Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1998-07-07 / 27. szám

áSaSM 1 TM KM V 2Í pra KN í mini1!®II n 1 fii itt 2-l§®§/MIlD \i\/?S/ ' Itt ■! ■ n ) [\ N N ‘ ; I 1998.JÚLIUS7. , j ^£nun■# i Álom az esélyegyenlőségről „Sikerüljön a szak­munkásvizsgám, le­gyen egy boldog családom, a bará­taim sose hagyjanak el!" „Egészség, bé­ke, pénz.” Kívánsá­gok, álmok, melye­ket azok a tizenéves fiatalok fogalmaztak meg, akik a szolnoki Roma Esély Alternatív Alapítványi Szakis­kola növendékei, 5. oldal • A TARTALOMBÓL Idősb Kapoli Antal pásztor-fafaragó tiszteletére huszonötödször rendeztek pályázatot és kiállítást Balatonlellén. 17. oldal V_______________________/ Akik az idén sem üdülnek Létezik-e sta­tisztika arról: közel 3,8 mil­lió munkavál­laló honfitár­sunk közül hányan nem élnek törvény adta joguk­kal, az évenként kiérdemelt, folya­matos szabadsággal? Négyen el­mondják: miért? I * H r­ öt­ ­t ■ Lábadon megállni a lábon..........4 ■ A „kedves” fojtogató....................5 ■ Kényszer szülte Lőrinc gazda ....6 ■ Ha csak tehetjük, öntözzünk!.....8 ■ Érmihályfalva új ünnepe..............9 ■ Nyár és veszély...........................11 ■ Műfűre, két jobbkézzel...............16 ■ Arborétumok­^ bizonytalanságban....................30^ A vidék Kedves Olvasóink! Bizonyára önök is észrevették, hogy az or­szággyűlési választások révén mennyire felér­tékelődött a vidék s annak fejlesztése. Most nem elsősorban a győztes pártok örömittas megnyilatkozásaira gondolok, miszerint a vi­déki voksok hozták el számukra a diadalt. In­kább az érdekel, hogy az oly sokat hangozta­tott vidékfejlesztés miként valósul meg majd a dolgos hétköznapokban. Hiszen a kormányza­ti szerkezet átalakításával - egyebek mellett - létrejött a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A mezőgazdaság és a vidék összekapcsolása természetes dolog, mondhatják számosan, hi­szen a gazdálkodás színtere nem is lehet más­hol. Ez igaz, ám micsoda különbség van vidék és vidék, táj és táj között. Zömében vidéki olva­sóink jól tudják, mire gondolok. Mindennapi közérzetünket - magam is egy főváros környé­ki városkában élek - nagyon is befolyásolják a körülmények. Milyenek a lakhatási és az útvi­szonyok; a vásárlási és a telefonálási lehetősé­gek; vannak-e, s ha igen, milyenek a munkaal­kalmak; kellemes avagy nyomasztó az a ter­mészeti és emberi közeg amelyben élünk, és még folytathatnám a sort. Magyarország kü­lönböző térségeiben - bármilyen maroknyi is hazánk területe - bizony ég és föld a különbség az említett létfeltételek között. A közelmúltban a nemzetközi tapasztala­tokról érdeklődtem Csáki Csabától, aki a Bu­dapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pro­fesszoraként már évek óta a Világbank vezető agrárszakértője, s munkatársaival számos or­szágban vizsgálódott a vidékfejlesztésről. A tudós válasza módfelett tanulságos: sehol nem volt sikeres a fejlődés ott, ahol a vidéki térsége­ket kizárólag a mezőgazdaság korszerűsítésé­vel próbálták meg vonzóvá tenni, s elhanya­golták a gazdaság és a társadalom egyéb terü­leteit. A jelenség természetesen fordítva is be­igazolódott: a mezőgazdaság fejlesztése nélkül hosszabb távon az egyéb befektetések sem hozták meg a várt eredményt. Ehhez kapcsolódik a Magyar Agrárkamara nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya, amelyben szó esik az EU-csatlakozás némely megdöbbentő pénzügyi vonatkozásáról. Az unió jelenlegi támogatási rendszerét alapul vé­ve mezőgazdaságunk évente mintegy 200 mil­liárd forint hátrányban van, nem is szólva az utóbbi évtizedben felgyülemlett ezermilliár­dos elmaradt beruházásról. Nálunk a sokoldalú, az iménti követelmé­nyeknek megfelelő szellemű agrár- és vidék­­fejlesztés érdekében még sok a tennivaló. Egyelőre - tapasztalat híján - nem tudhatjuk még, sikerül-e hatékonyan felhasználni az e célra szánt, ám eddig szétaprózott „területfej­lesztési" pénzeket. A lehetőség reményt keltő, hiszen a fejlettebb államokban mindinkább együtt lélegzik a mezőgazdasági termelés, az annak keretet adó táj és a vidéken élő ember. 7^ (91y-)

Next