Szabad Föld, 1991. július-december (47. évfolyam, 27-53. szám)

1991-10-15 / 42. szám

32 SZABAD FÖLD Csodaszarvas Kurdon? Nádasban volt a puskaraktár­a Egy idős ember, akinek betörők dúlták fel a házát, ezt kérdezte a paksi Városi Bíróságon a bírótól: — Tessék megmutatni, ezek kö­zül melyik tört be hozzám? Háta mögött sorban csücsültek a betörők. Fiatal emberek. A bíró megértően rámutatott az egyik bű­nösre, mire a bácsi nyaka és arca céklaszínű lett. Villant a szemüve­ge, akár egy kés. Mágneses erővel tapadt a fickóra, szeméből szúró­láng csapott ki. Mintha a népszerű kalandfilm Terminator nevű robotembere vette volna szemügy­re ezt az ásítozó, lapos fejű, fiatal kölyköt. Aztán a paksi Terminator bácsi felsistergett: — Hát te voltál, fiam? Szeren­cséd, hogy nem kaptunk el, mert kitekertük volna a nyakadat... — Kérem! — szigorodott fel a bíró. — Ön e teremben nem fe­nyegethet senkit! Tetszik érteni? Van még valami mondanivalója? A Terminator bácsi nem szólt többé egy szót sem. Szeméből kia­ludt a tűz, s ettől kezdve szépen vi­selkedett, mint egy művelt euró­pai. Ezután még annyira sem sér­tette meg a tárgyalótermi viselke­dési szabályokat, hogy elpanaszol­ta volna a bíró úrnak, amit nekem mondott a folyosón később: „Tud­ja, amikor az ember először meg­látja, hogy a lakását feldúlták, ott­honát összerondították, akkor úgy érzi, mintha a bőrén patkányok futkároznának az inge alatt...” Szörnyű hasonlat! De ezt csak az érzi, akinek otthonára egyszer már rátörtek a pajszeros, vasrudas fic­kók. A felidézett, s a napokban lezaj­lott jelenetben szereplőknél is több és veszedelmes betörő, sér­tett és tanú ült nemrég dr. Vincze Zoltán büntetőtanácsa előtt a pak­si Városi Bíróságon. A bűnözők szorongtak a padon, mert nyolcan voltak. (A kilencedik — Sebestyén Sebestyén bandavezér Dénes ke­resztnevű bátyja csak azért nem foglalt itt helyet, mert vesebeteg és kórházi ápolás alatt állt. Ké­sőbb ügyét elkülönítve is tárgyal­ták, és Sebestyén Dénes két év börtönbüntetést kapott.) Rögtön megjegyzem, hogy öcs­­cse, a 31 éves, paksi Sebestyén Se­bestyén — egykor a mezőgazdasá­gi gépszerelő szakmát tanulta ki — tiltakozott a bandavezéri szerep ellen, mondván, hogy ő „figyelő” volt a betöréseknél. Aki „csak fa­laz”, az nem lehet banda­vezér. (A bandavezér szót máris helyreigazí­tom, felszólítás nélkül. Pártálla­­mos szemérmességgel a jog ma is „bűnszövetkezetnek” nevezi az ilyen társulásokat, s nem az utcai nyelv használta „banda” szó sze­repel az aktákban.) „Bűnszövetke­zetének tagjairól” Sebestyén Se­bestyén ezt mondta a bíróság előtt: — Ezek itt — mutatott bűntár­saira — most mindent rám akar­nak varrni. Tagadta, hogy ő találta volna ki, miszerint gép- és szerszámlopá­sokra kell „szakosodni” a betöré­seknél, mert a dűlőutakon, kint a határban lévő raktárakat, épülete­ket ma már a kutya sem őrzi, és így ezek a legkisebb kockázattal támadhatók. Fején találta a szö­get! Hasonló vagyonőrzési állapot még az oly cégóriásnál is előfordul, mint amilyen a Paksi Atomerőmű Vállalat. De erről majd máskor. Hogy a szerszám- és gépvagyo­­nok manapság mi módon támad­hatók, arról az olyan városok, illet­ve községek tudnának részletek­kel szolgálni, mint Paks, Pócspet­­ri, Györköny (itt főleg Csámpa­puszta­), Sióagárd, Szekszárd, Zomba (itt Paradicsompuszta), Felső- és Alsótengelic, Závod, Nagymányok, Bonyhád, Nagyvej­­ke, Hő­gyész, Tamási, Hosszúhe­­tény (Kerekaraszt dűlő), Mágocs, Baja, Komlókövesdtető, Dalmand, Döbrököz, Iregszemcse stb. Egy­szóval: ahová Sebestyén Sebes­tyén „szövetkezete” eljárt lopni, betörni. Az autós