Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-04-08 / 14. szám
4 » TEGOLA §p U N G A R E S EÜff Tegola Ungarese Kft. 1037 Budapest, Bécsi út 77-79. Telefon: (1) 250-3376 Fazsindely-borítás hatású, kettős rétegű fedés. Esztétikusan illeszkedik zöldövezetes, kertvárosi, ligetes területekhez. Semleges színeivel és struktúrájával a hegyes- dombos vidékeken tájharmonikus. A klasszikus cserépborítás hangulatát sugározza. Harmonizál a hagyományos házak és műemléki épületegyüttesek stílusával. Nagyon jól illeszkedik a meglévő cserépfedésű épületekhez. Felülete sárgaréz bevonatú. Feltűnő, magas fényével alkalmas tornyok, kúpok, kupolák, valamint változatos alakú tetők, tetőrészek, rendkívül időtálló, elegáns, dekoratív fedésére. Vásári kedvezményekkel várjuk önöket a CONSTRUMA "C" pavilon 4/A standján! Területi képviselők: Petri Zoltán 1147 Budapest, Jávorka Áu. 44. Tel.: (1) 383-4124 Törőcsik Marianna 3300 Eger, Bocskay út 13. Tel.: (36) 322-247 Folry Gábor 3516 Miskolc, Futó u. 70. Tel.: (46) 431-095 Pap Tibor 7632 Pécs, Verseny u. 21. Tel.: (72) 213-266 Farkas Tibor 9444 Fertőszentmádos, Árpád u.25. Tel.: (99) 380-279 Kuthiné Pethő Andrea 2100 Gödöllő, Kiss József u. 19. Tel.: (28) 330-100 1997. ÁPRILIS 8. Mocsár Gábor Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? Lássuk először azt, aki leghamarabb útba esik: Kiss Pált. Annyit tudunk róla, hogy a termelőszövetkezet alapító tagja, jelenleg a szövetkezeti darálómalom raktárosa. Korábban - s ezt is Emil bácsitól tudjuk - alapító tagságából és egyéb jeles tulajdonságaiból eredően jelentős szerepet játszott Baktatófalva közéletében. Egy idő óta azonban - bizonyos okok miatt, ahogy mondani szokás - visszahúzódott a közügyektől. „Erre vonatkozóan is érdemes hozzá kérdéseket feltenni, mert Kiss Pál passzivitása és Hudák elvtárs között összefüggés van" - adta a jó tanácsot Emil bácsi a nyomozónak. „Érdekes - gondolta a nyomozó, miközben Kiss Pál tartózkodási helye, a szövetkezeti daráló felé ballagott -, az imént egy rendkívüli aktivitású egyénnel volt dolgom. A háttérben mint indok ott volt Hudák elvtárs. Most viszont majd egy passzivitásba húzódó illetővel találkozom. És a háttér megint Hudák elvtárs. És mind a kettőnek - az aktívnak is, a passzívnak is - megvan rá az oka, hogy fejbe vágja Hudák elvtársat... Hm... Hát nem különös, hogy az élet miket produkál?" A közügyektől visszahúzódott Kiss Pált munkahelyén, a szövetkezeti darálómalom raktárában találta meg a nyomozó. A szükséges bemutatkozás és egyéb formaságok megejtése után behúzódtak a raktár hátsó sarkába, ahol Kiss Pál cukrosládákból apró íróasztalt sikerített magának. Itt került sor a dolgok, s főképp Kiss Pál alibijének tisztázására. Ez utóbbi a már megszokott módon - ebben az ügyben szinte már rutinszerűen - zajlott le. A „mit csinált ön..." kezdetű kérdésre Kiss Pál kevés gondolkozás után („várjunk csak egy cseppet, melyik napot tetszett mondani?") határozottan rávágta a már unalomig ismert választ: „Néztem az Angyalt." A nyomozó - ahogy mostanában mondják - „egyből lelombozódott". Itt is, mint mindenütt, az Angyal! A hírneves filmbeli kolléga árnyéka sötéten borult a Hudák-féle fejbe vágás nyomozati ügyére. A hírneves kolléga a Hudák-féle , ügy minden gyanúsítottja számára a legtökéletesebb alibit szolgáltatta azáltal, hogy nézték. Emiatt aztán képtelenség megtalálni azt az egy, egyetlenegy személyt, aki azon az estén nem az Angyalt nézte, hanem fejbe vágta Hudák elvtársat. De ki az az egy? Mónus, a nyomozó már-már ott tartott, hogy eddigi nyomozati módszerét sutba dobva, kizárólag azokat a baktatófalvi lakosokat veszi célba, akik valamilyen