Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-02-17 / 7. szám
1998. FEBRUÁR 17. " mainstrurn ' v_________________________________________________/ Kirándulók célpontja lett a paksi erőmű Atombiztos közös érdekek Hevesy György, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede - rangos névsor. A világhírű magyar tudósok az atomkutatás nagyjai. Fritz Houtermans amerikai galaxiskutató így ír róluk: „A tudományos elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat.” Hízelgő megállapítás... A paksi atomerőmű első blokkját 1982. december 28-án adták át, melyet 1987-ig további három blokk követett. Együtt 1840 megawatt teljesítményre képesek és a honi villamosenergia-termelés 40 százalékát adják. A Duna-parti erőműben két szent dolog létezik: a biztonság és a minőség. A nemzetközi szaksajtó a termelési mutatókat szem előtt tartva évente megjeleníti és összehasonlítja a világ atomerőműveit, ezeken a ranglistákon a paksiak rendszeresen előkelő helyre kerülnek. Lapunk munkatársa Szabó Józseffel, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójával készített interjút. - A megbeszéltnél előbb érkeztem önhöz. Megakadt a szemem a sok öltönyös úton és a tévés forgatócsoportokon. Mibe csöppentem bele? - Ne gondoljon nagy dolgokra, bár a maga nemében ez is az. Egy megállapodást írtam alá a környék polgármestereivel. A paksi atomerőmű övezetében lévő tizenkét település hat évvel ezelőtt azzal a céllal alapította meg a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társaságot, hogy az önkormányzatokon keresztül kapcsolatot tarthassunk a lakossággal, folyamatosan tájékoztathassuk őket aktuális dolgainkról. Pakson és Kalocsán éjjel-nappal hozzáférhető helyen leolvashatók a háttérsugárzás-mérő rendszerünkről az adataink, melyeket a két megyei napilap is közöl. - Milyenek a környékbeliek visszajelzései? Vannak-e például felesleges félelmek? - Nagyon fontos az atomerőmű megítélése. Nem lenne szerencsés, ha olyan közhangulat alakulna ki, ami állandó félelemre adna okot. Az persze önmagában nem elég, hogy az itt élők elfogadják a létesítményt, azt is ismerniük kell, mit s hogyan profitálhatnak belőle. Amennyiben korrekt információkkal szolgálunk, az emberek is bátrabban kérdeznek vissza és egyfajta párbeszéd alakul ki köztünk. Ez ügyben rendkívül kedvezőek a tapasztalataink. Hogy mire kíváncsiak? Legtöbben a kibocsátási értékek magyarázatát kérik, és akkor is sűrűn csörög a telefonunk, ha az atomerőműben rendkívüli nukleáris esemény történik. - Erre az utóbbi évben többször volt példa! - kétszer. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a közérthetőség kedvéért elkészítette az atomerőművekben bekövetkező üzemzavarok hétfokozatú skáláját. Ezt mi is elfogadtuk. Ha az erőműben olyan rendkívüli esemény történik, ami eléri a skála valamelyik fokozatát, kötelesek vagyunk 16 órán belül az MTI-n keresztül tájékoztatni a közvéleményt. Hadd mondjam el, hogy a nemzetközi átlagnál kevesebb jelentésköteles esemény van a paksi atomerőműben. Visszamenőleg is elvégeztük a besorolást, így pontosan lehet tudni, hogy fennállásunk során az üzemzavar egyetlenegyszer érte el a hármas (súlyos) kategóriát, de ez sem járt környezeti károkkal. Az összes többi kettes, illetve túlnyomórészt egyes kategóriájú rendellenesség volt. - Ha nem tévedek, önöknél mindennél fontosabb a biztonság. - Ez így van. A paksi atomerőmű biztonsági mutatói igen jók. A világ mintegy négyszáz atomerőműblokkjának ranglistáján az első huszonöt között szerepelünk. (A paksi négy reaktorblokk az 1996. december 31-i listán a 9., 12., 13. és 23. helyen áll! - B. T.) - Tudja, vezérigazgató