Szabad Föld, 1994. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-08 / 6. szám
12 SZABAD FÖLD Áldott kezek. Az ajkak nehezen formálják a szót, de a kezek beszédesek: elmondanak mindent erről a nagyszerű emberről. Lehet tudni, honnan vétetett, s merre fordította magát, hogy felcseperedett nemcsak testileg, de lelkileg is. Úgy fordult, hogy nem moccant, csak ráemelte szemét arra, ami körülötte volt, meg arra, amit odafönt a csillagokkal hímzett égpalást mögött sejdített meg. S ezeket ő mind fába örökítette. Ettől csorbul ki a fekete kaszás pengéje: sosem hal meg az - mint a közönséges földi halandó -, aki szobrokban az utódokra hagyja magamagát. Erejét, tehetségét, hitét, erkölcsét. Nagy Ferenc hetvennégy éves tabi faragó ember megtisztelte Kaposvár múzeumát életműve javával. A megyeszékhely megtisztelte nagy művészét avval, hogy méltó helyet kínált a kiállításhoz. Az egymásra ismerés gyönyörös alkalmának a megnyitón körülbelül százan voltunk részesei. Azóta sok százan élhették át a termékeny csöndet, melyre Nagy Ferenc alkotásai némítottak bennünket. Nincs ember, akiben szövetségi érzelem ne születne ezekhez a szobrokhoz, dombor remekekhez. Nagy Ferenc, mint népmeséi király, három fiát küldte szerencsepróbálni a sárkány vitte királylány után. Ugye mondanom sem kell, a sárkány rabolta királyhajadon mi vagyunk, kiket a hétfejű szörny, azaz a zordra fordult világ elcibált a lelket frissítő művészetektől. S a Nagy Feri bácsi - faragókirály három fia? Az első az, aki megmutatja, milyen is a való világ. Vagyis hogy milyen volt a cselédi létbe született mester fiatal korában. Azokat faragta fába, akik akkor éltek körülötte. A dölyfös gazda, aki talán munkát adott neki. S akinek árnyékában az az asszony nem feleség, talán csak negyedség. Az a töretlen öregasszony, akinek egyenes gerincet talán a megőrzött hit keményített nehéz munkában is, pogány időben is. Az a zsákoló legény, akiben ott az erő oszágot mozdítani is, ha kell. A falusi szerelmespár bensőséges, próbát állt derűs kapcsolatát is fába örökítette N. F. mester. A vaskos répaszedő asszony hajlásában ott a kölcsönös viszony: a földet mívelők kapcsolata a földdel gyümölcsöt, termést ad. Fia ruhátlan testet farag ki a fából Nagy Ferenc, a tavasz tündére is faros-bögyös, erős parasztlány lesz, aki vadvirágcsokrosan talán éppen a telet perzselte fel bőrének izzásával és bűvös, rontásűző igékkel. A középső királyfi a vallásos művészet Nagy Ferenc-i csodáival küzd a sárkány ellen. A tabi mester akkor is faragta a krisztusi témákat, szenteket, amikor ezeket még szúrós szemmel méregette a hatalom mércéjének is megfelelni próbáló ítészhad. Ezeknek az alkotásoknak egy része a fatáblából szinte kiváló, abból kiszakadni vágyó domborábrázolás - relief -, somogyi növénysordíszes kerettel, azaz ornamentikával; más része pillantással körül tapinthatóan ki is vált plasztika, a harmadik csoport majd emberméretű valódi szoboralak. Befelé néznek, mert ők már mást is látni vélnek, nemcsak ezt a földi világot. (Szent család, Piéta, Tulipánkoronás Mária gyermekével, Fekete Madonna, Liliomos szent Margit.) S a harmadik királyfi? A magyar mondavilág és múlthistória alakjaival riogatja a hétfejű sárkányt, eltöltve bennünket győzelme reményével. Csaba királyfi lovasai ott úsznak a Tejúton egy székely falu fölött, Árpád apánk hona