oknál fogva nem nézték az Angyalt akkor este. Csakis az ilyenek között lehet keresni Hudák elvtárs fejbeverőjét, mert a kettőt egyszerre nem lehetett csinálni: nem lehet egyszerre Angyalt is nézni, Hudák elvtársat is fejbe verni, ez hétszentség! Mindenesetre azonban föltette a már egyre unalmasabb és céltalanabb keresztkérdést: - El tudja-e mondani, miről szól a film? Kiss Pál idősebb, kissé réveteg tekintetű, feltűnően szétálló fülű raktáros - bizonytalan hangon szólalt meg! -Háááá... nemigen! - Nem tudja elmondani? Nocsak, ez érdekes - lepődött meg a nyomozó. - És vajon miért nem? - Azért, mert közben, elvtárs, megmondva az igazat... elbóbiskoltam... méghozzá nem is egyszer. Több ízben, sajnos. - Angyalon elbóbiskolni? Méghozzá több ízben? Ilyet én még nem is hallottam - álmélkodott a nyomozó, joggal. - Ez pedig, sajnos, igaz. Hangsúlyozom: sajnos! - Elbóbiskolni az Angyalon! - kiáltott a nyomozó, és idegesen felállt, majd alá és fel kezdett járkálni a kukoricászsákok közti, szűk folyosón. Valósággal felvillanyozódott. Begerjedt. Érezte, hogy itt valami nem stimmel. Kiss Pál alibije - ez most már hétszentség - megbízhatatlan és elfogadhatatlan! Ha valaki azt állítja, hogy egy bizonyos időpontban az Angyalt nézte, majd pedig arra a kérdésre, hogy „mit látott", azt feleli, hogy „nem tudom, mert elbóbiskoltam" - nos, az nyomozati szempontból teljességgel hiteltelen vallomás. „Lássuk csak - törte a fejét -, mi legyen a következő kérdés. Merthogy ez a válasz elfogadhatatlan, az hétszentség." -Nézze, kedves Kiss Pál. Én elég sok tapasztalatot szereztem eddigi munkásságom során. Nekem például a mai napon egy látszólag teljesen normális egyén azt akarta bebeszélni, hogy ő kétszer két deci bor megivása után elveszti az emlékezőtehetségét, tehát életének nagyobbik felében elkövetett dolgaira nem emlékszik. Sajátságos védekezés, nem? Nos, ön pedig, kedves Kiss Pál, azt hozza tudomásomra, hogy az Angyalról szóló film tartalmát azért nem tudja elmondani, mert a szóban forgó film megtekintése közben - amely pedig millió és millió nézőt tart világszerte izgalomban - elbóbiskolt. S ráadásul nem is egyszer, hanem, ahogy ön mondta, több ízben is. Ha lenne szíves ennek a páratlan jelenségnek okát adni. Magyarázatát. Annyira kimerítő ez a raktárosi beosztás? Nem hinném. Ahogy elnézem, itt nincsen ön akkora strapának kitéve, hogy... S visszafelé jöttében rápillantott Kiss Pál raktárosra. Lábai, ahogy mondani szokás, földbe gyökereztek. Ugyanis mit látott? A gyanúsított mozdulatlanul ült cukrosládákból összerótt, egyszerű íróasztala mögött, két keze az asztalkán pihent, feje egy kicsit mellére bicsaklott, és aludt! Szeme félig nyitva volt ugyan, de megereszkedett arcvonásai, szemének kifordult tekintete, az az üres, homályos, céltalan nézés, a félig tátott száj vitathatatlanul alvó ember benyomását keltette. S ha mindez nem győzte volna meg a nyomozót, hát a hangok - azok a mély szusszanások, azok a vad kortyantások - kétségtelenül azt jelezték: Kiss Pál igenis alszik. Bóbiskol. A nyomozó közelebb lépett hozzá, s jól megfigyelte. Alszik, ez hétszentség. A nyomozó köhintett. Kiss Pál mit sem adott rá. A nyomozó megint köhintett. A gyanúsított erre sem reagált. Kiss Pál két lába az íróasztal alatt V betűre emlékeztetve, hosszan beleterpeszkedett a raktár közepébe. A nyomozó rápillantott a lábakra: legalább negyvenötös méret. Volt neki - hivatásánál fogva - némi érzéke az efféle dolgok megfigyelésére. Mintha véletlenül tenné, cipője orrával megpöckölte Kiss Pál ormótlan bakancsait. A nyomozó legőszintébb megrökönyödésére a következők történtek. Az aluszékony raktáros felébredt, szeme