Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-28 / 52. szám

14 SZABAD FÖLD Jó, ha tudják a gazdák! • A téli tojástermelés fokozása érdekében változtatni kell a ha­gyományos etetési szokásokon. Célszerű, ha a napi adagot (tyú­konként 12-14 dkg) megosztjuk. Felét etessük szemesen, a másik részét keverten, dara formájában és nedvesítve. A keveréktakar­mány alapja a foszforban gazdag búzakorpa legyen, aránya 30-35 százalék. Ehhez adjunk finomabb­ra darált árpa-, kukorica- és borsó­darát 15-20 százalékban. Jól hasz­nosítja a tyúk a finomabb lucerna­­lisztet is (15%). Mindenképpen etet­ni kell állati eredetű, fehérjében gaz­dag termékeket is. 12-15 százalékban erre alkalmas a takar­mányboltokban kapható halhús vagy vérliszt. A tojáshéj szilárdsága megköveteli a mész utánpótlását, kb. 2-3 százaléknyi takarmánymeszet tervezzünk a keverékbe. A keveré­ket enyhén nedvesítsük be fölözött tejjel vagy savóval. A tyúkok étvá­gyát növelhetjük, ha a keverékbe még belekeverünk sárga-, cukor­vagy céklarépa-reszeléket is (10%). Gyakorló tojótyúkokat tartó házi­asszonyok véleménye szerint ezzel a módszerrel­­ a hagyományos sze­mes eleséghez képest 20-25 száza­lékkal is növelhető­ a tojáshozam. • A műtrágyák téli tárolásánál alapelv legyen, hogy annak minő­ségét, használati értékét megő­riz­­zük. Különösen kényesek a táro­lásra a nitrogéntartalmúak. Hig­­roszkóposak, a levegő nedvessé­gét magukba szívva könnyen csomósodnak. Ezt pedig csak gon­dos, padlós, ajtóval, ablakkal ellá­tott, jól szellőztethető­ raktárhelyi­ségben előzhetjük meg. Leghelye­sebb a pétisót, az ammóniumnitrá­­tot és más nitrogéntartalmú műtrágyát gyárilag lezárt zsákok­ban tárolni. 10-12 zsáknál többet így sem raktunk egymásra. Továb­bi követelmény, hogy a zsákokat ne tegyük közvetlen a padozatra, hanem deszkákra vagy lapos faha­sábokra, így szárazon maradnak és levegőzik is a rakomány. Kisza­kadt zsákokat ne tároljunk, mert például a kiömlött pétisó könnyen nedvesedik, a szétszóródott cso­mók mellett víztócsa keletkezik. Esős időben ne szellőztessük a műtrágyák raktárát. Nem tanácsos azonban zsákok­ban tárolni a kálisót és a szuper­foszfátot. Nagy nedvességszívó hatásukra a papírzsákok hamar el­áznak és széjjelszakadnak. Túl magasra azért ne púpozzuk, mert végül csak csákányozva tudjuk azt megbontani. Legcélszerűbb azon­ban minél több káli- és foszfortar­talmú műtrágyát ősszel a talajba juttatni, így kevesebb gondunk lesz a tárolással.­­ A malacnevelés kritikus idő­szaka a tél. Megfelelő hőmérsék­letet biztosító istálló nélkül inkább ne ellessük kocsinkat ebben a zord időszakban. Zárt, védett helyen a született malacoknak más a hőmér­séklettel szemben támasztott igé­nye, mint anyjuknak, a szoptató ko­cának. Ezért külön helyi hőforrást (infralámpát) kell biztosítani a ma­lacok pihenő- vagy búvóhelye felett, mely kielégíti a részükre az optimá­lis 30-32 fokot. A kocák jól érzik magukat 17-18 fokos helyiségben. Az almozás enyhíti a hidegha­tást. Alapvető tennivaló, hogy a malacokat minél előbb - legké­sőbb 10-14 napos korra - szoktas­suk hozzá a szilárd, száraz abrak­keverék etetéséhez, legbiztosabb a speciális malacnevelő (prestarter) tápok etetése. Ezek komplett mó­don tartalmazzák a legszüksége­sebb táplálóanyagokat. Külön ete­tőbe vagy tálcán adjuk számukra úgy, hogy a koca ne tudjon hozzá­férni ehhez az etetőedényhez. Ma­lactáp hiányában házilag javaslom a keverék összeállítását. A fejlődő szervezet igényét kielégíti (száza­lékban): 63 árpadara, 20 