Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-02-17 / 7. szám

1998. FEBRUÁR 17. " main­strurn ' v_________________________________________________/ Kirándulók célpontja lett a paksi erőmű Atombiztos közös érdekek Hevesy György, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő­, Teller Ede - ran­gos névsor. A világhírű magyar tudósok az atomkutatás nagyjai. Fritz Hou­­termans amerikai galaxiskutató így ír róluk: „A tudományos elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Mars­ról érkezett látogatókból tevő­dött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat.” Hízelgő megállapítás... A paksi atomerőmű első blokkját 1982. de­cember 28-án adták át, melyet 1987-ig további három blokk követett. Együtt 1840 megawatt teljesítményre képesek és a honi villamosenergia-termelés 40 százalékát adják. A Duna-parti erőműben két szent dolog létezik: a biztonság és a minőség. A nemzetközi szaksajtó a termelési mutatókat szem előtt tartva évente megjeleníti és összehasonlítja a világ atomerőműveit, ezeken a ranglis­tákon a paksiak rendszeresen előkelő helyre kerülnek. Lapunk munkatársa Szabó Józseffel, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójával készített interjút. - A megbeszéltnél előbb érkeztem önhöz. Megakadt a szemem a sok öltö­nyös úton és a tévés forgatócsoporto­kon. Mibe csöppentem bele? - Ne gondoljon nagy dolgokra, bár a maga nemében ez is az. Egy megálla­podást írtam alá a környék polgármes­tereivel. A paksi atomerőmű övezeté­ben lévő tizenkét település hat évvel ezelőtt azzal a céllal alapította meg a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társaságot, hogy az önkormányzato­kon keresztül kapcsolatot tarthassunk a lakossággal, folyamatosan tájékoztat­hassuk őket aktuális dolgainkról. Pak­son és Kalocsán éjjel-nappal hozzáfér­hető helyen leolvashatók a háttérsugár­zás-mérő rendszerünkről az adataink, melyeket a két megyei napilap is közöl. - Milyenek a környékbeliek vissza­jelzései? Vannak-e például felesleges félelmek? - Nagyon fontos az atomerőmű megítélése. Nem lenne szerencsés, ha olyan közhangulat alakulna ki, ami ál­landó félelemre adna okot. Az persze önmagában nem elég, hogy az itt élők elfogadják a létesítményt, azt is ismer­niük kell, mit s hogyan profitálhatnak belőle. Amennyiben korrekt informáci­ókkal szolgálunk, az emberek is bátrab­ban kérdeznek vissza és egyfajta párbe­széd alakul ki köztünk. Ez ügyben rendkívül kedvezőek a tapasztalataink. Hogy mire kíváncsiak? Legtöbben a ki­bocsátási értékek magyarázatát kérik, és akkor is sűrűn csörög a telefonunk, ha az atomerőműben rendkívüli nuk­leáris esemény történik. - Erre az utóbbi évben többször volt példa! - kétszer. A Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség a közérthetőség kedvé­ért elkészítette az atomerőművekben bekövetkező üzemzavarok hétfokozatú skáláját. Ezt mi is elfogadtuk. Ha az erőműben olyan rendkívüli esemény történik, ami eléri a skála valamelyik fokozatát, kötelesek vagyunk 16 órán belül az MTI-n keresztül tájékoztatni a közvéleményt. Hadd mondjam el, hogy a nemzetközi átlagnál kevesebb jelen­tésköteles esemény van a paksi atom­erőműben. Visszamenőleg is elvégez­tük a besorolást, így pontosan lehet tudni, hogy fennállásunk során az üzemzavar egyetlenegyszer érte el a hármas (súlyos) kategóriát, de ez sem járt környezeti károkkal. Az összes töb­bi kettes, illetve túlnyomórészt egyes kategóriájú rendellenesség volt. - Ha nem tévedek, önöknél minden­nél fontosabb a biztonság. - Ez így van. A paksi atomerőmű biztonsági mutatói igen jók. A világ mintegy négyszáz atomerőműblokkjá­nak ranglistáján az első huszonöt kö­zött szerepelünk. (A paksi négy reak­torblokk az 1996. december 31-i