Szabad Föld, 1995. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-07 / 6. szám
4 SZABAD FÖLD Mertrszlyfüsgazdálkodis? Válaszol Csötönyi József, a MOSZ erdészeti szakértője Mi lesz a kárpótlás során eladott erdőkkel? Erre a jogos, nyugtalanító kérdésre mielőbb megfelelő választ kell adni. Az erdőlicitek során mintegy 700 ezer hektárnyi állami és szövetkezeti erdő jutott több mint 200 ezer ember tulajdonába. Ez a változás tehát erdeink 40 százalékát érinti. Sok gonddal küzdenek az új tulajdonosok. Veszély fenyegeti a szétosztott erdőket. Dr. Csötönyi Józsefet, a MOSZ erdészeti szakértőjét kértük meg, hogy válaszoljon a vitatott kérdésekre. - Véleménye szerint mi jellemzi magán-erdőgazdálkodásunkat ? - Miközben a világ a harmadik évezred elejének várható fejleményeit latolgatja, addig hazánkban egy sajátos gond, az erdőprivatizáció is sok emberben kelt aggodalmat. A rendszerváltást követően jelentős tulajdoni átrendeződés folyik a magyar erdőkben. A tulajdonváltás erdeink nagy részét érinti, és valóban több mint 200 ezer új erdőtulajdonossal kell számolnunk. Nyugaton az erdő-tulajdonviszonyok szerves fejlődés eredményeként alakultak ki. Nálunk viszont az új erdőtulajdonosok múltbeli sérelmeik kárpótlásaként jutottak kisebb-nagyobb, inkább kisebb, néhány hektárnyi erdővagyonhoz. A magánerdő-tulajdonosok foglalkozását tekintve megállapítható, hogy az igen sokszínű, és csak kevésnek van valamiféle korábbi kötődése az erdőhöz. Inkább az üzleti számítás, a gyors meggazdagodás reménye ösztönözte az erdőhöz jutást.Hogyan viselkednek az új tulajdonosok? — Két tulajdonosi magatartásformát szükséges megemlíteni. Az egyik ez a negatív, a nemkívánatos amikor az új tulajdonos fejszét, fűrészt fog és „az enyémet vágom” jelszóval a könnyen szerzett erdővagyonhoz nyúl a „nagy üzlet” reményében, ami végül is „erdőirtó” tetté változik. A másik - ez a pozitív, a kívánatos -, amikor az új erdőtulajdonos erdész szakembert keres fel, és tanácsot kér vagy erdőgazdálkodási ismereteket nyújtó tanfolyamra iratkozik be, illetve az erdejével szövetkezik vagy társul. Nagy gond, hogy a tulajdonváltást lassan követi az adminisztratív rendezés, például a tulajdoni bejegyzés. Jelenleg a „már nem” és „még nem” állapotban „lebeg” mintegy 100 ezer hektárnyi erdő, melyben semminemű erdőgazdálkodási tevékenység - szakkezelés - egyáltalán nem folyik. A gazdátlan erdőkben csupán a fatolvajlások szaporodtak el, néhol szervezett keretek között, így aztán hangot kapott az a nézet, hogy az új tulajdonosok tönkreteszik az erdőt. Kár azonban általános riadalmat kelteni, hiszen az új erdőtulajdonosok mégsem mind fatolvajok. Végül is jó gazdái lehetnek erdeiknek. - Milyen szemlélet és magatartásváltás szükséges ehhez? -Tudatosulnia kell az erdőtulajdonosokban annak, hogy az erdejük - bármekkora is - kettős tulajdonú jószág, köz- és magántulajdon egyszerre. Az erdőbe fektetett tőke igen hosszú idő múlva térül meg. Az erdő alacsony jövedelmezőséget biztosít a tulajdonosnak. Szaktudás hiányában az erdő életébe történő beavatkozásból jóvátehetetlen kár származhat mind a tulajdonos, mind a társadalom számára. Jó, ha tudja a tulajdonos, hogy erdejében - az erdőtörvény alapján - ütemterv szerint kell gazdálkodnia. Az ettől eltérő tevékenység szankciót von maga után. A fakitermeléshez szakhatósági, erdőfelügyelőségi engedély szükséges. A fakitermelés után kötelező a telepítés, a felújítás. Az erdő őrzéséről a tulajdonosnak kell gondoskodnia. Meghatározott nagyságú területhez erdészeti szakembert kell alkalmazni. - Milyen jövő vár a magán-erdőgazdálkodásra ? - Ma, amikor a magánerdők helyzete annyira kuszált, számos veszély fenyegeti az erdőket: a szétaprózódás, a tulajdoni rendezetlenség, a nem kielégítő tulajdonosi magatartás, sokféle erdősérülés, aszály, vadkár, hozzá nem értés, tőkehiány és számos szakmai gond. Mindennek árnyékában mégis a holnapra kell gondolnia az erdejét szerető és azt értéknek tartó tulajdonosnak, erdésznek egyaránt. Két formája bontakozik ki a magántulajdonú erdőkben az erdőgazdálkodásnak. Az egyik a kis területű, szétszórt erdőbirtokon folyó gazdálkodás, az úgynevezett