Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-19 / 25. szám
1990. JÚNIUS 19. ' —1 ■' SZABAD FÖLD 19 Minden ember feladata! Amennyiben a vízszintes sorokra helyesen válaszoltok, úgy a vastagon bekeretezett kockák betűit folyamatosan összeolvasva megismeritek a fontos feladatot. 1. Összeszorított kézfej. 2. Fény ellentéte. 3. Autóval lassít, megáll. 4. Bűncselekményt elkövető személy. 5. Csekély számú, kis mennyiségű. 6. Nyugtalan, ingerlékeny. 7. Alapvető, egyszerű. Beküldési határidő: június 25. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Gyermekvilág, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978. A június 5-i rejtvény megfejtése: Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora. A sorsoláson nyolcvanforintos könyvvásárlási utalványt nyertek: Kele Klára, Martonvásár. Kozma József, Mesterszállás. Kiss Erzsébet, Kecskemét. Rozsnyai Csaba, Püspökladány. Pölöskei Anita, Szabadhídvég. Márton Csaba, Múcsony. Patai Mónika, Tiszaalpár. Kiss Sándor, Ihász. Szabó Krisztina, Szentistván. Varró Zoltán, Pápa. Zsuga Ágika, Hajdúnánás. Móricz Sándor, Kisdombegyház. Bihari Márta, Szegvár. Kása Attila, Kám. Baranyai Mónika, Csanádapáca. LEVELEZNÉNEK Veszprém megyéből: Papp Edina, 7. oszt. Lesencetomaj, Kossuth u. 83. 8318. Vas megyéből: Kopácsi Ildikó, 6. oszt. Pécöl, Kossuth Lajos u. 38. 9754. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből: Sörös Judit, 8. oszt. Porcsalma, Ady Endre u. 36. 4761. Borbély Edit, 8. oszt. Porcsalma, Lehel út 85. 4761; Hasulyó Edit, 5. oszt. Ajak, Ifjúság út 23. 4524; Takács Mónika, 7. oszt. Ajak, Bocskai út 13. 4524; Baksa Ágota, 7. oszt. Gelénes, Kossuth út 46. 4935; Kósa Róbert, 8. oszt. Gelénes, Kossuth út 38. 4935; Budai Ágnes, 8. oszt. Kocsord, Váci út 18. 4751; Ködöböcz Tünde, 6. oszt. Tornyospálca, Vasvári Pál út 9. 4642. Nagy Ildikó, 4. oszt. Geszteréd, Kossuth Lajos u. 133. 4232. Somogy megyéből: Landek Lívia, 7. oszt. Böhönye, Illés u. 41. 8719. Pest megyéből: Szádeczky Zsolt, 7. oszt. Göd, Csokonai utca 15. 2131. Makka Gabriella, 7 oszt. Göd-felső, Ménesi út 20. 2132; Antal Izabella, 8. oszt. Dunaharaszti, Bacsó Béla út 45. 2330; Maszlag Mónika, 7. oszt. és Maszlag Melinda, 5. oszt. Vácszentlászló, Határ út 7. 2115; Szomori Judit, 5. oszt. Vácszentlászló, Deák Ferenc út 12. 2115; Pataki Róbert, 7. oszt. Tápióbicske, Pándi völgy 1. 2764; Danics Erika, 8. oszt. Fót, Tóth Árpád utca 28. 2151; Veres Ágnes, 8. oszt. Fót, Lenin köz 32. 2151; Retter Ildikó, 8. oszt. Gyömrő, Rozmaring út 66/B 2230; Kiss Andrea, 7. oszt. Tápiószentmárton, Gyöngyvirág út 8. 2711; Bereczki Ildikó, 6. oszt. Kartal, Nefelejcs út 2. 2173. Nógrád megyéből: Pálinkás Anita, 4. oszt. Egyházasdengeteg, Petőfi út 3/B 3043. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből: Kiss Melinda, 6. oszt. Jászfényszaru, Madách Imre u. 13. 5126. Juhász Ibolya, 6. oszt. Tomajmonostora, Rákóczi út 4. 5324. Kerekes Erika, 6. oszt. Jászalsószentgyörgy, Lenin út 3. 5054. Tóth Krisztina, 7. oszt. Jászárokszállás, Munkácsy Mihály u. 12. 5123. Heves megyéből: Kovács Erika, 5. oszt. Ostoros, Rózsa út 22. 3326. Hajdú-Bihar megyéből: Dorogi Andrea, 5. oszt. Nyíracsád, Szatmári út 17. 4262. Kiss Zsuzsanna, 6. oszt. Hajdúbagos, Kun Béla utca 1/A 4273. Bács-Kiskun megyéből: Valkai Mária, 4. oszt. Kunadacs, Arany János út 27. 6097. Toka Henriett, 8. oszt. Jánoshalma, Batthyány u. 12. 