Szabad Föld, 1990. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-07 / 32. szám

1990. AUGUSZTUS 7. VÍZSZINTES: 1. Ami Petőfit­­bántot­ta". 8. Híres német filozófus volt (Im­mánuel). 12. Egy külföldi magazinban olvastuk a megállapítást. Első rész. (Zárt betű: T.) 15. Vörösesbarna. 16. Magyarország, rövidítve. 17. Falat szétbont. 19. Tan betűt keverve. 20. Egy, angolul. 22. Irodai kapocs. 23. Autós iskola, rövidítve. 24. Izomrögzí­tő. 25. Pártfogás, védnökség. 27. Me­zőföldi folyó. 29. Középkori magyar festő monogramja. 30. Híres építész volt (Miklós). 32. Színültig. 34. Szelle­mi vetélkedő. 36. Híres filmrendező volt (Márton). 38. Tiszta, takaros. 40. Karjával jelez. 41. Várpalota része. 42. Rag, -val párja. 43. Égitest feljötte. 45. Estike egynemű betűi. 46. Adriai üdü­lőhely Jugoszláviában. 48. Széles, jól megtermett. 49. Férfiak kabátja. 51. Hevülő. 53. Borsod-Abaúj-Zemplén, rövidítve. 54. Félre, távolra. 55. Most már értem. 57. Lengyel folyó. 60. Elő­adásban van! 62. Erdély területén élt ókori nép. 64. Tál betűi 66. Argon és urán vegyjele. 67. Fázós ember felkiál­tása. 68. Drogéria régies megjelölése. 71. Teljes, sértetlen. 72. Távolabbra. 74. Baradlay Kázmér egyik fia. 75. Hir­telen ébred. 76. Foltocska a bőrön. FÜGGŐLEGES: 1. Huszadik száza­di költő volt (Gábor). 2. Szegecs. 3. Délután, rövidítve. 4. Csak dörmög magában. 5. Franciaország harmadik legnagyobb városának lakója. 6. Sza­vak közepe! 7. Távbeszélő, rövidítve. 8. Jövedelem. 9. Parányi részecske jelzője. 10. Dinamit része. 11. Fúvós hangszer. 13. A megállapítás máso­dik része. (Zárt betű: K.) 14. Zug iker­szava. 18. Fehér poros. 21. Rendez­vény. 25. Calderon darabja: Az . . álom. 26. Melódia. 28. Magyarázat. 31. Tömb. 33. Talál. 35. Evőeszköz. 36. Előveszi a fiókból. 37. Tantál és oxi­gén. 39. TKÁ. 42. A hal éltető eleme. 44. Drezda folyója. 47. Te vagy az oka. 50. Olaj hangzói. 52. Lírai műfaj. 56. Talán. 58. Határozottság és szigor ele­gye. 59. Kőhalom erdélyi falu román neve. 61. Legnagyobb epikus költőnk (János). 63. Vegyi elem. Fertőtlenítés­re is használják. 65. Szemével érzékel. 67. Híres berlini múzeum. 69. AZI. 70. Var betűt keverve. 73. Rag,­­an párja. 74. Visszajő! A megfejtéseket kérjük augusztus 14-ig levelezőlapon szerkesz­tőségünk címére beküldeni. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 34. számában közöljük. A július 24-én megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: A pa­nasz véd is, az öröm hála is. Minden örömben van hála is. Százforintos könyvutalványt nyertek: Bodonyi József, Kazincbar­cika. Czapp István, Borsodnádasd. Cseh Ferenc, Tapolca. Fodor Jo­lán, Szentetornya. Gódor András, Taksony. Gyöngyösi Mihály, Balota­­szállás. Hennig Irén, Pápa. Kajdi Istvánné, Dunaújváros. Király István­­né, Tét. Kovács László, Csanádpalota. Molnár Ferencné, Kecel. Pász­tor Mihály, Békás. Rozsnyai Zoltán, Püspökladány. Sárvári Ferencné, Oroszlány. Török Mónika, Budapest. A könyvutalványokat a Hírlapkiadó Vállalat pénzügyi osztálya pos­tán küldi el. KUTYAPOSTA • Zelei Ilonka miskolci ol­vasónk kérdezi: „Kutyámat, »aki« egy