Szabad Föld, 1992. július-december (48. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-17 / 46. szám

16 SZABAD FÖLD ása/Lási, r­ li i­s 3, s Bas Maís!" ______________________________________________/ CSOflG^áfc é© ©OualoXMKSfc fc J­­­inek együtt emle­getni őket, a ku- ■ Wu­tyákat és az em­bereket? Minek firtatni egy­máshoz való viszonyukat, amikor annyi, de annyi gond van az emberi dolgokban, az emberek egymás közti kapcsolatában! Jogosnak érezném ezeket az ellenve­téseket, ha magam nem ép­pen az emberi magatartást akarnám megvilágítani egyik legősibb, bocsánat, baráti háziállatunk dolgáról szólván. A történettel kellett volna kezdenem, amely elgondol­kodásra, emlékezésre késztetett. Hosszú-hosszú sorban álltam az egyik bu­dapesti postán. Egy közép­korú asszony időnként ki-ki­­ment az utcára közülünk, és csakhamar kiderült, hogy odakint valami vashoz kö­tött kutyáját ellenőrzi ag­gódva: megvan-e még? — Nem mindennapi eset - Magyarázta ahogy ehhez a drótszőrű foxihoz jutottunk. Tavaly ősszel láttuk meg, amikor a Csepel-szigeti tel­künkre autóztunk. Egy útszé­­li fához kötve álldogált, ránk vakkantott. Nem törődtünk vele. Estefelé, hazajövet még mindig ott volt a kutya, ekkor már hangosan ugatott. Két nap múltán is ugyanott álldogált, pedig esett az eső. Akkor felfigyeltünk arra, hogy a közelben nincsen ház és a kutya rozsdás láncra van köt­­ve, de ami a legfontosabb: amint megálltunk és jobban szemügyre vettük, elkezdett vonítani, aztán közeledé­sünkre örömében ugrabug­rált. Majd két hátsó lábára állva szolgált, szóval enni kért. Könnyű volt rájönni, hogy elhagyott kutyára talál­tunk, a gazdája úgy eresztet­te szélnek, hogy ne tudjon elkóborolni. A férjemmel né­mi habozás után magunkhoz vettük, megszerettük. Szerencsés ez a kis drót­szőrű. Mert a sorban állók csak úgy ontották az elha­gyott, kirúgott, kiebrudalt jó­szágokról a történeteket. Hibáztatták a megélhetés drágaságát, az ebtartással járó lekötöttséget, de vala­hogy a legtöbben mégis ar­ra lyukadtak ki, hogy sok az olyan városi gazda, aki csak addig tartja a kutyát, amíg kiszórakozza magát vele, aztán „ha már a mór meg­tette kötelességét, a mór mehet”.­­Az ilyen emberek-vélte egy farmerruhás fiatalasz­­szony -- így bánnak az em­bertársaikkal is. Amíg az ér­dek köti őket, addig tart a barátság. Őszidei beszélgetés volt ez egy pesti zöldövezeti postán. Mondhatom, jó idő­ben történt, mert ilyenkor a legtöbb a kóbor állat, főleg a kutya, amely, ha nem akad jólelkű megtalálóra, hát belepusztul. A macskák valahogy jobban átvészelik a téli viszontagságokat, amint a zártkertek gazdái cserben hagyják őket. Mindezt lehet, szabad cá­folni is, hiszen fákon, falakon, újságban találni hirdetése­ket, amelyeken tulajdonosok keresik elveszett kutyáikat. Ezek megérdemlik a gyen­géden hangzó „gazdi” nevet. Persze vannak köztük túl­zók, „majomszeretettel” sze­retik négylábújukat. Szekszárdi családi kirán­dulásról hazatérőben, alko­nyati órában megálltunk egy erdő szélén. Egyszer csak három kutya vett körül ben­nünket, mégpedig egy barát­ságosan nyalogatni akaró, félelmetesen nagy német ju­hász, egy lábszárhoz cicá­­san dörgölőző puli és egy daxli, amely a cipőnket szag­lászta. Aztán mindannyian beszálltak a nyitott gépkocsi­ba. Nyilvánvaló volt, hogy autósok hagyták el őket. De ha magammal viszem a ku­tyákat, a családom felét kell otthagynom... Az ebeket úgy tudtuk ki­csalni a kocsiból, hogy megetettük velük hideg va­csoránkat. Amikor elindul­tunk, az eledelt otthagyva jó sokáig futottak utánunk. Mit használt nekik a sajnálat és a keserűség, amit éreztünk és amit