élni kezdett, arcvonásai rendbe szerveződtek, ő maga pedig tiszta, érthető, természetes hangon a következőket mondotta: - A javaslatot helyeslem, elfogadom. - S energikus mozdulattal jobb karját magasba emelte. Ez a nem várt fordulat a nyomozó agytekervényeinek működését - mondhatnánk így is - leblokkolta. Annyi minden villant az agyába, hogy semmire sem tudott hirtelenjében gondolni. Szerencsére azonban maga Kiss Pál, az aluszékony raktáros segítette ki ebből a - nyomozói szempontból nézve is - kilátástalan helyzetből. - Pardon - mondotta Kiss Pál -, mit is tetszett mondani? Sajnos, úgy látszik, megint elbóbiskoltam. „Elbóbiskoltál - töprengett a nyomozó -, hát persze hogy elbóbiskoltál, csak azt nem tudom, mi ez az elbóbiskolás. Egy, még a Telek Illés zagyva dumáját is felülmúló szélhámoskodás, vagy pedig valami igazi, originális elmebaj, vagy netán egy olyan trükk, ami még az én eléggé zsúfolt praxisomban sem fordult elő... avagy... na lássuk csak..." A nyomozónak az a változat, illetve lehetőség, hogy itt most egy sorsüldözött ember teljesen őszinte és hiteles tragédiájának lett a szemtanúja, eszébe sem jutott. Jellemző. No de valóban, lássuk csak. - Ott tartottunk, hogy ön, Kiss Pál azt állítja, hogy több ízben elaludt Angyal közben. - Igen. Elbóbiskoltam. Ez, sajnos, elvtárs, megvan bennem. Ez az elbóbiskolás. Ez rajta fekszik az életemen. Én ennek a szerencsétlen tulajdonságomnak oly sok mindent köszönhetek... a szó szoros értelmében is, mert emiatt lettem én Baktatófalván a közélet egyik... hogyishívjákja... de aztán be is fütyült nekem ez a betegségem, mert ez nekem, ha nem tudná az elvtárs, ez nekem betegségem. Vagyis tulajdonságom... már előre is kérem az elvtársat, ha megint elbóbiskolnék, akkor csak tessék nyugodtan belerúgni a talpamba, és kész. Folytatom ott, ahol abbahagytam. - Bocsásson meg, kedves Kiss Pál - zöttyent vissza székére a nyomozó -, bocsásson meg, ha nem értem teljesen ezt az egészet. - Nem csodálom. Más se igen érti. Én se. Sőt, megmondhatom a teljes, őszinte igazságot: évek óta keresem azt az illető egyént, legyen az akár elvtárs, akár bárki más, aki megérti. - A gyanúsított szomorkásán bizakodó tekintetet vetett a nyomozóra. - Elmondhatom? - Mit? - Ezt az egészet. - Mondja el! Azt a keserves mindenit! Hát mondja el!... - A végképp és végletesen elkeseredett, sorsába és mindenbe beletörődött nyomozó rákönyökölt a cukrosládákból összerótt puritán íróasztalra: megint egy zavaros, hülye módon ravasz és értelmetlen elbeszélést kell végighallgatnia, sőt közben időnként meg kell rugdosnia az elbeszélő talpát, nehogy elbóbiskoljon. Épp amiatt, mert Kiss Pál gyanúsított raktáros hajlamos az elbóbiskolásra, képtelenség egy az egyhez visszaadni elbeszélését. Valóban úgy lett, ahogy megjósolta: gyakorta elbóbiskolt. A nyomozó ilyenkor talpon rúgta, mire Kiss Pál felébredt, kijelentette, hogy a javaslatot helyesli, elfogadja, sőt némelyik felébredéskor állhatatosan leszögezte: „Éljen a konszolidáció!" És folytatta ott, ahol elalvás előtt abbahagyta. Hát vissza lehet adni egy az egyhez az effajta elbeszélést? Nem. Összefoglalható tartalma és lényege viszont a következő: Kiss Pál egykori baktatófalvai kisparasztot 1943 őszén behívták katonának. Egy tiszántúli gyalogezredbe. Hajtónak. Vagyis lovakat hajtott. Negyvennégy kora tavaszán bevagonírozták őket, és kivitték a keleti frontra, amely akkoriban a Kárpátokon túl, Kolomea és egy Ottinia nevű város közelében állapodott meg. Kiss Pál szerencsére nem részletezte az amúgy is kimondhatatlan nevű falvakban töltött idők mozzanatait, hanem rögtön rátért a lényegre. Arra, hogy miután a nyugati