listán a 9., 12., 13. és 23. helyen áll! - B. T.) - Tudja, vezérigazgató úr, min cso­dálkozom? Feltűnően nagy itt a jövés­menés. Ki-bejárkálnak a turistacsopor­tok, az iskolai osztályok, a civil embe­rek... - Azért elég nehéz helyzetbe kerül­ne, aki megfelelő engedélyek hiányá­ban be akarna jönni az erőmű területé­re! Látogatóközpontunk évente har­mincezer érdeklődőt fogad az ország minden részéből. Érdekes, az évek so­rán kedvelt kirándulási célpont lett a paksi atomerőmű. Ami a biztonságot il­leti: egy nukleáris létesítmény fizikai védelmére a világon mindenütt külö­nös gondot fordítanak. A foglalkozta­tás sajátos feltételekhez kötött, és aki­nek kísérő nélküli belépési engedélyt adunk, annak szigorú rostán kell átes­nie. Az erőmű bizonyos zónáiba csak saját kóddal lehet belépni. Mindenki­nek a mozgását nyomon tudjuk követni, akár egy évre visszamenőleg is. Ugye, most már elhiszi, hogy nálunk nem lehet csak úgy ki-be járkálni.­­ Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam! Kísérőm felügyeletével belépési és fotózási engedély birtoká­ban kattogtattam a masi­námat, amikor egyszer csak fékezett mellettünk az erőmű kommandós egysé­ge, akiket az őrök riasz­tottak, miután a pásztázó kamerákkal „bemértek" és gyanúsnak találtak. - De minden rendben volt? - Természetesen!... Váltsunk témát. Azt hallottam, hogy a Nemzeti Alaptan­terv számol egy új, az atom témakörét felölelő tantárggyal. Önök kezdemé­nyezték? - Nem egészen. Az általános és a kö­zépiskolai fizika oktatásában a mag­energiáról nem esik szó. Tévedek! Ta­lán a gimnáziumi tankönyvben egyet­lenegy (!) oldalt szentelnek ennek a mai világban nagy jelentőségű témá­nak. A népszerűsítő munkában élen jár az Eötvös Loránd Fizikai Társaság. Minden évben nálunk tartják gyűlésü­ket a magyarországi fizikatanárok, akiknek nem kell magyarázni a nukleá­ris energia jelentőségét.­­ A Paksi Atomerőmű Rt. is indult a Magyar Villamos Művek erőkapacitás­pályázatán. Beszélne erről bővebben?­­ A villamos energia biztosításáért a Magyar Villamos Művek felel, figye­lembe véve a növekvő igényeket és a meglévő korszerűtlen szénerőművek selejtezését. 2000 és 2003 között 800 megawatt, 2003-tól 2006-ig pedig 1100 megawatt többletkapacitásra van szükség. Nos, a pályázatot erre írták ki. A befektetőt az érdekli, hogy a pénze mennyi idő alatt, milyen haszonnal té­rül meg. Ezek előre kiszámíthatóak. Az előállítás, a megvétel és a lakosság által fizetendő díjakat kell összehangolni.­­ Vezérigazgató úr most elmondhat­ja, mi fortyog a „boszorkánykonyhá­ban". Az ostor úgyis rajtunk csattan!­­ A Pakson előállított áram a legol­csóbb. Nálunk 3 forint 80 fillérből jön ki egy kilowattóra. Ugyanezt a legdrá­gább erőmű 15,50-ért, mások pedig 6- 7-8-11 forintért tudják produkálni. A Magyar Villamos Művek az említett árakon veszi meg a villamos energiát, majd átlagárat számol és egységes tari­fa alapján továbbadja az áramszolgálta­tóknak, akik ráterhelik a költségeiket és a törvény által garantált vagyonará­­nyos nyereséget. A végén pedig fizet a fogyasztó. Ebben a körforgásban a paksi atomerőmű részvétele mintegy 40 százaléknyi, ezért jöhet ki a kedvező 6,17 forintos erőművi átlagár, ami per­sze jóval több lesz, mire „célba ér”. A pályázat egyébként még nem zárult le. Az első akadályokat átugrottuk. - Mi lesz a további menetrend? - Augusztus végéig zárul a második fázis. Le kell tenni az asztalra az üzleti tervet és az előzetes hatósági vélemé­nyeket. Azután a győztes az év végéig megkaphatja a Magyar Energia Hivatal előzetes létesítési engedélyét, majd la­kossági tájékoztatási programot kell végrehajtani. Ez utóbbi minden pályá­zóra kötelező, előírja a környezetvédel­mi, a villamosenergia- és az