mondogattunk? Hlt­alán használt ma­gunknak, vonzal­munk ellenére nem kezdtünk kutyát tartani, mi­után a körülményeink nem kedveztek neki. Kóródi József A­z emberi A Medicina és a Láng Kiadó gondozásában jelent meg Az emberi test című, külsejében is igen mutatós, tartalmában pe­dig igen gazdag könyv, amely betekintést ad az emberi test szerkezetének, működésének bonyolult összefüggéseibe és irányítási rendszerébe. Min­denki számára érthető szöve­gével és számos színes, szem­léltető képpel kiegészítve, a mai tudományos ismeretek birtokában tárja fel az emberi szervezetben folyó állandó te­vékenység titkait. Az eredeti angol nyelvű könyv 1989-ben a londoni Marshall Kiadó gondozásában jelent meg. Szerzői angol és amerikai orvosok és biológu­sok, akik a szakterületükön el­ismert és kiváló szakemberek, így az olvasó olyan ismerete­ket kap, amelyek megfelelnek a korszerű biológia és orvostu­domány mai állásának, nem hallgatva el azt sem, hogy még igen sok a kutatásra váró fel­adat. Nem célja a könyvnek, hogy­ bárki ennek alapján „öngyó­gyítást” végezzen, de hozzáse­gít ahhoz, hogy pontos ismere­teket adjon a szervezet valódi működéséről, és segít felis­merni azokat a jelenségeket, amelyek ettől eltérőek és fel­tétlenül orvoslásra szorulnak. Ehhez feltétlenül ismerni kell szervezetünk normális és kó­ros működését. Ezt a célt szol­gálja és ebben nyújt segítséget ez a most megjelent könyv. Mert közérthetően ismerteti mindazt, amit ma a megfelelő egészségügyi kultúrával ren­delkező embernek tudnia kell szervezetének, az emberi test­nek csodálatos felépítéséről és működéséről. Dr. Szirmák Gábor ------------------------­­----------------------|-------------------------­ L!^lÉ[L 1T[É@[]=i£-i A kőművesek a megmondhatói, na meg azok, akik házépítéshez valaha is téglát vásároltak a telepen (s ott hely­ben kell és kellett kifizetniük az árát), hogy mit is ér egy tégla? És mit ér a fele? A fél téglát - megfigyelésem alap­ján mondom - maguk a kőművesek „csinálják” a falazás közben. Kala­pácsukkal ügyesen, a tégla bizonyos pontjára ütést mérnek, s lám, ez a ke­mencében égetett, csodálatosnak is mondható anyag egy pillanat alatt ket­téválik. Csodálatosnak mondtam a tégla anyagát, s ez így is van. Ha szak­szerűen, jó anyagból gyúrják, keverik, formázzák, égetik, több ezer esztendőt is kibír. Mégis, miért van az, s mivel ma­gyarázható: amikor elbontanak egy házat, fészert vagy bárminemű gazda­sági és nem gazdasági épületet, kisze­dik és félrerakják az egész téglákat, a fél tégla pedig kimegy a szemétre, a sittel együtt. Abban a kertvárosban, ahol lakom, a sittet a MÁV által elha­gyott töltés oldalába hordják. Vagy te­herautóval, billenccsel, vagy pedig csak úgy apránként kubiktalicskában tolják ki, s öntik a szeméthalomra. Mármint azok, akik nem gondolkod­ván, nem becsülik meg a fél téglát. Pedig ezekről is gyakran csak a maka­csul rákapaszkodó maltert kellene le­verni, s máris kézben van a darabon­ként hat-tíz forintos érték. Vannak, akik tudják ezt, s a töltés oldalára kiöntött sittből szépen össze­szedegetik talicskájukba a különben haszontalanságra ítélt anyagot: a fél téglákat. Egyik szomszédom évekkel ezelőtt ötvenezer forint értékben vásá­rolt téglát és faanyagot a telepen, hogy széntárolót építsen az udvarán. El­mondása szerint még egyszer ennyit kellett volna kiadnia, ha össze nem „guberálja” a mások által kihordott sittből a fél téglákat. Nem tartom magam nagy számta­­nosnak, de úgy hozzávetőlegesen ki­­számíthatom, hogy évente hány száz­ezer tonna fél tégla kerül a sittel együtt a szemétbe, a bontási anyagokból. Igaz, egy