betörő „szövetkezet­től” négy megye rettegett: Tolna, Baranya, Somogy és Bács-Kiskun. Ugyanis hol itt, hol ott bukkantak fel az éjszakában a dűlőutakon, ta­nyák és üdülőházak környékén, legtöbb esetben állami gazdaság, termelőszövetkezet raktáránál, műhelyek oldalánál. Az igaz, hogy Sebestyén Sebestyén gyakorta csak az autóban ült és figyelt. De: — Hogy hová megyünk vagy hol állunk meg, azt mindig ő mondta meg. Az egészet ő találta ki — vallotta egyik betörőtársa. — Legtöbbször az ő kocsijával men­tünk, ha nem is mindig ő vezette. Tulajdonképpen ez a társaság törte fel annak idején azt a paksi fegyverraktárt is, ahonnan 13 cél­lövő kispuskát, több légpisztolyt, egy sportpisztolyt és számos lő­szert zsákmányoltak. A fegyver­raktárba falbontással jutottak be — Paks és a környék nem kis ré­mületére ... Az ellopott puskákat aztán elrej­tették. — Pontosan hová? — kérdezte a bíró. — A lakásomhoz közel van egy nádas, oda vittük — mondta Se­bestyén Sebestyén. A bűnös „raktárcsere” végtére is szerencsésen végződött, mert a fegyvereket nem használták rab­lásra, útonállásra. Hogy mi volt a távolabbi céljuk? Erről semmit sem tudunk. Arra nincs bizonyí­ték, hogy valami „nagyobb szabá­sú bűnügy” kiagyalásán fáradoz­tak volna. Tekintve azonban, hogy nagyon rossz kezekbe kerültek volna a fegyverek, felsóhajtha­tunk, mert végül is az utolsó go­lyóig minden a rendőrség birtoká­ba jutott, amikor a „szövetkezet” tagjai végre a bilincsek szorításá­ba kerültek. Hogyan alakul ki egy ilyen bű­nöző kompánia? Kezdetén a főnök, Sebestyén Sebestyén, gépszerelői ismereteit kamatoztatva autókat javított. Eközben ötlötte ki, hogy éjszakán­ként betörésekkel is foglalkozni le­hetne. A fegyverbetörés után egy paksi fiatalember — Nyesey Csa­ba lopása — lódította meg a fosz­togatókedvüket. Ez utóbbi ifjú tu­dott arról, hogy Pócspetri határá­ban (Csámpapusztán) áll egy olyan gép, amelynek motorját — ha szakszerűen leszerelik — el le­het adni. Nem tudjuk ki (!), de va­laki „szakszerűen leszerelte” a százezer forintot érő motort. Nye­sev ezt eladta Sebestyén Sebes­tyénnek tízezer forintért... Ettől kezdve a fiúk a tíz forintot érő csavarhúzótól kezdve a 85 ez­ret érő kistraktorig mindent elvit­tek. Általában hármasával álltak össze egy-egy éjszakai akció lebo­nyolításához. Sebestyén Sebes­tyén, Jenczer Gábor és Sebestyén Dénes egy alkalommal például a Szentlőrinci Állami Gazdaság al­­sótengelici kísérleti telepét tisztel­ték meg látogatásukkal, ahonnan sokmindent elvittek. Ezek között akadt egy kistraktor is. Az utóbbi órában a szakértő bizonytalanko­dott. — Sebestyén! Maga szerint mennyit ért az a gép? — Bíró úr! — állt fel Sebestyén Sebestyén. — Én azt a traktort 83 ezer forintért adtam el egy isme­rős mázaszászvári pasasnak. Nem is ért sokkal többet! A használt ára nem lehetett több 85 ezer fo­rintnál. A bíróság Sebestyén Sebestyént ítélte hozzáértőbbnek. A kilenc betörő bűncselekmény­sorozatára kettő egy biztosítási csalással tette fel a koronát. A per­ben negyvenhetedik bűncselek­ményként szerepelt, hogy a har­madrendű vádlott, Árki József (39 éves) és az ötödrendű Fülöp János (24 éves) portyáztak a PN 99-88 forgalmi rendszámú autóval, de pórul jártak. Egy dimbes-dombos útszakaszon, Lengyel község után, de még Kurd előtt, karamboloz­tak. A bíróság tapintatosan úgy szögezte le a történteket, hogy a biztosító nem lett volna köteles a kárt megtéríteni... Bedobták ugyanis a „szarvas” történetét. Bízvást mondhatjuk: e „csodaszarvas” eléjük ugrott, ők elrántották a kormányt, s az autó szakadékba zuhant. Valójában ki­­durrantották