kilenc hónapos vizs­la, hetenként egyszer megfut­tatom a tanács által hivatalo­san engedélyezett helyen. Nem telik el 10-15 perc a fut­­kározásból és kutyám máris li­heg, lógatja a nyelvét. Miért van ez? Csak nem a szívével van valami baja?" —* Egyálta­lán nincs a kutyának semmi baja. És ide írok még egy „nincs”-et: a kutya, ha szalad és kimelegszik vagy ha nem szalad, de nagy a meleg, ak­kor is tátott szájjal liheg és ki­lóg a nyelve. Miért? Mert a számára (szervezete számára) felesleges hőt a száján ke­resztül adja le, mivel a kutyá­nak nincsenek izzadságmiri­gyei, így aztán megizzadni sem tud ... • „Farkas és kutya” jeligé­re üzenjük Kecskemétre: 1. igen, a farkas és a kutya kö­zött kimutatható a rokonság; 2. a tudomány mai állása sze­rint vitatható a kutya eredete: a tudósok egyik csoportja sze­rint a kutya a farkastól, a má­sik csoportja szerint a medve­féléktől származik; 3. a nős­tényfarkas évente egyszer, míg a kutya kétszer, azaz hat hónaponként tüzel. • „Nem csak hűséges, gondolkodik is!" — írja hosszú levelében H. István Szentesről, majd felteszi a kérdést, a kynológia tudománya ismer-e olyan kísérleti bizonyítékokat, amelyek a kutya „magasabb idegtevékenységére” vagyis a gondolkodásra utalnának? — Számtalan ilyen célzatú kísér­leti bizonyítékot ismer a tudo­mány. Helyszűke miatt itt csak egy, de jellemző esetet emlí­tek, amely kísérletet különbö­ző nemű és korú, mintegy 60-70 más-más fajtájú, nagy testű (német juhász, snautzer, doberman, boxer stb.) végez­tek közel egy időben. A mű­anyag padlójú szobában csu­pán egyetlen bútorzatot he­lyeztek el a sarokban, mégpe­dig egy könnyen csúsztatható, 50 cm magas, műanyagból ön­tött dobogót. A mennyezetről egy kampóról hús lógott le, amit a kutya — hiába is ugrán­dozott — nem ért el. A kutya egy idő után, mivel erősen gyötörte az éhség, orrával a hús alá lökdöste a dobogót, majd arra fölugorva, már elérte és leszakította magának ... • Jászboldogházáról írja az „érdekes jelenséget” a ma­gát csak N. V. betűjellel meg­nevező olvasónk: „Május 27-én, ahogy kora reggel fél hatkor kitekintek az ablakon, látom, hogy gyors vonulással, mintegy 20 kutya halad a főut­cán, Boldogházáról kifelé. A kutyacsoport elején egy ha­talmas, komondorszerű kutya ment és szinte elnevettem ma­gam, leghátul, a csoporttól el­maradva egy daxli, vagyis tacskó aprózta lépteit. Mi le­hetett ez? Egy vad kutyafal­­ka?” — Igen. A vegyes állo­mány arra vall, hogy manap­ság sokan igyekeznek megvál­ni kutyáiktól s egyszerűen ki­dobják őket kocsijukból az or­szág más vidékén, hogy haza se találjanak. Az eset kapcsán csak azt tudjuk javasolni, aki nem kívánja tovább tartani ku­tyáját, az vigye el Vasadra, az állatmenhelybe. Aki viszont kutyát szeretne magának, ugyancsak ide forduljon. Bíró András Gyerek és szülő vakációban „Csak egy nap a világ ...” cseng a fülemben a II. világháborúban született dal, méghozzá anyám hangján, ahogy varrás közben dudo­­rászva énekelte. Hangját és arcát a most fájdalmasan lassú idő elmos­sa bár, de sokszor gondolok félreérthetetlen intelmeire, sőt szidásait