úr, min csodálkozom? Feltűnően nagy itt a jövésmenés. Ki-bejárkálnak a turistacsoportok, az iskolai osztályok, a civil emberek... - Azért elég nehéz helyzetbe kerülne, aki megfelelő engedélyek hiányában be akarna jönni az erőmű területére! Látogatóközpontunk évente harmincezer érdeklődőt fogad az ország minden részéből. Érdekes, az évek során kedvelt kirándulási célpont lett a paksi atomerőmű. Ami a biztonságot illeti: egy nukleáris létesítmény fizikai védelmére a világon mindenütt különös gondot fordítanak. A foglalkoztatás sajátos feltételekhez kötött, és akinek kísérő nélküli belépési engedélyt adunk, annak szigorú rostán kell átesnie. Az erőmű bizonyos zónáiba csak saját kóddal lehet belépni. Mindenkinek a mozgását nyomon tudjuk követni, akár egy évre visszamenőleg is. Ugye, most már elhiszi, hogy nálunk nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam! Kísérőm felügyeletével belépési és fotózási engedély birtokában kattogtattam a masinámat, amikor egyszer csak fékezett mellettünk az erőmű kommandós egysége, akiket az őrök riasztottak, miután a pásztázó kamerákkal „bemértek" és gyanúsnak találtak. - De minden rendben volt? - Természetesen!... Váltsunk témát. Azt hallottam, hogy a Nemzeti Alaptanterv számol egy új, az atom témakörét felölelő tantárggyal. Önök kezdeményezték? - Nem egészen. Az általános és a középiskolai fizika oktatásában a magenergiáról nem esik szó. Tévedek! Talán a gimnáziumi tankönyvben egyetlenegy (!) oldalt szentelnek ennek a mai világban nagy jelentőségű témának. A népszerűsítő munkában élen jár az Eötvös Loránd Fizikai Társaság. Minden évben nálunk tartják gyűlésüket a magyarországi fizikatanárok, akiknek nem kell magyarázni a nukleáris energia jelentőségét. A Paksi Atomerőmű Rt. is indult a Magyar Villamos Művek erőkapacitáspályázatán. Beszélne erről bővebben? A villamos energia biztosításáért a Magyar Villamos Művek felel, figyelembe véve a növekvő igényeket és a meglévő korszerűtlen szénerőművek selejtezését. 2000 és 2003 között 800 megawatt, 2003-tól 2006-ig pedig 1100 megawatt többletkapacitásra van szükség. Nos, a pályázatot erre írták ki. A befektetőt az érdekli, hogy a pénze mennyi idő alatt, milyen haszonnal térül meg. Ezek előre kiszámíthatóak. Az előállítás, a megvétel és a lakosság által fizetendő díjakat kell összehangolni. Vezérigazgató úr most elmondhatja, mi fortyog a „boszorkánykonyhában". Az ostor úgyis rajtunk csattan! A Pakson előállított áram a legolcsóbb. Nálunk 3 forint 80 fillérből jön ki egy kilowattóra. Ugyanezt a legdrágább erőmű 15,50-ért, mások pedig 6- 7-8-11 forintért tudják produkálni. A Magyar Villamos Művek az említett árakon veszi meg a villamos energiát, majd átlagárat számol és egységes tarifa alapján továbbadja az áramszolgáltatóknak, akik ráterhelik a költségeiket és a törvény által garantált vagyonarányos nyereséget. A végén pedig fizet a fogyasztó. Ebben a körforgásban a paksi atomerőmű részvétele mintegy 40 százaléknyi, ezért jöhet ki a kedvező 6,17 forintos erőművi átlagár, ami persze jóval több lesz, mire „célba ér”. A pályázat egyébként még nem zárult le. Az első akadályokat átugrottuk. - Mi lesz a további menetrend? - Augusztus végéig zárul a második fázis. Le kell tenni az asztalra az üzleti tervet és az előzetes hatósági véleményeket. Azután a győztes az év végéig megkaphatja a Magyar Energia Hivatal előzetes létesítési engedélyét, majd lakossági tájékoztatási programot kell végrehajtani. Ez utóbbi minden pályázóra kötelező, előírja a környezetvédelmi, a villamosenergia- és az atomtörvény is. Végül a kormány dönt, kinek az elképzelését