Szabad Föld, 1990. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-03 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Szabó Gyuláné Lesi Árpádné Hiába kúszik a 28, olykor a 30-as szám magasáig a hőmérő higanyszála, a Tüzép-telepek vezetőinek és a rakodóknak, fuvarosoknak ezekben a kánikulai napokban sincs módjuk békés sziesztázásra, ha nem is ostromszerűen, de azért sorra jelentkeznek a téli tüzelőjüket most beszerző vásárlók. Októbertől jövő májusig mintegy másfél millió „magánkéményen” át 5-6 millió tonna szilárd energiahordozó füstje távozik szabadba — ennyi szenet, brikettet, kokszot és tűzifát égetünk el a soros fűtési idényben kályhában, kandallóban, kazánban és sparheltben. Az idén minden száz forint jövedelemből 6-8 forintot költünk fűtésre — de van-e elegendő szén, brikett, koksz és tűzifa a telepeken? Utánajártunk, s a válasz megnyugtató: van is, lesz is, csak győzzük pénzzel és tárolóhellyel a „bespejzolást”. — Április végén megint megbolydult a magyar, mert híre ment, hogy fölemelik a szén árát — mondja a gyáli telepen Jakabházy István, becses nevén kívül mást önmagáról el nem áruló, középkorú férfi. — Kiderült, rémhír az egész. Az öt évvel ezelőtti hisztériát is maguk, újságírók keltették azzal, hogy megírták: itt és itt nem lehet NDK-brikettet kapni. Na és. Fűtsön a magyar magyar szénnel. A hatalmas Tüzép-telepen többen keresnek fűrészárut, épületanyagot, mint szenet, de azért nem unatkozik Dobozi Lászlóné fogatos sem, egykedvűen társalog falat támasztó kollégáival. — Német brikettet vár a nép, mert az nagyon hálás tüzelő — szól unottan. — A vastagját már május előtt megvették a gyáliak. Magyar szénből, látják, ott porlanak a kupacok. — Az igaz, hogy jó magyar szokás szerint egy rémhír kapcsán még áprilisban bevásárolt a nép, de naponta 4-5 tonna tüzelő mégiscsak gazdára talál a nyári hónapokban is — veszi elő a könyvelést a telep vezetője, Szabó Gyuláné. — Van kokszunk, várpalotai szenünk, hasábfánk, mecseki brikettünk és dorogi diónk. A legnépszerűbb az NDK-brikett, csupán ebből 3200 tonnát adtunk el az első öt hónapban. Ennek ellenére várható, hogy a telep kevesebb tüzelőt értékesít az idén, mint tavaly. Gyálon is jól halad a gázépítési program, egyre több családi házban áldozik le a szeneskályhák napja. Böngésszük az árlistát. A szénfajták többségének mázsája 70—80 forinttal kerül többe, mint öt évvel ezelőtt. Ehhez képest az a tonnánkénti 200 forintos házhoz szállítás már meg sem kottyan a bukszanyitogató vásárlónak. ❖ A kunszentmiklósi Tüzép-telepre mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy rendetlenség uralja. A farakások, szénkupacok közötti munkautakon nincs egy eldobott papírfecni, rozsdás szög, de még fekete gyémántdarab sem. Hiába, asszony vezeti és irányítja ezt a telepet is. Lesi Árpádné, magánkereskedő, a szénre, tűzifára, gerendára várók Rozikája. Várniok nem sokat kell, mert Rozika gyorsan könyvel, emel, rakodik, cipekedik. Olykor a fia segít neki s egy-két rakodó, fuvaros. — Január 1-jén vettem át ezt a kis telepet az Alföldi Tüzéptől — mondja két könyvelés között. — Azt mondták, nekik nem éri meg ilyen kis teleppel foglalkozni. — És magának megéri, Rozika? — Még nem tudom. Majd az év vége felé kiderül, ráfizettem-e a boltra? Reggel öttől talpon vagyok, délután hazaviszem az adminisztrációs munkát, mert — sajnos — abból több van, mint tüzelőből. Persze azért ez utóbbiból is beszerzek mindent: most is kaphat mecsekit, várpalotait, tűzifát, tatai és német brikettet is. Azt vallom, ez a telep legyen a kunszentmiklósi embereké, ne kelljen nekik barangolni az országban csak azért, mert lakóhelyükön nem tudják beszerezni a télire való tüzelőt. Úgy számolom, havonta 4-5 ezer forint eddig az én illetőségem, de remélem, év végén jóval nagyobb számok jönnek ki. . . — Honnan tölti fel a telepét? — Az ország minden részéről. Telefonon, vagy személyesen rendelem meg a tüzelőt, olyankor „protekcióval”. — Mondják, hogy a vasutasutalványokat nem váltja be ... — Tudom, ez nem szép tőlem, de mást nem tehetek, ugyanis a MÁV utalványokért én jó esetben fél év múlva kapok pénzt. Addig bizony nézhetném az üres kasszát vagy az üres telepet, mert szíveszóra nekem sem szállít szenet a kereskedelem. A vasutasok legközelebb Tasson kapnak szenet utalványukért. Nagy Ferenc húsz esztendeje vezeti a tassi