felé vezeti magyarjait, aztán Szent István, az erős, jellemes férfiú... Nagy Ferenc királyfiai kiszabadították a rab kisasszonyt. S ki ne ejtene könnyet az édes szabadság ráköszöntekor? Leskó László A dölyfös gazda N. F. mester or több mint egy éve sugároz műsort az első műholdas magyar nyelvű tévéállomás, a Duna TV, amely nemcsak hazánkban népszerű, hanem külföldön is. A nézői leveleket figyelembe véve a televízió vezetése úgy döntött, hogy sokszínűbb műsorszerkezetet alakít ki. A műsoridő jelentősen bővült, csak hétfőn és pénteken maradt a korábbihoz hasonló 16 órai kezdési időpont. Kedden és csütörtökön 15.30-kor kezdődik az adás a „Business az biznisz” című amerikai sorozat magyar változatával, amely segíteni szeretne a nézőknek abban, hogyan tanuljanak meg vállalkozni. Szerdánként pedig 14 órakor indul a műsor, az Állami Vagyonügynökség sajtótájékoztatójának élő közvetítésével. Szombaton és vasárnap a déli harangszó, a részletes műsorismertetés és a hírek után vallási és zenei műsorok következnek, majd pedig játékfilm. Mindkét napon délután gyerek- és ifjúsági filmek is láthatók. Naponta 16 órakor egy új műsor, a Hírmondó kezdődik. Ebben a 10-15 percben tájékoztatják a nézőket a Kárpát-medence híreiről, időszerű eseményeiről s olyan közhasznú dolgokról, mint a fontosabb határátkelők és utak forgalma vagy az időjárás. Itt kap helyet a napi lapszemle a hazai újságokból, illetve a környező országok magyar nyelvű újságjaiból, de a jelentős világlapokból is hallhatunk válogatást. Ezt követően kb. 70-80 percben dokumentum-, ismeretterjesztő és főleg művelődéstörténettel foglalkozó filmeket, néha rövidebb zenedarabokat is sugároznak. Az esti mese korábban, 17.40-kor kezdődik, és főműsoridőben megjelenik egy-egy reklám, amitől eddig mentes volt a Duna TV. A Híradó kétszer is jelentkezik, először 18, majd 21 órakor. Ez a műsor is megújult, ugyanis a felolvasott hírek mellett egyre több élő tudósítás, beszámoló színesíti. Minden este 18.10-kor kezdődik a játékfilm, akik ezt az időpontot kihagyják, a 21.30-kor kezdődő ismétléseket figyeljék, a sport után. Havonta háromszor, péntek esténként jelentkezik a Filmklub, ahol művészfilmeket láthatunk. Egyelőre havonta egyszer, később többször is lesznek az új művészeti magazinok: a Színházi élet és a Mozgókép. Hétfő esténként az igényes könnyűzenét, vasárnap pedig a komolyzenét kedvelő nézőké a képernyő. Este nyolctól kilencig érdekes és fontos magazinműsorok futnak: kedden a gazdálkodóknak szóló Gazdakör, szerdán a Határon túli műhelyek, csütörtökön a vállalkozóknak szánt Váltó, pénteken pedig a Közép-európai Magazin látható ebben az időben. Az adást általában 23 óra körül fejezik be, és a magyar költészet egy-egy kiemelkedő versével búcsúznak a nézőktől. Felejthetetlen előadói pillanatokat elevenítenek fel a Magyar Televízió „Vers mindenkinek” sorozatából, de új felvételekkel is gazdagítják a választékot. Ez a műsorbeosztás természetesen nem merev, változhatatlan szerkezet, csupán az a célja, hogy a nézők könnyen megtalálhassák az őket leginkább érdeklő műsorokat. Azon olvasóinknak, akik még nem tudják nézni a Duna TV-t, az alábbi információt kértük a vételi lehetőségekről. A Duna TV az Eutelsat 2 F3 típusú műholdról vehető egész Európában, s még Izrael területén is - tájékoztatott Bódi János műszaki osztályvezető. Így