Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-12 / 28. szám
6 SZABAD FÖLD rmondás azt tartja, a halálban Zs-A mindenki egyenlő. Meglehet, de hogy utána tesznek különbséget, ennek hazánk adta a példát. Az utóbbi időben sokan hunytak el erőszakos halállal, azaz végezték ki, verték agyon az embereket. Volt, akit később kiemeltek, „népünk hű fiának”, „nagy embernek” titulálva. Őket pompával helyezték örök nyugalomra, a többségnek, az egyszerű embereknek a szülőföldjén jutott egy kis hely az általános emléktáblán. Most ennek, mármint a kisember elismerésének Pakson láttuk ellenpéldáját. A város határában ötven évvel ezelőtt két 23 éves magyar pilóta zuhant le, akiknek tiszteletére nemrég leplezték le a Farkas Pál alkotta emlékművet. A Reform című hetilap 1993. májusi számában olvasói levelet tett közzé, írója azt kérte, ha valaki tud hozzátartozója, néhai Zsámboki Dezső pilóta-őrmester halálának körülményeiről, írja meg. Mintegy száz levél érkezett, a bizonyítékot Török László paksi olvasó visszaemlékezése adta. Ő látta a tragédiát: 1944. április 3-án a délelőtti órákban egy kétszemélyes magyar Me-210 romboló amerikai légiköteléket támadott meg. A harc rövid másodpercekig tartott, a Liberátorok tűzfüggönyt lőttek, három P- 39-es vadász kivált a kötelékből, és rátámadt a magyar gépre, mely hosszú füstcsíkot húzva próbált menekülni. Török László már azt hitte, a futómű behúzásával sikerül hasraszállást végrehajtania, amikor a gép eltűnt a fák mögött, ám rögtön robbanás jelezte a tragédiát. Azonnal a helyszínre rohant, a gép roncsai füstölögve égtek, a fákon ejtőernyőfoszlányok, egy fél pár csizma, szétszórva a felrobbant gép részei, különböző lőszerek... Talált egy mondattal teleírt papírlapot „A csizmát nem teszem az asztalra.” Minden bizonnyal az elhunytak egyikének gyermekes büntetése lehetett. Másnap a roncsokat összeszedő katonák beszélték: a pilóta Ferihegyről szállt fel, a légi harcban jelezte, hogy gépét találat érte. Erre parancsot kapott, hogy ugorjon, amire közölte: „lövészem megsérült, nem tud ugrani, ezért megpróbálom a hasraszállást”. Ez nem sikerült, a talaj egyenetlen volt. Megszólalt a történész is. Zsámboki Dezső éjjeli harcra kapott kiképzést, ennek megfelelően is támadott, de a túlerővel szemben semmi esélye nem volt a túlélésre. Hősként hunytak el. Hónapok múltával váratlan levél érkezett a szerkesztőséghez. Sallós Géza (a gép lövészének) testvére írta, aki Török László közzétett leveléből tudta meg testvére tragédiájának lefolyását. A lap megkereste a Paksi Atomerőművet, segítsenek a két eddig névtelen gyerekhősnek emléket emelni. Elvállalták, így kerülhetett sor, hogy a paksi elöljáróság segítségével a lezuhanás helyére kerüljön a szobor. Az avatás az életet jelképező búzatábla mellett történt. A katonai tiszteletadásnak itt különleges hangulata volt, a Himnusz és a Szózat hangját nem szorították össze falak, itt csak a végtelen szegte határát. Az ünnepségen megjelent Balogh Béla vezérőrnagy, a magyar légierő főszemlélője, a román, a szlovák katonai attasé és itt volt a hajdani ellenség, az amerikai légierő Budapestre akkreditált attasé helyettese, a magyarul kiválóan beszélő Prileszky István őrnagy is. Az emlékmű bizonyságát adta a ZAA kölcsönös megbocsátásnak, tiszteletadásnak, annak, hogy napjainkra megszűnt az a gyűlölet, ellenségeskedés, mely ötven éve mérgezte népünket. A Paksi Atomerőmű jóvoltából két névtelen hős kapott emlékművet, akiket édesanyjuk éppúgy gyászolt, akik éppúgy a