Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1997-04-01 / 13. szám

1997. ÁPRILIS 1. A fiúk a kastélyban öltöznek Már amikor mérkőzésre készülnek. Tehetik, mert Vasszécsényben van kas­tély. A negyvenes évek végén eredeti tu­lajdonosától elvették, s ezzel sorsa - csakúgy, mint az országban megannyi társáé - fölöttébb hányatottá lett. Mikorra a nyolcvanas évek elejére ér­tünk, már jószerével csak a falai marad­tak, s kellett hozzá némi fantázia, hogy megakadjon rajta a fővárosból odavető­dött vendéglátós szeme. Érdemes megállni az említett pesti lá­togató személyénél, akit történetesen Pammer Istvánnak hívnak. A soroksári fiatalember annak idején a Ferencváros színeiben rohangált a labda után. - Muchával, Vépivel játszottam együtt, Bálint Laci törte el a lábam - ré­ved vissza, mintha Bálint csupán a haját borzolta volna össze. - Akkoriban a fe­rencvárosi ifi egyben kergettem a labdát. Aztán teltek az évek, egyre inkább érde­kelt a vendéglátós szakma, bár számos más dologgal is próbálkoztam. Amikor az úgynevezett „kastélyprogram” kezdő­dött, akkor kerültem kapcsolatba ezzel az épülettel, amiben ma szálloda műkö­dik, étteremmel, uszodával, szaunával. Egyre inkább otthonosan mozgok ebben a Szombathelyhez közeli, nagyjából másfél ezer lakosú faluban. A csapat valamennyi eredménye leolvasható a falon elhelyezett bajnoki fordulók listájáról, de kötve hiszem, hogy a vendégek első dolga lenne ezt szemügyre venni. - Nem is azért van ott. Bár lehet, akad olyan, aki kíváncsiságból átnézi. Nekem máig fontos a sport. És ahogyan látom, a községnek is. Mert nem csupán labdarú­gócsapatunk van, hanem működik egy tömegsportszakosztályunk is. Öt éve mi nyerjük a falusi spartakiádokat a megyé­ben. Sakkoznak, kézilabdáznak az idő­sebbek is, még női labdarúgótornán is indultak a mieink... Szóval a futball, mármint a férfia­ké... Csak az nem derült ki számomra, hogyan áll a csapat a bajnokságban. - A második helyen gólkülönbséggel zártuk az őszt, tehát van esélyünk - már amennyiben így folytatjuk - felkerülni a megyei első osztályba. Csak gólerősebb lenne a társaság... Láttam, többnyire nyerték a mér­kőzéseiket, de mindig éppen csak 1-0 vagy 2-1. Szóval, nem gólzáporral.­­ Van elöl két szélvészgyors fiú, min­denkit lefutnak, csak éppen a kaput kép­telenek eltalálni. Most szereztünk egy igazi góllövő játékost - egy vállalkozó­tól vettük meg a játékjogod!) tőle vár­juk tavasszal az eredményességet. Amúgy sok a külső erő? Vagy azért a falubelieké a csapat minden értelem­ben?­­Persze! Most a keret egyharmada idegenlégiós, s gondolom, ez elfogadha­tó arány. Szívesen játszanak a helybeli­ek, még az is, aki munkahelye és házas­sága miatt hivatalosan már szombathe­lyi lakos, mégis rendszeresen kijár fut­ballozni. De a körülményekre, gondo­lom, nem is lehet panasz. A szövetkezet elnöke is él-hal a labdarúgásért, segít, ahol tud, például a pálya karbantartásá­ban vagy a csapat szállításában. Ami a pályát illeti, egyetlen csapatnak van csak jobb. Mindent összegezve: a mi viszo­nyaink irigylésre méltók. A kastélyban öltözködnek a játékosok, használhatják az uszodát, gyúrót hívunk a mérkőzések­re. Cserében a mezükön a szállodánkat hirdetik. • A hétvégeken biztosan, feltéve ha járnak ki nézők is... - A rangadókra biztosan kisereglik három-négyszáz szurkoló! • Szóval a kastélyból lett szálloda ilyen hatást gyakorolt a helybeli sport­életre? Van