Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-02 / 44. szám
12 SZABAD FÖLD Wa&o taGiaDM A takarékszövetkezetek életében történelmi fordulópontnak számít 1993. október 13-a, ugyanis ezen a napon írták alá integrációs szerződésüket. Ezt az eseményt kétéves, vitákkal tarkított, kemény előkészítő munka előzte meg. Ez idő alatt többször nyilatkoztak politikusok, minisztériumi vezetők arról, hogy a vidéki bankhálózatot sürgősen ki kell építeni. Csak sokáig éppen abban nem sikerült megegyezniük, mely pénzintézeteknek szánják ezt a feladatot. Pedig kézenfekvő volt az a tény, hogy az ország 2500 bankfiókjából 1800 takarékszövetkezeti, és ebből 1100 olyan településen működik, ahol semmilyen más pénzintézet nincs jelen. Ugyanakkor a kétmillió taggal bíró takarékszövetkezetek privát bankok, amelyek eddig állami támogatás nélkül tevékenykedtek. Végül is a kormány úgy döntött, a takarékszövetkezetekre alapozva kell kiépíteni a vidéki bankhálózatot. Ebben az elhatározásban valószínűleg közrejátszott az is, hogy a fejlett nyugati országokban elsősorban a szövetkezeti bankoktól vehet fel hitelt a vidéki ember. Hogy ez nálunk is így legyen, a 256 önálló takarékszövetkezetnek össze kellett fognia, amit Botos Katalin, az Állami Bankfelügyelet elnöke a józan ész győzelmének nevez. Ehhez szükség volt az integrációs szerződés aláírására, ami ezentúl egy kölcsönös előnyöket nyújtó együttműködést tesz lehetővé, és alapja lesz a vidéki bankhálózat kiépítésének. Az ünnepi eseményen megjelent Pongrácz Tibor, a Pénzügyminisztérium címzetes államtitkára, aki bejelentette: a szerződés létrejöttével az állam hozzájárul a továbbra is önállóan működő takarékszövetkezetek pénzügyi helyzetének stabilitásához és a Takarékbank Rt. pozíciójának megerősítéséhez. • Vajon hogyan érinti ez a takarékszövetkezeteket? - Úgy, hogy a közeljövőben létrehozzuk az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot (OTIVA), amelynek kettős célja lesz - válaszol Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke. Egyrészt ellenőrzési szerepe van, másrészt az alapból pénzügyi segítséget kapnak az arra rászoruló szövetkezetek. Ez azt jelenti, hogy a takarékszövetkezetek az egyszeres védelem helyett kétszeres védőernyő alá kerülnek, és nem fordulhat elő, hogy egy is csődbe menjen. Egyébként már eddig is működött a takarékszövetkezetek közötti szolidaritás, 1991-ben és tavaly összegyűjtöttünk bizonyos öszszegeket, hogy a bajba jutott szövetkezeteket kisegítsük. • A felszámolás alatt álló hevesi takarékszövetkezetet nem tudták volna megmenteni? Itt már milliárdos nagyságrendű volt a hiány, sajnos nem tudtunk segíteni. De közgyűlésünk úgy döntött, hogy a részjegy- és a célrészjegy-tulajdonosokat nem hagyjuk magukra, keressük a megoldást, miként segíthetnénk rajtuk. Ha létrejön az OTIVA, elképzelhetetlen lesz, hogy a betétesek ne jussanak hozzá a pénzükhöz, és takarékszövetkezetek menjenek tönkre. • Mekkora tőkével kezdi meg működését az alap? Az állam hétmilliárd forintos bankkonszolidációs támogatással járul hozzá, a Phare-program keretében pedig 1,1 milliárd forintra számítunk. A takarékszövetkezetek 200 millióval lépnek be az alapba. Össze kellett fognunk, mert külön-külön kis pénzintézetek vagyunk mondja a szerződés aláírása után Tóthné dr. Sinkó Erzsébet, a jászszentlászlói takarékszövetkezet elnöke. Mi például 950 milliós mérlegfőösszeggel rendelkezünk, s ez a biztonságos működésünkhöz kevés. A vidéki banki szolgáltatásokat csak úgy tudjuk magas színvonalon ellátni, ha mellettünk áll a többi 255 takarékszövetkezet is. • Milyen szerepe van Jászszentlászlón a takarékszövetkezetnek? Körülbelül 12 ezer betétesünk és 3500 hitelezőnk van. A legtöbben áruvásárlási kölcsönt vesznek fel, és 90 millió forintot adtunk lakásépítésre. 