legdrágábbat, életüket adták a hazáért, mint azok, akikről oly sokat szólnak. Matthaeidesz Konrád (A szerző felvétele) Kirobbanó jókedv a vonaton. Testes, vasúti egyenruhás hölgy lovagol a jól táplált ifjú büfés nyakában. Az étkezőkocsi dől a röhögéstől. Kissé kapatos német nyaralók nyomkodják a mindig, mindenre kéznél lévő videokamerák gombját. Az előadó párosnak több sem kell, hogy látják, van közönség, hát egyre inkább belelovalják magukat a játékba. A nézők közül, akik még nem nyakaltak sokat, fejüket csóválgatják, kínosan mosolyognak, vagy igyekeznek úgy tenni, mintha észre sem vennék az egészet. Robog velünk a Göcsej expressz a Balaton felé, a nap is vihogva ontja a meleget. Lassanként kifog a németeken a szokatlanul erős magyar bor. A mókamesterek közéjük telepednek, sört nyakalnak kísérőként a pálinkákra. Tán a fácánkakas sem csupán a vonattól riadtában röppen méltatlankodó kiabálással odább. A zakatoló kerekek kissé tompítják az alkalmi páros ordenáré, trágár óbégatását. Nem tudom megállni, megkérdezem hát a büféslegény kapatos főnökét: mikor méltóztatják már véget vetni a mindannyiunkat megalázó, szégyenteljes közjátéknak? Meghallgat, magához tér a rózsaszín ködből, megszeppen, intézkedik... Még szerencse, hogy leszállok Almádiban, különben esetleg tíz körmével esne képemnek a szolgálaton kívüli vasutasnő, hogy én az ő mulatságát mi jogon..., meg egyébként is a jó édesanyám... Míg hazafelé ballagok, lejátszódik előttem, mit szólnak a felvételekhez odahaza némethonban vendégeink barátai. Gyarmati József fiafáslamási'nmünkül Az intézkedő intéző A falusi intéző állandóan lót-fut. A falusi intéző eszeveszetten szervez. A falusi intéző állandóan intézkedik, hogy melyik sofőrt ne adja a fuvaroztató cég, melyik bírót ne küldje a szövetség, milyen mezt ne vegyenek a szomszédvár ellen, milyen gyógyszert ne vegyen be a kocsmában rekedt kapus, hogyan ne locsolja a gyepet a szertáros. Mindezek mellett bemegy szülői értekezletre az edző fiáért, kikönyörgi a sportot megvető előkelőségektől a húsosfazekat, rendőri kihallgatást kér a feleségverő half ügyében. Ezer meg ezer hasonló cselekedettel egyengeti kedvenc focistáinak életútját, és igyekszik a dolgok ütőerén tartani ujjait, nehogy illetéktelenek belekontárkodjanak a csapatépítésbe és elsüllyedjék a falusi intézői becsület. A falusi intéző igazán elfoglalt. Neki már a mérkőzés kezdetekor a következő összecsapás előkészületeivel muszáj törődnie s nem csoda, ha a második félidő végén eszmél, hogy ez nem sikerült valami fényesen. Lenyomták a csapatát, mint a hányós az ujját. Ilyenkor, aki csak teheti a szurkolói karéjból, első méregből fröccsenő szóáradattal illeti őt. No de a falusi intéző sem rest. Ellensúlyozásul az öltözőben vidámkodó, a veszteség keserű ízét már rég feledő játékosokkal mellőzi a kulturált társalgás szabályait. Hangos ágyjelenetre ösztökéli nőnemű felmenőiket. A csapikapiból ugyan Istennel szentségelve tör ki az iskolázottság, és elhajtja a faxba, de a végén humorra veszik a figurát. A tévébéli sorozatra utalnak: Hajnalkám, te ezt nem tudhatod. Tökhülye vagy a focihoz. A falusi intézőre nem hatnak az effajta csenevész intelmek, az ivóban rendelkezik, hogy milyen sör is habozzék a legénységi korsókban. Egyesülete hivatalosan italt nem számolhat el, ezért bambinak álcázva rendezteti a számlát, majd kegyetlenül lebunkózza a kocsmárost, amiért a neki járó részt nem hűtötte be kellően. A vereség miatt elenged még a füle mellett néhány keresetlenebb szurkolói