Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-04-29 / 17. szám
1997. ÁPRILIS 29. Szabad föld 19 Mocsár Gábor UP Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? Az ám - de ki legyen az? A kérdés feltétlenül aktuális és jogos, hiszen még három van hátra - bármelyiket napirendre lehetne tűzni. Viszont a nyomozónak volt egy olyan érzése (megérzése), hogy ennek az egésznek, így, ahogy van, nincs sok értelme. Ha ez így megy tovább, nem ér az egész egy kalap bagót sem. A hét gyanúsított közül - Emil bácsi a hetedik - négyet már kihallgatott, s az eredmény? Telek ülés hihetetlenül zagyva és borírt elbeszélése züllött erkölcsű szamaráról, továbbá a bamba Vajhát úr érzelmes kitörései és gyanútlan hálálkodásai az Istenhez késői lánygyereke miatt, aztán Mondó Gergely szívszorító helytállása a magánparaszti függetlenség védelmében - és most legutóbb Kiss Pál marmaládés vashordócskája, illetve minduntalan hortyogásba fulladó kesergése a közügyektől való visszaszorítottsága miatt. Nyomozati szempontból teljesen értéktelen és érdektelen falmelléki szövegek. Ne felejtsük el azonban, hogy a nyomozói szakmával az ilyesmi együtt jár. Mennyi, de mennyi céltalannak látszó kérdés, mennyi, de mennyi „üresjárat” - de hát emiatt nem kell elkenődni. A tapasztalt nyomozó csak pillanatnyi fáradtsága, kimerültsége miatt jutott arra a gondolatra, hogy egy kalap bagót sem ér az egész, és hogy voltaképpen elvesztegette az időt, mert egy lépéssel sem jutott közelebb céljához, ahhoz, hogy megállapítsa: ki vágta fejbe Hudák elvtársat. Kívülről nézve valóban elvesztegetett idő, üresjárat, fölösleges időtöltés, hiábavaló fáradozás. Belülről, a nyomozói szakma oldaláról nézve viszont természetes és logikus fejlemény. Következetes és szakmailag kifogástalan munka. Eljárás. A nyomozó egyik legértékesebb tulajdonsága ugyanis nem más, mint a szívós kitartás, a megtorpanás nélküli fáradhatatlanság. Mónus, a nyomozó nagyon jól tudta, hogy potyán, munka nélkül, ingyen, isten kegyelméből nem hull ölébe a szerencse. Rendkívül ritka találat lenne, ha már az első gyanúsítottak közt rálelne a tettesre, arra, aki Hudák elvtársat konkrétan fejbe vágta. Ha négy gyanúsítottnál nem járt eredménnyel, az még nem nevezhető eredménytelenségnek: már maga az is eredmény, hogy erről a négy gyanúsítottról kiderült: egyikük sem vágta fejbe Hudák elvtársat. Négy ember átesett a szigorú szűrőn - most már csak azok közt kell kereskedni, akik még nem estek át. A szűrőn. Amelyen végül is Mónus, a nyomozó egy pillanatig sem kételkedett benne — fenn fog akadni a tettes! Lássuk csak. Három van még hátra. Mokányi Máté, a borbély, az a bizonyos Helep Toncsi, és természetesen Emil bácsi, mert azért őróla se feledkezzünk meg. Ő is rendelkezik kutyaméreggel! A mai napon, a busz indulásáig hátralevő időben még egy gyanúsítottal tudna végezni. Egy kicsit eltelt az idő Kiss Pál ébresztgetésével, sajnos, így hát a mai napon - az eredeti beütemezéssel szemben - nem tudja lezárni az ügyet. De ki legyen az az egy, akit ma még, a busz indulásáig kézbe vesz? A Mankos közből - ahol a szövetkezeti daráló működik - kifelé ballagva rátért a falu főutcájára. Vontató dübörgött el mellette, a megszokott falusi forgalom zajai kavarogtak körülötte, nem figyelt semmire különösebben: minek is? Annyiszor járt már ezen a baktatófalvi főutcán, régebbi nyomozások alkalmával is sokszor megfordult a faluban - meg hát nincsen is az efféle falvakban semmi érdekes. Hentesüzlet - amiben egy héten csak egyszer van hús, máskor csak felvágott, ha van benne, meg disznósajt -, aztán a trafik, vaskereskedés, mellette a pártbizottság, presszó - átkozottul ingerlő csípői vannak a presszós asszonykának, be is kéne menni, meginni egy kávét, csak az a kár, hogy nincs rá idő. A presszón túl a borbélyműhely... és itt a nyomozó megtorpant. Mokányi, a borbély. Ő is tart kutyamérget! Ő is rajta van a listán. S ráadásul éppen most zár. Mokányi, a borbély kinn állt az ajtóban, kezében kampós bot, amivel a redőnyön azt a vaskarikát kereste, amelynél fogva majd mindjárt lehúzza a redőnyt, és bezárja a műhelyt. Öt óra. Ilyenkor bezár Mokányi, a borbély, de majd este, amikor a parasztok jönnek hazafelé a munkából, újra kinyit egy-két órácskára, a falusi életritmushoz igazítva mesterségének gyakorlását. Egy pillanat, mester - mondta a nyomozó, s mielőtt Mokányi a fejére zúdíthatta volna a vasredőnyt, bebújt a műhelybe. - Isten hozta, nyomozó elvtárs - üdvözölte vendégét a borbély -, már azt hittem, nem tetszik engem felkeresni. Bizonyára zsúfolt napjának tetszett lenni a nyomozó elvtársnak, hogy