Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-11-02 / 44. szám

12 SZABAD FÖLD Wa­&o taGiaDM A takarékszövetkezetek életében történelmi fordulópontnak számít 1993. október 13-a, ugyanis ezen a napon írták alá integrációs szerződé­süket. Ezt az eseményt kétéves, viták­kal tarkított, kemény előkészítő mun­ka előzte meg. Ez idő alatt többször nyilatkoztak politikusok, minisztériu­mi vezetők arról, hogy a vidéki bank­hálózatot sürgősen ki kell építeni. Csak sokáig éppen abban nem sikerült megegyezniük, mely pénzintézetek­nek szánják ezt a feladatot. Pedig ké­zenfekvő volt az a tény, hogy az or­szág 2500 bankfiókjából 1800 taka­rékszövetkezeti, és ebből 1100 olyan településen működik, ahol semmilyen más pénzintézet nincs jelen. Ugyan­akkor a kétmillió taggal bíró takarék­szövetkezetek privát bankok, ame­lyek eddig állami támogatás nélkül tevékenykedtek. V­égül is a kormány úgy döntött, a takarékszövetkezetekre alapozva kell kiépíteni a vidéki bankhálózatot. Eb­ben az elhatározásban valószínűleg közrejátszott az is, hogy a fejlett nyu­gati országokban elsősorban a szövet­kezeti bankoktól vehet fel hitelt a vi­déki ember. Hogy ez nálunk is így legyen, a 256 önálló takarékszövetke­zetnek össze kellett fognia, amit Bo­tos Katalin, az Állami Bankfelügyelet elnöke a józan ész győzelmének ne­vez. Ehhez szükség volt az integrációs szerződés aláírására, ami ezentúl egy kölcsönös előnyöket nyújtó együtt­működést tesz lehetővé, és alapja lesz a vidéki bankhálózat kiépítésének. Az ünnepi eseményen megjelent Pong­­rácz Tibor, a Pénzügyminisztérium címzetes államtitkára, aki bejelentet­te: a szerződés létrejöttével az állam hozzájárul a továbbra is önállóan működő takarékszövetkezetek pénzügyi helyzetének stabilitásához és a Takarékbank Rt. pozíciójának megerősítéséhez. • Vajon hogyan érinti ez a takarék­­szövetkezeteket? - Úgy, hogy a közeljövőben létre­hozzuk az Országos Takarékszövet­kezeti Intézményvédelmi Alapot (OTIVA), amelynek kettős célja lesz - válaszol Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke. E­gyrészt ellenőrzési szerepe van, másrészt az alapból pénzügyi segítséget kapnak az arra rászoruló szövetkeze­tek. Ez azt jelenti, hogy a takarékszö­vetkezetek az egyszeres védelem he­lyett kétszeres védőernyő alá kerül­nek, és nem fordulhat elő, hogy egy is csődbe menjen. Egyébként már eddig is működött a takarékszövetkezetek közötti szolidaritás, 1991-ben és ta­valy összegyűjtöttünk bizonyos ösz­­szegeket, hogy a bajba jutott szövet­kezeteket kisegítsük. • A felszámolás alatt álló hevesi takarékszövetkezetet nem tudták vol­na megmenteni? Itt már milliárdos nagyságrendű volt a hiány, sajnos nem tudtunk segíte­ni. De közgyűlésünk úgy döntött, hogy a részjegy- és a célrészjegy-tulajdono­sokat nem hagyjuk magukra, keressük a megoldást, miként segíthetnénk raj­tuk. Ha létrejön az OTIVA, elképzelhe­tetlen lesz, hogy a betétesek ne jussanak hozzá a pénzükhöz, és takarékszövet­kezetek menjenek tönkre. • Mekkora tőkével kezdi meg mű­ködését az alap? A­z állam hétmilliárd forintos bankkonszolidációs támogatással já­rul hozzá, a Phare-program keretében pedig 1,1 milliárd forintra számítunk. A takarékszövetkezetek 200 millió­val lépnek be az alapba. Ö­ssze kellett fognunk, mert kü­­lön-külön kis pénzintézetek vagyunk m­ondja a szerződés aláírása után Tóthné dr. Sinkó Erzsébet, a jász­­szentlászlói takarékszövetkezet elnö­ke. Mi például 950 milliós mérleg­főösszeggel rendelkezünk, s ez a biz­tonságos működésünkhöz kevés. A vidéki banki szolgáltatásokat csak úgy tudjuk magas színvonalon ellátni, ha mellettünk áll a többi 255 takarék­­szövetkezet is. • Milyen szerepe van Jászszent­lászlón a takarékszövetkezetnek? K­örülbelül 12 ezer betétesünk és 3500 hitelezőnk van. A legtöbben áruvásárlási kölcsönt vesznek fel, és 90 millió forintot adtunk lakás­építésre. 150 millió forint hitelt ad­tunk vállalkozóknak, de az utóbbi időben azt tapasztaljuk, egyre keve­sebben vállalkoznak. Ez azért van így, mert alig létezik olyan tevékeny­ség, amely kitermeli ezeket a magas kamatokat. • A hevesi takarékszövetkezet cső­dje nem ingatta meg az embere­ket?