kukorica­dara, 9 tejpor, 5 borsódara, 2 szén­savas mész, 0,4 takarmánysó és 0,6 százalék készen kapható egy­séges malacpremix. A száraz ta­karmányok etetésénél a malacok számára külön ivóvízről gondos­kodni kell. Kezdetben a malacokat naponta négyszer-ötször etessük, mindenkor eltávolítva edényük­ből az előző dara maradékát. Dr. Mikolai Ferenc A japánfürj tenyésztése A japánfürj igen közeli rokona az európai fürjnek. Testalakulá­sa és tollazata is nagyon hasonlít a vadmadárhoz. A tojó és a ka­kas megkülönböztetése gyakor­latot igényel, különösen napos vagy növendékkorban. A japánfürj viszonylag korán, 35-45 napos korára ivarérett, te­hát elkezdi a tojásrakást. Intenzív tartási körülmények között évi 280-300 db tojást is tojik. 2-3 tojó­hoz egy kakas ajánlott. Nem kot­­lik. Tojásait törpetyúkkal vagy kel­tetőgéppel kell kikeltetni, a kelés­idő 16-18 nap. A fürjtojás súlya 10-11 g. 5 db fürjtojás tesz ki egy tyúktojást, felhasználásánál így számoljunk. A fürjtojás sokolda­lúan felhasználható, a diétás élel­mezésben van nagy jelentősége. A japán fürj viszonylag rövid életű, kb. 3 évig él. Gazdaságilag hasznos élettartama csak egy év. A madár elhelyezése csak zárt, ketreces tartásban lehetsé­ges. Kitartóan nem repül, csak röpköd és jó futó. Kis helyigényű állat, így viszonlyag könnyen megoldható elhelyezése. Né­hány madár lakásban, madárka­litkában is tartható. Elesége lehet bármilyen aprómag (köles, búza) és baromfitáp. Nagyon fontos, hogy víz és takarmány állandóan legyen madaraink előtt. Aki fürjet szeretne tenyészte­ni, annak fontos teendői a követ­kezők. Első a szakirodalom tanul­mányozása. Ajánlom Czibulyás József-Kovács József: A japán fürj tenyésztése című könyvét. Má­sik teendő, hogy nézzen körül a háza tájékán: van-e olyan épület, ahol elhelyezheti madarait. Készít­se elő a helyiséget, alaposan taka­rítson, fertőtlenítsen. Vásároljon vagy készítsen ketreceket (régi nyúlketrec is jó). Vásároljon takar­mányt, és ha mindez megvan, csak akkor vegyen fürjeket. Ha napos vagy növendék ma­darakat vesz, akkor fűtse fel a kellő hőfokra a fürjek helyét. Ez a sorrend különösen akkor fontos, ha több madarat vesz a tenyésztő. Pár madár elhelyezése köny­­nyebb, egy kis kalitkával megold­ható, kevesebb felkészülést igé­nyel. Kellő előkészület nélkül nem szabad fürjet (de semmilyen álla­tot) vásárolni, mert meglepetés érheti az embert... A Fürjtenyésztő Egyesület saj­nos megszűnt, így nincs garan­tált értékesítési lehetőség. Tehát aki nagyobb tételben szeretne nekivágni a fürjezésnek, előbb feltétlen keressen biztos piacot, és annak függvényében szapo­rítsa állományát. Például na­gyobb piacokon, éttermekben értékesíthető. Aki kevés hellyel rendelkezik, vagy nem akar koc­káztatni, annak - családi szük­ségletre -10-15 tojómadár tartá­sa ajánlható. Herda Nagy Ibolya A gyümölcsök tárolási betegségei A tárolás alatt különféle okokból komoly veszteségek érhetik a gyümölcsöket. Néz­zünk néhány jellemző tüne­tet. A különböző sérüléseken, sebeken keresztül támad a monília, és mélyen a húsba hatolva elrothasztja végül az egész gyümölcsöt. Jellegze­tes, körkörös, okkersárga-ró­­zsaszín penészpárnái közis­mertek. A magházrothadást két fuzáriumfaj okozhatja, s már csak akkor tűnik szembe, ha a tünetek megjelentek. A szüret előtti csapadékos idő és a nyitott csésze hajlamosí­tó tényezők. Nagyon gyakori az úgyne­vezett Jonatánfoltosság, mint a nevéből is sejthető, elsősor­ban a Jonatán almán találko­zunk vele. A héjon 3-6 mm-es barna foltok