is csak most értem meg. S az örökké mozgásban lévő mindenségben, úgy látszik, minden megismétlődve visszatér. Manapság sokat hallom a korosztályom zűk­szavát, meg azokét is, akik túl fiatalon váltak szülővé, hogy nem bírnak tizenéves fiaikkal, lányaikkal. Visszatérő problémák, könnyek, s a meg nem értés uralkodik a családok életén. Hiszen a gyerekfelnőttek már személyi igazolvánnyal maguk akarják intézni dolgaikat, s közben nem törődnek a körülöttük élők gondjával-bajával. Ilyenkor, szünidőben habzsolni szeretnék az életet, mintha ők is úgy gondolnák, hogy „csak egy nap (egy nyár) a világ”. Persze azért gondolkozzunk el. Vajon csak a gyerek a hibás?! Ha egy kicsit, titokban belenézünk saját lelkiismeretünkbe, nem találunk-e imitt-amott egy kis hézagot? Vagyis vizsgáljuk meg, mit mulaszthat­tunk el, hogy ez így van, s gondolkozhatunk azon is, hogy mit tehetünk azért, hogy ez a visszás helyzet enyhüljön. Mindent mindig nem lehet evvel a ma oly divatos mondással elintézni, hogy „... ja kérem, ebben az országban minden megeshet". Nem, az ilyen magánügyeinket nem a miniszterek fogják megoldani... De az a kedves fiatal, aki most olvassa ezeket a sorokat, gondol­jon arra, hogy a szüleinek sem könnyű. Igaz, amíg (a ma középkorúak) végigdolgozták a szünidőt 14 éves koruktól, addig ma nagyon sokan nem kívánhatják ugyanezt gyerekeiktől. Hiszen tudjuk, hogy a nagy „vi­lágmegváltásban" csak beszélünk arról, hol kellene a tanulók terhein enyhíteni, s közben egyes iskolák túlbuzgó felelős vezetői példát akar­nak statuálni, úgy, hogy agyondolgoztatják az odajáró gyerekeket a már megtanulhatatlan tananyagmennyiséggel. Mégpedig olyan felkiál­tással, hogy a középiskola már nem kötelező! Aztán itt van még az a nem csekély probléma, hogy manapság a munkahelyeknek sem pénzük, sem „idegrendszerük” nincs szünidős diákokkal foglalkozni. Ideje tehát, hogy emberi példaadással, egyszerű beszélgetések­kel, minden erőltetés nélkül, a „bezzeg az én időmben" felkiáltások, ki­rohanások és ajtócsapkodások helyett közös nevezőre jussunk. Mert itt a nyakunkon az új tanév, meg minek pont most összeveszni?! A mi nemzetünk csak úgy vághat neki magasztosabb dolgoknak, ha a családokban is csend, rend és béke honol. Barsy Zsuzsa Antik hatású gallér A nyakbőségnek megfelelő láncszemsort horgolunk, erre 7 soron át 3 láncszemes íveket ké­szítünk minden 2. szembe öltve, a sarkoknál kissé lekerekítve. Er­re a csúcsos ívek következnek: minden negyedik 3 láncszemes ívbe 2x17 láncszemes hurokpárt készítünk (a sarkoknál 3 hurok szükséges), melyeket kispálcával horgolunk körül úgy, hogy a hu­rok csúcsát kötjük össze az egy­mástól távoli hurkokkal, viszont a hurokpárokat ívvel választjuk szét úgy, hogy amikor a kispál­­cákkal a csúcsra érünk, a 2 csúcs közé 9 láncszemes ívet készítünk (a 2. huroktól visszafelé). Ezt kis­­pálcákkal horgoljuk be, aztán folytatjuk a hurkok befejezését kispálcákkal. 