Szabad Föld, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 5. szám
1991. JANUÁR 29. A RÁKOS-PATAK VÖLGYE Takács Zoltán rajza Magyar Sámsonok Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban Domonkos László könyvecskéje. Nem nagyzolás, nem túlzás a cím, hiszen a békéssámsoni fiatalokról szól, akik, amikor már nem bírták elviselni a sötét ötvenes éveket, röplapokat gyártottak, és a közeli városokban szétterítették ilyen feliratokkal: „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja. Le a vörös terrorral, le az ÁVH-val! Állj ellen! Ruszkik háza!” Cseszkó Ferenc is a „Sámsonok" közé tartozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a megőrzött házkutatási jegyzőköny. „Felvéve Békéssámsonon, Cseszkó Ferenc (Györgymajrosi tanya 36. szám alatti) lakásán. A házkutatás kezdete: 1955. március 17. 23.00 óra. A lefoglalt tárgyak jegyzéke: 29 db Ebben fasiszta hangzású könyvek és jegyzetek, röpcédulák, bel- és külföldi levelek. Továbbá Magyarország térképe, 1 csomagban katonai jegyzetek és különböző iratok: 1 db kisipari szövetkezeti igazolvány, 1 db katonakönyv, 1 db levéltárca, 1 db MDP-tagkönyv, 1 db munkásvédelmi igazolvány,1 db vasúti igazolvány, 1 db előjegyzési naptár 1955. évre, 1 db tanonc tagsági könyv, 1 db „Tegra” gyártmányú zsebóra.” Ő így emlékezett azokra az időkre. „Negyvenötben apám lett a rendőrparancsnok a faluban. Ő vitte a földosztási kérelmet Debrecenbe, az Ideiglenes Kormányhoz. Nem sokkal később részt vett egy rendőrparancsnokoknak szervezett továbbképzésen, ahol valami olyasmit mondtak, hogy ha százszor is a polgárnak van igaza, akkor is mindig a rendőrnek van igaza. Erre apám letette a szolgálatot, kilépett a kommunista pártból és visszatért a kisgazdákhoz. Húszéves voltam akkor. Amint elkezdtünk röpcédulázni, igyekeztem minél több akcióban részt venni. Tótkomlóson hajnalban a piacon rajzszögekkel tűztem ki a villanyoszlopokra a röplapokat, a vasútállomáson meg a munkaversenytáblára, persze mindezt sötétben.” Zöld Imre, aki legidősebb volt a csoportban, az alábbiak szerint emlékszik vissza letartóztatására. — Engem 1955. március 24-én tartóztattak le, utolsónak. Vártam is már... Lefekvés előtt a belső és a külső ajtót is kulcsra zártam, mégis úgy bejöttek, hogy észre sem vettem, ami legalábbis jelentős rutinra vall... Arra ébredtem, hogy erős fény világít a szemembe, lerántják rólam a takarót. „Végre megvagy!" Bent hárman voltak, kinn minden ajtónál álltak, az utca végében fegyveres őrség. Ma már tudom, ki volt az az ismerősünk, aki a házhoz vezette őket. (A saját unokaöccséhez is ő kalauzolta az ÁVH-t.) Hajnalban már Békéscsabán voltünk, onnan irány a Fő utca. Annus István két és fél éves korában gyermekparalízisen esett át, azóta béna a lába. Békéssámson egykori jegyzőjeként a fiát Zöld Imrével együtt 1955. június 2-án ítélték el első fokon. Ugyanabban az évben (augusztus 25-én) másodfokon pedig halálra. Később mindkettőjük börtönbüntetését életfogytiglanra változtatták. A húsz falubeli fiatalember, aki a csoporthoz tartozott, összesen 186 év börtönt kapott.. Annus így foglalta össze a szervezkedésüket: — 1951-ig munka nélkül voltam, apám internálása miaatt nem vettek föl sehová. 1951. november 1-jétől a helyi vegyesipari ktsz főkönyvelője lettem (a képesítésem megvolt hozzá). Zöld Imre bácsival jól ismertük egymást, már évek óta apám jó barátja volt, a jobbkezének számított, ő apám letartóztatása után is bent maradt a községházán. (Apám egyébként kiszabadulása után segédmunkás lett.) A főkönyvelői irodában is beszélgettünk, gyűlésezgettünk ... Láttuk a helyzetet falun, a hajnalban sorban álló asszonyokat, a beszolgáltatásokat... Valamit csinálni kéne, borsot törni az orruk alá, mert utáljuk, gyűlöljük, megvetjük őket. A mieink csak szenvednek, a nagyszüleim, egyszerű parasztemberek, a szó szoros értelmében nyomorogtak. Állandó beszédtéma volt: mi lesz, ha lebukunk . .? De csak elkezdtük. Csináljunk valamit, amivel megnyugtatjuk magunkat.... Láttuk a rendőrséget, az ávót a nyomunkban, ahogy szedték buzgón, gyorsan össze a