Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-06-23 / 25. szám
1998. JÚNIUS 23. Érika, ropogós cseresznye Reggel nyolc óra van, harmatos fák alatt szorgoskodnak a szüretelők. Boldóczki Pál, az albertirsai Egyszerű Gazdasági Együttműködés (EGE) ügyvezető igazgatója némi büszkeséggel mutatja a gyümölcsöktől pirosló fákat. És dicséri a dolgos kezű lányokat és asszonyokat. - Jelenleg több mint háromszáz, Erdélyből érkezett lány, asszony és férfi szedi a cseresznyét - mondja Boldóczki úr. - Reggel hat órakor kezdődik a műszak, s ha az idő engedi, este öt-hat tájban végeznek a fák alatt. Akkor szállítjuk őket ideiglenes otthonukba, a dánszentmiklósi táborba. Műszakonként akár kétezer forintot is kereshet a szorgosa. A szállásért meg a napi háromszori étkezésért jelképes összeget, 300 forintot fizetnek alkalmi szüretelőink. Nagy Andrea és barátja, Balogh János a romániai Szilágy megyéből érkezett. A szemrevaló kisasszony - ki hinné? - fizika-kémia szakos tanárnő, barátja villanyszerelő. - Van egy kicsiny falu a Szilágyságban, Sarmaság a neve - szól Andrea. - Nem volt munkaalkalom, hát magyarországi ismerőseimben bízva eljöttem cseresznyét szüretelni. Itt annyit kereshetek egy hét alatt, mint odaát egy hónapos munkával. - Tavaly még azt sem tudtam, hol van Albertirsa, most meg már szinte minden dűlőjét ismerem - így Balogh János. -Túloz a fiú - mondja néhány sor fával odébb Boldóczki Pál -, hiszen én, aki a jó húsz évvel ezelőtti telepítésben munkálkodtam, sem ismerem ki magam e gyümölcsfa-birodalomban. Annak idején, a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet gesztorsága alatt hat téesz növénytermesztő szakemberei döntöttek arról, hogy itt, a Gödöllői-dombság nyúlványán, a keveset termő gabonatáblák területén csonthéjas gyümölcsöt kell termeszteni. Nem kevesebb mint 816 hektáron ültettünk cseresznyét, meggyet, kajszi- és őszibarackot meg szilvacsemetét. Bizakodtunk nagyon, ám amikor termőre fordultak a fák, összeomlott a külföldi és a hazai piac: a szovjet export éppúgy, mint a hazai konzervgyárak legtöbbje. - Hogyan lábaltak ki a válságból? - A ’90-es évek elején, a rendszerváltozás során kft.-t szerveztünk, és különleges minőségű gyümölcsöt szállítottunk Bécsbe, Bonnba, Hamburgba és Párizsba. Az évek alatt híre ment a KER-KER márkanevű cégünknek, és a ma leszedett cseresznye minden második kilóját hűtve, csomagolva Nyugat-Európa piacain értékesítjük. Megyünk a fák között, Boldóczki úr egy maréknyi cseresznyét mutat. - Ez a szürke-fekete elszíneződés a gyümölcsökön a monília fertőzése - mondja az ügyvezető igazgató. — Virágzáskor támadt fáinkra ez a nyavalya, és sajnos igen komoly pusztítást végzett. Megyünk a fák alatt, és imitt-amott apró szemű termést hozó meggyfákhoz érünk. — Minden tíz-tizenkét cseresznyefa közé ültettünk meggyet, amelyek a beporzásban segítenek - szól Boldóczki úr. - A Dolina tetején - mutat a nyolcvan-száz méter magas „hegy” felé - meggyest telepítettünk, 210 hektár területen érik most a gyümölcs. — Hogyan győzik a gyümölcsszüretet? - kérdezem. — Amikor beindul a barackok meg a szilva szürete, kevés lesz ez a 320 ember. Olyankor 1200 alkalmi szedő is dolgozik a fák alatt. Visszaérünk az erdélyi szedőkhöz, Balogh János büszkélkedik. - Tegnap tizenegy vödör cseresznyét szedtem, szárastul. - Én tizenkettőt - húzza fülig szép száját Nagy Andrea. - Vödör, vödör - jegyzem meg. - Mi a különbség? - Százötven forint a javamra-mondja Andrea és máris indul a létra tetejébe. Besze Imre Tíz év fegyházbüntetést kapott az a sajókazai férfi, aki tavaly nyáron dróthuzalokba vezetett árammal védte gyümölcsöskertjét a tolvajok ellen, s az udvarán halálos áramütés ért egy - az almájára vágyó - tizennyolc éves helybeli fiút. