Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-06-23 / 25. szám

1998. JÚNIUS 23. Érik­a, ropogós cseresznye Reggel nyolc óra van, harmatos fák alatt szorgoskodnak a szüretelők. Boldóczki Pál, az albertirsai Egyszerű Gazdasági Együttműködés (EGE) ügy­vezető igazgatója némi büszkeséggel mutatja a gyümölcsöktől pirosló fá­kat. És dicséri a dolgos kezű lányokat és asszo­nyokat. - Jelenleg több mint háromszáz, Erdélyből ér­kezett lány, asszony és férfi szedi a cseresznyét - mondja Boldóczki úr. - Reggel hat órakor kezdő­dik a műszak, s ha az idő engedi, este öt-hat tájban végeznek a fák alatt. Ak­kor szállítjuk őket ideig­lenes otthonukba, a dán­­szentmiklósi táborba. Műszakonként akár két­ezer forintot is kereshet a szorgosa. A szállásért meg a napi háromszori ét­kezésért jelképes össze­get, 300 forintot fizetnek alkalmi szüretelőink. Nagy Andrea és barát­ja, Balogh János a romá­niai Szilágy megyéből ér­kezett. A szemrevaló kis­asszony - ki hinné? - fizi­ka-kémia szakos tanárnő, barátja villanyszerelő. - Van egy kicsiny falu a Szilágyság­ban, Sarmaság a neve - szól Andrea. - Nem volt munkaalkalom, hát magyar­országi ismerőseimben bízva eljöttem cseresznyét szüretelni. Itt annyit keres­hetek egy hét alatt, mint odaát egy hó­napos munkával. - Tavaly még azt sem tudtam, hol van Albertirsa, most meg már szinte minden dűlőjét ismerem - így Balogh János. -Túloz a fiú - mondja néhány sor fával odébb Boldóczki Pál -, hiszen én, aki a jó húsz évvel ezelőtti telepítésben munkálkodtam, sem ismerem ki ma­gam e gyümölcsfa-birodalomban. An­nak idején, a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet gesztorsága alatt hat téesz növénytermesztő szakembe­rei döntöttek arról, hogy itt, a Gö­­döllői-dombság nyúlványán, a keve­set termő gabonatáblák területén csonthéjas gyümölcsöt kell termesz­teni. Nem kevesebb mint 816 hektá­ron ültettünk cseresznyét, meggyet, kajszi- és őszibarackot meg szilva­csemetét. Bizakodtunk nagyon, ám amikor termőre fordultak a fák, összeomlott a külföldi és a hazai pi­ac: a szovjet export éppúgy, mint a hazai konzervgyárak legtöbbje. - Hogyan lábaltak ki a válságból? - A ’90-es évek elején, a rendszer­­változás során kft.-t szerveztünk, és különleges minőségű gyümölcsöt szállítottunk Bécsbe, Bonnba, Ham­burgba és Párizsba. Az évek alatt híre ment a KER-KER márkanevű cé­günknek, és a ma leszedett cseresz­nye minden második kilóját hűtve, csomagolva Nyugat-Európa piacain értékesítjük. Megyünk a fák között, Boldóczki úr egy maréknyi cseresznyét mutat. - Ez a szürke-fekete elszíneződés a gyümölcsökön a monília fertőzése - mondja az ügyvezető igazgató. — Virág­záskor támadt fáinkra ez a nyavalya, és sajnos igen komoly pusztítást végzett. Megyünk a fák alatt, és imitt-amott apró szemű termést hozó meggyfákhoz érünk. — Minden tíz-tizenkét cseresznyefa közé ültettünk meggyet, amelyek a be­porzásban segítenek - szól Boldóczki úr. - A Dolina tetején - mutat a nyolc­van-száz méter magas „hegy” felé - meggyest telepítettünk, 210 hektár te­rületen érik most a gyümölcs. — Hogyan győzik a gyümölcsszüre­tet? - kérdezem. — Amikor beindul a barackok meg a szilva szürete, kevés lesz ez a 320 em­ber. Olyankor 1200 alkalmi szedő is dolgozik a fák alatt. Visszaérünk az erdélyi szedőkhöz, Balogh János büszkélkedik. - Tegnap tizenegy vödör cseresz­nyét szedtem, szárastul. - Én tizenkettőt - húzza fülig szép száját Nagy Andrea. - Vödör, vödör - jegyzem meg. - Mi a különbség? - Százötven forint­ a javamra-mond­ja Andrea és máris indul a létra tetejébe. Besze Imre Tíz év fegyházbüntetést kapott az a sajókazai férfi, aki tavaly nyáron dróthu­zalokba vezetett árammal védte gyümöl­csöskertjét a tolvajok ellen, s az udvarán halálos áramütés ért egy - az almájára vágyó - tizennyolc éves helybeli fiút. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróság több emberen elkövetett emberölés bűntetté­nek kísérlete miatt ítélte el a vádlottat, akinek kifejezetten az volt a szándéka, hogy az áram megüsse a portájára rendszeresen besetten­kedő (kerítésen átmászó) gyerekeket. A szak­értői vélemény szerint ugyanis a 220 voltos fe­szültség alá helyezett vékony drótok szinte csapdaszerűen hálózták be a magas gazzal benőtt udvart (azon a részen K. János nem is kaszálta a füvet, hogy a „villanypásztor” észre­vétlen maradjon), így a tilosban járó(k)nak esélyük sem volt arra, hogy visszalépjenek. A férfi tudatosan elmulasztotta őket figyelmez­tetni az életveszélyre mondjuk egy kifüggesz­tett táblával is, jóllehet ennek megléte sem men­tesítette volna a bűnösségtől. Mivel - ezt véde­kezésképpen többször is elmondta - a gyü­mölcstolvajok csapatostól látogatták a kertjét, nemkülönben a lakását fosztogatók, akik a roz­zant házból már szinte minden mozdíthatót el­vittek, az áramcsapda elhelyezése után biztos lehetett abban, hogy nagy fogás várható. Vagyis tudta, mit miért cselekszik. Ehhez képest merő véletlen, hogy „műve” leleplező­dése „csak” egy ember életét követelte meg. B. Attiláét, aki azon a tavalyi, június végi (vég­zetes) napon a Sajóban fürdés után áhította meg az almáit, ám talán nyolc perc sem kellett ahhoz, hogy meghaljon. Mezítláb volt, a talpa még vizes, a teste annyi ellenállást sem fejtett ki, mint egy 40 wattos villanykörtéé. Ha akkor vele tart a kerítésen kívül maradt tizennégy éves unokatestvére is, netán tényleg egy gyerekbandának támad garázdálkodni kedve, több család is gyászolhatott volna a borsodi kis faluban. Hát innen a „több emberen elkövetett em­berölés bűntettének kísérlete”. Aminek az íté­lete a bírói indoklás szerint még enyhének is mondható, mert hasonló cselekményekért nemhogy ennél hosszabb ideig tartó szabad­ságvesztés, de még életfogytiglan tartó fegy­házbüntetés is kiszabható. És a magyar törvé­nyek nem tesznek különbséget az ügyben, hol követik el a bűncselekményt: idegen terepen vagy éppen a saját portán. Minthogy a magyar törvények értelmében a magántulajdon védel­me érdekében sem ölhetnek meg senkit. Sem pisztollyal, sem késsel, sem árammal. Semmivel! Ez bizony nagy különbség a honi és például az amerikai jogrendszer viszonyai között. Mert hasonló tettért Amerikában K. Já­nos talán még plecsnit is kapott volna a helyi serifftől, mint a magántulajdon bátor és hős védelmezője. Attól a serifftől, aki a „bűnözési körülmények” miatt már régen letett arról, hogy ezt a feladatot egyedül is el tudja látni. A magyar és a tengerentúli körülményeket azonban nem érdemes összevetni. Egyelőre nem is lehet. Még akkor sem, ha lélekben ma már ezt sokan megteszik, mondván (Sajóka­­zán például): „Ha a Janit ezért elítélik, akkor nincs igazság a földön.” Ezt az ítéletet (maradva most a sajókazai körülményeknél, amelyek jellemzője a mezei lopások elleni hasztalan hadako­zás, az ingóságok folytonos elemelése stb.) mindenesetre sokan túl szigorú­nak, mások pedig aránytalanul enyhé­nek tartják. K. János tette megosztja a közvé­leményt, hiszen a magántulajdon védelmét sokan tartják megoldatlannak, mások pedig az élet kioltása ellen, illetve annak védelmében hadakoznak. A vádlott (első fokon elítélt) összetört, ügy­védje fellebbezni fog. A fiú hozzátartozói még most is a bosszút (vendettát) emlegetik. Mert Attilát a legsúlyosabb fegyházbüntetés sem támasztja fel. A sajókazai „almaügy” tehát a Legfelsőbb Bí­róságon folytatódik. Budapesten hangzik majd el a végső verdikt a portája védelmében gyilkos­sá váló férfiról. Állítólag már fogadások is köttet­tek arról: az ítélet enyhülni avagy súlyosbodni fog. Egy kollégám, aki több mint húsz éve tudó­sít bírósági tárgyalásokról, az összes pénzét nyugodtan arra a véleményre tenné: marad a tíz év, de talán még több is lesz belőle! Elvégre ő magyarországi bűnügyi tudó­sító... Keresztény Gabriella A­rammal ölte meg az almatolvajt HAZAI ÉLET ■EEGBaBm Agrárkamara az aszfalton Mit keres az agrárkamara az aszfalton? - vetődött fel egyesekben a kérdés néhány éve, amikor megalakult a Budapesti Agrárkamara. Az aggodalmaskodók minden bizonnyal nem számoltak a megannyi