része hasznosul, mert jó sze­mű vállalkozók töltelékanyagként tö­megében is elhordják és pénzt kapnak érte, ám ez óhatatlanul is veszteségek­kel jár. A sok kis veszteség pedig igen komolyan adódik össze és válik naggyá. Végül is siránkozni kezdünk: ahogy megyünk be az időbe, egyre kevesebb lakóház épül. Jól tudom, sittből kiguberált fél téglákból nem lehet - és nem is szabad - családi házat építeni. De hogy felépüljön, fél tégla is kell hozzá! Bíró András [ SEGÍTSÜNK! ] [egymáson • Özv. Nádasdi Jánosné, 5900 Orosháza, dr. László stp. 7/D 11/10. megözvegyült édesanya. Három kisgyermekkel maradt ebben a helyzetben. Mindhárom leány. A legnagyobb 15 éves, azt követi egy 4 esztendős, majd egy másfél éves. Az anya gyeden van. Háztartási eszközökre, ágy­neműre, műszaki cikkekre és já­tékokra volna szüksége. • Id. Kovács Pál, 2440 Száz­halombatta, Liszt F. sétány 55. I/4. Írja: „Sürgősen keresek ma­gyar gyártmányú Dongó-motort. Továbbá Bosch kerékpárlámpát, Fotobox és Pajtás típusú fényké­pezőgépet. Mindezeket térítés fejében. A kereskedelem révén nem tudok hozzájuk jutni.” • Szabó Lászlóné, 3662 Ózd-Somsály, Acél u. 9. felhí­vása: „Keresem Balogh Lász­lót, aki Jászkíséren cukrász volt annak idején. Állítólag je­lenleg Szolnokon lakik. Várom jelentkezését fontos ügyben.” • Bognár Piroska, 2660 Ba­lassagyarmat, Városi Szociá­lis Otthon kérése: „Ha valaki­nek van még működőképes Szokol típusú rádiója és már nincs rá szüksége, nagy örö­möt szerezne nekem, ha elkül­­dené számomra, a szociális otthonba. Előre is köszönöm.” A szerkesztő megjegyzése: Több alkalommal szóvá tettük ebben a rovatban, hogy akad­nak olyan olvasóink, akik a fel­hívásuk nyomán küldött ruha­neműt és egyéb ajándékot még csak meg sem köszönik a feladónak. Most kaptunk egy olyan levelet, mely az érem másik oldalát mutatja föl. „Er­zsi néni Vácról” aláírással ér­kezett hozzánk a beszámoló arról, hogy levélírónk meg­ajándékozott egy családot bi­zonyos ruhaneműkkel. Nem várt köszönetet. Legnagyobb meglepetésére az ily módon ki­segített család hamarosan gyümölcsöt és zöldségféléket küldött neki viszonzásul. Pedig a hálás család nagy szegény­ségben él és mindennek tetejé­ben még súlyos betegség ke­resztjét is hordozza. Relaxálás, Relaxa-nyelvtanulás Egyedül is megy? Az emberek egy része még ma sem tudja elképzelni, hogy isko­lás körülmények, tanfolyamosdi nélkül eredményesen lehessen nyelvet tanulni. Pedig nagyon egyszerű. Csak az kell, hogy a tananyagot minden külső segít­ség nélkül meg tudja érteni, s hogy tudja, mit, hogyan kell kiej­teni. A Relaxa-tananyagok ép­pen ezt nyújtják, mert kétnyelvű-A relaxációs nyelvtanulás Mély oldottságban az agy felve­vőképessége többszörös. Mintha csak egy álom teljesülne: szinte tu­dattalanul, gyorsan és könnyen tudja a tananyagot befogadni. A relaxálás technikája A Relaxomat készülék biovissza­csatolással segíti Önt az ellazu­lásban. Egy mikroprocesszor fi­gyeli az Ön légzését és indítja el, a Relaxa nyelvi kazetták lejátszás eká­sát. Karácsonyi Relaxa-arcctó! Minden Relaxomat-készülékhez egy 3000 Ft-os Reluxa-tananyagot, a Reluxa-tananyagokhoz és az Auto­nóm Relaxomat Maszkhoz könyvajándékokat adunk december 31-ig ! Relaxa Német-Magyar Innovációs Kft. 1368 Pf.: 224 I Budapest, V. Szerb u. 9. T.: 117-5106, Debrecen, Piac (Vörösh.)u. 56. T.: (52) 23-425 I . Győr, Árpád u 44 T.: (96) 27-466. Miskolc, Marx tér 36. T.: (46) 370-220 I Szeged, Deák F. u. 23. T.: (62) 22-717. Veszprém, Koltói A. u. 21. T.: (80) 25-069 Kérem az ismertetőjüket.