valami tisztsége, netán sportköri elnök? - Dehogy vagyok én! Nem érdekel engem a méltóság, egyszerűen szeretem a futballt, és világosan látom, hogy egyi­ke lehet azon tényezőknek, amelyek itt tarthatják a fiatalokat. Kifejezetten jó kapcsolatban vagyunk például a Hala­dással, Török Péterhez személyes barát­ság fűz. A kastélyban nemegyszer edző­táborozott más labdarúgócsapat. Jó pá­lya, kellemes, nyugodt környezet. Brá­­vácz Ottó mondta, mikor Fehérváron még ő volt az elnök. Ha tudtam volna, hogy itt télen is ilyen állapotban van a pálya, dehogy megyünk külföldre!­­ Ez persze bevétel is a szállodá­nak... - Természetesen. De az másként is bejönne. A reklám és a sport, adott esetben labdarúgás összefüggése a magasabb osztályokban elég nyilvánvaló. De a me­gyei másodosztályban? - Ne okvetlenül a közvetlen megtérü­lést firtassuk. Az sem lebecsülendő szempont, ha ezek a húszéves srácok jól érzik magukat Vasszécsényben. Az itt játszó fiúk közül lesz olyan, aki akár a Haladásba is elkerülhet. S addig is: ját­szanak, sportolnak. A fiúk pedig a kastélyban öltöznek. És még nem tudják, hogy a pályára világí­tást terveznek Pammerék... (Vass István Zoltán) TOTÓTIPPEIŐ 14. HÉT 1997. ÁPRILIS 5-6. 1. Vasas-Szombathely1 2. Videoton-Békáscsaba1 A 12. heti helyes tippek: 2, 2, 2, 2, 1, 1, X, 1, X, X, 2, X 2, 2. Részletes esélylatolgatással, útmutatóval, táblázatokkal és totókulcsokkal segít a tippelésben a minden héten szerdán megjelenő Sportfogadás című hetilap. 3. III. Ker. TVE-KispestX 2 4. Bremen-Bielefeld1 5. Rostock-Leverkusen X 2 6. Bologna-Reggiana1 7. Cagliari-Roma1 X 8. Fiorentina-lnternazionale1 X 9. Lazio-Piacenza1 10. Parma-Sampdoria1 X 11. Perugia—Napoli1 X 12. Udinese-Atalanta2 13. Vicenza-Verona1 +1 MÉRKŐZÉS: 14. Freiburg-Stuttgart X Mocsár Gábor @ Ki vágta fejbe Rudak elvtársat? i — - Nehéz. Tudom. És fárasztó. De szabad vagyok és független, és a magam ura, ami nagy szó a mai világ­ban. Igaz, hogy nincs egy perc pihenésem, nappal a közügyek, éjjel a gazdálkodás, még arra sincs időm, hogy tévét nézzek... Az Angyalt is csak a legritkább esetben láthatom... - A szabadság lestrapált harcosa révetegen felpillantott, látszott az arcán a megfeszített gondolkodás, hogy valamin töri a fejét. - Az Angyal! Hát persze hogy az Angyal! Tudom már... tudom már, nyomozó elvtárs, hogy mit csináltam én tegnapelőtt este húsz óra tizenkilenc perckor! Hát persze! Ritka ki­vétel! Néztem az Angyalt! Úgy ám, nem is kell haza­menni a pepita füzetért, eszembe jutott. Hát! Néztem az Angyalt! Igaz, hogy ezzel elmulasztottam egy de­mokratikus kötelesség teljesítését, mert nekem ugyan­akkor a falu kocsmáit kellett volna járnom, hogy mint az ifjúságvédelmi bizottság ügyeletese ellenőrizzem, hogy nem tartózkodnak-e általános iskolások a kocs­mákban. De én azt mondtam magamnak, hogy ami sok, az sok, olyan régen nem láttam már az Angyalt, hogy most az egyszer hadd menjenek az iskolások a kocsmába. És én megnéztem az Angyalt, így volt, elv­társ. Néztem az Angyalt. Akkor este. A nyomozó megérezte, hogy Mondó Gergely iga­zat mond. Nem kételkedett igazában. Mégis azonban föltette a szinte fölösleges keresztkérdést. - Akkor bizonyára el tudná mondani, miről szólt a film? - Ó,jesz! És részletesen elmondta. Benne volt minden. A nyomozó minden mondatnál rábólintott: ő is látta a híres kolléga aznapi kalandjait, hát hogyne. Ó, jesz. A szőke nő. Az ékszerrablóbanda. És a mafla rendőr­ség, amelyik pont az Angyalt gyanúsítja. És az a ve­rekedés. A raktárban vagy miben. Állati bunyó. Ó, tesz. Az alibi tökéletes. Egy gyanúsított megint át­esett a szűrőn. A nyomozónak az volt a határozott vé­leménye, hogy Mondó Gergely - bár ezer és egy oka lenne rá - nem vágta fejbe Hudák elvtársat.