3 háromláncszemes ívvel megyünk át a következő hu­rokpárhoz, ügyelve a csúcsok összekötése, illetve az ívvel való kötés sorrendjére. A külső nagy ívek úgy készülnek, hogy az elő­ző ívek közepéről kiindulva 10 láncszemes ívet készítünk, 2 láncszemmel visszafordulunk és 20 egyráhajtásos pálcával horgol­juk be, újra 2 láncszemmel fordu­lunk, és minden 2. pálcára egyrá­hajtásos pálcát készítünk — köz­ben 2 láncszemmel. Most 7 lánc­szemmel az utána következő ív közepébe 1 kispálcával leöltünk, 2 láncszemmel fordulunk, és meghorgoljuk a 20 egyráhajtásos pálcát, majd az előbb horgolt 7 láncszemet közepénél hozzá­vesszük a pálcákhoz, azután a fennmaradó 3 láncszemet fogjuk be a következő sor kezdéséhez. Végül az egész gallért 5 láncsze­mes ívekkel horgoljuk körül. LEVELEZNÉNEK Veszprém megyéből: Molnár Gyöngyi, 8. oszt. Lesencetomaj, Kossuth La­jos u. 168. 8318. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből: Ricsei Gergely, 5. oszt. Gelénes, Kossuth út 24. 4935. Lakatos Heléna, 8. oszt. Kocsord, Bem út 27/A. 4751. Talpas Ágnes, 8. oszt. Géberjén, Dózsa György út 20. 4754; Bálla Tí­mea, 8. oszt. és Bálla Mónika, 6. oszt. Ajak, Ifjúság u. 14. 4524; Nagy Erika, 8. oszt. Kisvárda, Szabadság u. 30. 4600; Zsolcsák Erzsébet, 8. oszt. Lónya, Ár­pád út 12. 4836; Bihari Szilvia, 6. oszt. Balkány, Szakolyi u. 76. 4233. Somogy megyéből: Nagy Krisztina, 7. oszt. Böhönye, Illés út 7. 8719. Pintér Hajnalka, 5. oszt. Böhönye, Illés út 23. 8719. Pest megyéből: Nagy Kinga, 8. oszt. Tóal­más, Petőfi Sándor u. 9. 2252. Horváth Szilvia, 8. oszt. és Jakab Tünde, 2. oszt. Tóalmás, Fő út 115. 2252. Barkaszi Judit, 8. oszt. Kartal, Alkotmány út 68. 2173; Boróczki Karolina, 8. oszt. Kartal, Rákóczi út 102. 2173; Papp Kata­lin, 5. oszt. Kartal, Rákóczi út 98. 2173; Keresztes Klára, 6. oszt. Budapest, Szélső u. 85/1. 1188; Szárnyasi Adrienn, 8. oszt. Fót, Balassa u. 7. 2151; Bá­­nyánszky Katalin, 6. oszt. Hévízgyörk, Vörösmarty út 2. 2191; Kornyik Zsu­zsa, 7. oszt. Újszilvás, Kossuth út 60. 2768; Kenderes Tibor, 6. oszt. Szigetha­lom Déryné utca 12. 2315; Szabó Noémi Kinga, 8. oszt. Budapest, Vörösmarty u. 9. 1174; Csömör Zita, 8. oszt. Szada, Dózsa György út 7/1. 2111. Heves me­gyéből: Nagy Anett, 6. oszt. Eger, Rákóczi út 44. VII. em. 51. ajtó, 3300. Haj­­dú-Bihar megyéből: Ferge Andrea, 6. oszt. Hajdúbagos, Bocskai u. 1/a. 4273. Nagy Márta, 4. oszt. Csökmő, Kossuth u. 164/A. 4145. Karalyos Hajnal, 6. oszt. Hencida, Bem József u. 2. 4123. Győr-Sopron megyéből: Varga András, 7. oszt. Bezi, Szabadság utca 58. 9162. Csongrád megyéből: Szász Éva, 8. oszt. Pusztaszer, Lenin u. 23. 6769; Szabó Szilvia, 8. oszt. Üllés, Wesselényi u 18/1. 6794; Keller Anikó, 3. oszt. Csongrád, Klauzál Gábor u. 42. 6640; Magyar Ad­rienn, 5. oszt. Szőreg, Sarkantyú u. 72. 6771. Keller Aliz, 4. oszt. Szentes, Dar­vas József u. 15. 