terjeszti az Országgyűlés elé. (A villamosenergia-törvény értelmében a 600 megawatt fölötti, bármilyen tüzelőanyagú erőmű létesítéséről az Országgyűlés előzetes döntése szükséges - B. T.) Eredményhirdetés 1999 nyarára várható. Ebből is kitűnik, az atomerőmű-bővítés rendkívül bonyolult és hosszadalmas engedélyeztetéssel jár. - Mi van akkor, ha az Országgyűlés megálljt parancsol? - Előfordulhat, hogy más lesz a befutó, de valaki biztosan bővítheti az erőművét. - Hallatják-e hangjukat a környezetvédők? - A zöldekkel jó a kapcsolatunk, többször jártak Pakson, részükről semmi kifogás nem merült fel. Azt hiszem, nemcsak a lakosság, hanem a környezetért aggódó honfitársaink is belátják, hogy szükség van a paksi atomerőműre. Ami mindannyiunk közös érdeke: az energiatermelés során keletkező hulladékot biztonságosan kell elhelyezni Magyarországon. Felzúdulás mindig onnan hallatszik, amelyik település közelében radioaktív hulladéktároló létesítését helyezzük kilátásba. - Addig nem volt baj, amíg az oroszok visszavették a kiégett üzemanyagot, de mi lesz, ha a megsemmisítésről is önöknek kell gondoskodni? - Atomerőmű sehol a világban nincs a mienkéhez hasonló helyzetben. Nem igazán példás magatartás az atomenergia hasznát lefölözni, a gondokat pedig másra hárítani, de egy megállapodás értelmében eddig az orosz partner a kiégett üzemanyagot visszavette, feldolgozta és eltemette. Egyébként a kis és közepes aktivitású hulladékot mindig is mi helyeztük el, és így lesz ez a jövőben is. A kiégett üzemanyagoknak építettünk egy átmeneti tárolót, ahol gond nélkül felhalmozhatok ötven éven át. Ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy Magyarországon megtaláljuk azt a helyet, ahová véglegesen eltemethető lesz az egykor nagy aktivitású, de már veszélytelen hulladék. - Meddig „élhet" egy atomerőmű? - „Papíron” harminc évig, ám megfelelő műszaki feltételek és eredményes tevékenység mellett ez az életkor meghosszabbítható. Alapvető érdekünk, hogy 2012-ben - amikor harmincéves lesz a paksi létesítmény - ne kelljen bezárnunk, mert egy új atomerőmű építésére biztosan nem lenne lehetőség. Az a célunk, hogy a meglévő blokkjaink 40-45 évig megfelelő hatósági felügyelettel biztonságosan működhessenek. Elkezdődött a reaktorvédelmi rekonstrukció, melynek során az elavult orosz technikát digitális rendszerek váltják fel. A többlet villamos energia termelésének érdekében szigorú feltételek betartásával növeljük a hatásfokot. Négy év alatt mintegy 50 megawattal lesz nagyobb az erőmű teljesítménye. Az atomtörvény értelmében januártól megkezdtük a nukleáris pénzügyi alap feltöltését. Az állami költségvetésből elkülönített összeg a majdan leállítandó erőmű eltemetésére szolgál. - Hogyan képzeljük el az „erőműtemetést” ? - Többféle elvi megoldás létezik. A „zöld mezős” például azt jelenti, hogy az atomerőmű leállása után teljesen lebontják az építményeket, és az elegyengetett földet füvesítik, ahol tehenek legelészhetnek majd. Ez persze drága dolog. A távlatokat illetően a mi terveinkben az szerepel, hogy a megszűnt blokkok aktív részeit 70 éven át felügyelettel megőrizzük, majd a radioaktívan szennyezett anyagokat nagy aktivitású tárolóban helyezzük el. Amint már említettem, az erőmű hátralévő élete során ennek a pénzügyi fedezete remélhetően megteremtődik. A lebontással kapcsolatos tennivalók pedig az utánunk jövő generációra várnak... Borzák Tibor A SZERZŐ FELVÉTELE Szabó József irodájának falára Paks régi városképét tette Csocsó, ci szociális tolvaj” A Tersánszky-novellába illő, 65 éves férfiról, aki élete harminckét esztendejét a börtönben töltötte, az egyik napilapban