150 millió forint hitelt adtunk vállalkozóknak, de az utóbbi időben azt tapasztaljuk, egyre kevesebben vállalkoznak. Ez azért van így, mert alig létezik olyan tevékenység, amely kitermeli ezeket a magas kamatokat. • A hevesi takarékszövetkezet csődje nem ingatta meg az embereket? Voltak, akik bejöttek hozzánk, érdeklődtek, van-e gondunk. De senki nem vette ki a pénzét, sőt hónapról hónapra emelkedik a betétállományunk. Ez a tendencia szerintem erősödik, hiszen ezentúl még nagyobb biztonságban lesznek a tagi pénzek. Pethes József - VÉGET ÉRT A PESTI ÚTI „CSATA” Igrint arról lapunk szeptember 28-i számában be-ÜVAl számoltunk, a főváros XVII. kerületében, a Pesti út 74. számú ingatlan lerombolását, illetve az ott lakó 74 éves Tóth Sándorné kilakoltatását megakadályozta a nagy nyilvánosság: több órán át vitatkozott egymással a két fél. A tízgyermekes, bár az említett ingatlanokat formailag egyedül birtokló Tóthné és a Fővárosi Beruházási Vállalat jogi képviselője. Akkor, szeptember 16-án elmaradt a kényszerű - és az 1989-ben jogerőre emelkedett—kisajátíttatási procedúra. Az akkori, a családtagok és a népes nyilvánosság előtt megkísérelt kilakoltatás elmaradt ugyan, de október 7-én reggel a birtokba adás végül is minden eddiginél békésebb körülmények között lezajlott. Tóthné két lánya és unokája előző este eltávozott a százesztendős házból, így a másnap hajnalban megjelent rendőrségi különítménynek már nem okozott gondot a kilakoltatás nyugodt megszervezése. A rendőrök ugyanis pirkadatkor, még a Tóth-rokonság megérkezése előtt ember- és vaskordonnal vették körül a telket, így elejét vették mindenfajta demonstrációnak. A reggeli órákban a Budapesti Köztársasági Megbízott Hivatal munkatársa és a Főber képviselője jelenlétében megbontották a kerítést, s ezzel a birtokba adás véglegessé vált. A berendezéseket és bútorokat teherautókra rakták, s elszállították Tóth néni péceli ingatlanára. Tóth Sándorné nem került az utcára: jelenleg Pál nevű fiánál lakik, s a Pesti út 74. szám alatt lévő ingatlanba az idén beköltözött két Tóth-lány is visszatért meglévő lakásába. A jogerősen - négy évvel ezelőtt - kisajátított ingatlan tehát gazdát cserélt: Tóth néni fölveheti végre a többletkártalanítás milliós összegét. A Főber illetékese elmondta: ezzel a végső megoldással lehetőség nyílik majd arra, hogy kiszélesíthessék a Cinkotai utat, s megépüljön a telekre tervezett, zajvédő üzletsor. A Pesti útra csatlakozó Cinkotai út kereszteződésében lévő általános iskola diákjai sem szívnak majd ólombűzt, hiszen október 7.-e óta nincs akadálya annak, hogy a főváros megépítse a részletes tervben kiszélesítettként szereplő Cinkotai utat. A Pesti úti „csata” egyetlen szépséghibája: özvegy Tóth Sándorné, a 74 éves, szívbeteg asszony fizeti majd a kilakoltatás, rombolás, szállítás költségeit. Közel 200 ezer forintot... Besze Imre A Gyógyfürdők: mit támogat a tb? Továbbra is ingyen vehetik igénybe a gyógyfürdői szolgáltatások egy részét a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező biztosítottak, azok, akiknek üzemi balesetük volt, s akik foglalkozási megbetegedésben szenvednek. Térítésmentesen kaphatnak beutalót továbbá a rehabilitációra szorulók. z utóbbi időben sok volt a zavar a gyógyfürdői ellátások megrendelésében, sokszor maguk az orvosok sem tudták pontosan, mely esetekben írhatják fel a térítésmentes vagy a támogatott kezeléseket betegeiknek. Továbbra is támogatja a társadalombiztosítás a termálgyógymedence, a hévízi tófürdő, a termálkádfürdő, az iszappakolás, iszapfürdő, súlyfürdő, szénsavas gyógyfürdő, az orvosi gyógymasszázs és a víz alatti csoportos gyógytorna körébe tartozó kezeléseket. Újdonság, hogy az asztma és a gerincferdülés gyógyításában rendkívül hatásosnak bizonyuló csoportos gyógyúszást ezentúl támogatja a tb. A támogatások összegét december elsejétől növelik. A szabályozás szerint egy-egy kúra során 15 kezelést kaphat egy beteg, s az erre vonatkozó utalványait a korábbi 6 hét helyett 2 hónap alatt válthatja be a megfelelő fürdőben. A mostani módosítás szerint a betegség miatt megszakított kezeléseket folytatni lehet, s az utalványok érvényességének időpontját a kezelőorvos indokolt esetben meghosszabbíthatja. A kúra, ha szükséges, egy naptári éven belül egyszer