6440. Kiss Emese, 5. oszt. Felsőszentiván, Petőfi Sándor u. 43. 6447. Baranya megyéből: Varga Mónika, 4. oszt. Kiskassa, Petőfi Sándor u. 50. 7767. Szovjetunióból: Kósa Attila, 7. oszt. Zápszony, Lenin út 80., beregszászi járás, Kárpátukrajna. Dudics Enikő, 5. oszt. Rafajna-Újfalu, Béke út 27., beregszászi járás, Kárpátukrajna. Szolnoki Szilvia, 7. oszt. Vári, Vadász út 2., beregszászi járás, Kárpátukrajna. Hegedűs Klára, 7. oszt. Rafajna, Lenin út 72., beregszászi járás, Kárpátukrajna. Metz Brigitta, 6. oszt. Munkács, Duchnovitch 92. Kárpátukrajna. BORIKA ÖRÖME Nemrég történt, amikor a szép tavasz már javában játszadozott fűvel, fával, szellővel. Anyu a kiskertben dolgozott, Borika pedig pajkosan ugrándozott, fára mászott, s egyszer csak felkiáltott: — Anyu, anyu! Gyere gyorsan! A mama, aki éppen a földet forgatta, a hívásra menten odasietett. A kislány addigra hipp-hopp, a földön termett. „Fecskét látok, szeplőt hányok" — mondogatta, miközben úgy tett, mintha arcáról mosná a sosemvolt szeplőket. Aztán marokra fogta a nagy semmit, és a közeledő madarak felé szórta. — Ez aztán a meglepetés! legjöttek a fecskék! Tetejében ilyen mókásan köszöntötted ölt. Nézd csak, elöl repülnek a mi nk — örvendezett a mama. Úgy bizony — helyeselt H°,a. és futott az eresz alatt refúvó fészek felé: “'T essék, tessék! Vigyázzunn a fészekre! Alája még polcos csinált az apu! Legyen játsztja majd a fiókáknak. — Őknek nem kell biztatás, kik m Még álmukban is tudják, a fészkük. Hol az a hely, a kibújtak a tojásból. Ezért vájják a veszélyes,fárasztó utat tengerek, hegyek, völgyek felett, mert itt a hazájuk! — S míg ezt elmondta a mama, a fecskepár meg is érkezett a fészkéhez. Megszemlélték kívül-belül, látták, azon nem sok tennivaló lesz. Megnyugodva sétálgattak, társalogtak a polcos kifutón, mintha csak ezt mondogatták volna: — Icseri-ficseri, jó helyre raktuk a fészkünket! Itt szeretnek minket, írjunk le néhány tiszteletkört felettük, így is történt. Ijjogva-vijjogva köröztek Borika és a mama felett, éppen háromszor, s csak azután tértek nyugovóra. Molnár Andrea ___________________________________________________________________________________________________________ Komolyan a viccről Beküldendő a színnel jelölt sorok megfejtése. A megfejtéseket kérjük június 26-ig levelezőlapon szerkesztőségünk címére beküldeni. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 27. számában közöljük. A június 12-én megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Ha valakit dicsérünk, azzal egyenrangúnak érezzük magunkat. Százforintos utalványt nyertek: Báli Károlyné, Budapest; Belinyák Tivadar, Balatonszőlős; Demján Éva, Veszprém; Etlinger Jánosné, Herend; Hajtmann Lászlóné, Békéscsaba; Iván József, Fonyód; Kákonyiné Koncz Mária, Nagykáta; Kocsis József, Jánkmajtis; Márkus Istvánné, Jászfényszaru; Prekop Lászlóné, Mende; Székely Antalné, Megyehíd; Takács Mihály, Kecel; Urbán Zoltánná, Sajószentpéter; Varga József, Perőcsény; Vigh Ferenc, Heves. A könyvutalványokat a Hírlapkiadó Vállalat pénzügyi osztálya postán küldi el. fAI ABORTUSZKONFERANCIA Évente 90 ezer terhességmegszakítás történik jelenleg Magyarországon, 90 százalékuk szociális indokból. 