röplapokat. Hízott a májunk . . . Azt hiszem, igazi félelemérzetünk sohasem volt. Veszélyérzet, az igen, de fiatalok voltunk ... Az az igazság, ezt fel is rótták a tárgyaláson, hogy tényleg én lettem a csoport összefogója. Az oka egyszerű: én végig itthon voltam, ki-ki eljárt dolgozni, sokan bevonultak — de én nem mozdultam el a négy év alatt Sámsonról. Laza társaság, harmonikus baráti kör, egy korosztályból tartozók együttese volt az egész csoport. Nem volt semmi igazán „szervezeti”, konspiratív a dologban. Később persze valamennyire már igen, mert muszáj volt... Az ösztönös, vagy legalábbis csak félig tudatos ellenzéki magatartás tartott bennünket össze. Könnyedek voltunk és egyenrangúak, soha nem gondolt senki arra, hogy vezetőséget, főnököket válasszunk . .. A békéssámsoni fiatalok 1951. április 4-én szórtak először röplapokat Eljutottak Békés, Csongrád, Szolnok megyébe, majd Budapestre. Ezekre a röplapokra mindig az alábbi aláírást használták: Magyar Ellenállási Mozgalom. Négy éven át minden sorozatból kétezer példány készült. A végén annyiranekibátorodtak, hogy a katonaságtól és különböző munkahelyekről már robbanóanyagot is szereztek ... Kik is voltak a Magyar Sámsonok? Az említetteken kívül Makszi István, Arany-Tóth Ferenc, Setény János, Major János, Györgyi Ferenc, Tóth Sándor, Tóth István, Matók József, Tóth József, Kruzslicz Ferenc, Benyhe Gyula, Lengyel István, Bálint Mihály, néhai Matók István, Páll János, Hegedűs László és Pleskonics István neve érdemes arra, hogy ne feledjük. Sz. Lukács Imre A Szabad Föld január 1-jei számában Keresztény Gabriella „Gazdára vár a ragályi kúria” címmel riportot írt, amely engem is érint. Úgy látom, semmiképpen nem akarják a földet és az ingatlanokat visszaadni! Csodálkozom a ragályi polgármester nyilatkozatán, mert én a nyáron jártam a tanácson, és jeleztem, hogy igényt tartok a tönkretett kastélyra, abból a célból, hogy tőkéstárssal együtt rendbe hozassam és hasznosítsam. A zádorfalvi kisgazdák segítségével beadtam a visszaigénylési kérelmet. Mi, a kisgazdákkal, úgy gondoltuk, hogy a földet és a kastélyt együttesen lehet hasznosítani egy nagy farmergazdaságban, ahol a fő tevékenység a lótenyésztés lenne, a kastély pedig fogadóul szolgálna. Tudvalévő, hogy Magyarországon az elmúlt rendszerben tönkretették a lótenyésztést. Biztosan lesz vállalkozó, hiszen a németek, angolok, hollandok nagyon szeretik a lovakat. A birtok és a kastély a miénk volt, apám, dr. Ragályi Nándor a környék orvosa volt. A földosztás után a birtokából 100 hold földet hagytak meg, és egy tanyát, amelyet azóta összeromboltak. A Tiszakeszi Állami Gazdaság 1949 és 1954 között „bérelte” a birtokot, a bérletet persze nem fizették. Mi emiatt és a magas adó miatt már az éhhalál szélén álltunk, el kellett költöznünk Sárvárra. Én, mint apám legidősebb lánya, kaptam meg tőle az összes iratot a birtokkal kapcsolatban. Nincs unokája külföldön: az illető, aki annak adja ki magát, szélhámos. Nekem nem kell kártérítés, én a kastélyt és a birtokot a környék hasznára, javára akarom fordítani. Kérem a Szabad Föld szerkesztőségét, közölje levelemet, mert a riport véleményem szerint félreértésen vagy rosszindulaton alapszik. Ragályi Mária Sárvár SZABAD FÖLD 11 ELTŰNÉS MIATT KÖRÖZVE Vissza a fészekbe Magyarországon évente átlagban hat-hétezer ember tűnik el Nagyobb részük — szerencsére — rövidebb, hosszabb illegalitás után előkerül. Már az új év első napjaiban is több fényképes körözés jelent meg a legújabb nyomaveszettekről. Közöttük volt ez is: „A Kaposvári Rendőrfőkapitányság Falussy Réka 15 éves gimnáziumi tanuló, Kaposvár, Berzsenyi utca 12. sz. alatti lakos körözését rendelte el eltűnése miatt A diáklány 1991. január 4-én a reggeli órákban lakásáról eltávozott, azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Személyleírása: 168 cm magas, sportos testalkatú, vállig érő haját kleopátrafrizurában hordja. Arca szögletes, szeme barna, mandula alakú, a jobb füle alatt 2 cm hosszúságú műtéti heg látható. Ruházata: fehér magas szárú sportciím fekete felirattal, sötétkék farmer, fekete