hazánk területén bárhol fogható a műsor, csupán technikai alapfeltétele van. Ha valaki egyéni vevőkészüléket szeretne, erre a célra legmegfelelőbb az 1,2 méteres parabolaantenna, amivel az Eutelsat, illetve a közkedvelt tv-programokat (RTL, SAT 1, PRO 7 stb.) sugárzó Astra műholdat is fogni lehet. Ha valaki egyénileg vásárol parabolaantennát, feltétlenül hívjon antennatelepítő szakembert. Már Magyarországon jelenleg csaknem LMI egymillió lakásban fogható valamilyen kábeltelevíziós adás, s a kábeltévék többsége továbbítja a Duna TV műsorát is. Budapesten és környékén pedig a tévéadó 30 kilométeres körzetében az Antenna Hungária AM mikrohullámú hálózata segítségével szintén lehet nézni a magyar műholdas adást. Pethes József Megújult a Duna TV műsora Olvastam valami szépet Szemérmesen hallgatunk róla, hogy Móricz Zsigmond úgymond „kiment a divatból”. Könyvesboltokban érdeklődve hallom - nemigen keresik munkáit. A Légy jó mindhalálig iránt még csak mutatkozik érdeklődés. Alighanem az iskola biztatására. Az is előfordul, hogy kérik hármas nagy művét, az Erdélyt - jobbára olyanok, akik a mai Erdély gondjaira remélnek benne választ. De mondjuk a Fáklya, a Rózsa Sándorkötetek, A boldog ember iránt alig van kereslet. Lehet, hogy a krimik, a szexkönyvek, a politikai botrányokat tárgyaló munkák lesöpörték a pultokról a magyar toll klasszikus művészének könyvtárnyi termését? Lehet, hogy a pornó irodalmi mesteremberei magukhoz édesgették azokat, akik számára Móricz elbeszélései azt jelentenék, mint amit a betevő falat jelent? Egy Móricz-novellát ajánlok szeretetükbe az alábbiakban. Nem is a leghíresebbek közül valót. Nem is saját életének egyik epizódját. De ebben is megmutatkozik az író fölényes életismerete, előadásmódjának drámai ereje és a nehéz sorsúak iránt nagy szavak nélkül is minden művében megmutatkozó feltétlen együttérzése. B. N. E. Móricz Zsigmondi Családi kör Az apám nagyon derék, nagyon jó ember volt. Nem élt az soha másnak, csak a családjának. Nem kocsmázott, nem kártyázott, semmi kárt nem tett se másnak, se magának. Volt két fia, arra nagyon büszke volt. Ha az utcán ment, úgy kellett mellette mennünk, hogy keresztül elfogtuk az utcát. Kinek van ilyen hét fia, mondta, ha ismerőssel találkozott. Egyszerű parasztember volt fiatalkorában, de hamar észrevette, hogy kapálással, kaszálással nem tud a fiaiból se egyebet csinálni kaszásnál, kapásnál. Földje nem volt, hát a máséba kellett volna elereszteni őket, de ezt nem akarta. Javítani akart a sorsunkon, azért hamar elhagyta a falut és városba ment, hogy ott inasnak adhassa a nagyobbakat. Ki is taníttatott valamennyiünket. Mindet más mesterségre adott, ki hova kívánkozott. Ha baj lesz, mondta, segítsetek egymáson. Ha egyiknek a mestersége nem megy, majd a másiké. Annál boldogabb családot sehol se láttam, mint a mienk volt. Apám nagyon jószívű ember volt, erős ember, aki nem ijedt meg se a maga árnyékától, se a más öklétől. Szépen felnevelt bennünket. Édesanyám meg olyan volt, mint az áldás. Mosott ránk, vasalt, varrt, főzött. Akkora edényeket főzött tele naponta, hogy aki látta, nevetett. Meg is nőttünk, megerősödtünk, keménykötésű legények lettünk, mikor kitört a háború. Mindjárt első nap, ahogy a hadüzenet megtörtént, háromnak be kellett vonulni. A hét fiú, már mind házas volt. Én voltam a legfiatalabb, de már én