1956 — a drákói szigorúságú úgynevezett Ratkó-törvény feloldása — óta csaknem 4 és fél millió magzatot vetettek el a magyar nők. Négy és fél millióval vagyunk kevesebben — ezzel a súlyos bejelentéssel indult az a konferencia, amelyet a Magzatvédő Társaság, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a SOTE vöröskereszt-szervezete rendezett. Az eseményről hírt adott a napi sajtó, a rádió, a tévé. A híradások nyomán nem kis vihart kavartak a Magzatvédő Társaság áldozatos — orvos, lelkész, vegyész, biológus, diák — tagjai, akik bár előre tudták, hogy sokak ellenérzésével találkoznak majd, mégis, azóta is, tántoríthatatlanul kitartanak elvük mellett: az élet szent, s ezért minden magzatnak joga van megszületni. Felháborodott hallgatók, olvasók hozzászólását közölte a tömegkommunikáció, sok nő úgy érezte, hogy emberi, személyiségi jogaiban sértik. Talán volt némi tendencia abban, hogy például a rádióban szinte csak a tiltakozás kapott hangot. Pedig sokan vannak é s nem csupán a közismerten abortuszellenes katolikus egyház hívei —, akik a társaság érveit meghallgatták, megfontolták és elfogadták. A rádió 168 óra műsora, amely elsőként adott hírt a konferenciáról — részben a műsor jellegénél fogva —, csupán lerövidítve és sarkítva közölte a véleményeket. De azóta is, magunk is, gyakran találkozunk zaklatott női kérdésekkel: igaz-e, hogy betiltják a művi terhességmegszakítást? A téma a levegőben van, hiszen a kereszténydemokrata népjóléti miniszter már jelezte, hogy bizonyos szigorítás valóban várható. A Magzatvédő Társaság már jóval előbb, még az előző rendszer idején emelte fel a hangját az évi 90 ezer abortusz ellen. A tisztán és halkan csengő hang akkor még visszhangtalan maradt. Most már sokan csatlakoztak hozzá. A vélemények hangoztatásának szabadságát valljuk. Egy nemes célért, tiszta eszközökkel küzdő mozgalom megérdemel annyit, hogy híven idézzék. Ezért adunk helyet mi is a konferencia rendkívül gazdag és sokrétű hozzászólásaiból kiragadott, fontosnak ítélt néhány részletnek. Arra kérjük az olvasót, türelemmel és nyitott szívvel olvassa. (Nem idézzük név szerint a felszólalókat, mert a nevek, tudományos címek, hivatali és tiszteletbeli rangok felsorolása elvenné terjedelmünket, továbbá ezúttal is csak néhány gondolat felvetésére vállalkozhatunk.) A jogász szemével: „Az abortusztilalom egyidős az emberiséggel, és évszázadunkig az emberiségnek egyik alapnormáját képezte. Félrevezető állítás, hogy a nyugati jogállamokban teljesen szabad az abortusz. Ha Európához és a fejlett világhoz való tartozásunkat bizonyítaná a 4 és fél millió legális abortusz, akkor nálunk lenne a legnagyobb demokrácia. A fejlett országok azonban elrettenve tekintenek arra, hogy mi történt nálunk az elmúlt négy évtizedben. Egyébként a magyar abortuszgyakorlat több lényeges pontban különbözik a nyugati abortuszgyakorlattól. Egyrészt lényegesen később következett be Nyugaton a liberalizálás, ennélfogva kisebb volt a hatása. Lényeges különbség az is, hogy ott mindig volt ellenpropaganda: egyházi, orvosi, jogi. Ennek következménye, hogy sokkal kisebb volt a hatása, nem szenvedtek el olyan abortuszcsapást, mint Magyarország ... A magzatnak személyiségi joga is a születéshez való jog. Számára bármilyen kedvezőtlen jogi, szociális, orvosi helyzet is kedvezőbb a létezéssel, mint a nemlétezés, különösen akkor, ha sorsáról tőle teljesen függetlenül döntenek, holott a magyar jog szerint jogosult lenne az érdekképviseletre." A katolikus teológus szemével: „Ha a boldogság nem más, mint a legfőbb jóval való találkozás, az azzal való egyesülés, és annak birtoklása, akkor