magán-erdőgazdálkodás. Ez esetben a tulajdonos maga gazdálkodik erdejében. A másik forma a közös erdőgazdálkodás - erdőkezelés - különböző formái: erdőszövetkezet, erdőbirtokossági társulat és a gazdasági társaság. Várhatóan ezek lesznek a meghatározók. Valamennyire van már számos példa. Remélhető, hogy segítségükkel a zilált erdőviszonyok rendeződnek, és megvalósul az ésszerű erdőtulajdonlás. Bízom abban, hogy az 1995-ös esztendő annak a felismerésnek a jegyében zajlik, miszerint az erdő több mint nyersanyagforrás. Gyarapodnak a társas erdőkezelő szervezetek, és erősödik a felismerés, hogy ésszerű, tartamos, hosszú távú erdőgazdálkodás szétaprózott parcellákon lehetetlen, igen költséges. A tulajdonosok tehát inkább szövetkezzenek vagy társuljanak. Így emelkedik a magántulajdonra épülő erdőgazdálkodás színvonala, az erdőkultúra, az erdőetika, és fontos szerephez jut a szakértelem és a szaktudás. Tóth Benedek Praveczki Pál már idős ember, 84 éves. Homokterenyén él. Már 75 éve foglalkozik a juhokkal. - Nekem az életem nem volt jó soha. Apám csak verekedni tudott, és ez marad bennem, amíg élek. Gyermekkoromban már hétévesen juhászkodni kellett, akkor tíz birka volt rám bízva. Zsoldos Béla nagyságos úrhoz kerültem, aki Budapesten volt képviselő. Nála a cseléd csak koldus volt. A juhásznak adott 24 kilogramm búzát, és mivel kinn a tanyán laktam, tarthattam disznót is, így valahogy kihúztam. Viszont volt olyan kocsisa az uraságnak, hogy négy gyereket nevelt, de nem adott neki ezért semmi pluszt. Éljen meg, ahogy tud! Nagyon gyakran evett szegény csak sima főtt vagy sült krumplit ebédre, mert nem volt más - néz vissza az időben az öreg juhász. Praveczki Pál később, amikor megnősült, Kazáron vett házat, és az ottani téeszben juhászkodott harminc éven át. Ötszáz birka volt a kezére adva, kutya nélkül képtelen lett volna kordában tartani őket. - Hiába kiabál az emberfia! A birka nem hallgat rá, de a kutyától nagyon fél. Az ügyesen összetereli őket. Volt kedvenc kutyám, „aki” nagyon a szívemhez nőtt. Az olyan okos volt, hogy amikor a kisbárány elaludt, rögtön észrevette, és nyakánál fogva megrángatta, hogy fölébredjen, majd odaterelte a többi közé. Nagyon okos hajtókutyák voltak. Szép élet a juhászélet! Szép bizony, különösen nyáron. Lehet gombát, szamócát gyűjteni a jó levegőn. Télen viszont nagyon sok a dolog. Etetni, figyelni, hogy mikor ellik a juh, na és a kisbárányokkal is akad munka bőven. Előfordult olyan is, hogy nem kellett az anyjának, és én neveltem föl. Cumisüvegből etettem. Volt vele annyi dolog, mint egy kisbabával! Tavalyelőtt még Dorogon válla munkát 82 évesen. Szeretne m most is menni, de már nem bírt erővel. Dorogon három hónapig dogoztam, de nagyon legyengülten ott kellett hagynom őket. A birkába legeltettem ott is, nagyon el volta hanyagolva. Sok volt a sánta, azokát körmöltem. Ez nem könny Praveczki Pál nyári „legényesen” (A szerző felvétele) munka, fiatalembernek megy, de öregnek már nehéz. Meg kell fogni a birkát, a körmét kell farigcsálni, csak hát ez nem olyan egyszerű, merthogy a birka rugdos! Büdös sántaságnak hívják a kórt a juhászok, de büdös is tényleg... Ha ezt nem kezelik rendesen, akkor a jószágnak szinte elrothad a lába. Ha a sántaság megjelenik, akkor jaj a juhásznak! Tapasztalatom szerint a legjobb orvossága az volt, ha kékkövet ecetben fölforraltam, evvel kentem, ettől egykettőre jobban lett. Jaj, nagyon szerettem én a juhászkodást, kedveském. Cserhalmi Adél Jobbágyi pantallók Nyugat-Európába 11 Termékei egyre inkább elviszik a hírét a világba Jobbágyinak, a Nógrád megyei kis falunak. A Sal-Kon Rt. helyi telepén Vargáné Kovács Mária telepvezető mutatta be cégét. Megtudtuk, hogy a salgótarjáni székhelyű anyavállalatuknak sikerült számos híres német, olasz és egyesült államokbeli vállalkozással üzletet kötni. Ezek számára az elmúlt évben mintegy százezer darab női pantallót készítettek, kiváló minőségben. Ugyanakkor már erre az évre is lekötötték megrendeléseikkel az egész évi kapacitásukat. A jobbágyi telephelyen száztíz embert foglalkoztatnak, ebből 94 a teljesítménybéres dolgozó. A munkások a környező tíz településen