keletkeznek, nem hatolnak a húsba. Ezt a foltosodást nem gombák okozzák, hanem úgyneve­zett élettani okokra vezethe­tő vissza; a talaj mészhiá­­nya, magnéziumhiánya a leggyakoribb előidézők. Ugyancsak barna, 2-3 mm­­es foltok keletkeznek a tap­lófoltosság következtében, de ezek a foltok később kb. 2 mm-re besüppednek a hús­ba. Nagy hőingadozás, egyenlőtlen vízellátás a ki­váltó okok. A húsban üvegszerű, átlát­szó foltok váltogatják egy­mást, úgynevezett üvegese­­dést okozva, ez a jelenség is időjárási okokra vezethető vissza. Mi a teendő, ha a fenti tü­netekkel találkozunk? Rend­szeresen válogassuk át a betá­rolt gyümölcsöket, a hibása­kat, foltosakat távolítsuk el. Fagymentes napokon szel­lőztessünk. Ne engedjük 2 C- fok alá a tároló hőmérsékle­tét, túl száraz tárolóban pedig vízzel teli edényekkel páro­logtassunk. Molnár Mária CSEREBERE Czene Lászlóné (6726 Szeged, Radnóti u. 46/b) bé­lyeges válaszboríték ellené­ben bárkinek szívesen küld kokárdavirág és sonkatök magjából, amíg a készlete tart. Hatalyák Ferencné (3262 Márkáz, Felszabadulás u. 52.) borsmenta szaporító­anyagáért, vérehulló fecske füvet tudna cserébe küldeni. N. Rostás Kálmánná (6440 Jánoshalma, Molnár u. 10.) cserére ajánl: Zephiran­­tes-hagymát, gyökeres enci­ánt, kerti fagyálló, óriás virá­gú Hibiscus, ugyancsak kerti sárga Hibiscus manihot mag­ját, lila, dupla virágú datura magját, tavaszi gyökerezte­­téshez, dupla fehér, valamint szimpla sárga, rózsaszín és piros datura, továbbá lila, sár­ga, piros és rózsaszín Golgo­tavirág és gránátalma ágait, hajtásait, s vérehulló fecske­­fűtöveket. Levélbeni meg­egyezés alapján kéri értük az alábbiakat: amerikai, óriás vi­rágú szobai Hibiscust (gyöke­resen vagy gyökereztetésre alkalmas ágát), sziámi, fóka jegyű kandúr kiscicát, törzs­könyvesét, továbbá holland, fehér bóbitás tyúkot és ka­kast. Egzotikumok hazai földben A datolyaszilva Sok százmillió ember kedvelt gyümölcse a datolyaszilva. Ja­pánban mintegy 1000 fajtáját ismerik, Kínában pedig a legelter­jedtebb gyümölcs, s nem véletlen, hogy a görögök az istenek gyümölcsének tartották ezt a majd fél kiló súlyú, édes, naracssár­­ga gyümölcsöt. Könnyű nevelhetősége miatt hazánk védett fek­vésű területein is sikerrel termeszthetjük. A datolyaszilva botanikai neve: Diospyros kaki, s ez utóbbi szó a gyümölcs japán nevét takarja. Mivel igen elterjedt, sok egyéb névvel is illetik, így például kakiszilvának, kínai datolyaszilvának is mondják. Származási helye Délkelet-Ázsia, Kína, Japán. Az ébenfafélék családjába tartozó, több száz évig is élő fa lombhullató. Általában alacsony törzsű, ültetvényeken 3-6 méte­resre nevelik, vadon elér­heti a 20 méteres magas­ságot is. Gömb vagy gúla alakú koronája, és ősszel sárgás-vörösre színeződő lombja miatt kedvelt díszfa is. Különleges látványt nyújtanak a lombhullás után is fennmaradó és to­vább érő gömb alakú, na­rancsszínű termései. Nagy, fényeszöld levelei hosszúkásak s elérik a 20-25 cm-t. A levelek fonákja bársonyos tapintású. Virágai 3-4 cm-esek, zöldessár­gák, melyeket többkaréjú csészelevelek kereteznek, s ez utóbbiak rajta maradnak a gyümölcsön. A virágok egyivarúak, de lehetnek hímnősek is. Nálunk május végén virágzanak. A fejlődő gyümölcsök eleinte a zöld paradicsomra emlékeztet­nek, majd fokozatosan sárgulnak, és végül aranysárgára, na­rancsszínűre érnek. A gyümölcs héja vékony, fényes, kifejlett állapotban 150-500 gramm. Éretlen állapotban íze fanyar, ezért csak akkor fogyasztható és akkor igazán aromás, ha