­­ És amikor megnézte a filmet, lefeküdt, ugyebár? -Én? - kérdezte kerekre nyitt, véreres szemekkel Mondó Gergely. - Hát hogy tetszik olyat képzelni? Elin­dultam ellenőrző körútra, hogy mint a csendvédelmi bi­zottság tagja, mert abba is beledelegáltak, ellenőrizzem, melyik háznál ugat a megengedettnél hangosabban a ku­tya. Van nekünk erre egy készülékünk, tetszik tudni. Ugat a kutya, odatartom a szája elé a készüléket, és a mutató minden ugatásra kibillen. Na már most, ha egy bizonyos piros vonalon túlmegy a mutató, akkor kötelezzük a gaz­dát, hogy este tíz óra után halkítsa le a kutyáját... - Halkítsa le a kutyáját... uramisten! - nyögte a nyomozó. - Hát hogy lehet egy kutyát lehalkítani? - Annak többféle módja van. Bezárják a fáskamrába, bekötik a száját, hangfogó sapkát húz­nak a fejére, kinek hogy. De viszont ha valakinél har­madízben találunk hangerőtúllépést, akkor viszont... hatósági vonalra tereljük a dolgot. - Hatósági vonalra? Megbüntetik? - Meg. - A gazdát? - Nem a gazdát. Miért a gazdát? Nem ő ugat, hanem a kutyája, nem igaz? - S a csendvédelmi bizottság agi­lis tagja ravaszkásan rákacsintott a nyomozóra. - Aha. Értem. Erre kell magának a kutyaméreg. A nyomozó végleg megértette, hogy itt nincsen keresnivalója. A kutyaméreg Mondó Gergely eseté­ben nem függ össze Hudák elvtárs fejbe verésével, így hát további szorgos és lelkes közszereplést kí­vánva a Tiszta udvar, rendes ház-mozgalom, vala­mint a magánparaszti függetlenség lestrapált harco­sának, elköszönt Mondó Gergelytől. A padlásajtóban visszafordulva azonban megkérdezte tőle. - Mondja csak, Mondó Gergely, ennek a padlás­nak a tulajdonosa, özvegy Szikszai Mihályné meg­kapja-e vajon a Tiszta udvar, rendes ház kitüntető táblát, amit majd a ház sarkára kiszögezhet? - Nem hiszem - mondta gondterhelten Mondó Ger­gely, s fáradt tekintetét belefúrta a padlás homályos mély­ségeibe. - Ha jól saccolom, nincs meg az előírt távolság a borsószalma meg a csöves kukorica között. - Remegő inakkal feltápászkodott, colstokot vett ki a zsebéből, hogy megmérje a borsószalma és a csöves kukorica közötti pon­tos távolságot. A nyomozó ilyen állapotban hagyta magára a magánparaszti függetlenség eltikkadt harcosát. Amikor­­ végighaladva özvegy Szikszainé példásan tisztára söpört udvarán - kilépett az utcára, a kapu előtt majdnem beleütközött abba a különös alakba, akire már Vajhátéktól kijövet is felfigyelt. „Nocsak - gondolta kissé megütődve -, mintha ez követne engem. Mintha már Telek Illéstől jövet is hallottam volna a hátam mögött ezt a kelekótya hebegést... igen, most már emlékszem, hallot­tam, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. De hátha nincs is?...” - tűnődött a nyomozó, és elindult, hogy felkeresse a következő gyanúsítottat. Ahogy a támadhatatlan alibik következtében csök­kent a gyanúsítottak száma, úgy nőtt Kiss Pál, Moká­­nyi Máté, Helepp Toncsi jelentősége. Azoké, akik még ezután kerülnek sorra. A nyomozó úgy tervezte, hogy a mai napon mind a hárommal végez. Teljes­séggel lehetetlen, hogy mind a háromnak