mezőgazdaságból élő fővárosival és azzal, hogy Budapesten található például az agrárér­­dek-képviseleti szervek, intézmények és a legtöbb élelmiszer-ipari cég központja is. Az ország szívének ráadásul mezőgazdasági múltja sem feledhető. A középkorban Budát, illetve környékét szőlők borították, és az ott készült vörösbor igen kedvelt volt Európában. A török uralom után Pest mezővárosként indult fejlődésnek. A 18. század elején fő­ként a rácok és a magyarok foglalkoztak mezőgazdasággal, de elvétve a német iparosok és kereskedők is gazdálkodtak. Az egyesítés után a város egyre több területet (főleg legelőt) hódított el, amelyen elsősor­ban gabonát termeltek. A század elején pedig családi kertbérletek is alakultak. A rohamos városiasodás következtében ugyan megapadt a me­zőgazdasági terület, a gazdálkodók száma, ám a gabona-, a virág- és zöldségtermesztés ezután is jelentős maradt. Nem is szólva arról, hogy a fővároshoz csatolt elővárosok és falvak lakóinak zöme állat­­tenyésztésből és növénytermesztésből élt. A szövetkezetesítés után Budapest mezőgazdasága egyre inkább városellátóvá vált, és a 70-es évekre az ország legnagyobb termelőszövetkezeti városának szá­mított. ______ A szövetkezetek átalakulását követően sem tört meg a gazdálko­dási kedv. Sőt! Van olyan élelmiszer is - ez pedig a gomba -, amely­ből többet termelnek a fővárosban, mint vidéken. A hazai gombater­mésnek nagyobb része például a budafoki pincékből kerül ki, amely milliárdos exportbevételt jelent az országnak. De szép számmal jelen vannak a dísznövény- és virágtermesztők is. Zöldséggel-gyümölccsel már kevesebben foglalkoznak. Ugyanez vonatkozik az állattenyész­tésre is, de Pest külső kerületeiben azért találkozni baromfitenyész­tőkkel is. Jelenleg úgy 9000 egyéni és társas vállalkozó tagja van a Budapes­ti Agrárkamarának - tudtuk meg dr. Erent Gábor általános alelnöktől. Ezt a magas létszámot még némelyik megyei kamara is megirigyelhetné, annak ellenére, hogy a tagok 80 százaléka nem termelő, hanem például a mezőgazdasági ágak valamelyikében (értékesítés, kutatás, szolgáltatás vagy feldolgozás) tevékenykedik. Tag lehet tehát kistermelő, bank vagy tudományos intézmény, de multinacionális cég is. Mivel meglehetősen széles skálán mozog a tagság összetétele, az érdekegyeztető fórumon be­lül kamarai osztályok - így állattenyésztő, növénytermesztő, kertészeti, oktatási-szaktanácsadási, hal­ vadgazdálkodási, környezetvédelmi, illet­ve vegyes osztály - alakultak. Felmerül a kérdés: ki és milyen előnyt élvez a belső érdekegyeztetés során? Magyarán, nem forog-e fenn a ve­szélye annak, hogy a nagy halak megeszik a kicsiket? - Nem csupán szépen hangzik, de igaz is, hogy ná­lunk azonos elbánásban részesülnek a termelők, a feldolgozók, a kereskedők, a szolgáltatók. Állandóan igyekszünk olyan belső egyensúlyt teremteni, amely elősegíti a piacszervezési funkciók működését így válhat az érdekek egyeztetésének, nem pedig ütköztetésének színterévé a ka­­ara, hiszen vala­mennyiünk célja a marketingmunka tökéletesítése, a piaci és pénzügyi infor­mációk áramoltatása - fejtette ki dr. Erent­ Gábor. Ha tehát jogi, pénzügyi tanácsadásra van szüksége egy őstermelőnek (hiszen a fővárosban is akadnak), vállalkozónak, Budapesten is megkapja a segítséget. Ám vannak bonyolult ügyek, amelyeket csak a Kereskedelmi és Iparkamarával, illetve a Kézműveskamarával együtt tudnak megolda­ni. Megkímélik így tagjaikat az időt, fáradságot igénylő kilincseléstől.­­ Bármennyire is szeretném, nem hiszek abban, hogy ma a ter­melő önmagában képes kivívni az igazát, de talán a vertikális szemlé­let megvalósulása, az élelmiszer-gazdaság résztvevőinek együvé tar­tozása elősegítheti ezt - bizakodott az általános alelnök a Budapesti Agrárkamara munkáját illetően. N­os, úgy legyen. Remélhetőleg nekik talán sikerül megszüntetni­ük az örökös egymásra mutogatást a termelők, a feldolgozók és kereskedők között. Ezzel nem csupán ők, a fogyasztók is jól járnának. Pintér Csilla Lubád­f­öld 3

Next