­­ Voltak, akik bejöttek hozzánk, érdeklődtek, van-e gondunk. De sen­ki nem vette ki a pénzét, sőt hónapról hónapra emelkedik a betétállomá­nyunk. Ez a tendencia szerintem erő­södik, hiszen ezentúl még nagyobb biztonságban lesznek a tagi pénzek. Pethes József - VÉGET ÉRT A PESTI ÚTI „CSATA” Igrint arról lapunk szeptember 28-i számában be-­ÜVAl számoltunk, a főváros XVII. kerületében, a Pesti út 74. számú ingatlan lerombolását, illetve az ott lakó 74 éves Tóth Sándorné kilakoltatását meg­akadályozta a nagy nyilvánosság: több órán át vitat­kozott egymással a két fél. A tízgyermekes, bár az említett ingatlanokat formailag egyedül birtokló Tóth­né és a Fővárosi Beruházási Vállalat jogi képviselője. Akkor, szeptember 16-án elmaradt a kényszerű - és az 1989-ben jogerőre emelkedett—kisajátíttatási pro­cedúra. Az akkori, a családtagok és a népes nyilvánosság előtt megkísérelt kilakoltatás elmaradt ugyan, de ok­tóber 7-én reggel a birtokba adás végül is minden eddiginél békésebb körülmények között lezajlott. Tóthné két lánya és unokája előző este eltávozott a százesztendős házból, így a másnap hajnalban meg­jelent rendőrségi különítménynek már nem okozott gondot a kilakoltatás nyugodt megszervezése. A rendőrök ugyanis pirkadatkor, még a Tóth-rokonság megérkezése előtt ember- és vaskordonnal vették körül a telket, így elejét vették mindenfajta demonst­rációnak. A reggeli órákban a Budapesti Köztár­sasági Megbízott Hivatal munkatársa és a Főber képviselője jelenlétében megbontották a kerítést, s ezzel a birtokba adás véglegessé vált. A berendezé­seket és bútorokat teherautókra rakták, s elszállítot­ták Tóth néni péceli ingatlanára. Tóth Sándorné nem került az utcára: jelenleg Pál nevű fiánál lakik, s a Pesti út 74. szám alatt lévő ingatlanba az idén beköl­tözött két Tóth-lány is visszatért meglévő lakásába. A jogerősen - négy évvel ezelőtt - kisajátított ingatlan tehát gazdát cserélt: Tóth néni fölveheti végre a többletkártalanítás milliós összegét. A Főber illetékese elmondta: ezzel a végső megol­dással lehetőség nyílik majd arra, hogy kiszélesíthes­sék a Cinkotai utat, s megépüljön a telekre tervezett, zajvédő üzletsor. A Pesti útra csatlakozó Cinkotai út kereszteződésében lévő általános iskola diákjai sem szívnak majd ólombűzt, hiszen október 7.-e óta nincs akadálya annak, hogy a főváros megépít­se a részletes tervben kiszélesítettként szereplő Cinkotai utat. A­ Pesti úti „csata” egyetlen szépséghibája: öz­­vegy Tóth Sándorné, a 74 éves, szívbeteg asszony fizeti majd a kilakoltatás, rombolás, szállítás költségeit. Közel 200 ezer forintot... Besze Imre A G­yógyfürdők: mit támogat a tb? T­ovábbra is ingyen ve­hetik igénybe a gyógyfür­dői szolgáltatások egy ré­szét a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező biztosítottak, azok, akik­nek üzemi balesetük volt, s akik foglalkozási megbete­gedésben szenvednek. Té­rítésmentesen kaphatnak beutalót továbbá a rehabili­tációra szorulók. z utóbbi időben sok volt a zavar a gyógyfürdői ellátások megrendelésé­ben, sokszor maguk az or­vosok sem tudták ponto­san, mely esetekben írhat­ják fel a térítésmentes vagy a támogatott kezeléseket betegeiknek. Továbbra is támogatja a társada­lombiztosítás a termál­gyógymedence, a hévízi tó­fürdő, a termálkádfürdő, az iszappakolás, iszapfürdő, súlyfürdő, szénsavas gyógyfürdő, az orvosi gyógymasszázs és a víz alatti csoportos gyógytorna körébe tartozó kezeléseket. Ú­jdonság, hogy az asztma és a gerincferdülés gyógyí­tásában rendkívül hatásos­nak bizonyuló csoportos gyógy­úszást ezentúl támo­gatja a tb. A támogatások összegét december elsejétől növelik. A szabályozás szerint egy-egy kúra során 15 ke­zelést kaphat egy beteg, s az erre vonatkozó utalvá­nyait a korábbi 6 hét helyett 2 hónap alatt válthatja be a megfelelő fürdőben. A mostani módosítás szerint a betegség miatt megszakí­tott kezeléseket folytatni lehet, s az utalványok érvé­nyességének időpontját a kezelőorvos indokolt eset­ben meghosszabbíthatja. A kúra, ha szükséges, egy naptári éven belül egyszer