Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1997-06-03 / 22. szám

­ Háló az ablakra A legyek és a szúnyogok nem tartoz­nak a kellemes vendégek közé, ezért jó, ha olyan hálót helyezünk az ablaktokba, amely átengedi a levegőt, viszont kizár­ja a rovarokat. Ehhez célszerű műanyag hálót beszerezni. A keretet (1) 20 x 22 mm kereszt­metszetű fenyőlécekből ragaszthatjuk öszsze. A hálót (5) modellezőlécek (6) hozzászögelésével erősítjük hozzá. A keretet pontosan illesztjük az ablaktok­hoz úgy, hogy azt a nyitott ablakszárny helyére tehessük. Ha az ablaknak két nyitható szárnya van, akkor a keretet a bal oldali nyitott szárny helyébe illesztjük úgy, hogy a jobb oldali ablak­­szárny becsukása és a kilincs elfordítá­­sa beszorítsa a hálós keretet. Ha a kere­tet a nyitott kilincses ablakszárny he­lyébe tesszük, akkor a lécbe (2) külön be kell helyeznünk fémlemezkét (2a); ez a lemez fogja helyettesíteni a kilincs reteszét. A keret lécéhez (4) csavarok segítsé­gével két, fémlemezből kivágott tárcsát erősítünk. A tárcsák (7 és 8) oldalára lyukat fúrunk, ily módon excentrikus right kapunk. A tár­csát a csavar körül úgy forgathatjuk, hogy nem lóg túl a kereten, vagy pedig úgy, hogy a nyitott ablak (9) alá csúszik be. A két tár­csát, valamint a kam­pót (2a) úgy kell ki­hajlítani, hogy beszo­rítsák a hálókeretet az ablakkeretbe. A keret egyes ré­szeinek méretét ter­mészetesen az ablak­keret nagyságának megfelelően választjuk meg. Ha az ab­lak kicsi, akkor az egész keretet vékony, például 12 x 12 mm keresztmetszetű fe­nyőlécekből készítjük. Ha a hálót állan­dóan az ablakon akarjuk tartani - és az ablakot csukni is kell közben -, a hálót kívülről fixen elhelyezve szereljük fel. A keretléceket érdemes az ablakkal azo­nos színűre befesteni, hogy ellenálljon az időjárás hatásainak. (bányai) 1997. JÚNIUS 3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 1 21 31 4 1­5 16 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Egy olasz zseni Rejtvényünkből - a számozott be­tűket növekvő sorrendbe téve - egy zseniális firenzei reneszánsz festő, szobrász, építész, író, anatómus ne­vét kapjuk megfejtésként. VÍZSZINTES: 1. Mosogatószer­márka. - A zenetörténet német óriá­sa (Johann S.). - Kurír. 2. Dunántúli város. - Idegen női név. - Régi ma­gyar férfinév. 3. Fundamentum. - Görög eredetű férfinév. - Kiemel. 4. Táncmulatság. - Alaptörténet. - Re­mízben van! 5. Rezsim. - Hazai tele­fontársaság. 6. Eljut a kívánt helyre. - Sugározza. 7. Fejsze. - Két hegy közti nyereg. - Hírt ad, régen. 8. Tör­ténelmi időszak. - Budapesti klub. - Bolgár hegység. 9. Üzleti lap. - Le­­kötelezett. - Gyűrű alakú korallzá­tony. 10. A három testőr egyike (Du­mas). - Gyermekbuli. 11. Arab sejk­ség a Perzsa-öbölben. - Ősi időjel­ző. 12. Román kisteherautó. - Va­salt. - Tesz. 13. Gyanúsít. - Régi magyar labdajáték. - Minden egyes, spanyolul (CADA). 14. Barátocskám, régen használatos szóval. - Táplál. - Mohamedán fejedelmi cím. 15. Helyeztet. - Színész (Flórián). - Vi­sel. FÜGGŐLEGES. 1. Érinthetetlen (például téma). - Irodalomtörténész (László). - Haraszt. 2. Palást. - Vagy, ... - Keret. 3. Békés ... (szí­nésznő). - Oson. 4. Lelkész. - Liter betűjele. - Több nyelvben: a magán­hangzó fölé tett két pont. - O. C. A. 5. Zsírpárna az áll alatt. - Bírói vég­zés. 6. Selyemfiú. - Ruhát simít. 7. Névelővel: ipari növény. - Szezon. - Nagyszerű. 8. Magyar sakkozó. - A nyakába varr. - Görög betű. 9. Azonban. - Angol labdaátadás (PASS). - Női név. 10. Maró hatású. - Idegesítő. 11. Sötét szín. - Beta­karít. 12. Poggyász jelzője. - Módo­sított. - A foszfor vegyjele. - Tengeri emlősállat. 13. A tömegszórakozta­tás eszköze. - Időjelző belső szerke­zete. 14. Ábránd. - Svájc nemzeti hőse (Vilmos). - Törlőgumi. 