megnyilvánulást, és úgy tér haza anyókájához, mintha mi sem történt volna. A falusi intéző mégsem lehet igazán boldog. Szükséges néha tisztességtelen eszközökhöz folyamodnia. Például, éjnek idején, bokorból előosonva fenékbe rúgnia a szomszédos falu csapatának edzőjét, mert elcsábította tőlük a ballábas jobbszélsőt. Vagy kénytelen kicserélni a kiállított játékos igazolásában a fényképet, s köpködésig veszekedni a fegyelmi bizottsággal, hogy nem a falusi ászt, hanem a szám nélküli cserejátékost küldte le a bíró. És muszáj tele arccal vigyorognia a szembesítési ceremónia végén, hogy a goromba center mégiscsak játszhat a sorsdöntő összecsapáson... A falusi intéző a bajnokság végén boldogtalan csak igazán! Egy osztállyal lentebb kerültek, tetemesre rúg az adósságuk, kedvencei másik intéző keze alá kérvényezték magukat, sorstársai utálata az egekig hágott... Az ital felejtő kábulatába menekül. Vedel, mint a gödény. Magába roskad, mi lesz a csapattal - nélküle... Majoros Tibor ------------p _____________________________________________________________________________ Emlékeim a Zselénszky családról A Szabad Föld május 17-i számában olvastam. Visszafelé már nem foroghat... címmel, Sin Lajos Orosházáról írott levelét, amelyhez az alábbiakat szeretném hozzáfűzni. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a cikkben említett kakasszéki Zselénszky grófékat 1953-ban megismerhettem. Valóban melegszívű, barátságos család volt. Hivatásos katonaként kerültem a volt grófi birtokra, ahol az aratásban segítettünk az akkori székkutasi Új Élet Tsz-nek. Egy nagy csapat katonával hat hetet töltöttem ott el, mint katonai parancsnok. Nekem sokat kellett látni-futni, hogy annyi embernek mindent előteremtsek, ebben sokat segített a grófi család is. Még leányunokájuk biciklijét is kölcsönadták mindennapos teendőim elvégzéséhez. Igaz, én sem maradtam hálátlan, segítettem őket életemmel. Sajnos ezt már nem tudja a gróf úr bizonyítani, mert ő már nem él, de az unokája bizonyára emlékszik még rá. Sőt talán még mások is. Mert az én katonáim és a székkutasi fiatalok közös kultúrműsort tanultak be, és egy kis szórakozás gyanánt be is mutatták az ott élőknek. Harsányi András Tiszarád A földesi kórus Székelyföldön Többéves kapcsolata van a földesi Karácsony Sándor Művelődési Központ vegyeskórusának a romániai székhelyhídi és a szilágyzoványi kórussal. A közelmúltban a földesi kórus vendégszereplésre utazott Romániába. A szilágyzoványi református templomban közös hangversenyt adtak, ezt követően a székelyhídi művelődési házban ökumenikus istentiszteleten vettek részt, majd műsoros esttel zárult a találkozó. Gaál Zsigmond Földes Országos nyilvánosságot a parlagfűnek! Igen sok érdekes írást, hasznos tanácsot olvasok a lapban. Én is szeretnék egy sok embert érintő témához, a parlagfűhöz hozzászólni, amely sokak szervezetében idéz elő allergiás megbetegedéseket. Felhívások hangzanak el, hogy irtsuk tűzzel-vassal. Az önkormányzatok saját hatáskörükben kell, kellene, hogy kaszáltassák. Meggyőződésem, hogy népességünk jó része ezt a növényt nem is ismeri. (A Jávorka-Csapody növényhatározóban vadkender néven is szerepel.) Célszerű lenne, ha a kormány vagy a Népjóléti Minisztérium nagyméretű plakátokat jelentetne meg, melyekről ez a növény felismerhető, mint annak idején ezt a burgonyabogár esetében megtették. Jambrich Iván Komló Figyeljünk a régi eszközökre Figyeljünk az őseinktől örökölt tárgyakra is, különben sok ismeret kimarad az életünkből. Számtalan