nyomásra puhának érezzük. A gyümölcs C-vitamint, béta-karotint, nyom­elemeket és 14-20 százalék cukrot tartalmaz. A datolyaszilva szaporítása legeredményesebben oltással vagy szemzéssel történik. A magról kelt alanyok termése nem jó minőségű. Alanynak használjuk a diospyros lotus vagy Virginia fajtákat, s ezeket oltsuk kb. 80-100 cm-es magasságban. Az oltás utáni harmadik, negyedik évben számíthatunk termésre. Kedveli a laza, homokos, humuszos talajt és bőséges öntözést igényel. Ültessük a kert déli, délkeleti fekvésű részébe. Ha több fát ültetünk, tartsunk 5-6 méteres tőtávolságot. Gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról akár trágyázással, akár tápoldatozással. A datolyaszilva jól termeszthető edényben is, de télen hűvös, 0 fok körüli helyiségben teleltessük. A szabad földbe ültetett fákat keményebb teleken takarjuk, amíg kicsik. Idősebb fák már takarás nélkül is átvészelik teleinket. Általában nem szükséges metszeni, csak a befelé növő ágakat vágjuk ki. A koronáját gömb alakúra is formálhatjuk. Gyü­mölcskötődés után vizsgáljuk meg a fát és ritkítsuk a terméseket, különben sok apró, gyenge minőségű gyümölcs fejlődik. A keres­kedelembe a 120-150 gramm fölötti termések kerülnek. Mint említettük, lombhullás után is a fán maradnak a gyü­mölcsök. Ezeket csak a fagyok közeledtével szedjük le és hűvös helyen tároljuk addig, amíg megpuhul. Az érési folyamat kará­csonyig is eltarthat. A gyümölcs húsa ekkor zselészerű, íze emlé­keztet a sárgabarackéra. Ha almával együtt tároljuk, hamarabb beérik. Kártevője egyelőre nem ismert. A datolyaszilva termesztése viszonylag könnyű, klímánk is alkalmas erre, és micsoda öröm a külföldi piacokon drágán vásá­rolt gyümölcs helyett saját termésünket fogyasztani. Sőt, eljöhet még az az idő, amikor talán még exportálhatjuk is. Lovas Katalin Méhelnl: f­. télben Sem a nagy hideg, sem a vastag hótakaró nem árt annyira a mé­­heknek, mint a nyirkos, esős tél. A téli leplet hagyjuk a kaptáron. Legalább hőszigetel valamelyest. Nem így a kijárónyílás! A védőrácson át kiáram­ló, páradús, elhasznált leve­gő víztartalma lecsapódik, könnyen odajegesedik a nyílásba. Ilyenkor leszűkül a kijárórés, s a légcsere elég­telen lesz. A havat még ugyan megtűrhetjük a kijá­róban, de a jeget nem! Anélkül, hogy a méhes­ben a havat bárhol is eltaka­rítanánk, teakiöntőbe tölt­sünk egészen forró vizet. Haladjunk végig a kaptárak előtt, s úgy öntünk belőle a kijárók jegére forró vizet, hogy az ne csorogjon be a nyílá­son. Amikorra végigér a méhész­soron, a jégdarabok leválnak a ki­járólécről, leveheti őket és a rések ismét szabaddá válnak. Az ősszel megállapított és meg­szabott résre nemcsak a levegő­­áramlás, -ellátás miatt van szük­ség, hanem mert az enyhébb napo­kon - még akkor is, ha nincs kirö­pülés - a méhek a belső hullákat ki szokták szórni a nyíláson, hogy ne rontsák azok bomló tetemei a fészek levegőjét. Ha még a jég is gátolja tisztogató munkájukat, ak­kor sok hulla ott szorul, még in­kább eldugul a rés. A kaptártetőn majd a téli kiröpülések kezdetén húzzuk le a havat a sor mögé, hátra. Olvadáskor sem kell sepregetni ad­dig. A kijáró hava laza szerkezetű, nem zárja el a levegő útját. Még véd is a fagyos szelektől, a tolako­dó cinkéktől. Tehát: csak a jeget! Zsidei Barnabás 1993. DECEMBER 28. VÁLASZUNK­­. R. ISTVÁN, Kiskunfélegyhá­za. Amennyiben borsos áron skót vagy angol whiskyt vásárol, tulaj­donképpen gabonapálinkát vásá­rol. A whisky ugyanis nem más, mint kisüstön főzött, kissé