ha a legtöbb jó az, hogy nekem kényelmes legyen az életem, akkor az abortusz tulajdonképpen erény. Ha ugyanis nekem nagyon kényelmetlen, hogy a gyerek megszülessék, és más módon nem tudom elérni, hogy ne legyen több gyermekem, akkor erkölcsileg erényes cselekedet, ha én ezt a gyermeket — a kor szokásainak megfelelő módon — esetleg a Taigetoszról ledobom, vagy elmegyek az orvoshoz, és ő modern módszerekkel elveszi. Ezáltal leszek boldog ember. Most már érezzük, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen erkölcsi normarendszer szerint cselekszik az ember, és ennek megfelelően mit értünk azon, hogy boldogság? Mert boldog az, aki az erkölcsi elvárásoknak megfelelően tud cselekedni, hiszen minden cselekedetnek ez a célja. Tehát igyekszem magamat távol tartani az abortusztól, ha a normarendszerem így írja elő." A gyermekorvos szemével: „Ha az életet önmagában értéknek tartjuk, és nem mi akarjuk meghatározni, hogy melyik élet értékes, rájövünk, hogy az igazi öröm mások szolgálata, és ez a szolgálat visz el bennünket a magunk bajától a másik felé, és leszünk elhivatottak a mások szolgálatára. Ha észrevesszük, hogy a fejlődésében elmaradt gyermek mennyire előmozdítja lelki fejlődésünket — mert érzelmileg kötődik és sok szeretetet kapunk tőle, mert erényeinkben tökéletesít, mint a türelem, szelídség, megbocsátás és így tovább —, akkor tudunk igazán adni magunkból, és így szeretetünk tökéletesebb lesz. Rájövünk, hogy az élet önmagában milyen nagy érték, még akkor is, ha fogyatékosnak látszik. És nem csak mi adunk, de mi is kapunk. Ezt a felfogásunkat támasztják alá azok a családok, emberek — itt a hozzászólásokból is lehetett látni —, ahol a fogyatékost úgy fogadják el, amilyen." Az édesanya szemével: „Számomra valami már világos. Ennek ellenkezőjéről még nem győztek meg. A gyermekvállalás nem elsősorban anyagi kérdés. Az érvek felsorakoztatása nem más, mint önigazolás kényelemszeretetünk és önzőségünk mellett. Vagyis: élj a mának, és feledd a holnapot! Úgy érzem, hogy ha tiszta lelkiismerettel eldöntöm, hogy gyermek felnevelésére vagyok képes, akkor lelkiismereti és erkölcsi kötelességem azt megakadályozni, hogy olyan gyermek foganjon, akit nem kívánok. De ha mégis bekövetkezne, akkor kötelességemnek tartom, hogy őt elfogadjam. Hiszen ebben a romló gazdasági helyzetben senki sem gondolhatná komolyan, hogy amilyen helyzetben egyes családok vannak, egy-két gyermeküket elpusztítsák, mert kicsi a lakás és az ötödik, hatodik, netán harmadik gyermeknek nem jutna már kenyér. .." Végül a kétnapos konferencia eredményeként konszenzus született, amelyet a következő nagy tekintélyű emberek írtak alá: dr. Seregély István egri érsek, dr. Czeizel Endre, az orvostudomány doktora, dr. Frenkl Róbert egyetemi professzor, dr. Gáti István akadémikus és dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus. A konszenzus így szól: 1. Az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. 2. A művi abortusz nemkívánatos beavatkozás. 3. Elő kell mozdítani, hogy a nem kívánt terhességet megelőzzék és ne megszakítsák. 4. Szociális okból művi abortuszt végezni nem megfelelő eszköz a problémák megoldására. 5. A megfogant emberi életnek jogai vannak. Bár az egyes korok és társadalmak ezt másként ítélik meg, hazánkban ennek a kérdésnek tanulmányozása, nyilvánosságra hozatala a társadalom számára egyik elsőrendű feladat U. A. opgOGaSJ0