atomtör­vény is. Végül a kormány dönt, kinek az elképzelését terjeszti az Országgyű­lés elé. (A villamosenergia-törvény ér­telmében a 600 megawatt fölötti, bár­milyen tüzelőanyagú erőmű létesítésé­ről az Országgyűlés előzetes döntése szükséges - B. T.) Eredményhirdetés 1999 nyarára várható. Ebből is kitűnik, az atomerőmű-bővítés rendkívül bo­nyolult és hosszadalmas engedélyezte­téssel jár. - Mi van akkor, ha az Országgyűlés megálljt parancsol? - Előfordulhat, hogy más lesz a be­futó, de valaki biztosan bővítheti az erőművét. - Hallatják-e hangjukat a környezet­­védők? - A zöldekkel jó a kapcsolatunk, többször jártak Pakson, részükről sem­mi kifogás nem merült fel. Azt hiszem, nemcsak a lakosság, hanem a környe­zetért aggódó honfitársaink is belátják, hogy szükség van a paksi atomerőmű­re. Ami mindannyiunk közös érdeke: az energiatermelés során keletkező hul­ladékot biztonságosan kell elhelyezni Magyarországon. Felzúdulás mindig onnan hallatszik, amelyik település közelében radioaktív hulladéktároló lé­tesítését helyezzük kilátásba. - Addig nem volt baj, amíg az oro­szok visszavették a kiégett üzemanya­got, de mi lesz, ha a megsemmisítésről is önöknek kell gondoskodni? - Atomerőmű sehol a világban nincs a mienkéhez hasonló helyzetben. Nem igazán példás magatartás az atomener­gia hasznát lefölözni, a gondokat pedig másra hárítani, de egy megállapodás ér­telmében eddig az orosz partner a ki­égett üzemanyagot visszavette, feldol­gozta és eltemette. Egyébként a kis és közepes aktivitású hulladékot mindig is mi helyeztük el, és így lesz ez a jövő­ben is. A kiégett üzemanyagoknak épí­tettünk egy átmeneti tárolót, ahol gond nélkül felhalmozhatok öt­ven éven át. Ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy Magyarországon megta­láljuk azt a helyet, ahová véglegesen eltemethető lesz az egykor nagy akti­vitású, de már veszélyte­len hulladék. - Meddig „élhet" egy atomerőmű? - „Papíron” harminc évig, ám megfelelő mű­szaki feltételek és ered­ményes tevékenység mel­lett ez az életkor meg­hosszabbítható. Alapvető érdekünk, hogy 2012-ben - amikor harmincéves lesz a paksi létesítmény - ne kelljen bezárnunk, mert egy új atomerőmű építésére bizto­san nem lenne lehetőség. Az a célunk, hogy a meglévő blokkjaink 40-45 évig megfelelő hatósági felügyelettel biz­tonságosan működhessenek. Elkezdő­dött a reaktorvédelmi rekonstrukció, melynek során az elavult orosz techni­kát digitális rendszerek váltják fel. A többlet villamos energia termelésének érdekében szigorú feltételek betartásá­val növeljük a hatásfokot. Négy év alatt mintegy 50 megawattal lesz na­gyobb az erőmű teljesítménye. Az atomtörvény értelmében januártól megkezdtük a nukleáris pénzügyi alap feltöltését. Az állami költségvetésből elkülönített összeg a majdan leállítan­dó erőmű eltemetésére szolgál. - Hogyan képzeljük el az „erőműte­metést” ? - Többféle elvi megoldás létezik. A „zöld mezős” például azt jelenti, hogy az atomerőmű leállása után teljesen le­bontják az építményeket, és az el­egyengetett földet füvesítik, ahol tehe­nek legelészhetnek majd. Ez persze drága dolog. A távlatokat illetően a mi terveinkben az szerepel, hogy a meg­szűnt blokkok aktív részeit 70 éven át felügyelettel megőrizzük, majd a radio­­aktívan szennyezett anyagokat nagy aktivitású tárolóban helyezzük el. Amint már említettem, az erőmű hátra­lévő élete során ennek a pénzügyi fede­zete remélhetően megteremtődik. A le­bontással kapcsolatos tennivalók pedig az utánunk jövő generációra várnak... Borzák Tibor A SZERZŐ FELVÉTELE Szabó József irodájának falára Paks régi városképét tette Csocsó, ci szociális tolvaj” A Tersánszky-novellába illő, 65 éves férfiról, aki élete harminckét eszten­dejét a börtönben