hatalmak Franciaországban partra szálltak, ezen a keleti, eldugott, mellékes frontszakaszon is megkezdődött az újabb rettenetes erejű szovjet offenzíva. Ennek következtében az egész magyar hadsereg - benne az említett gyalogezred és Kiss Pál közhonvéd - eszeveszett futásnak eredt. „Ezt elmondani nem lehet, de nem is akarom - nyugtatta meg Kiss Pál a letargikusan hallgató nyomozót -, nem ez a lényeg." Hanem az, hogy visszavonulás, illetve menekülés közben Kiss Pál szekere teljesen véletlenül, egérutak keresése közben eljutott egy félreeső helyen telepített, csak dűlőutakon megközelíthető magyar katonai élelmiszerraktárhoz. Három, véletlenül felkéredzkedő, magyar katona ült még a szekéren. Meg ő, Kiss Pál, így voltak négyen. Amikor megtudták, hova jutottak, Kiss Pál elaludt. A nyomozó talpon rúgta, Kiss Pál felébredt, kijelentette, hogy a javaslatot elfogadja, leszögezte, hogy éljen a konszolidáció. Aztán folytatta. Ott, hogy ez a négy árva magyar katona rettentően megörült a magyar élelmiszerraktárnak, s elhatározták, hogy - ha már úgyis itt vannak a nyakunkon az orosz harmincnégyesek - jól megrakják a szekeret mindenféle itt tartalékolt magyar élelmiszerrel, s majdcsak kibírják hazáig. Azonban, sajnos, kiderült, hogy a magyar hadiraktárban hatvan hordó marmaládé van, az ég se tudja, miből kotyvasztott Hitler-szalonna, ahogy ezt a fogfájdító lekvárféleséget a magyar katonanyelv elnevezte, meg harminc zsák vitaminos cukorka, továbbá kétszáz kiló szárított kenyér. „Jó lesz az is - mondták a mieink -, csak legyen, amit a bendőbe tehetünk ebben a rettenetes nagy menekülésben." Pontosan ezt mondták, mire Kiss Pál megint elaludt. A nyomozó megint talpon rúgta, a gyanúsított újra kijelentette, hogy a javaslattal egyetért, és feltartotta a jobb karját. Igen ám, csakhogy ennek az eldugott, a hadjárat forgatagaiban szinte érintetlenül maradt magyar élelmiszerraktárnak egy olyan géhás főtörzsőrmester volt a parancsnoka, akinek pedáns, szakszerű és a szabályzatokat áhítatosan tisztelő mentalitását tanítani kéne az iskolákban. Ez a géhás főtörzsőrmester a marmaládéért, vitaminos cukorkáért és szárított kenyérért esedező négy magyar bakát határozottan és a szolgálati szabályzat idevonatkozó előírásai szerint katonásan elutasította, mondván: ehhez a raktárhoz, illetve a benne elraktározott kincstári tulajdonhoz nyúlni többé nem szabad, mert minden, az utolsó csepp marmaládéig fel van leltározva, jegyzőkönyvbe van véve, az ajtók le vannak lakatolva - a főtörzsőrmester megmutatta a lakatok kulcsait is -, mivelhogy perceken belül az egész raktárt fel fogják robbantani, nehogy az ellenség kezére jusson. A főtörzsőrmester megmutatta azt a négyszögletes pléhdobozt is, amelynek kiálló fogantyúját ha megtekerik, levegőbe röpül az egész mindenség, Így hát a raktárkészlethez nem szabad nyúlni, mert ha elvesznek belőle - netán marmaládét, vitaminos cukrot, szárított kenyeret -, akkor kezdhetik elölről a leltározást, a jegyzőkönyvbe vételt s a többi, s a többi - hát ilyet nem lehet őtőle a felrobbantás előtti utolsó percben elkívánni. Mondta a főtörzsőrmester, mire a gyanúsított Kiss Pál mellére ejtette a fejét. Horkantott egyet. A nyomozó újfent talpon rúgta, az aluszékony raktáros újfent kijelentette, hogy a javaslattal egyetért, és kész megszavazni. (Folytatjuk) Tisztelt Olvasóink! E heti horoszkópunkat műsormellékletünk hátsó borítóján találják. Szabad Föld 21 ÁLLATTENYÉSZTŐK CENTRUMA Hétfőtől - Péntekig: 8 -17 óráig. Szombaton: 8 -13 óráig. *'*&" it**Ha szombaton az áruházban vásárol, mindenből 3,25% kedvezményt adunk ! 1144 Budapest, Remény u. 42. Tel.: 252-2999 Fax: 251-0229