megismételhető. A tb ebben az évben 900 millió forintot fordít költségvetéséből a gyógyfürdői ellátások támogatására, 1994-re pedig 1,1 milliárdos igényt nyújtott be erre a célra. Marcella és az olasz Tetőtől talpig eredeti A hírneves Gerbeaud cukrászdában fáradtan teáztam, s még jól is esett az eseménytelen zsongás, amikor is egy olasz férfi oda settenkedett a közeli asztalnál ülő, csinos, hosszú hajú nőhöz, és finoman megfogta a haját - Mit csinál? - szaladt ki a számon a kérdés Az olasz megdöbbent, és nebegett: - Én csak azt szeretném tudni, hogy igazi-e a hölgynek a haja. - Miért, ön hajszobrász? - Nem, csak imádom a jól öltözött, csodálatos hajú nőket. A „megsértett hölgy”, aki közben felém fordult, mosolyogva rám szólt. -Zsuzsa, küldd el légy szíves az alkalmi udvarlómat, s te meg ülj át mellém. Rég nem láttuk egymást! - Jé, Babits Marcella, hát te nem Svájcban élsz? - Ott is, és itthon is. - Mivel már négyszemközt vagyunk, nekem csak megmondhatod, hogy igazi-e a hajad. Marcella jókedvűen nevetett: - Igen, a sajátom, van is vele gondom. Marcella haja melírozott, és frissen treppelt. Ez a treppelő pedig egy sütővashoz hasonlító „szerszám", amely hullámokat süt a hajba.* Marcella, ha már így összehozott bennünket a sors, mondd el olvasóinknak, hogy tulajdonképpen te mi vagy, ki vagy: táncdalénekes, zenész, szövegíró, divattervező, feleség... - Nem szeretném besorolni magam, eleve tiltakozom a besorolások ellen, mert az azt jelenti, hogy az ember csak harccal tud kikerülni egyfajta szerepkörből, amit lehet, hogy nem is ő talált ki magának. Tehát én szeretem a tág teret, és ez azt jelenti, hogy mindent szívesen csinálok, nagy az érdeklődési köröm, szeretek emberekkel foglalkozni. - Látom, az öltözködésedben is megnyilvánul ez; véletlenül tudom, hogy a rajtad lévő ruha (királykék és sárga bőrkombináció) saját tervezésed. Úgy tudom, magad is varrsz. Talán már nem is vásárolsz majd ruhákat? - Biztosan fogok, de nekem a divattervezés és a varrás az olyan, mint másnak a kézimunka. Engem leköt. Aztán boldoggá is tesz, ha a ruháimat megdicsérik, sőt megkérdezik, hogy melyik szalonban készültek. Igazándiból én már nagyon régen varrok, hisz mi szegények voltunk, s így még az első fellépőruhámat is magam készítettem. - Végül is ezzel nem te vagy az egyedüli a világban. Gratulálok. De térjünk vissza a szakmádra. Az rendben van, hogy énekelsz, de hogy a szaxofont is a kezedbe vetted... - Nézd, én teljesen autodidakta módon kezdtem el szaxofonozni, mert az iskolában csak énekelni tanultam. Tehát amikor már a zenekarommal kikerültünk Nyugatra, ott mindjárt kényszerűségből be kellett ülnöm a dob mögé, s akkor azt mondtam magamnak, hogy miért ne hódolhatnék egy olyan különleges és szép hangszernek is, mint a szaxofon. Tehát vettem magamnak egy csillogó, villogó hangszert (meg hozzá egy könyvet), és elkezdtem fújni. Nagyon régen még a Vándor-kórus tagja is voltál, így igaz, gyerekfejjel, mint ahogyan ugyanígy gyerekként léptem föl először. Aztán a Marcellina PJT-vel végigjártuk később egész Európát. - Jó nagyot ugrottunk az időben. A jóformán tíz év elég hosszú idő volt odakint. Nem féltél, hogy itthon elfelejtenek? - Nem vagyok olyan ember, aki a félelmeivel együtt tudna élni. Amikor hazajöttünk, akkor is szépen a színen voltunk a saját dalainkkal, egészen 1993 januárjáig. Az, hogy utána elég volt, az a mi belső ügyünk, meg nem is olyan érdekes, hisz minden egyes nap a világban több millió új barátság születik, s több millió szakítás is létrejöhet. A lényeg az, hogy nagyon beszűkültek a lehetőségeink, s ezért mindannyian egyedül próbálunk boldogulni. - A férjhez menés mennyire változtatta meg az életed? - A munkámban abszolút nem korlátoz. Mint énekesnő továbbra is utazom, mint azelőtt. Nem tudnám elviselni, hogy engem eltartsanak, és otthon csak háziaszszony legyek. Persze háziaszszony vagyok azért otthon is, meg táncdalfesztiválokon is, de hidd el, hogy mindig napról napra újra kitalálom az életem. Barsy Zsuzsa Fotó: Fülöp Csaba 1993. NOVEMBER 2.