Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-03-17 / 11. szám
16 Subád Mid Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovata NYELVÜNK MÁSFÉL ÉVSZÁZADA Akik rendszeresen figyelemmel kísérik rovatunkat - és remélem, sok ilyen olvasónk van azok talán még emlékeznek arra, hogy az Anyanyelvi őrjárat egyik tavalyi, egy évvel ezelőtti cikkét a magyar nyelv hete-mozgalom bemutatásának szenteltem. Előadtam, hogy az e címet viselő rendezvénysorozat több mint harminc éve, 1967 áprilisában indult el hódító útjára. Azt most teszem hozzá, hogy az első alkalommal ez a rendezvény még csupán öt előadást jelentett, de azután évről évre nőtt az ismertsége, a népszerűsége, s volt olyan esztendő is, amikor a magyar nyelv hetén, szerte az országban, összesen több mint kétezer előadásnak vagy egyéb rendezvénynek volt a tárgya anyanyelvünk múltja, élete, mai állapota. A veszélyeztetett anyanyelv volt a tavalyi központi téma. Ezúttal egy nagyobb, öt nemzedéken átívelő korszak változásai állnak a középpontban. Az idei fő téma ez: Anyanyelvünk útja a márciusi forradalom óta. Vagyis majdnem pontosan másfél évszázad változásairól van, azazhogy lesz szó. Erre a helyesbítésre azért van szükség, mert e számunk megjelenésének napján, március 17-én még csak az egy nappal korábbi, március 16-i megnyitóünnepségen leszünk túl, amelynek Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az ünnepi szónoka. (Az ünnepélyes megnyitó színhelye egyébként Kaposvár.) Az előadások többségét csak az elkövetkező napokban hallgathatják meg az érdeklődők. Az előzetes jelzések azt mutatják, hogy a legtöbb megyében megrendezik a magyar nyelv hetét, s az előadások és egyéb rendezvények száma ezer körül jár majd. Ami pedig magát az 1848-as márciusi forradalom óta eltelt másfél évszázadot illeti, bátran mondhatom: gyönyörű szép anyanyelvünk minden rá leselkedő veszély ellenére nemhogy veszített volna kifejezőerejéből, gazdagságából, hanem egészében véve sokat fejlődött, gyarapodott ez idő alatt. Bizonyos elemei, sajátságai ugyan kihulltak, eltűntek vagy elhalványulóban vannak - például a zárté, amely egyre kisebb területre szorul vissza más, új sajátságok viszont meghonosodtak, s bár ezek között akadnak nemkívánatosak is, ebből a változásfolyamatból inkább győztesen kerül ki, mint vesztesen. Ha anyanyelvünk hordozóiban és továbbvivőiben, tehát bennünk és utódainkban továbbra is él a nemzeti tudat, akkor ez a nyelv az új, egyesült Európában, indoeurópai népek gyűrűjében is meg fog maradni, évszázadokon át is magyarnak. Csabai emlékek festője Él Békéscsabán egy ember, úgy hívják: Lipták Pál. Hetvenöt éves, és ebből az alkalomból kiállítást rendezett a tiszteletére a városi múzeum. Mert Lipták Pál nemcsak Kossuth-díjas könyvtáros, festőművész is, és mellesleg nélküle (hite, elszánt akarata nélkül) nem épült volna fel Békéscsabán 1985-re az emeletes, modern eszközökkel felszerelt megyei könyvtár. A festőművészt összegző kiállításra kérte a múzeum, így lett a címe Lipták Pál régebbi és újabb képei. A nagy kiállítócsarnok egy (látszólag) különös művész sajátos világát mutatja meg az embereknek, új és régi ismerőseinek, barátainak, akik tisztelik és szeretik őt. S akiknek - hozzá hasonlóan - a szülőhelyük az életük középpontja, vetődjenek bár a világ vagy az ország bármely tájára innen, gondolataik, emlékeik visszajönnek a kistemplom környékére, vissza a csabai mezőkre, a város utcáira, ahonnan a legvadabb házbontó korszak sem űzhette el az emlékek, a múlt nyomait. A kiállításon az olaj- és pasztellképek, akvarellek, grafikák és bronzérmék ritka érzékletességgel mutatják fel Lipták Pál egy-egy korszakát, s miközben a történelem eseményei is kapcsolódnak ezekhez, a csabai emberek, a békéscsabaiság meghatározó jegyei is ott vannak a műalkotásokon: ismerős, nem felejthető hangulatok a paraszti, a városi élet jelöletlen mezsgyéiről, időszakairól. Egyszer azt mondta e sorok írójának: - Minden új kép, amit festek, visszakérdez egy régi képre, hogy azt a régit vállalom-e. Minden korszakomat (ha szabad így mondanom) vállalom. A mostaniban is benne vannak a hatvanas években kezdett törekvéseim, akkor találtam rá arra a stílusra, ami nekem jó. Nem is stílusra talán, hanem a festői feladatok megoldásának módjára. Nem szeretem a „komplett képeket", mindig kerestem valami problémát, konfliktust, és hogy benne legyen maga a festő. Első önálló kiállítása 40 évvel ezelőtt volt, ugyancsak a békéscsabai múzeumban, aztán Gyulán, Cegléden, Orosházán, Debrecenben, Szekszárdon, Budapesten, Miskolcon, Hódmezővásárhelyen,és még hosszan sorolhatnánk. Gyönyörű, költői címeket ad. Visszazengi dicséretét a békés világ - írja például egy családi kép alá: Lovasok az esti szürkületben, Feltűnik a hold egy fényes felhőben, Vén pásztor őrzi nyáját és némaságát, A fű már déltől fehérült, Elmerült hajnalok emléke, Jön már a tél lopakodva és így tovább. A terem közepén két vitrinben illusztrált naplójának néhány oldala. Bölcsességtermő percek beleolvasni: „Sietős korunk mintha csak a mindent mérni akaró technikának kedvezne. Mintha megfeledkeznénk a gondolatról és érzelmekről. Kicsinyes hétköznapi célok nyetik el vágyainkat, reményeink egyre fogynak, nem jut idő arra, hogy végiggondoljuk, amit kell. Az érzéketlenség sivataga fenyeget bennünket. Egymástól elfordulva élünk, egymás mellett..." A festőművész írásművészetének gyöngyszemei, hetvenöt esztendő magasából. Milyen igaza van. Sass Ervin Jön már a tél lopakodva KÖNYVSAROK Felelj, ha tudsz! Tavaly februári országjárásunk színhelye a Tápió mente volt. Akkor adtunk közre egy érdekes beszélgetést dr. Dusek Lászlóval. Interjúalanyunk, a tápiószentmártoni általános iskola földrajz-történelem szakos tanára széles érdeklődési körű, tevékeny férfi. A falu szülötte, ehhez ezer szállal kötődik. Sokrétű tevékenységét felsorolni is nehéz: a Földrajztudományi Kutatóintézet külső munkatársaként az egész Tápió mente földrajzát kutatja. Műveli a földjét, kertjét, a sakkcsapat tagja, önkormányzati képviselő, a táj turizmusáért cselekvő közösség aktív résztvevője, a honismereti szakkör irányítója. A tudós kutató jól megfér a játékos elmével: Dusek Lászlót a Vágó István vezette vetélkedőkből, de elsősorban a Mindent vagy semmit! adásaiból ismeri az ország. Sikeres szereplései után a játékvezető megkérte, segítsen neki a kérdések összeállításában. Ez volt a kiindulópontja és a keletkezéstörténete most megjelent, Felelj, ha tudsz! című kérdés-felelet kötetének. Egy-egy hívószó köré csoportosítva öt kérdés, tehát ötször ötszáz kérdés - s természetesen felelet található a kötetben. A szerző szándéka szerint mindenkinek készült a kötet: „kis-, nagy-, végzős és öregdiáknak egyaránt, a különböző szellemi erőfeszítésekre, a mérhető és fokozható teljesítményekre törekvő, képességeit próbára tevő játékos ember, a homo ludens számára - szinte korhatár és iskolai végzettség megjelölése nélkül." Nagy és nehéz vállalkozás, de élvezetes, emberi elmét próbáló feladat összeállítani ilyen könyvet, amelyet rengeteg búvárkodás, ellenőrzés előzhetett meg. Kvízjátékkötetről csak rendhagyó könyvajánlót tudok írni. A Felelj, ha tudsz! kérdéseit nem elolvasni, hanem kipróbálni kell. Játszottuk baráti körben többen, otthon felváltva kérdezve-felelve kettesben, majd saját - sokéves, Egri János Elmebajnokságán edzett - játékos kedvemet és memóriámat tettem próbára lányom segítségével, aki kérdezett és ellenőrzött. A szerző végzettségének megfelelő és érdeklődési köréhez közel álló témakörök a földrajz, a történelem, a csillagászat, a sport, a politika. Ezeken a területeken sokkal mélyebbre hatol, nehezebb kérdéseket tesz fel, kimerítőbben és részletesebben ismeri a témát, mint a humán tudományok terén. Összevetve saját bölcsész végzettségemmel és érdeklődésemmel, úgy látom, az irodalom, a képzőművészet, a zene területével foglalkozó kérdések sokkal könnyebbek, felszínesebb tudást tükröznek. A színház, a film - általában a művészet vagy például a néprajz, a mitológia - elvétve szerepel. Mindezek alapján az a véleményem, hogy e témakörökkel kibővítve kiegyensúlyozottabb, arányosabb lehetne a kötet újabb kiadása. Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon kapós lesz a könyvpiacon a Felelj, ha tudsz!, s több kiadásban is megjelenik. (Korona Kiadó) Lovass Ildikó HÜLYEIM 1998. MÁRCIUS 17. • Nagymama meséi Hogyan találja meg a hallás és tisztaszívű ifjú királyfi a szerelmét, Porcelánkisasszonyt, Seholsincs ország királyának a leányát? És hogyan indulnak el együtt keresni a boldogságot? Három tündérszívű anyóka bölcs tanácsait követve megismerik a szenvedést, a kitartást és a türelmet is, míg végül a királyfi legyőzi a Gonoszt, a királylány pedig megismeri a nagy titkot: csak az tesz igazán boldoggá valakit, ha másokért tud élni, Így jutnak el ők ketten - s velük együtt, harmadikként Ajándék is - Boldogországba. Igen, ez klasszikus mese. Évek óta fekszik íróasztalfiókban, írója egy tüneményes nagymama. A nyugdíjas tanítónő, Kovács Paula kilenc esztendővel ezelőtt hallatott először magáról a könyvpiacon. A Móra Ferenc Kiadó jó szimattal dobta piacra a Nagymama mesél című, szépen illusztrált mesekönyvét, amit két hónap alatt 41 ezer példányban kapkodtak el. A hajdani Hungaroton Hanglemezkiadó három (!) bakettkorongon és kazettán jelentette meg a meseben királyi család történetét. A narrátor Pártos Erzsi színésznő volt, akit teljesen lenyűgöztek az epizódok, és boldogan állt mikrofon elé a lemezstúdióban. A Nagymama mesél hiába volt sikerkönyv, soha többé nem nyomtattak belőle újabb példányokat, pedig még ma is „labdába rúghatna", volna benne fantázia. Kovács Paula nem keseredett el, folytatta az írást. Elkészült a második kötetével, a Porcelánkisasszonnyal. Nem volt könnyű könyvkiadót találnia. Szekszárdon ért célba, a régebben szebb napokat megért Babits Kiadónál. Eljutott a szerződéstől a nyomdai korrektúráig, mígnem egyszer csak becsapott a mennyke. Vissza az egész, még sincs könyv. Azóta az íróasztalfiókban lapul a gyönyörű meseregény. Paula néni kesereg, hogy nem talál könyvkiadót, pedig ha kezében tarthatná második könyvét, az bearanyozná az életét. Hátha lesz valaki, aki az értékeket fontosnak tartja, és a gyerekek kezébe tündérmeséket is szeretne adni. Kecskeméten akad egy jólelkű nyomda, ahol kedvező feltételek mellett nyomtatnák ki a kötetet. Akik könyvkiadással foglalkoznak, jól tudják, mit jelent a háromhavi fizetési kedvezmény... A Nagymama mesél és a Porcelánkisasszony akár két kötetben, díszkiadásban is uralhatná a következő év karácsonyi börzéjét. Pártos Erzsi néhány évvel ezelőtt a következőket írta Kovács Paula meseírónak: „Az új mesesorozatod az előzőnél is különlegesebb. És tanítóbb! Egyszerűen bölcs! Én imádtam!" Kiadó kerestetik, mi pedig örömmel közvetítünk. (Korzák) VAN MÁR PROGRAMJA? Rendezvények vidéken Fegyvernek, Műv. Ház: Weöres Sándor orsz. gyermekszínjátszó találkozó (21-én de. 10). Gödöllő: Tavaszi napok - Petőfi Sándor Műv. Központ: Pest megyei népműv. együttesek gálaműsora (21-én este 6). Hajdúböszörmény: Gazdanapok '98 - Sillye Gábor Műv. Központ: előadások, mezőgazd. szakkiáll. (20., 21-én de. 10). Karcag, Déryné MK: Éneklő Ifjúság - kórushangv. (20-án du. 5). Légy jó mindhalánig - a Miskolci Guruló Színház előa. (25-én 4). Kisújszállás, Városi MH: hagyományos Árvácska-bál (21- én 8). Mezőtúr, GATE Főiskolai Kara: tavaszi bál (25-én 8). Tatabánya, Jászai Mari Színház: Charley nénje, premier (23-án 7). Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház: Rostand: Cyrano de Bergerac, premier (20-án este 7). A budapesti kínálatból Budapesti Kongresszusi Központ: a 100 tagú Cigányzenekar hangv. (20-án este fél 8). Zeneakadémia: a Debreceni Film. Zenekar hangv., vez. Kollár Imre, zongorán közrem. Jean-Claude Pennetier, Franciao. (19-én fél 8).