egyik kerekét és így lökték szakadékba. Felmarkoltak 31 ezret, kártérítésként. Sebestyén Sebestyén négy, Jenczer Gábor három és fél év, Árki József három év, Nyesey Csaba egy év két hónap, Fülöp Já­nos két év három hónap, Mázi Ist­ván két év, Farkas András egy év, s a már említett Sebestyén Dénes két év börtönbüntetést kapott. Egy fiúra hét hónapi szabadság­­vesztést mértek, de ennek végre­hajtását kétévi próbaidőre felfüg­gesztették. Az ítéletek nem jogerősek. Griff Sándor 1991. OKTÓBER 15. Helen Well­­tont (30), egy svéd számító­gép-kereskedő cég tulajdono­sát a Svéd Eti­kai Tanács „nők hátrá­nyos megkü­lönböztetésé­vel” vádolja. A vád alapja: egy újsághir­detésben szereplő nő — „oroszlán­­sörényszerű a hajviselete, mélyen kivágott blúzt visel” — a melléhez szorítja a hirdetett árut, az alig lát­szik, a hirdetés figyelemfelhívó központja éppen a nő . . . Wellton asszony visszautasította a vádat, amely szerint a hirdetés a női ne­met „mint a nemi kapcsolat tár­gyát” állítja be, és elárulta: a hir­detésben szereplő hölgy ő maga. Gitte Andersen (21) dán fiatal­­asszony két legyet ütött egy csa­pásra. Autóvezetői vizsgáján a vizsgáztató, egy nyugalmazott rendőrtiszt első utasításait ponto­san hajtotta végre, majd amikor a forgalomban, az utcán, vizsgázta­tójával egyszerre pillantott meg a kocsi előtt egy menekülő álarcos alakot, örömmel vállalkozott arra, hogy a volt rendőr oldalán részt vegyen üldözésében. A kocsit ő vezette, a volt rendőr kapta el az álarcost, aki nem sokkal­ előbb fegyveresen több tízezer dán koro­nát rabolt. Gitte átvette az ered­ményes vizsgáról szóló papírt és a rendőrség köszönetét a rabló elfo­gásában való tevékeny részvéte­lért. Helmut Majewski (66) düssel­dorfi zarándok, meglehetősen las­san ugyan (öt hónap és tizenkét nap alatt) gyalogolt el Düsseldorf­ból Szent Jakab állítólagos sírjá­hoz, a spanyolországi Santiago de Compostelába. (Szent Jakab Já­nos apostol bátyja volt, állítólag Jézus mennybemenetele után há­rom évvel Spanyolországba ment téríteni s ott halt meg.) Majewski tett egy kis kitérőt is — még mi­előtt átkelt volna a Pireneusokon, elzarándokolt Lourdes-ba is. Új utat is tervez: 1994-ben Moszkvá­ba utazik, onnan kíván gyalog el­jutni újra Santiago de Compostelá­ba, Jakab állítólagos sírjához. Anton Schuth (80), a németor­szági Moers városka motorkerék­pár-múzeumának alapítója, igaz­gatója, őre és tulajdonosa feleségé­vel (78) állandóan rendben tartja, időnként megmossa, megolajozza a jelenleg 180, részben a jármű ős­korából származó motorkerékpár­ból álló gyűjteményt. „Szeretném kétszázra kiegészíteni, aztán to­vább rendben tartani — egyelőre nem kívánom abbahagyni a múze­um vezetését” — mondta. Craig Shergold (12) angol kis­lány, akit hat hónappal ezelőtt operáltak meg a charlottesville-i egyetemi klinikán, az USA Virgi­nia államában, meglátogatta a se­bészeket, akik kiemelték tyúktojás nagyságú agydaganatát. Craig tel­jesen egészséges, a sebészek sze­rint a gyógyulásban nagy segítsé­gére volt a kislánynak, hogy több amerikai, angol és spanyol újság­ban megjelent cikkek és felhívá­sok hatására néhány híján 33 mil­lió jókívánságot, jó egészséget kí­vánó levelezőlapot és levelet ka­pott a műtét hetében. Pierre Trudeau (71), volt kana­dai miniszterelnök, nők bálványa, híres nőcsábász 71 éves korában újra apa. A gyermek — Sarah Eli­sabeth Coyne — anyakönyvi ki­vonatába határozott kérésére írták be az apa rovatba Trudeau nevét. Az anya a 36 éves Deborah Coyne, Új-Fundland kormányfőjének ta­nácsadója, jelenti a tekintélyes The Blode and Mail című lap.

Next