megbízható és bizonyítható alibije legyen. (Folytatjuk) Szabad Föld 23 Magyar-ausztrál a Népstadionban Puskást ünnepli a világ Premierre készül a magyar és az ausztrál labdarúgó-válogatott ápri­lis másodikán. A két nemzet csapatai még soha nem játszottak egymás el­len, a népstadionbeli 90 perc lesz az első összecsapásuk. A magyarok kiválóan kezdték az évet, idegenben sikerült legyőzniük Máltát. Persze, a szigetországiak nem tartoznak a futballvilág elitjéhez, de a magabiztos diadal akkor is jól jött a fontosabb mérkőzések előtt. Ráadá­sul óriási a különbség a tavalyi és az idei bemutatkozás között, hiszen 1996-ban a horvátok alaposan elpüfölték a mieinket 4-1-re. Az eredmény nem változott, de most Urbánék jutottak el a négyig. Sőt, egyes vélemé­nyek alapján az ötös kalkulust is megérdemlik a fiúk - legalábbis a rúgott gólok tekintetében -, a máltaiak találatát ugyanis Keresztúri szerezte... Ez volt két hete, és könnyű megjósolni, mi lesz az ausztrálok ellen. Ünnep. Legalábbis a pályán kívül, ahol Puskás Ferencet hetvenedik szü­letésnapján köszönti a sportág krémje. Öcsi bácsi fantasztikus pályafutá­sa és személyisége előtt tisztelegnek a futball hírességei. Ezért a váloga­tott találkozója egy kicsit furcsa időpontban kezdődik­­ délután három óra­kor. Lévén ez a szerdai­ munkanap. Az MLSZ mindent megtett azért, hogy sokan biztassák a csapatot. A megyei szövetségek részére például ezer-ezer darab jegyet küldött helyi árusításra. Természetesen a tikettek nagy része visszavándorolt a feladó­hoz, hiszen vidéken is dolgoznak délután az emberek, és csekély szám­ban tudnak Pestre utazni. Habár az is igaz, akármennyien lesznek az összecsapáson, a ma­gyar-ausztrál mérkőzések történetében akkor is nézőcsúcs születik... Kun Zoltán Szögletrúgásra lendül a legendás bal láb... A krónikus ízületi fájdalmak enyhítése gyógyszerek nélkül Három éve egy kórházi riportsorozat készítése közben ismerkedtem meg H. Péterrel, aki akkoriban krónikus nyak-, váll-, gerinc- és deréktáji fájdal­makkal küszködve feküdt kórházi ágyán. Reumatikus ízületi bántalmai mi­att már évek óta minden mozdulat nehezére esett. Gyógyulása érdekében már nem ez volt az első kórházi kezelése. Sajnos a mozgás gondtalan örömét úgy tűnt, ez a kezelés sem hozza meg. A fentiek ismeretében meglepődve találkoztam egykori riportalanyom­mal mostanában egy fővárosi uszodában. Éppen akkor, kellemesen elfárad­va jött ki a medencéből. Állapota láthatóan sokat javult, mozdulatai könnyed­nek tűntek, látszott, hogy élvezi a mozgást. Érdeklődve szólítottam meg és kérdeztem állapota kedvező változásának okairól: „Egyik barátomtól, aki hasonló ízületi panaszokkal küszködött, hallottam a Naturland Inno Rheuma Krémről. Ő már évek óta rendszeresen használta, és ennek köszönhetően fájdalmai csökkentek, a mozgás újra öröm volt szá­mára. Bevallom, irigyeltem. Míg nekem minden mozdulat fájdalmat oko­zott, ő naponta könnyedén sétált több kilométert. Gondoltam, én is kipróbá­lom ezt a krémet, és látja, most itt vagyok” - újságolta lelkesen. „A gyógyszertárban kiderült, hogy a krém mellett létezik a Naturland Inno Rheuma fürdőolaj és masszázsolaj is. A legkedvezőbb hatás mindhá­rom együttes rendszeres használatával érhető el. Tapasztalataim alapján min­denkinek bátran merem ajánlani, akiknek hasonló panaszai vannak!” Naturland Inno Rheuma Krém Hogy a mozgás mindenkinek öröm legyen...

Next