6600. Szovjetunióból: Nemes Magdolna, 8. oszt. Beregszász, Kutuzov utca 29. Kárpátalja, Nagy Katalin, 8. oszt. Beregszász, Kutuzov utca 17. Kárpátalja, Demeter Angéla, 7. oszt. Rafajna, Béke út 40. Beregszászi járás, Kárpátalja; Varga Bea, 7. oszt. Rafajna, Lenin út 42. Beregszászi járás, Kárpátalja; Tor­zsás Ildikó, 6. oszt. Vári, Dózsa út 114. Beregszászi járás, Kárpátalja; Ivánka András, 6. oszt. Dercen, Lenin út 223. Munkácsi járás, Kárpátalja; Kulcsár Anikó, 6. oszt. Ásvány, Zajos út 13. Ungvári járás, Kárpátalja. FÖLDRAJZ A vízszintes sorok betűit helyezzétek megfelelő sorrendben egymás mellé úgy, hogy azokból a világ egy-egy ötbetűs fővá­rosa alakuljon ki. A fe­lesleges hatodik betűt írjátok be a sorvégi üres kockákba. Ezt fe­lülről lefelé olvasva megkapjátok a hetedik főváros nevét. Ezt kell beküldeni. Beküldési határidő: augusztus 13. Címünk: Szabad Föld szerkesztősége, Gyermekvilág, Buda­pest, Somogyi Béla u. 6. 1978. A július 24-i megfej­tés: Tarajos gőte. SZÁVAI GÉZA : A­ntim k®0 Az őserdő csendjébe visszavonult mesterdetektívtől, Burgum Bélustól segítséget kért egy turbános férfi, az ékes szavú Ali. Hosszas telefonbe­szélgetésük során a nagy mesterde­­tektív képtelen volt kihámozni, mit is akar tulajdonképpen a bőbeszédű futár. Ezért elhatározta, módszert változtat . . . Burgum Bélus a telefont összekö­tötte egy magnetofonnal, amelybe nagyméretű üres szalagtekercset he­lyezett. Mikor ezzel elkészült, bekap­csolta a magnót és „pihenj ”-t­­vezé­nyelt az ékes szóló Ali futárnak, aki egyből rázendített a részletes ma­gyarázatra. Amíg a kalifa futára szónokolt, addig a mesterdetektív tért­ vett a bő­röndben, készülődött a nagy utazás­ra, az újabb kalandra. A magnón Burgum Bélus vagy kétszer is szalagot cserélt... Estefe­lé aztán elunta a dolgot, haptákot ve­zényelt Alinak. — Óh, ékesszólásnak tündöklő kalifája, édes fiam — mondta Bur­gum Bélus —, most már fejezzük be e röpke, rövidke eszmecserénket. Menj, és vidd az üzenetem! Szer­vusz ... azazhogy: „pihenj”... Vezényszava elhangzása után de­­tektívünk a bőrönddel felemelke­dett, s rövid légi utazás után, leszállt egy jól ismert erdőszélen. Elővette pipáját, háromszor belefújt, s mikor megérkezett „nyomozókutyája”, így szólt: — Szervusz, Ordas. Ne veszte­gessük az időt, vár egy kalifa. Vala­mi zűr van a repülőszőnyegével. Be­kapcsolom a magnót, hallgasd vé­gig, s a lényeget pár szóban összesű­rítve, mondd el majd nekem, hogy az itt hallott magyarázat szerint, merre kell elindulnunk... Amíg Ordas, a „beosztott” a mag­nótekercset hallgatta és elemezte, a „főnök” sétára indult az erdőbe, éle­tében sose vágyott annyira a csend­re, mint ezekben a percekben. Jó sokat lézengett Burgum Bélus a rengetegben, élvezte a mély esti csendet. Mikor visszaérkezett a bő­rönd mellé, a véres szemű, ideges­ségtől remegő, kimerült Ordas ezek­kel a szavakkal fogadta: — Főnököm, ha van lényeg, ak­kor az a következő: a tündökletes éj­szakai égen gyönyörűségesen szik­rázó-sziporkázó folyó hömpölyög át: a Tejút. Partján struccok, egypúpú, kétpúpú, hárompúpú, négypúpú, öt­­púpú, hatpúpú és hétpúpú tevék, va­lamint nemes paripák, csikók lege­lésznek. A sátrak körül datolyapál­mákkal teli oázisok vannak. A szem­nek és léleknek egyaránt tetsző oázis közepében terül el a kalifa városa, a város közepén Musztafa palotája, a palota udvarának közepén, hűs pál­mák alatt, zenélő szökőkutak mellett szürcsöli reggeltől estig a sörbezet maga a kalifa, a fenséges Musztafa, minden oázisok