15. Rep­rezentáció közkeletű rövidítése. - Lohol. - Szándékozik. Pintér Zoltán A megfejtéseket kérjük június 10- ig levelezőlapon szerkesztőségünk postacímére (1428 Budapest 8., Pf. 52 vagy 1384 Budapest 62., Pf. 771) beküldeni. . A nyertesek­ névsorát a Szabad Föld 1997/23. számában közöljük. A május 20-án megjelent kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: Való­ban, asszonyom. És mi lesz ezek után a dolgom? A sorsoláson háromszáz forintot nyertek: Czeglédi Imre, Szombat­hely; Guoth Istvánná, Pápa; Ko­vács Pál, Mélykút; Maróti István, Dorog; Matus Pálné, Lepsény; özv. Mészáros Józsefné, Nyírtura; Mol­nár István, Mezőtúr; Nándori Bar­na, Vác; Rózsahegyi Vilmos, Pécs; Szabó Szilvia, Várpalota; Szűcs Já­­nosné, Budapest XIX.; Tóth Fe­renc, Hajdúböszörmény; Tóth Vil­ma, Csanádalberti; Varga Ernőné, Győr; Völler Istvánné, Nagyvá­zsony. A jutalmat postán küldjük el a nyerteseknek. ~ ®WK 3(6)Kl Szabadföld 11 Iskola n ágykörelben Egyöntetűen állítják a gyerekek, hogy az utolsó hetekben már nem lehet­ne elviselni egy, mondjuk novemberi szigorúságú iskolát. Még az a szerencse, hogy a tanév farka tele van ünneppel, és hál’ isten ez a kirándulások szezonja is. - Kell egy kis kikapcsolódás - szól át a süteményhegy mögül a doktor néninek az egyik nyolcadikos fiú, miközben bontogatja a dobozt, ami a gyermeknapi meglepetést rejti. E kijelentéssel még a tanárok is egyetértenek, hát még e ked­ves­ szép doktor néni, aki egyenesen elő­írja az iskola tanulói számára, hogy mi­nél többet legyenek a falakon kívül, az élet sűrűjében. Van egy furcsa iskola Miskolcon, ép­pen most zárja a nyolcadik tanévet. A nyolcvan hónap alatt közel ezer általá­nos iskolás koptatta a padjait. Vannak, akik csak néhány hónapot töltenek itt, de vannak, akik - mint például Galyas Lakatos Ákos - hat-hét tanévet is. - Nyitott hátgerinccel születtem, mozgássérült vagyok - mondja Ákos. - Másodiktól járok ide, vagyis hogy nem járok, hanem vagyok itt, a kórházi isko­lában. Ha nem lenne ez az iskola, akkor én biztosan nem mehetnék középiskolá­ba, lehetséges, hogy az általánost sem tudtam volna elvégezni. Szeretek szob­­rászkodni, agyagból formázni, elképzel­hető, hogy éppen a fazekasságot tanu­lom ki. Szeptembertől a budapesti Addetur Alapítványi Középiskolában tanulok, két itteni osztálytársammal együtt. Az egyik osztálytárs Czégény István. - Három éve tanulok itt, gerinc- és izomsorvadásom van. Nagyon sokat erősödtem, most már járókerettel közle­kedem. - Én még nem szállhatok ki a tolóko­csimból, de sokat javult az állapotom, én is a budapesti iskolában tanulok tovább. Valami olyan szakmát választok, amihez kézügyesség kell. Itt rengeteg manuális foglalkozás van, észre sem veszi az em­ber, és igen mozgékonnyá, ügyessé válik a keze - sorolja Lakatos Gábor. Szilvássy Eszter és Juhász Ildikó nem mozgássérült, mégis a kórházi iskolába jár. Eszternek krónikus betegségei van­nak, ezért kell éveket töltenie a gyer­mekkórházban, Ildikó pedig nagyon kö­vér, negyven kilót kell fogynia, és ez időt kíván, orvosi segédletet igényel. - Ha egy gyerek tartósan beteg, nem választhat akármilyen szakmát vagy hi­vatást. Nekünk ebben segítenek a kórhá­zi iskola tanárai és az orvosok is. Én kertész leszek - mondja Eszter­ Ildikó, aki jeles tanuló, a számítógé­peket választotta. - Tizenöt éves osztályunk teljes re­habilitációt nyújt a mozgássérült gyer­mekeknek, az a célunk, hogy normál kö­zösségekben is boldoguljanak - mondja dr. Peja Márta osztályvezető főorvos. - Van vízi torna, úszás, masszázs, elekt­roterápia, konduktív pedagógia, olyan, mint a Pető Intézetben, gyógytorna, to­vábbá rokkantsportokat - kosárlabda, pingpong - űzhetnek a gyerekeink. Emellett az utcai közlekedésre és renge­teg manuális munkára is megtanítjuk őket. E komplex rehabilitációval az izomsorvadásos gyerekeknél nagyon szép eredményeket érünk el. Bár vannak kis pácienseink az ország minden részé­ből, mégsem ismernek bennünket so­kan, akiknek éppen ilyen terápiára lenne szükségük. Halljuk, hogy izomsorva­dásban szenvedő gyerekek „állnak sor­ba” külföldi, csehországi beutalóért... Miskolcon már létezik óvoda, általá­nos iskola, ahol mozgássérült gyerekek­ből álló csoportok, osztályok vannak, de a kórházi iskola egészen más.