olyan szerszám létezik ugyanis, aminek nem ismerjük a feladatát, így előfordulhat, hogy az ősöktől maradt holmik között talált szerszám haszontalan lomnak látszik, mert nem tudjuk, hogy mire való. Az irdoló például fanyélbe iktatott, hengeres keresztmetszetű, előrefelé hegyesedő szerszám, amit kukoricamorzsoláskor használnak. Két kukoricaszemsor alatt a cső vastagabbik végéről végigtolva a szerszámot, két sort lepattogtat a csőről. A kukoricacső oldalain további 3-4 helyen végigtolva pedig a maradék sorokat teszi lemorzsolhatóvá, így a munkát meggyorsítja. Erre a célra használták a 20-25 centiméter hosszú, úgynevezett „krajcáros” szegeket is. De ilyen célra használatos régi segédeszköz a sámli is, aminek a szélébe egy 20 centiméter hosszú acéllemezt rögzítettek, ami abból két és fél centiméternyire kiállt. Erre ráfektetve húzták végig a kukoricacsövet, és a szemek lepattogtak. A következő, amit a figyelmükbe ajánlok, az a 25-30 centiméter hosszú tehénszarv, ami valójában a kaszafenőkőhöz való tokmány. Előnye, hogy nemzedékeket kiszolgál, mert a horganyzott bádog gyorsan elrozsdásodik. Bókas Bátor Budapest - 1994. JÚLIUS 12. \V Kérdezték - válaszolunk Gyetvai Sándorné, Hajdúnánás. A súlyosan fogyatékos személy által igénybe vehető adóalap-csökkentő kedvezmény havi 2000 forintról 3000-re emelkedett. Aki súlyos fogyatékosságát megfelelően igazolni tudja és a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább 1 napig fennállt, havi adóköteles jövedelmét 3000 forinttal csökkentheti. Azt, hogy ki minősül súlyosan fogyatékos személynek, rendelet határozza meg. Márkus Mihály, Szentes: Az általános hadkötelezettség alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar Köztársaság területén élő férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 17. életév betöltésekor kezdődik, és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles az 50. életévét betölti. A hadköteles sorkatonai szolgálatra való behívása esetén egyszeri bevonulási segélyre jogosult, amelyet bevonulás előtt a jegyző folyósít. A bevonulási segély összege a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló jogszabályban megállapított kötelező legkisebb havi munkabérének 60 százaléka, ha pedig a hadkötelesnek ellátásra jogosult gyermeke van, akkor a kötelező legkisebb havi munkabérnek megfelelő összeg. Kiss Róbertné, Gyula: 1990-ben az első lakáshoz jutó fiatal házaspároknak a költségvetés a pénzintézetek közvetítésével közvetlenül nyújtott 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. Az erről szóló jogszabályi rendelkezés 1990. december végén hatályát vesztette. Cseri Ferenc, Baja: Kérésére közöljük a címet: Országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, 1051 Budapest, Vigadó u. 6. Fekete Józsefné, Jászfényszaru, Vallyon Tiborné, Tiszasüly, és számos érdeklődő olvasónk részére adjuk meg Béres József címét, amely a következő: Béres Rt. 1037 Budapest, Szépvölgyi út 135. Bejelentkezés a következő telefonszámon: 168-7449 vagy levélben a megadott címen. Széchenyi Antalné, Biharkeresztes: Olvasónk a ,Júlia és a Szellemek” című cikkünk riportalanyának a címét kéri, íme: Kelemen Józsefné, 7200 Dombóvár, Kórház u. 15. Juhász Sándorné, Dad. Keleti Györgynek az alábbi címre írhat olvasónk: Magyar Szocialista Párt, 1081 Budapest VIII. ker., Köztársaság tér 26. Levélcím: 1430 Budapest 81 Pf.:'D.' Óvári András, Tata: Közöljük a keresett címet: Segítőkés? Merítőszolgálat, 1125 Budapest, Gyergyvirág út 21. Telefonszám: 175-79"