garbónyakú -rökker—emblémával ellátott pulóver, kék farmerdzseki és egy szögecsekkel kivert fekete bőrdzseki. A farmerdzseki hátán piros írón Maiden felirat van. A városi rendőrkapitányság kéri azoknak a személyeknek a jelentkezését, akik Falussy Réka tartózkodási helyéről tudnak ..Pontos cím, telefonszám. — Ki az? Bizonytalan, sebesség nélküli hangon szól ki valaki az első emeleti lakás ajtaján, melyről dr. Falussy Lajos neve olvasható le. Lassan nyílik az ajtó, a rés afféle lék a lakásbelsőbe. Mintha félne az, aki odabent van, arcából sem mutat egészet. Van félnivalója?! Nem hasonlítja a fényképet — szemüveg sincs rajta, s a szeme inkább fekete, mint barna —, mégis azonnal felismerem: az eltűnt lány. Hol bujkált, Réka? Gimnazistáknak már kijár a magázás. A nyúlánk, nőiesedő bakfis valahogy késve reagál, spétreakciónak mondja ezt a pszichológia. Képtelen vagyok megvárni a választ. • Gyógyszert vett be? Rázza a fejét. Beenged. Nem hivalkodó, de fészekmeleg lakás. Patinás és új bútorok harmóniája: fejlett ízléskultúra. Térelválasztóként lexikonokkal, kitűnő irodalommal zsúfolt polcrendszer. Fejmagasságon fölül színes televízió: német nyelvű adón a kölni dóm, körülötte tömeg. Kezdjük Ádámtól-Évától, szülei? — Apám a somogybabodi téeszben vezető, anyám a gyakorlóiskolában tanít. Nővérem is a Munkácsy Gimnáziumba jár. Harmadikos. A húgom meg a gyakorló harmadikosa. Bár az alapkérdés után újabb segédkérdéseket tettem fel, azért kezd kissé gyorsulni a beszéde. • Fiú miatt mondott búcsút a kapufélfának? — Nem. • A félévi bizonyítvány elől szaladt neki a világnak? — Nem. Az nem lesz fényes, de amiatt nem mentem volna el. Magamnak is váratlanul keresztkérdés ugrik a nyelvemre. • Melyik együtteseket kedveli, Réka? A köd eltűnik szeméről, fekete gyémánt ragyog fel. — Beatrice, Pokolgép, trón Maiden... • Csak nem keveredett sátánista közösségbe? Van ilyen egyáltalán Kaposváron? — Van ... Ismerek ilyeneket. Nem keveredtem közéjük. • Sok jó könyvük van. Mit olvas? Kicsit rágódik a kérdésen, mintha nemszeretem-rágógumit kapott volna. Van időm beleborzongani, mit élhettek át eltűntekor a szülők. — A Garázst, a Nagy Feró műsornak könyvét — mondja végül. — Meg az Úgy érezte, szabadon élt. Volt egy film a narkósokról, annak a könyve ez. Innen a bizonytalansága, lassúsága? Vagy a bakfis zavara ez? • Ugye, nem próbált ki semmilyen drogot, Réka? — Nem! — ebben határozott. • Akkor árulja el végre, miért kellett „köddé válnia”? — Sok vita volt a szüleimmel. Nem akarták, hogy úgy öltözzek, ahogy szeretek. Itthon kellett lennem... Nehéz korban van ez a kislány. Ő még nem tudja, hogy nála csak a szülei vannak „nehezebb korban”. Szinte lehetetlen egy kamaszgyerekkel szót érteni manapság, amikor a világ hirtelen kiszínesedett és kirakata a férges gyümölcsöt is szépnek, kívánatosnak mutatja. A szülő meg be van fogva a mindennapok hámjába, csak húz, húz, hogy legalább ellátni, öltöztetni tudja a gyerekeit... • Hol húzta meg magát az elmúlt napokban? — Itt maradtam a városban. Csak bolyongtam. Az állomás környékén aludtam egy keveset éjszakánként. Hideg volt, megfáztam. Utoljára bekéredzkedtem Krivalics Dittáékhoz. Az ő apukája hívta fel az enyémet. Értem jöttek ... • Nem félt a rossz szándékú emberektől éjszakánként? — Nem. Az osztálytársairól kérdezem, a művészeti tagozatról. Már meglátogatták, válaszolja: örültek egymásnak. De rögtön utána azt fejtegeti, nem hisz senkiben, semmiben. Csalódott. Volt úgy, hogy — nem tudom itteni, vagy lengyeltóti évei alatt-e — a barátnője is becsapta, egy ezüstmedált is kölcsönvett, majd azt hazudta: elvesztette. Értem én. Érzések zűrzavarának életkora ez. Ilyenkor könnyen billen meg a lelki egyensúly. Talán hirtelen azt érzi, hogy nem állított ki magáról jeles bizonyítványt az eddigiekkel, mert azt mondja: — Nem érdekel a kötelező irodalom, színházba sem járok. De az Antigoné tetszett. Olyan önálló az a nő ... Értem én, Réka. Antigoné kemény, szuverén kis személyiség. És szembeszáll a zsarnokkal, Kreónnal... Leskó László ...............................................