füstös ízű gabonapálinka, égetett szesz. Alapanyaga lehet árpa, rozs, ku­korica. Használnak azonban más keményítőtartalmú terményeket, például burgonyát is, szeszgyár­táshoz. A lényege az, hogy a ke­ményítőtartalmú terményből zú­zással, gőzöléssel és több atmosz­féra nyomással a keményítőt ol­datba vezetve, azt cukrosításnak és erjesztésnek vetik alá. A lepá­rolt szeszt finomítva készül a 96 százalékos tiszta szesz, amely szintén megvásárolható az üzle­tekben. Amennyiben a folyamatot házi körülmények között végig tudja vinni, akár házilag készült „cefréből” is főzethet gabonapá­linkát. MIKES GYULA, Nádudvar. A zöldségesboltban vásárolt csicsó­kagumót - a nagyobbakat akár feldarabolva is - fagymentes idő­ben, burgonyavetési mélységre bármikor elültetheti, mert télál­lók. A csicsókagumó fagymentes időben télen is a földből szedhető ki. A felszedett gumók ugyanis - még kissé nedves homokba ágyaz­va is-3-4 hétnél tovább nemigen tarthatók el, mert kiszikkadnak, összefonnyadnak. Különben igénytelennek mondható a cukor­burgonyának is nevezett növény, melynek kivált a cukorbetegek és fogyókúrázók vehetik igen nagy hasznát. Ahol a burgonya jó ter­mést ad, ott a csicsóka - mondható — nagyon jó termést ad. Leves, főzelék, sült burgonya, recept­­könyvekben találhatóan különbö­ző ételek készíthetők belőle. Nyer­sen lereszelve zöldség- és gyü­mölcssaláták édesíthetők vele. F. JÓZSEF: Bodroghalom. Ar­ra, hogy talajaik káliumban szegé­­nyek-e vagy sem, valójában csak talajvizsgálat adhatna szakszerű választ. Azt pedig, hogy mennyi káliumtartalmú műtrágya adago­lására lenne szükség, még az is befolyásolja, hogy milyen növé­nyeket termelnek. Vannak ugyan­is káliumigényes növények, mint a szőlő, a burgonya. Végered­ményben, hogy gyanújukra fény derüljön, valóban nem ártana egy­szer talajvizsgálatot végeztetni (evégből a megyei növényegész­ségügyi és talajvédelmi állomást megkeresni), mert valójában enél­­kül csak vaktában szórja ki az em­ber a drágán vásárolt műtrágyát. Komposztáljon azonban minden növényi hulladékot (apróra vágott szőlővenyigét, fűkaszálékot, gyomnövényt, falombot), barom­fi-, nyúl- vagy egyéb állati trágyá­kat. A komposztálás során esetleg egy kevés - káliumot is nagyobb százalékban tartalmazó - vegyes műtrágyával megsegítve a szerves anyagok bomlását bizonyos, hogy a talajt káliumban is jelentősen gazdagító szerves trágyát, illetve komposzttrágyát juttathat a földbe. BÚZÁS FERENC, Budapest. A kombinált növényvédő szereket, amelyek egy lisztharmat, egy pe­­ronoszpóra, egy varasodás vagy egy monília elleni gombaölő szert és egy rovarölő szert (általában molyok és egyéb rágókártevők el­leni) összetevőt tartalmaznak, leg­feljebb egy-egy speciálisan szívó­kártevők (atkák, levélte­tvek) elleni szerrel lehet kiegészíteni, ha szük­séges. Keverni legfeljebb lomb­trágyákkal (Peretrix, Wuxal) ke­verjék, ha mindenáron egy menet­ben kívánják kijuttatni. De ha pél­dául olyan növényt permeteznek, amelyet a lisztharmat nem károsít vagy nincs lisztharmat- vagy ép­pen peronoszpóraveszély, akkor azt a komponenst ki lehet, sőt ki is kell venni, mert feleslegesen nem kell permetezni, a drága szert még 2-3 dkg-os mennyiségben sem kell elpazarolni. A gyomirtó szerek sem egymással, sem növényvédő szerekkel nem keverhetők. Vegyes hasznosítású kertekben, gyü­mölcsösökben, szőlőkben nagyon korlátozott is a használatuk. Szi­gorúan csak a szerek csomagolá­sán található használati utasítás szerint szabad használni azokat is. Hajdú Júlia

Next