megismételhető. A tb ebben az évben 900 millió forintot fordít költség­­vetéséből a gyógyfürdői ellá­tások támogatására, 1994-re pedig 1,1 milliárdos igényt nyújtott be erre a célra. Marcella és az olasz Tetőtől talpig eredeti A hírneves Gerbeaud cukrász­dában fáradtan teáztam, s még jól is esett az eseménytelen zson­gás, amikor is egy olasz férfi oda settenkedett a közeli asztalnál ülő, csinos, hosszú hajú nőhöz, és fi­noman megfogta a haját - Mit csinál? - szaladt ki a szá­mon a kérdés Az olasz megdöbbent, és nebe­gett: - Én csak azt szeretném tudni, hogy igazi-e a hölgynek a haja. - Miért, ön hajszobrász? - Nem, csak imádom a jól öltö­zött, csodálatos hajú nőket. A „megsértett hölgy”, aki közben felém fordult, mosolyogva rám szólt. -Zsuzsa, küldd el légy szíves az alkalmi udvarlómat, s te meg ülj át mellém. Rég nem láttuk egymást! - Jé, Babits Marcella, hát te nem Svájcban élsz? - Ott is, és itthon is. - Mivel már négyszemközt va­gyunk, nekem csak megmond­hatod, hogy igazi-e a hajad. Marcella jókedvűen nevetett: - Igen, a sajátom, van is vele gondom. Marcella haja melírozott, és fris­sen treppelt. Ez a treppelő pedig egy sütővashoz hasonlító „szer­szám", amely hullámokat süt a hajba.*­­ Marcella, ha már így össze­hozott bennünket a sors, mondd el olvasóinknak, hogy tulajdonképpen te mi vagy, ki vagy: táncdalénekes, zenész, szövegíró, divattervező, fele­ség... - Nem szeretném besorolni ma­gam, eleve tiltakozom a besorolá­sok ellen, mert az azt jelenti, hogy az ember csak harccal tud kikerül­ni egyfajta szerepkörből, amit le­het, hogy nem is ő talált ki magá­nak. Tehát én szeretem a tág te­ret, és ez azt jelenti, hogy mindent szívesen csinálok, nagy az érdek­lődési köröm, szeretek emberek­kel foglalkozni. - Látom, az öltözködésedben is megnyilvánul ez; véletlenül tudom, hogy a rajtad lévő ruha (királykék és sárga bőrkombi­náció) saját tervezésed. Úgy tudom, magad is varrsz. Talán már nem is vásárolsz majd ru­hákat? - Biztosan fogok, de nekem a divattervezés és a varrás az olyan, mint másnak a kézimunka. Engem leköt. Aztán boldoggá is tesz, ha a ruháimat megdicsérik, sőt megkérdezik, hogy melyik szalonban készültek. Igazándiból én már nagyon régen varrok, hisz mi szegények voltunk, s így még az első fellépőruhámat is magam készítettem. - Végül is ezzel nem te vagy az egyedüli a világban. Gratulá­lok. De térjünk vissza a szak­mádra. Az rendben van, hogy énekelsz, de hogy a szaxofont is a kezedbe vetted... - Nézd, én teljesen autodidakta módon kezdtem el szaxofonozni, mert az iskolában csak énekelni tanultam. Tehát amikor már a ze­nekarommal kikerültünk Nyugat­ra, ott mindjárt kényszerűségből be kellett ülnöm a dob mögé, s akkor azt mondtam magamnak, hogy miért ne hódolhatnék egy olyan különleges és szép hang­szernek is, mint a szaxofon. Tehát vettem magamnak egy csillogó, villogó hangszert (meg hozzá egy könyvet), és elkezdtem fújni.­­ Nagyon régen még a Ván­dor-kórus tagja is voltál,­­ így igaz, gyerekfejjel, mint ahogyan ugyanígy gyerekként léptem föl először. Aztán a Mar­­cellina PJT-vel végigjártuk később egész Európát. - Jó nagyot ugrottunk az idő­ben. A jóformán tíz év elég hosszú idő volt odakint. Nem féltél, hogy itthon elfelejtenek? - Nem vagyok olyan ember, aki a félelmeivel együtt tudna élni. Amikor hazajöttünk, akkor is szé­pen a színen voltunk a saját dala­inkkal, egészen 1993 januárjáig. Az, hogy utána elég volt, az a mi belső ügyünk, meg nem is olyan érdekes, hisz minden egyes nap a világban több millió új barátság születik, s több millió szakítás is létrejöhet. A lényeg az, hogy na­gyon beszűkültek a lehetősége­ink, s ezért mindannyian egyedül próbálunk boldogulni. - A férjhez menés mennyire változtatta meg az életed? - A munkámban abszolút nem korlátoz. Mint énekesnő továbbra is utazom, mint azelőtt. Nem tud­nám elviselni, hogy engem eltart­sanak, és otthon csak háziasz­­szony legyek. Persze háziasz­­szony vagyok azért otthon is, meg táncdalfesztiválokon is, de hidd el, hogy mindig napról napra újra ki­találom az életem. Barsy Zsuzsa Fotó: Fülöp Csaba 1993. NOVEMBER 2.

Next