­­ Évismétlésektől mentettünk meg sok-sok olyan gyereket, aki krónikus vagy mozgásszervi betegsége miatt hosszú hónapokat, éveket tölt a Gyer­mek-egészségügyi Központban. A 10. számú városi iskola kihelyezett tagoza­taként működünk. Nyelveket, hittant is tanulnak itt a gyerekek, és mi adjuk a bi­zonyítványokat is - halljuk Király Kál­mánná igazgatóhelyettestől. - Tanuló­inkat kényezteti a város. Kirándulni vi­szik őket, ajándékokat kapnak... Van egy szép hagyomány: gyermekek adnak hangversenyt minden évben valamelyik templomban, és a bevételt a tartósan be­teg gyerekek céljaira fordítják. Ahol most beszélgetünk, az a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat diósgyő­ri, Frederic Ozanamról elnevezett kö­zösségi háza. Házi Józsefné, a szolgálat vezetője talált rá pár éve a kórházi isko­lára, és azóta nagy a barátság a gyerekek és a vincések között. Lévay Györgyi Ez az írás a Népjóléti Minisztérium támogatásával készült. LÉLEKTŐL LÉLEKIG Elvágni a köldökzsinórt „s mint a röpke mag az ági­ól, úgy leszakadsz majd anyádról..." (Babits: Cigánydal) A jó szülő az, akiről le lehet vál­ni, tapasztalja a pszichológus. Leválni nem azt jelenti, hogy elhagyni, elfor­dulni. Hanem a felnőtté válás az egészséges leválás, amikor a felnőtt szerető kapcsolatot tart öreg szüleivel, de nem szorul már rájuk. Éli a maga életét, neveli saját utódait. Felneveli őket, de nem magának. Világra hozza gyermekeit, hogy legyen kire hagyni a világot, ha egyszer távozni kell. Babits Mihály idézett bűbájos altatódalában is a világgal barátkoztatja a cigányasszony kicsinyét, ahová majd kirepül, ha felnő. Számos magyarázata van a gyesneurózisnak: a családi életre nevelés hiá­nyosságai, az elmúlt évtizedekben a nők tömeges munkába állítása, az anyagiak utáni hajsza, a feleségi és anyai hivatás alulértékelése, alultámogatása. Mind igaz, de a pszichológus a lényeget, a legfontosabbat egy dologban látja: az anya­gyermek kapcsolat korai elszakadásában, a meg nem kapott biztonságérzet, a meg nem kapott szeretet okozta érzelmi hiányosságban. A gyesneurózisban szenvedő nők többségében nem leváltak, hanem csak elszakadtak, különváltak szülőanyjuktól. Nem tanultak meg igaziból összebúj­ni, szeretgetni. Mert bármily hihetetlenül hangzik, az ösztönösnek tartott anyai, női szeretetet nem örökli, hanem az ösztönös korban, anyja ölében sajátítja el a gyermek. Kísérletek bizonyították, hogy a „majomszeretet”, a mulatságosan szoros szüntelen dédelgetés megszűnik azoknál a majmoknál, amelyeket cse­csemőkorban elszakítottak anyjuktól. A párzástól is vonakodnak, újszülöttjüket is elhajítják, mint a tudatlan, rémült leányanyák az embervilágban. Ha az anyai szeretet öröklött ösztön lenne, genetikus parancs, akkor sosem találnának cse­csemőt a kukában. A gyesneurotikák zömmel még maguk is ijedt, fáradt, kimerült kislányok, hiába váltak fizikailag asszonnyá, anyává. Rémülten kerülnek szembe azzal a sok gonddal, fáradsággal, ami az érett, szeretni tudó asszonyok számára mellé­kessé válik a növekvő csemete okosodó tekintete, visszamosolygása mellett. A frigid, gyermeküket elhajító majmokat nem a természet, a civilizáció torzította olyanná, amilyenné lettek. De a majommal ellentétben az ember