laknak, és a cég saját autóbusza fuvarozza őket reggel a telepre, délután pedig innen haza. Üzemük korszerű, nagy teljesítményű gépekkel fölszerelt, ez az egyik oka annak, hogy kiváló minőségű terméket gyártanak. A másik a munkavállalók hozzáállásában, igyekezetében keresendő. De az is igaz, hogy a dolgozóknak nem tudták kiadni az évi rendes szabadságukat, sőt még a kéthetes karbantartási munkákra sem állíthatták le az üzemet, hogy maradéktalanul teljesíthessék a vállalásukat. Az elmúlt esztendőt 11 millió forint nyereséggel zárták, így karácsony előtt már kifizethették a tizenharmadik havi fizetéseket. Fejlesztési terveik között az üzemi épületek tatarozása és új célgépek beszerzése egyaránt szerepel. És persze az is, hogy a fizetéseket mielőbb följebb tornázhassák a mostani tizennégyezer forintos havi átlagbérnél. Szöveg és kép: Geleta Pál Vargáné Kovács Mária telepvezető Turcsányi József szabász Laczkó Mónika ipari tanuló Olaszországba „öltöztetik” a pantallókat 1995. FEBRUÁR Hol épüljön a sugártemető? A hazai villamosenergia-termelés felét a Paksi Atomerőmű adja, ahol kises-l és közepes aktivitású sugárzó hulladékok is keletkeznek. Ezek végleges elhelyezésére világszerte jól bevált, biztonságos módszerek ismertek, a lerakóhely kiválasztása viszont nagy körültekintést igényel. Nálunk 1993-ban kezdődött ezt illetően egy országos kutatómunka a Magyar Állami Földtani Intézet szakembereinek irányításával. Az úgynevezett kiszűréses módszer szerint az ország területének nagy része alkalmatlan az említett célra. Kizárták az országhatár melletti 30 kilométeres sávot, a történelmi emlékhelyek, a természeti értékek környékét, a természetvédelmi területeket és az üdülőövezeteket. Mintegy 200 települést jelöltek meg, amelyek környezetében további kutatásokat érdemes folytatni. Ezek a helyek főleg Fejér megye déli részén, Tolna, Somogy és Baranya megyékben találhatók. Az érintett települések önkormányzatait levélben már értesítették, ugyanis a további földtani kutatásokat és az atomerőművi hulladéktároló építését is természetesen csakis lakossági hozzájárulással lehet elkezdeni. Az erőművek működése során kétféle hulladék keletkezik - mondta dr. Ormai Péter, a Paksi Atomerőmű Rt. osztályvezetője. - Egyrészt az elhasznált nukleáris fűtőanyagok mint nagy aktivitású hulladékok jelentkeznek. A kis és közepes aktivitású hulladékok az atomerőmű technológiájához alkalmazott víz tisztításakor, a karbantartási és javítási munkák során keletkeznek. A kis aktivitású hulladékok között találhatók a munkavédelmi felszerelések, például műanyag kesztyűk, védőruhák, szerszámok és törlőrongyok. Közepes aktivitású hulladékok az üzemvíz tisztításához használt gyanták, illetve a tisztítási maradékok. A kis aktivitású, szilárd hulladékokat 200 literes fémhordókba préselik, s az anyag radioaktivitása olyan kicsi, hogy a hordókat külön sugárzásvédelem nélkül lehet kezelni. A közepes aktivitású hulladékok szállításakor már szükség van sugárzás elleni árnyékolásra, a folyékonyakat pedig végleges elhelyezés előtt adalékanyagokkal (például cementtel, bitumennel) hozzák szilárd formába. Nos, ezen kis és közepes aktivitású hulladékokat kell elhelyezni valahol a somogy-torna-baranyai dombvidéken. A végleges elhelyezés célja, hogy ezeket teljesen elzárják a környezettől, az élőlényektől. Szakemberek szerint világszerte évtizedek óta működnek ilyen sugártemetők, s ma már biztonságosan elhelyezhetők ezek a hulladékok. Az emberekben ennek ellenére rossz érzést vált ki, ha megtudják, hogy falujuk, településük környékén ilyen létesítmény épülhet. Pedig semmi ok az aggodalomra, akadnak polgármesterek, akik határozottan üdvözölnék, ha környékükön ilyen beruházás megvalósulna. Ez ugyanis új munkahelyeket adhatna, és a lakosság másfajta előnyben is részesülhetne. Amerikában például adókedvezményt élveznek az atomtemető környéki települések. Így végül is hol építik meg a hazai sugártemetőt, azt a további vizsgálati dlrrtok és az adott területek lakosságának népszavazása dönti majd el. Ha netán sehol sem egyeznének bele, akkor a gondot gyerekeinknek, unokáinknak kell megoldaniuk. Pethes József