Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-07 / 27. szám
áSaSM 1 TM KM V 2Í pra KN í mini1!®II n 1 fii itt 2-l§®§/MIlD \i\/?S/ ' Itt ■! ■ n ) [\ N N ‘ ; I 1998.JÚLIUS7. , j ^£nun■# i Álom az esélyegyenlőségről „Sikerüljön a szakmunkásvizsgám, legyen egy boldog családom, a barátaim sose hagyjanak el!" „Egészség, béke, pénz.” Kívánságok, álmok, melyeket azok a tizenéves fiatalok fogalmaztak meg, akik a szolnoki Roma Esély Alternatív Alapítványi Szakiskola növendékei, 5. oldal • A TARTALOMBÓL Idősb Kapoli Antal pásztor-fafaragó tiszteletére huszonötödször rendeztek pályázatot és kiállítást Balatonlellén. 17. oldal V_______________________/ Akik az idén sem üdülnek Létezik-e statisztika arról: közel 3,8 millió munkavállaló honfitársunk közül hányan nem élnek törvény adta jogukkal, az évenként kiérdemelt, folyamatos szabadsággal? Négyen elmondják: miért? I * H r öt t ■ Lábadon megállni a lábon..........4 ■ A „kedves” fojtogató....................5 ■ Kényszer szülte Lőrinc gazda ....6 ■ Ha csak tehetjük, öntözzünk!.....8 ■ Érmihályfalva új ünnepe..............9 ■ Nyár és veszély...........................11 ■ Műfűre, két jobbkézzel...............16 ■ Arborétumok^ bizonytalanságban....................30^ A vidék Kedves Olvasóink! Bizonyára önök is észrevették, hogy az országgyűlési választások révén mennyire felértékelődött a vidék s annak fejlesztése. Most nem elsősorban a győztes pártok örömittas megnyilatkozásaira gondolok, miszerint a vidéki voksok hozták el számukra a diadalt. Inkább az érdekel, hogy az oly sokat hangoztatott vidékfejlesztés miként valósul meg majd a dolgos hétköznapokban. Hiszen a kormányzati szerkezet átalakításával - egyebek mellett - létrejött a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A mezőgazdaság és a vidék összekapcsolása természetes dolog, mondhatják számosan, hiszen a gazdálkodás színtere nem is lehet máshol. Ez igaz, ám micsoda különbség van vidék és vidék, táj és táj között. Zömében vidéki olvasóink jól tudják, mire gondolok. Mindennapi közérzetünket - magam is egy főváros környéki városkában élek - nagyon is befolyásolják a körülmények. Milyenek a lakhatási és az útviszonyok; a vásárlási és a telefonálási lehetőségek; vannak-e, s ha igen, milyenek a munkaalkalmak; kellemes avagy nyomasztó az a természeti és emberi közeg amelyben élünk, és még folytathatnám a sort. Magyarország különböző térségeiben - bármilyen maroknyi is hazánk területe - bizony ég és föld a különbség az említett létfeltételek között. A közelmúltban a nemzetközi tapasztalatokról érdeklődtem Csáki Csabától, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzoraként már évek óta a Világbank vezető agrárszakértője, s munkatársaival számos országban vizsgálódott a vidékfejlesztésről. A tudós válasza módfelett tanulságos: sehol nem volt sikeres a fejlődés ott, ahol a vidéki térségeket kizárólag a mezőgazdaság korszerűsítésével próbálták meg vonzóvá tenni, s elhanyagolták a gazdaság és a társadalom egyéb területeit. A jelenség természetesen fordítva is beigazolódott: a mezőgazdaság fejlesztése nélkül hosszabb távon az egyéb befektetések sem hozták meg a várt eredményt. Ehhez kapcsolódik a Magyar Agrárkamara nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya, amelyben szó esik az EU-csatlakozás némely megdöbbentő pénzügyi vonatkozásáról. Az unió jelenlegi támogatási rendszerét alapul véve mezőgazdaságunk évente mintegy 200 milliárd forint hátrányban van, nem is szólva az utóbbi évtizedben felgyülemlett ezermilliárdos elmaradt beruházásról. Nálunk a sokoldalú, az iménti követelményeknek megfelelő szellemű agrár- és vidékfejlesztés érdekében még sok a tennivaló. Egyelőre - tapasztalat híján - nem tudhatjuk még, sikerül-e hatékonyan felhasználni az e célra szánt, ám eddig szétaprózott „területfejlesztési" pénzeket. A lehetőség reményt keltő, hiszen a fejlettebb államokban mindinkább együtt lélegzik a mezőgazdasági termelés, az annak keretet adó táj és a vidéken élő ember. 7^ (91y-)