ma­gasabb szinten is képes tanulni. Szembenézhet önmagával, és önismerete révén megbirkózhat hiányosságaival, felnőhet a saját szerepéhez. Az a gyeses anyuka, aki megpróbál visszagondolni saját gyermekkorára; felidézni az örökké elfoglalt, hiányzó anyuka utáni keserves vágyat, fel fogja fedezni saját csöppsége szemében, kapaszkodó kis kezében önmagát. És felnö­vekszik általa. Dr. Csizmadia Marianna cs. Virágvarázslatok Péter Imréné kuncsorbai olvasónk kérésére, aki a virágkötészetről szeretne többet megtudni, hogy családi és egyházi ünnepeken az alkalomhoz illő kompozíciókat ké­szíthessen. Az ikebanát, vagyis a virágok elren­dezésének művészetét Japánban űzik mesteri fokon, ahol meghatározott virá­gok különböző kombinációja szimboli­kus jelentést hordoz. Hozzá nem értő, rossz virágválasztással megsérthetnek másokat, ezért is veszik nagyon komo­lyan e tudomány elsajátítását. Nálunk szerencsére nincsenek ilyen szigorú szabályok a főleg a magunk örö­mére, díszítésre szánt virágok elrende­zésénél. A kompozíció szépségét maga a virág adja. Mindenesetre tanácsos elő­re elgondolkozni azon, hol helyezzük majd el: a hely nagyságának ismeretében válasszuk ki a megfelelő szárhosszúságú, alakú virágot és a mennyiséget is. Például étkezőasztal díszítésére ne készítsünk magas, terebélyes csokrot, mert nem lát­juk tőle az asztal körül ülőket, esetleg az ételnek sem jut hely, a templomi oltárt pedig ne rövid szárú, apró virágokkal (ibolyával, gyöngyvirággal) ékesítsük, mert a nagy térben „elvesznek”. Egy kompozíció összeállításánál na­gyon fontos a színek megfelelő alkal­mazása. Természetesen ízlésünk szabja meg, hogy erőteljes hatású vagy fino­mabb jellegű csokrot készítünk. Például az élénkvörös, kék és sárga társítása harsány és feltűnő, míg visszafogottabb hatású az egymással harmonizáló szí­nek vagy egy szín különböző árnyalatai­nak összeválogatása. Lehetőleg minél egyszerűbb, egyszí­nű vázát, virágtartó edényt válasszunk, amely nem vonja el a figyelmet a kom­pozícióról. A váza alján 2-3 cm vastag kavicsréteg vagy gombolyaggá tekert csirkeháló segít rögzíteni a virágok szá­rát. Ha megnedvesített és gombóccá gyűrt mohát dróttal, zsineggel kötünk át, ebbe is tűzhetjük a hegyesre vágott végű virágokat. A késsel faragható, jó nedvszívó és víztartó képességű tűzőha­bot méretre vágás után, használat előtt állítsuk vízbe, s ha jól megszívta magát, óvatosan szúrjuk bele a szálakat. Szilárd tartást adnak a virágoknak. A növényeket úgy rendezzük el, hogy a nagy virágok alulra, a karcsúak felülre kerüljenek. A legszebbet, amelyet sze­retnénk kihangsúlyozni, az összeállítás közepére helyezzük. A virágok szár­hosszúságától és a helytől függően lehet kompozíciónk háromszög, kör alakú, terjeszkedhet felfelé vagy oldalra - fan­táziánk szabhat csak határt. A növényt saját levelein kívül díszíthetjük még tu­­jával, aszparágusszal, páfránnyal, fe­nyőággal, de minden évszakban vannak szép formájú ágak, rügyek, barkás, ter­­méses, érdekes levelű hajtások, kalá­szok - járjunk hát nyitott szemmel. A virág szárát mindig késsel vágjuk el körülbelül 45 fokos szögben, így nö­veljük a vízfelvevő felületet. Azonnal állítsuk vízbe, amelybe keverjünk 1-2 csepp hypót és egy kávéskanál cukrot: a hypo a baktériumok fejlődését gátolja, a cukorral pedig érté­kes tápanyagot jutta­tunk a növényeknek. A vázában naponta cseréljük a vizet, s a fonnyadó szálakat távolítsuk el, mert gyorsítja a többi her­­vadását. Ha minden­nap langyos vízzel permetezzük és a tű­ző naptól, huzattól védjük a virágokat, tovább élnek. Az ikebana elsajátítása iránt érdeklő­dőknek azt ajánljuk, hogy minél többet próbálkozzanak, hisz - mint a közmon­dás tartja - a gyakorlat teszi a mestert. Szijjártó Gabriella

Next