­­ Név:.................................................................Cím.. .................................. . ............................................................................................................................................SZ. F 47 Mini, midi vagy maxi? Elérkezett a télika­bátok évadja, ami nem kis gond a lá­nyok, asszonyok ré­szére. A kabátok meghosszabbodtak. A fiatalok még hord­ják a minit, de sokkal elegánsabb, ha föléje egy midi hosszú ka­bátot viselnek. Aki a pantallót részesíti előny­ben, annak ehhez cél­szerű egy combközé­pig érő kulikabát, ami szoknyával is előnyös. Régi téli­vagy átmeneti kabá­tunkat újjávarázsol­hatjuk, ha rávarrunk egy kis műszőrmét vagy valódi prémet.­­ Az oroszos hatás a jellem­zője ennek a modell­nek. Széles vállú, be­varrott ujjú, öves, de­réktól lefelé bővülő ka­bát szőrme-díszítéssel.­­ Jól kihasznál­ható, divatálló, raglánujjú kabát, hosszú, mélyen csu­kódó reverrel, két nagy zsebbel. Min­den korosztálynak és súlycsoportnak java­solt forma.­­ Apró kockás, franciás vona­lú, aszimmetrikusan gombolódó, három­negyedes kulikabát. A vállon átdobott sál egyszínű szövettel bélelt. Készíthetjük a kabátot egyszínű anyagból, kockás szoknyával, kockás sállal. Villányi Zsuzsa Vtimistemik Bemutatták az 1993. évi új művészeti naptárakat. A Kép­zőművészeti Kiadó propagan­­dafő­nöke, Gerőly Tibor adott tájékoztatót.­­ Hosszú évekig a Képző­­művészeti Kiadó egyedural­kodó volt a művészeti naptár­­kiadásban. A nyolcvanas évek közepén már kereken hetven­­féle naptár, mintegy kétmillió példányban jelent meg a szer­vezésében. Az utóbbi években egyre szaporodott a naptárki­adásra vállalkozók száma. Ná­lunk 1993-ra 16-féle fali, négyféle asztali naptár és há­romféle határidő­napló készül, kereken 600 ezer példányban. A legnagyobb méretű fali­naptáron XVI. századi magyar várak metszetei jelennek meg. Markó Károly tájképfestésze­tének legszebb darabjait, illet­ve a Szépművészeti Múzeum Eszterházy-gyűjtemények re­mekeit szintén falinaptár lap­jain láthatjuk majd. Két város­képes naptár is készül: az egyik a főváros nevezetessé­geit ábrázoló felvételeket, a másik pedig Győr, Debrecen, Pécs, Sopron, Nagycenk, Szi­­rák, Nagykanizsa, Eger, Kecs­kemét, Vác, Szolnok és Zala­egerszeg egy-egy jellegzetes részletét tárja elénk. Klösz György fotói alapján a millen­niumra készülő korabeli fővá­ros hangulatát eleveníti föl egy tizenhárom oldalas falinaptár. A hagyományos népviseleti kalendárium több tájegység népviseletét örökíti meg, a kö­­zemúltban elhunyt Hegyi Gá­bor fotóművész színes felvéte­lei alapján pedig a legszebb templombelsők kerülnek nap­tároldalakra. Újdonság a kertésznaptár, mely az adott hónapra jellem­ző virágokat, növényeket va­rázsolja falunkra. Budapest fé­nyei Faragó István és Szabóky Zsolt fotóművészek felvételei alapján kerülnek naptárolda­lakra. Fantáziánk szerint fejez­hetjük be azt a falinaptárt, amelyiknek csak a kerete adott, a képanyagot magunk­nak kell földolgoznunk. A gyerekeknek rövid verseket, találós kérdéseket rejteget az 1993-ra készülő kétféle gyer­meknaptár. Háromféle asztali naptárt gyártat a Képzőművészeti Ki­adó. Mindegyik változat tartal­mazza a névnapokat is. Az egyik képeiből szinte az egész ország összerakható, a másik a legszebb barokk szárnyas oltárok; a har­madikat nagy számok díszítik. A Képzőművészeti Kiadó vezetői joggal büszkék arra, hogy a Kodak cég Stuttgartban rendezett hagyományos nap­tárkiállításán - ahol kereken nyolcszázféle 1992. évi naptár vett részt - Török László fotó­művész Módosulások című naptára a legjobbak közé ke­rült. Ez az egyetlen díjazott magyar kalendárium. .. 1992. NOVEMBER 17.

Next