is éppen esküvő után voltam, mikor a hadat kihirdették. Három bátyám azonnal bement, másik három szintén nemsokára, csak én maradtam egy évig szabadon. Apám reklamált, hogy engemet mint legkisebbet családfenntartónak hagyjanak itthon. Azt a választ kapta, hogy Vilmos császárnak is hét fia volt, és mind a hét a harctéren van. - Na jó - mondta apám -, de azért Vilmos császárnak alighanem van miből eltartani a családját. Nem is törődtek vele, be kellett menni nekem is. El is mentem. Szégyelltem volna is, ha én nem megyek el, mikor minden épkézláb ember, s a hat bátyám elment. Hát én vígan katonáskodtam, három hónapos kislánnyal hagytam itthon a feleségemet. De apám nem nyugodott bele a dologba, hanem felment Pestre, és megpróbált képviselőhöz járni, hogy engem legalább kiszabadítson, így, mikor jött, ment, 1915 őszén volt, esős őszi nap, egyszer baleset érte. Villamosra akart felszállni az Oktogonon, de akkor női kalauzok voltak, és a szegény nő nem figyelt arra, hogy még egy öregember fel akar szállni, mikor apámnak még csak fél lába volt a kocsi hágcsóján, elindította a kocsit. Apám leesett, és mind a két lábát levágta a pótkocsi. Bevitték egy kapu alá. Olyan türelme volt szegény apámnak, hogy ő maga oldotta ki a gatyaszárat, mert hosszú gatyát viselt, s az meg volt kötve a lábfej felett. A két lába már csak úgy külön volt benne a gatyában. Kioldotta szépen. A mentők sokára jöttek, mert el voltak foglalva a sebesült katonák szállításával. Bevitték egy kórházba. De ott is katonasebesültek voltak, az orvosok csak két óra múlva tudtak segítségére sietni. Táviratoztak a családnak. Anyám és feleségem felutaztak Budapestre, s még beszéltek az öreggel. Jókedvű volt, tréfált velük, elbeszélgetett. Vittek neki ennivalót, ruhát, effélét, s nagyon megköszönte, hogy így gondoskodnak róla. Háromnapi szenvedés után meghalt. Eltemették. Én ezalatt orosz fogságba estem a Kárpátokban, s elszállítottak messze be Oroszországba. Ott voltam egészen 1918 augusztusáig. Ezalatt számtalanszor megszöktem, mert haza akartam jutni. Végre is egyre közelebb jutottam a fronthoz, s egyszer csak sikerült nekem egy éjszaka a német frontra átjutni, így hazakerültem és a hadkiegészítőhöz, Marosvásárhelyre jutottam. Egy nap, mikor a látogatók jöttek, nézem, milyen ismerős asszony itt valaki. Hát a feleségem volt. - Hát te hogy kerülsz ide? - mondom neki. Nem bírta várni, míg hazaérek, hát eljött elébem, megkeresett. Mert levelet írtam neki, de félt, hogy mire haza tudnék menni, újra kivisznek a frontra. Mondom neki, na hogy vagytok? - Megvagyunk - mondja. - Hogy van édesapám. Mert nem írt nekem soha. - Ez nagyon feltűnt, mert édesapám nem ijedt meg az írástól, azelőtt, szívesen írt levelet, folyamodványt, minden írást. A feleségem elfordítja a szemét, nem szól. - Meghalt? Bólint. Meg. Én is hallgatok. Hát istenem, ha meghalt... öreg volt, hatvanhét éves... Isten nyugtassa békében. - Hát János bátyám? A feleségem hallgat. - Az is meghalt? Látom az arcán, hogy az is. - Na jól vagyunk már. Hát Mihály bátyám? - kérdem sorra a testvéreket. - Az eltűnt. - Mikor? - Még 1915-ben. - Hát ki él még? András él? - Él, de a lábát elvesztette. És csak néztem, hallgattam. Én még sírni se tudtam. Csak néztem szegény feleségemet, hogy ezt neki mind meg kell mondani. Hárman maradtunk meg a hét fiúból. 04. FEBRUÁR 8.