olvastam. A rövid bűnügyi tudósításról - ami valójában tömör élettörténet - az X-akták című televíziós film új keletű vicce jutott az eszembe: „Miért ugrik át Mulder ügynök a kerítésen? Mert az igazság odaát van!” B. Pált Hatvanban mindenki csak Csocsóként ismeri. Mostanra kisnyugdíjas lett, mert valamicske időt arra is szakított, hogy két csencselés között néha dolgozzon is. A környezete által nem egészen alaptalanul stiklisnek tartott Csocsó önmagáról eddig minden tárgyaláson szilárdan azt vallotta: világéletében következetes volt, mivel a lopáson kívül semmilyen más bűncselekmény nem terheli a lelkiismeretét. Ezt a bíróságok feltehetőleg minden alkalommal elismerték, és a kölcsönös belátás Csocsó és a bírák között idővel szinte bensőséges viszonyt alakított ki. Mi mással magyarázhatnánk például azt, az adott helyzetben szinte merésznek tűnő kérést, aminek a vádlott a legutóbbi tárgyalásán hangot adott: beismer ő mindent, hogyne, de ha mód van rá, ne most ítéljék elzárásra, mert momentán családi okokból nem szeretne börtönbe vonulni... Hogy miért került B. Pál ismét az igazságszolgáltatás színe elé? Nagy kérdés kisstílű tett. Tizenhárom flakon selejtes ketchup miatt! A flakonokat az „elkövető” az idei január még nem is olyan fogcsikorgatóan hideg napján a hatvani Aranyfácán Konzervgyár hátsó, udvaráról emelte el. Tizenhárom flakon persze nem akkora tétel, hogy szemet szúrjon vele az ember, a szomszéd utcában járőröző rendőröknek mégis feltűnt: No lám. Valamit cipel ez a Csocsó! És ha ő cipekedik, ott valami nem stimmel! A rendőrök megállították a reklámszatyros férfit, majd a régi ismerősöknek kijáró barátságos üdvözlés után megkérdezték, mit visz a szatyrában. Csocsónak meg sem fordult a fejében, hogy mesével traktálja őket. Elmondta szépen, honnan szerezte a ketchupot, melynek értékét utóbb 2160 forintra becsülték, mivelhogy selejtes áru volt. (Mennyi lett volna, ha nem az?) Ahogy az újság fogalmazott, B. Pál ezúttal a „ketchupön csúszott el”. A bűntény ügyét - nincs új a nap alatt - ismét a hatvani városi bíróság tárgyalta, ahol a teremben feltehetőleg szintén régi ismerősként köszöntek egymásnak a jelenlévők. Elvégre Csocsóról mindenki mindent tudott a városban. Leginkább a védője, aki visszamenőleg is biztos forrásból származó információkkal rendelkezett védencéről, lévén a védő a város egykori rendőrkapitánya. Aki pedig éveket töltött bűnüldözéssel, az pontosan tudja, mekkora különbség van bűnök, illetve bűnelkövetők között! B. Pál, állította a védővé avanzsált egykori rendőrkapitány, nem nehézsúlyú gazember, csupán „szociális tolvaj", aki szerényke nyugdíjából télen nem tud megélni, lakását melegre fűteni, villanyszámlát fizetni, normálisan kosztolni. Következésképpen rendre a zord téli hónapokban követi el a bűncselekményeit. A védelem érvelését alátámasztandó: B. Pál ezt megelőző „megélhetési bűnözése” is a múlt év végén történt, s a pénzbüntetésről szóló végzést éppen egy nappal a „ketchupos” tárgyalás előtt vette át. Mint jeleztük, mindent beismert most is, a bíróság tehát gyors és rövid döntést hozott. Százötven napi elzárás, avagy 15 ezer forint pénzbüntetés! Az ítélet ellen senki nem apellált. Legkevésbé Csocsó, aki bölcs belenyugvással vette tudomásul: az igazság az ő esetében ideát is létezik. Pusztán annyi kérése volt, ha lehetséges, részletfizetési kedvezményt kapjon a 15 ezer forintra, hiszen még az előző büntetését sem fizette ki. Meg is kapta, öthavi törlesztéssel. Elvégre egy bíróság nem olyan szőrösszívű, mint a bankok. Hát ennyi a történet. Megítélés dolga, mi olyan vicces ebben... (keresztény) Subád Kid 3