalasszony állt, aki ikerpárt szült. Egy kis­lányt és egy kisfiút. Szőke, kék szemű, erős testalkatú férfitől esett teherbe, mint elvált asszony. Az ikerszülöttek közül a lányt elfo­gadta. A fiút nem ... Már a kórházban nem akarta szoptatni a fiúcsecsemőt: — Ez nem érdekel! Vigyék in­nen! Nagy nehezen mégis elvállalta. De sosem békült meg a fiúval, aki testileg nem fejlődött úgy, mint a lány. Jóval többet sírt, gyakrab­ban betegedett meg. Ezenkívül úgy látta, hogy a Szabolcs névre keresztelt fiúcsecsemő külsőleg torz. A „Lici” becenévre hallgató anyának állítólag azt mondta az ikrek apja, akinek hegyes, szőke vadászszakálla van: — Licike, észnél légy! Ha nem bánsz rendesen Szabolcskával, da­gadtra csapkodom a fejedet. Valószínűleg a vadászszakállas — saját mentségére! — ezt kitalál­ta. Licikét senki sem fékezte dur­vaságaiban. Legtöbbször puszta kézzel, egyszer pedig vállfával pü­­fölte a csöppséget. — Ennyire gyűlölte? — kérdez­te a bíró. — Nem szerettem, az biztos. — De hát maga szülte. Nem? — Megszültem, hát aztán?! Mu­száj azért szeretni? Órákig tartott a meghallgatása, lényegében a gyűlölet okára akart a bíróság rábukkanni. Miként ez izgatta a hallgatóságot, közöttük a tudósítót is. A türelmes, szívós, közismerten alapos, minden rész­letet nagyító alatt vizsgáló bíró vé­gül is kibányászta az asszony lel­kének legalsóbb rétegeibe teme­tett okot. Ugyanis Licike egyszer csak így kiabálta el a titkát: — Kék volt a szeme! Érti? Kék szemű volt. Olyan szőke és kék szemű lett volna, mint az apja. Ha már olyan nagyon tudni akarja az okot, hát tessék! A kék szemű csecsemőből an­gyalt csinált, mert szabályosan agyonverte. Négyévi börtönnel sújtották. * — Most nem fél a férjétől? — Ettől a rohadéktól? Nem! Erzsike igen megbátorodott — gondolom magamban a pásztói bí­róság emeleti tárgyalóterme előtt. Na persze, most más a helyzet. Hogy a nyúlánk termetű, nyílt ar­cú, lányosan kócos fiatalasszony szavait használjam, a „rohadék” — mármint a férje — most oda­benn ül dr. Hegedűs János bünte­tőtanácsa előtt, mint vádlott. A harminckét éves „Rohadék” úrnak fehér az arca, mint divatja­múlt garbójának színe és fekete a haja, mint a szurok. A saját, hét­éves, Edina nevű kislányával fajta­­lankodott, kétszer. Ha ez szomorú is, de túlságosan nem érdekes. Itt majd megkapja a magáét, ha bű­nös. Edina pedig talán az egészet el­felejti, mert azon kívül, hogy sok­kos állapotba került kétszer, „más” baja szerencsére nem lett. — Nem köteles vallani a férjé­re, tudja ezt? — Tudom! Azért is vallani fo­gok. Elszánt az arcocskája, bátran villog a fekete szeme, ajka fehér az idegességtől. Az első esetet, ami­kor a kislány elpanaszolta apja tá­madó szexmohóságát, nem merte jelenteni a rendőrségen. — Biztos jól beolvasott neki. — Dehogy! Rettenetesen össze­vert volna. Aha! Tehát a gyerekgyalázó asz­­szonyverő is egyben. Ha csak e két szenvedélye károsítaná elmé­jét, az csak hagyján lenne. De ez még féltékeny is a feleségére! Erre majd kiejtettem kezemből a no­teszt. Féltékeny? Mi a bizonyíték? Jaj, csak szólítanák be az asszonyt, mert ez már érdekes. Halljunk egy-két esetet! Nem kutat emlékei között. Kapásból meséli az elsőt. Ez a férfi képes volt, mint egy kan­dúr, felmászni a házuk előtti diófa tetejére. Ott gubbasztott délután­tól éjfélig, halálos csendben. Még cigarettára se gyújtott. Arra számí­tott, hogy a diófáról nézvést rajta­kapja Erzsikét, ha van valakije. — Kuglizás helyett fára