ilyen későn tetszett ideérni. Tessék helyet foglalni, mit tetszik, kérem, parancsolni? -Látom, zárni készül. -Jól tetszik látni, ilyenkor be szoktam egy kicsi időre zárni a boltot, de ha tetszik parancsolni... - Ha megtenné, hogy lehúzza teljesen a redőnyt. Zavartalanul szeretnék önnel beszélgetni. - S beleült egy forgószékbe. -Mindjárt gondoltam. Ahogy tetszik parancsolni. - És lehúzta a redőnyt. Úgy ropogott, mint a géppuska. „Mi az, hogy mindjárt gondoltam - ütődött meg a nyomozó. - És mi az, hogy már várt engem?” S mintha a borbélynak füle volna a ki nem mondott kérdés meghallására is, megjegyezte: - Nem is tetszik gondolni: az egész falu mekkora drukkban van az elvtárs miatt, bizony! - Miattam? -Az ám! Az egész falu kíváncsi rá, ki tetszik-e tudni nyomozni, hogy ki vágta fejbe Hudák elvtársat! Valósággal drukkol a falu. Eddig s a borbély leült a másik forgószékbe eddig, ugyebár, nincs eredmény. Nincs és nincs! „Most ez gúnyolódik, vagy mi? - forrt a méreg a nyomozóban. -Majd mindjárt meglátjuk, miért vagy te olyan nagylegény...” - így füstölgött a nyomozó. S a borbély, mintha továbbra is olvasni tudna a nyomozó gondolataiban, így folytatta: - Nem gúnyolódok én, nehogy azt tessék mondani. Sőt! Tessék csak nyugodtan mindenféle kérdést feltenni nekem, őszintén szólva én magam is kíváncsi vagyok, hogy mire tetszik menni velem. -Na, lássuk csak - kezdte a nyomozó a kihallgatást -, ha ön ennyire tájékozott a dolgokban, akkor már nyilván azt is kitalálta, hogy mi lesz önhöz az első kérdésem. - Ki!s kiáltott diadalmasan a borbély, valósággal felvillanyozódott, hogy részese lehet Baktatófalva nagy eseményének, annak, hogy egy nyomozó immár második napja nyomoz Hudák elvtárs fejbeverője után. Egészen biztos, hogy az alibi után fog érdeklődni a nyomozó elvtárs, vagyis az után, hogy vajon mit csináltam én vasárnap este húsz óra tizenkilenc perckor, nem igaz? A többinél is, ahol már meg tetszett a kihallgatást ejteni, ez volt az első kérdés, nem igaz? Mert az alibi tisztázása, ugye, az a legfontosabb, mert ha valakinek tökéletes és támadhatatlan alibije van, akkor már oké a dolog, nem követhette el a tettet. Tehát ártatlan, nem igaz? A nyomozó hallatlan önuralommal vigyázott, nehogy elárulja érzelmeit. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy a borbély valójában gúnyolódik-e az ő nyomozói munkája fölött, vagy pedig túlhabzó lelkesedéssel valóban maga is izgatottan várja, mi lesz az eredmény. -Érdekes. Ön valóban helyesen látja a dolgokat. Nos? A borbély mohón előredőlt a forgószékben, úgy figyelte a nyomozót, szemei villogtak, mint a zsákmányra éhes ragadozóké.Nos? Azt tetszett kérdezni, hogy „nos”? Vagyis azt a kérdést tetszett nekem most feltenni, hogy mit csináltam én vasárnap este húsz óra tizenkilenc perckor? Szóval, az én alibim után tetszik érdeklődni? Nagyszerű, istenemre, nagyszerű! Hát, kérem szépen, ahogy mondani szokás, katonásan, értettem! A kérdést megértettem! És már adom is rá a választ: néztem a tévét, amiben az Angyal ment, nem tudom, meg tetszik-e elégedni a válasszal, vagy fel tetszik-e nekem tenni a keresztkérdést, vagyis fel tetszik-e engem szólítani, hogy mondjam el a látott film tartalmát. -Igen. Felszólítom. Nos? A borbély most már nem bírt az izgalmával. A nyomozásban való részvétel, a személyes érdekeltség valósággal feltüzelte, s mintha katapultáló berendezés lőtte volna ki, felugrott a forgószékből. Két öklét köpenye zsebébe nyomta, s izgatott, döngő léptekkel rohangált alá s fel a műhelyben. A nyomozó a tükörből nézte a háta mögött nyargalászó gyanúsítottat, aki valóban buzgó és lázas igyekezettel magyarázta a látott film tartalmát. Mint tudjuk, a nyomozó maga is végignézte annak idején Angyalnak azt a kalandját, ráadásul az eddigi gyanúsítottak több ízben is elmesélték, mik történtek a hírneves kollégával akkor este, így hát nem csoda, ha némi unalommal, sőt, közönyösen hallgatta a felizgatott borbély előadását. Most is, mint a korábbi alkalmakkor, minden stimmelt. A szőke nő, az ékszerrablók, az állati bunyó abban a raktárban vagy miben, meg persze a mafla rendőrtiszt, aki pont Angyalt gyanúsította a tett elkövetésével, hát akkora hülyét! (Folytatjuk) éé. A SUHL motoros aljnövényzettisztító. Mindent leborotvál! Motoros aljnövényzettisztítók a STIHL-től - Csúcstechnika a telekgondozáshoz HÁLA 3 SZA SINDSÉGET! Andreas Stihl Kereskedelmi Kft. 1222 Budapest, Nagytétényi út 100-102. Tel.: 227-7449, 228-6587, Fax: 227-3654, Raktár: Tel.: 227-7450, Fax: 228-6597 . A Stihl termékek az ország 16S Stihl szaküzletében GARANTÁLT SZERVIZ ÉS ALKATRÉSZELLÁTÁS