Tüzép-telepet, vele van „jobbkeze”, a pénzügyek irányítója is, a felesége. A Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ reme telepének udvarán is halomban állnak az építőanyagok, ám ahogy elnézem az épületek állagát, erre a telepre is ráférne némi felújítás. De hát ez már nem tartozik Nagy Ferencre: ő hűségesen kiszolgálja a vásárlókat, és húsz éve hűséges jelmondatához, egy magára valamit is adótüzép-telepen olyan nincs, hogy nincs. Húsz év alatt azért nem egy alkalommal volt üres ez a telep, akkor, amikor a rádió, a tévé és az újságok fölfújták a nem létező hiányt, mint az idén tavasszal is — mondja szélesen gesztikulálva. — Meg tudom mutatni, mennyire fölfutott áprilisban a forgalom, mindenki csak vásárolt, ész nélkül. Most meg, látja, szinte itt porlik nyakunkon a szén. — Lehet, hogy az emberek újabb enyhe télben bíznak? — Lehet, bár a forgalomcsökkenés nem számottevő. Úgy vannak a tassiak is, inkább álljon a szén a pincémben, mint hogy besoroljak éjszakákra a telep kapuja előtt. Az új, három-négy szobás családi házak legtöbbje nem a gázvezeték közelében épül, tehát kazán vagy cserépkályha adja télen a meleget ezekben az otthonokban is. S az emberek ma már nemcsak egy szobát fűtenek! Változott a fűtési kultúra, most már takarékosan bánnak a tüzelővel. — Nem is csoda, ilyen árak mellett... — Ami igaz, igaz, nem olcsó a meleg. Egy mázsa NDK-brikett 230,50-be, a várpalotai 119 forintba, a hasábfa 171 forintba kerül mázsánként, tehát egy-egy átlagos háztartásban a fűtési szezon akár 12—15 ezer forintot is fölemészt. Nekünk, telepvezetőknek már egy évvel a fűtési idény kezdete előtt kell megigényelnünk a tüzelő összmennyiségét! Ez nem valami szerencsés ötlet, hiszen ebben az inflációs világban nehéz előre megjósolni, kinek mennyi lesz az igénye, s egyáltalán: milyenek lesznek az árak? Besze Imre NYÁRI TÜZÉP-KÖRKÉP [mintigröaB te [pDÁMÍHfö a Kflílogii© Nagy Ferenc és felesége (Ifj. Bohanek Miklós felvételei) 1990. JÚLIUS 3. * Sorsukról inogjuk Az alábbiakban — valamelyest rövidítve — közöljük a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének állásfoglalását a szövetkezeti tulajdonviszonyok rendezéséről. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége a szövetkezetek tagjai és alkalmazottai nevében mélységes aggodalmát és tiltakozását fejezi ki a közelmúltban hozott törvénymódosítások miatt A hatalom durva — a múlt rendszerben is példa nélküli — beavatkozása a szövetkezetek önkormányzatának döntési körébe tartozó kérdésekbe azzal fenyeget, hogy megállítja azt a már megindult egészséges folyamatot amelyben a tagság szövetkezete valódi tulajdonosává válhat. A választások során a pártok a magántulajdon megteremtését, a tulajdonnal való szabad rendelkezést, vállalkozást tették programjaik központi elemévé. A törvénymódosítások — amelyek a kormánykoalíció egyik pártjának választási jelszavait ültetik át a gyakorlatba — éppen a szövetkezeti tagság tulajdonosi jogait korlátozzák. Megkülönböztető módon jogilag gúzsba kötik, gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozzák a szövetkezeteket, és erkölcsileg megbélyegzik a tagságot, amikor ezeket a korlátozásokat azzal indokolják, hogy a közös tulajdonban lévő termőföldeket és a tagok által az ő munkájukkal létrehozott vagyont saját maguktól kell megvédeni. A törvénymódosítások — és az FKgP politikai bizottságának nyilatkozata — előrevetítik azt, hogy az új földtörvény és a szövetkezetekre vonatkozó egyéb törvények szétverik a működő szövetkezeteket, kisemmizik azok aktív és nyugdíjas tagjait mindabból, aminek jogos tulajdonosai. Az országos szövetség az állampolgári alapjogokat sértő, az alkotmány tételes szabályaival ellentétes törvénymódosítások hatályon kívül helyezését kéri az Alkotmánybíróságtól. A szövetkezeti parasztság nevében tiltakozunk az ellen, hogy a nagy átalakulások, a rendszerváltás és a pártpolitikai ígéretek beváltásának költségeit vele fizettessék meg, hogy elvegyék életterét, a munkanélküliek falura zúdításával a vidéket szociális lerakóhellyé változtassák. Az országos tanács elismeri és támogass azokat a törekvéseket, amelyek az elmúlt 45 év alatt elszenvedett tulajdoni sérelmek orvoslására irányulnak. Ezt azonban nem lehet kizárólag a mezőgazdasági szövetkezésre, a földre szűkíteni. Egyetértünk a sérelmek orvoslásával, jóvátételével, ami