töltöt­te, az egyik napilapban olvastam. A rövid bűn­ügyi tudósításról - ami valójában tömör élettör­ténet - az X-akták című televíziós film új keletű vicce jutott az eszembe: „Miért ugrik át Mulder ügynök a kerítésen? Mert az igazság odaát van!” B. Pált Hatvanban mindenki csak Csocsóként ismeri. Mos­tanra kisnyugdíjas lett, mert valamicske időt arra is szakí­tott, hogy két csencselés kö­zött néha dolgozzon is. A kör­nyezete által nem egészen alaptalanul stiklisnek tartott Csocsó önmagáról eddig min­den tárgyaláson szilárdan azt vallotta: világéletében követ­kezetes volt, mivel a lopáson kívül semmilyen más bűncse­lekmény nem terheli a lelkiis­meretét. Ezt a bíróságok felte­hetőleg minden alkalommal el­ismerték, és a kölcsönös belá­tás Csocsó és a bírák között idővel szinte bensőséges vi­szonyt alakított ki. Mi mással magyarázhatnánk például azt, az adott helyzetben szinte me­résznek tűnő kérést, aminek a vádlott a legutóbbi tárgyalásán hangot adott: beismer ő min­dent, hogyne, de ha mód van rá, ne most ítéljék elzárásra, mert momentán családi okok­ból nem szeretne börtönbe vo­nulni... Hogy miért került B. Pál is­mét az igazságszolgáltatás színe elé? Nagy kérdés­­ kisstílű tett. Tizenhárom flakon selejtes ketchup miatt! A flakonokat az „elkövető” az idei január még nem is olyan fogcsikorgatóan hideg napján a hatvani Arany­­fácán Konzervgyár hátsó, ud­varáról emelte el. Tizenhárom flakon persze nem akkora té­tel, hogy szemet szúrjon vele az ember, a szomszéd utcá­ban járőröző rendőröknek mégis feltűnt: No lám. Valamit cipel ez a Csocsó! És ha ő ci­­pekedik, ott valami nem stim­mel! A rendőrök megállították a reklámszatyros férfit, majd a régi ismerősöknek kijáró ba­rátságos üdvözlés után meg­kérdezték, mit visz a szatyrá­ban. Csocsónak meg sem for­dult a fejében, hogy mesével traktálja őket. Elmondta szé­pen, honnan szerezte a ketchupot, melynek értékét utóbb 2160 forintra becsülték, mivelhogy selejtes áru volt. (Mennyi lett volna, ha nem az?)­ Ahogy az újság fogalma­zott, B. Pál ezúttal a „ketchu­pön csúszott el”. A bűntény ügyét - nincs új a nap alatt - ismét a hatvani városi bíróság tárgyalta, ahol a teremben fel­tehetőleg szintén régi ismerős­ként köszöntek egymásnak a jelenlévők. Elvégre Csocsóról mindenki mindent tudott a vá­rosban. Leginkább a védője, aki visszamenőleg is biztos for­rásból származó információk­kal rendelkezett védencéről, lévén a védő a város egykori rendőrkapitánya. Aki pedig éveket töltött bűnüldözéssel, az pontosan tudja, mekkora különbség van bűnök, illetve bűnelkövetők között! B. Pál, állította a védővé avanzsált egykori rendőrkapitány, nem nehézsúlyú gazember, csupán „szociális tolvaj", aki szerény­ke nyugdíjából télen nem tud megélni, lakását melegre fűte­ni, villanyszámlát fizetni, nor­málisan kosztolni. Követke­zésképpen rendre a zord téli hónapokban követi el a bűn­­cselekményeit. A védelem ér­velését alátámasztandó: B. Pál ezt megelőző „megélheté­si bűnözése” is a múlt év vé­gén történt, s a pénzbüntetés­ről szóló végzést éppen egy nappal a „ketchupos” tárgya­lás előtt vette át. Mint jeleztük, mindent beis­mert most is, a bíróság tehát gyors és rövid döntést hozott. Százötven napi elzárás, avagy 15 ezer forint pénzbüntetés! Az ítélet ellen senki nem apel­lált. Legkevésbé Csocsó, aki bölcs belenyugvással vette tu­domásul: az igazság az ő ese­tében ideát is létezik. Pusztán annyi kérése volt, ha lehetséges, részletfizetési kedvezményt kapjon a 15 ezer forintra, hiszen még az előző büntetését sem fizette ki. Meg is kapta, öthavi törlesztéssel. Elvégre egy bíróság nem olyan szőrösszívű, mint a bankok. Hát ennyi a történet. Megítélés dolga, mi olyan vicces ebben... (keresztény) Subád Kid 3

Next