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróság több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélte el a vádlottat, akinek kifejezetten az volt a szándéka, hogy az áram megüsse a portájára rendszeresen besettenkedő (kerítésen átmászó) gyerekeket. A szakértői vélemény szerint ugyanis a 220 voltos feszültség alá helyezett vékony drótok szinte csapdaszerűen hálózták be a magas gazzal benőtt udvart (azon a részen K. János nem is kaszálta a füvet, hogy a „villanypásztor” észrevétlen maradjon), így a tilosban járó(k)nak esélyük sem volt arra, hogy visszalépjenek. A férfi tudatosan elmulasztotta őket figyelmeztetni az életveszélyre mondjuk egy kifüggesztett táblával is, jóllehet ennek megléte sem mentesítette volna a bűnösségtől. Mivel - ezt védekezésképpen többször is elmondta - a gyümölcstolvajok csapatostól látogatták a kertjét, nemkülönben a lakását fosztogatók, akik a rozzant házból már szinte minden mozdíthatót elvittek, az áramcsapda elhelyezése után biztos lehetett abban, hogy nagy fogás várható. Vagyis tudta, mit miért cselekszik. Ehhez képest merő véletlen, hogy „műve” lelepleződése „csak” egy ember életét követelte meg. B. Attiláét, aki azon a tavalyi, június végi (végzetes) napon a Sajóban fürdés után áhította meg az almáit, ám talán nyolc perc sem kellett ahhoz, hogy meghaljon. Mezítláb volt, a talpa még vizes, a teste annyi ellenállást sem fejtett ki, mint egy 40 wattos villanykörtéé. Ha akkor vele tart a kerítésen kívül maradt tizennégy éves unokatestvére is, netán tényleg egy gyerekbandának támad garázdálkodni kedve, több család is gyászolhatott volna a borsodi kis faluban. Hát innen a „több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete”. Aminek az ítélete a bírói indoklás szerint még enyhének is mondható, mert hasonló cselekményekért nemhogy ennél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés, de még életfogytiglan tartó fegyházbüntetés is kiszabható. És a magyar törvények nem tesznek különbséget az ügyben, hol követik el a bűncselekményt: idegen terepen vagy éppen a saját portán. Minthogy a magyar törvények értelmében a magántulajdon védelme érdekében sem ölhetnek meg senkit. Sem pisztollyal, sem késsel, sem árammal. Semmivel! Ez bizony nagy különbség a honi és például az amerikai jogrendszer viszonyai között. Mert hasonló tettért Amerikában K. János talán még plecsnit is kapott volna a helyi serifftől, mint a magántulajdon bátor és hős védelmezője. Attól a serifftől, aki a „bűnözési körülmények” miatt már régen letett arról, hogy ezt a feladatot egyedül is el tudja látni. A magyar és a tengerentúli körülményeket azonban nem érdemes összevetni. Egyelőre nem is lehet. Még akkor sem, ha lélekben ma már ezt sokan megteszik, mondván (Sajókazán például): „Ha a Janit ezért elítélik, akkor nincs igazság a földön.” Ezt az ítéletet (maradva most a sajókazai körülményeknél, amelyek jellemzője a mezei lopások elleni hasztalan hadakozás, az ingóságok folytonos elemelése stb.) mindenesetre sokan túl szigorúnak, mások pedig aránytalanul enyhének tartják. K. János tette megosztja a közvéleményt, hiszen a magántulajdon védelmét sokan tartják megoldatlannak, mások pedig az élet kioltása ellen, illetve annak védelmében hadakoznak. A vádlott (első fokon elítélt) összetört, ügyvédje fellebbezni fog. A fiú hozzátartozói még most is a bosszút (vendettát) emlegetik. Mert Attilát a legsúlyosabb fegyházbüntetés sem támasztja fel. A sajókazai „almaügy” tehát a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik. Budapesten hangzik majd el a végső verdikt a portája védelmében gyilkossá váló férfiról. Állítólag már fogadások is köttettek arról: az ítélet enyhülni avagy súlyosbodni fog. Egy kollégám, aki több mint húsz éve tudósít bírósági tárgyalásokról, az összes pénzét nyugodtan arra a véleményre tenné: marad a tíz év, de talán még több is lesz belőle! Elvégre ő magyarországi bűnügyi tudósító... Keresztény Gabriella Arammal ölte meg az almatolvajt HAZAI ÉLET ■EEGBaBm Agrárkamara az aszfalton Mit keres az agrárkamara az aszfalton? - vetődött fel egyesekben a kérdés néhány éve, amikor megalakult a Budapesti Agrárkamara. Az aggodalmaskodók minden bizonnyal nem számoltak a megannyi