férfiainak legtökéle­tesebbje, aki türelmetlenül várja, hogy fényességes színe elé kerüljön Burgum Bélus, a detektívek kalifája és Ordas, a farkasok nyomozókutya­kalifája. Az utolsó szavakat a nyomozóku­tya, minden erejét összeszedve, már alig hallhatóan rebegte. S mikor mondókája végére ért, egyszerűen összeesett. — Ez elájult — mondta Burgum Bélus az összeesett farkas pulzusát fogva. — Nem is csoda. Derekas munkát végzett. Detektívünk egy vödör vízzel fel­élesztette munkatársát, altatót adott neki, s lefektette a bőröndben. „Megérdemled a pihenést” — gon­dolta. Aztán felnézett a Tejútra, megcsóválta a fejét: — Annyi biztos, hogy ha az éjsza­kai égbolt folyóját emlegeti Ali, ak­kor éjszaka kell elindulni. Lesz, ami lesz, döntött Burgum Bélus, és bőröndjének vezérlő szá­mítógépébe programozta, amit — az ékes szavú Ali nyomán — Ordas ke­véssel azelőtt lényegként megfogal­mazott ... A légcsavarok forogni kezdtek, s az önvezérlő bőrönd a le­vegőbe emelkedett. Burgum Bélus pedig a függőágyba feküdt, és mély álomba szenderült. ... A bőrönd alvó legénységét nagy kiáltozás, nyújtott hallelujázás ébresztette. Burgum Bélus megdör­zsölte szemeit, s az ablakon kipil­lantva sátrakat, datolyapálmákat lá­tott és csodaszép, nagy éjsületeket. Néhány méterrel a legcifrább palota fölött libegett a bőrönd — a kapu­őrök óbégattak olyan keservesen és olyan hangosan, hogy mély álmából detektívünk felriadt. „Nyilván Musz­tafa kalifa palotája fölött vagyunk” — elemezte ki a helyzetet. Burgum Bélus gyorsan felrázta hát Ordast, s a bőröndből mindegyre kipillantva, megmosakodtak a sarokban levő csapnál, fogat mostak, megfésülköd­­tek. Mikor már mindketten partiké­pesek lettek, a kalifa színe elé méltó­nak érezték magukat, Burgum Bé­lus a bőröndöt az út fölé kormányoz­ta — és földre szállt vele a palota be­járata előtt. Ahogy a nagy detektív — nyomá­ban pedig Ordas — kikászálódott belőle, a kapuőrök eszeveszett félel­mükben földre vetették magukat: nem tudták elképzelni, kik és miért érkeztek az éjszaka folyamán a vi­lágűrből ... Burgum Bélus azonban nem sokat törődött velük, összecsuk­ta a bőröndöt és szétnézett: kora haj­nali óra, felkelőben a nap, a sátrak, épületek előtt egyetlen járókelő sem akadt, csupán a kalifa kapujának őrei remegtek hason fekve a homok­ban. — No, talpra, fiúk, semmi baj! — veregette meg a vállukat a detektív. — Ha felébred, jelentsétek a kalifá­nak, hogy megérkezett a nyomozó, akiért az ékes szóló Alit küldte ... Mi, a munkatársammal addig még szétnézünk a környéken. Detektívünk felkapta bőröndjét, s Ordas társaságában elindult az ébre­dező városban. (Folytatjuk) SZABAD FÖLD 23 A sorsoláson nyolc­vanforintos könyvvá­sárlási utalványt nyer­tek: Fekete István, Fájsz. Molnár Kriszti­na, Pápa. Rádi Attila, Budapest. Dancs Ani­kó, Lóvár. Ifj. Várhal­mi Zoltán, Egyek. Nagy Piroska, Halászi. Fodor Balázs, Ócsa. Vágányik Lívia, Vész­tő. Mészáros Gábor, Vát. Éles Tímea, Deb­recen. Gábor Tibor, Kardos. Rada Kriszti­na, Gáborján. Sárvári Ferenc, Oroszlány. Kerti Krisztina, Kis­kunfélegyháza. Bara­nyai Zoltán, Törökbá­lint.

Next