elsősorban azokat illeti meg, akik minden nehézség ellenére kitartottak a föld mellett, akik még ma is jelentősen kevesebb jövedelemhez és nyugdíjhoz jutnak, mint az iparban dolgozók, és akiknek a törvényi korlátok miatt még módjuk sem volt saját földtulajdonhoz jutni. Olyan általános jóvátételi törvényre van szükség, amely — az ország teherbíró képességéhez igazodva — az egyenlő elbírálás elve alapján ad lehetőséget a kártalanításra. Alapvető rendező elvnek az állami értékpapírral, kötvénnyel történő kártalanítást kell tekinteni. A szövetkezeti tagság megnyugtatására szolgáló nyilatkozatoknak ellentmondanak a tények, az eddigi intézkedések és az, hogy a kormány magáévá tette az 1947. évi földtulajdonviszonyok helyreállításának jogilag, szakmailag megalapozatlan, erkölcsileg elfogadhatatlan választási jelszavát Ezzel a jelszóval a Kisgazdapárt a leadott szavazatoknak alig több mint tíz százalékát kapta meg. Az összes többi párt agrárprogramja ellentétes volt ezzel az elképzeléssel. Figyelmeztetnünk kell a kormányt arra a felelősségre, amit a mezőgazdasági ágazat, a benne dolgozók jövőjéért, az ország élelmiszerrel való ellátásáért visel. Tiltakoznunk kell a Kisgazdapárt nyilatkozataiban hemzsegő hamisítások és rágalmak ellen. A Kisgazdapárt nem illetékes „földhöz és vagyonrészhez juttatni” a termelőszövetkezetekben dolgozó, de tulajdonnal nem rendelkező tagokat és alkalmazottakat. Ez a szövetkezeti tagság joga, amely már kezdett is élni a törvényben biztosított lehetőséggel, hogy nevesítse a tagok részesedését a közös vagyonból. Ebbe avatkozott be durván és kifejezetten alkotmányellenesen az a törvénymódosítás, amely — politikai megfontolásokból — éket kíván venni a tagság különböző rétegei közé, és kívülről, hatalmi szóval akar dönteni a vagyonnevesítés módjáról. Tiltakoznunk kell az olyan, a törvények és a valóság teljes nem ismeréséről vagy szándékos eltorzításáról tanúskodó kijelentések ellen, hogy a Kisgazdapártnak kellene a még földtulajdonnal rendelkező szövetkezeti tagokat,a jogos tulajdonukkal való rendelkezéshez hozzásegíteni. Ezt a törvény már régen lehetővé teszi. Más kérdés, hogy a tagság tömegei nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel, és attól tartanak, hogy ilyen külső „segítséggel” akarják őket megfosztani a szövetkezetekben biztosított megélhetésüktől. Ismételten tiltakozunk az ellen, hogy pusztán pártpolitikai érdekből a földtulajdon kérdését kivegyék az általános tulajdonreform és jóvátétel folyamatából. A földművelésügyi miniszter — sokadszor — úgy nyilatkozott, hogy van kidolgozott földtörvénytervezet. A leginkább érdekeltek nevében követeljük, hogy ezt a tervezetet bocsássák nyilvános vitára, és az ilyen alapvető kérdésben ne pártok képviselői, hanem az ország jövőjéért felelősséget vállaló kormány készítsen javaslatokat Követeljük, hogy az ágazatot és a szövetkezetet érintő törvények elkészítésébe vonják be a paraszti és termelői érdek-képviseleti szervezeteket A szövetkezeti dolgozók nevében visszautasítjuk azt a rágalmat, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek csak az állami támogatásból tudnak sikeresek lenni, hogy a nemzet terhére élnek. A mezőgazdaság ma már szinte az állami költségvetés eltartója, és a költségvetésbe kerülő hozzájárulásának közel száz százalékát a nagyüzemek fizetik, tagjaik és alkalmazottaik munkájából, azok jogos jövedelmét csökkentve ezzel. A kistermelők jól tudják, hogy az igazán elismerésre méltó termelési eredményeik saját munkájuk mellett a nagyüzemi háttérnek is köszönhetőek, és tisztában vannak azzal, hogy ennek a háttérnek a szétverésével ők válnának teherviselőkké. Felhívjuk a szövetkezetek tagjait, alkalmazottait, a szövetkezeti nyugdíjasokat és a társadalom minden józanul gondolkodó tagját, hogy ne engedjék anarchiába sodorni a mezőgazdaságot, ne engedjék erőszakkal szétverni a szövetkezeteket! Ne higgyenek a szövetkezetekre és a tagságra szórt rágalmaknak és a megalapozatlan, felelőtlen ígéreteknek! Követeljük, hogy a szövetkezetek jövőjéről, a szövetkezetek vagyonáról csak azok tulajdonosai, a szövetkezetek tagjai döntsenek. Követeljük, hogy a kormány felelőssége tudatában soron kívül terjessze az Országgyűlés elé a társadalmi közmegegyezést tükröző jóvátételi törvényjavaslatot és az alkotmányban rögzítse a tulajdonreform elveit.