mezőgazdaságból élő fővárosival és azzal, hogy Budapesten található például az agrárérdek-képviseleti szervek, intézmények és a legtöbb élelmiszer-ipari cég központja is. Az ország szívének ráadásul mezőgazdasági múltja sem feledhető. A középkorban Budát, illetve környékét szőlők borították, és az ott készült vörösbor igen kedvelt volt Európában. A török uralom után Pest mezővárosként indult fejlődésnek. A 18. század elején főként a rácok és a magyarok foglalkoztak mezőgazdasággal, de elvétve a német iparosok és kereskedők is gazdálkodtak. Az egyesítés után a város egyre több területet (főleg legelőt) hódított el, amelyen elsősorban gabonát termeltek. A század elején pedig családi kertbérletek is alakultak. A rohamos városiasodás következtében ugyan megapadt a mezőgazdasági terület, a gazdálkodók száma, ám a gabona-, a virág- és zöldségtermesztés ezután is jelentős maradt. Nem is szólva arról, hogy a fővároshoz csatolt elővárosok és falvak lakóinak zöme állattenyésztésből és növénytermesztésből élt. A szövetkezetesítés után Budapest mezőgazdasága egyre inkább városellátóvá vált, és a 70-es évekre az ország legnagyobb termelőszövetkezeti városának számított. ______ A szövetkezetek átalakulását követően sem tört meg a gazdálkodási kedv. Sőt! Van olyan élelmiszer is - ez pedig a gomba -, amelyből többet termelnek a fővárosban, mint vidéken. A hazai gombatermésnek nagyobb része például a budafoki pincékből kerül ki, amely milliárdos exportbevételt jelent az országnak. De szép számmal jelen vannak a dísznövény- és virágtermesztők is. Zöldséggel-gyümölccsel már kevesebben foglalkoznak. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztésre is, de Pest külső kerületeiben azért találkozni baromfitenyésztőkkel is. Jelenleg úgy 9000 egyéni és társas vállalkozó tagja van a Budapesti Agrárkamarának - tudtuk meg dr. Erent Gábor általános alelnöktől. Ezt a magas létszámot még némelyik megyei kamara is megirigyelhetné, annak ellenére, hogy a tagok 80 százaléka nem termelő, hanem például a mezőgazdasági ágak valamelyikében (értékesítés, kutatás, szolgáltatás vagy feldolgozás) tevékenykedik. Tag lehet tehát kistermelő, bank vagy tudományos intézmény, de multinacionális cég is. Mivel meglehetősen széles skálán mozog a tagság összetétele, az érdekegyeztető fórumon belül kamarai osztályok - így állattenyésztő, növénytermesztő, kertészeti, oktatási-szaktanácsadási, hal vadgazdálkodási, környezetvédelmi, illetve vegyes osztály - alakultak. Felmerül a kérdés: ki és milyen előnyt élvez a belső érdekegyeztetés során? Magyarán, nem forog-e fenn a veszélye annak, hogy a nagy halak megeszik a kicsiket? - Nem csupán szépen hangzik, de igaz is, hogy nálunk azonos elbánásban részesülnek a termelők, a feldolgozók, a kereskedők, a szolgáltatók. Állandóan igyekszünk olyan belső egyensúlyt teremteni, amely elősegíti a piacszervezési funkciók működését így válhat az érdekek egyeztetésének, nem pedig ütköztetésének színterévé a kaara, hiszen valamennyiünk célja a marketingmunka tökéletesítése, a piaci és pénzügyi információk áramoltatása - fejtette ki dr. Erent Gábor. Ha tehát jogi, pénzügyi tanácsadásra van szüksége egy őstermelőnek (hiszen a fővárosban is akadnak), vállalkozónak, Budapesten is megkapja a segítséget. Ám vannak bonyolult ügyek, amelyeket csak a Kereskedelmi és Iparkamarával, illetve a Kézműveskamarával együtt tudnak megoldani. Megkímélik így tagjaikat az időt, fáradságot igénylő kilincseléstől. Bármennyire is szeretném, nem hiszek abban, hogy ma a termelő önmagában képes kivívni az igazát, de talán a vertikális szemlélet megvalósulása, az élelmiszer-gazdaság résztvevőinek együvé tartozása elősegítheti ezt - bizakodott az általános alelnök a Budapesti Agrárkamara munkáját illetően. Nos, úgy legyen. Remélhetőleg nekik talán sikerül megszüntetniük az örökös egymásra mutogatást a termelők, a feldolgozók és kereskedők között. Ezzel nem csupán ők, a fogyasztók is jól járnának. Pintér Csilla Lubádföld 3