má­szott. Ez ilyen hülye! — Szereti magát. Erzsike — cukorgyári munkás­nő — legyintett. A cukorgyárnál is leselkedett rá. Kivel jön ki, kivel száll buszra, kivel beszélget és így tovább. Olykor sokat sejtetően né­zegette piros nyelű bicskáját, és beszélt hozzá evés közben, hogy abba vágja bele, aki majd hűtlen lesz hozzá és bűnt követ el ellene. Ezt a képmutató fickót! De most nem fél tőle az asszony. — Soha ki ne engedjék a bör­tönből! — kérte a bírót. Persze hiába. Ha minden jól megy, másfél év múlva a fajtalan­­kodó újra szabadlábon lesz, s kezdheti a féltékenykedést elölről. Nem lennék meglepődve, ha tizen­nyolc hónap múltával most már tényleg oka lenne felmászni a dió­fára ... Griff Sándor i 1990. ÁPRILIS 17. M­­ RÓLUK SZÓL A HÍR Kim Basinger (36), a nálunk is bemutatott 9 és­­47 című film szépséges főszereplője úgy tervezi, hogy még az idén nyáron eljátssza Roman Polanski „Négy nap febru­árban” című filmjének női főszere­pét. A férfiszemekre oly nagy ha­tással lévő Kim alakját vizsgálgat­­va megfigyelők kételkednek a terv megvalósíthatóságában. Ők ugyanis a színésznő enyhe pocaki gömbölyödését úgy látják, mintha bizony nem maradt volna komoly következmények nélküli a rock­sztár Prince-szel lefolytatott ka­land. Klausjürgen Wussow (60), a népszerű Klinika-sorozat főorvosa nem adja alább: „Ha már elkezd­tem, csak megmaradok doktor­nak!” — hangoztatja. Az igazság­hoz hozzátartozik azonban, hogy a nyugatnémet ZDF-televízióban nemrég bemutatott, legújabb film­jében Wussow nem orvost, hanem kémikus doktort alakít. Ám bármi­lyen doktor is a képernyőn a Klini­ka egykori Brinkmannja, a film­ben — de mint e helyütt többször szó esett már róla, a magánéletben is — a szerelem mindig gondot okoz számára: a „Drága élet” cí­mű filmben például két szép­asszony között kell választania. A doktor filmbeli döntését nem áruljuk el, hisz okkal gyaníthat­juk, hogy az alkotást előbb-utóbb nálunk is bemutatják. Tina Turner (52) nagymama­popsztár tavaly bejelentette, hogy befejezi a koncertezést , így vég­re nyugodtan töltheti napjait a ná­la sokkal fiatalabb nyugatnémet barátjával. Búcsúzóul még megje­lentette új nagylemezét, amelynek átütő sikerében igazán már nem bízott. Menedzsere viszont igen, s fogadott is Tinával, hogy az album néhány hét alatt aranylemezzé v­á­­lik. A tét Tina újabb koncertsoro­zata volt. Az album már több, mint 300 ezer példányban fogyott el, az arany pedig már 250 ezernél jár. Tina vesztett, a közönség nyert, az énekesnő már be is jelen­tette, hogy 1990-ben ismét meg­tartja koncertkörútját. Hans-Dietrich Genscher (62) nyugatnémet alkancellár és kül­ügyminiszter a jelek szerint rop­pant optimista az NDK jövőjét ille­tően. Egy interjúban úgy nyilatko­zott, hogy ha ő most lenne 30 éves, és új életet akarna kezdeni, akkor feltétlenül az NDK-ba költözne. Most ehhez képest­ pártjának NDK-beli testvérét, az ottani sza­baddemokratákat éppen ki akar­ják hagyni a kormánykoalícióból. Jerzy Urban (56) egykori len­gyel kormányszóvivő az ottani rendszerváltás után kiesett a poli­tikai pixisből: a többek által csak „Nagyfülűnek” nevezett Urbán hangját mostanában már nem hal­lani, képe sem szerepel a televízió­ban. A lengyelek azonban gyakor­ta találkoznak írásaival, ugyanis Urban csupán pályát módosított — újabban pornófüzeteket szer­keszt. Az „Elszakadt harisnyanad­rág” és más művek világhírű szer­zője azt mondja, hogy történetei mind személyes élményein alapul­nak. r V.

Next