Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1998-09-01 / 35. szám
' ecaiTM 1 mm mm.mm ||{| | 54EVTM ' MSMfflfflD B| B®flÉ ■■ fr Ilii 11 kB ^®§DEMIO \ \SB 19 | Iji A:; | ! ||| | | | II 1998. SZEPTEMBER 1. LjefJ gPAMWW | Wlslar [ pwSTti * | ■ A TARTALOMBÓL Tűz után hamu, aztán csend 5. oldal Tűz pusztított Jászberényben, az Electrolux gyár csarnokában. Lesz-e újra munkánk? - tűnődnek több mint ezren, akik egyelőre álláspénzt kapnak. Hogy meddig, senki nem mondta nekik. Festő a szigeten László Elemér Pest és Buda között, a Margit-szigeten festeget. Rajta kívül alig van művész, aki a sziget világának ábrázolásában látná élete célját. 16. oldal Szabad Föld-futamok Orosházán Immár negyedszer futottak a lovak augusztus 20- án a Szabad Föld Gazdaversenyén. Félvérek és telivérek vetélkedéséről számol be a krónikás, 31. oldal Iskolák |-------------------------------------------------------------------- Kedves Olvasóink! Nem lehet meghatódás nélkül szemlélni a jelenetet, amint az ópusztaszeri skanzen hűen berendezett tanyai iskolájába beóvakodik a fejkendős asszony. Fehér homlokú embere kalaplevéve, lábujjhegyen lépdel utána az olajos padlón. - Éppen ilyen volt... - hangzik a sóhajtás a templomi csendben. S hamarosan utána a dörmögő hang: - Csak éppen a Varga tanító úr hiányzik a tábla mellől... Könny csillog a szemek sarkában. Ahogyan ott párállott a mi szemünkben is, amikor egykori iskolánk évfordulós találkozóra hívta más-más időkben végzett valamikori diákjait. Ott volt az egyetemi tanár, aki mindjárt a háború után érettségizett, ott a húsz évvel később tanult falusi tanító, aki ma is katedrán áll, s ott ültek még néhányan a régi tanárok közül. Szószólónk őket köszöntve emlegette föl a negyvenöt őszén indult tanévet, amely bizony többhetes nagytakarítással kezdődött, mert az átvonult hadak a díszteremben tartották a lovakat, a könyvtár kőpadlóján darabolták a levágott hízókat, a pörzsöléshez alighanem klasszikus műveket használva. - De ekkor is, munka közben is - emelte hangját és mutatóujját a régi diák - tanultunk, mert Szörényi tanár úr lapátolás közben is képes volt Vörösmartyt szavalni, egy óra múltán pedig számon kérni. A rádióban hallom egyik reggel a korombeli öregdiák emlékezését a maga iskolájáról. Bezerédi tanár urat, Kolláthné tanárnőt emlegeti az ötvenes évek közepéről. Tőlük kapott mindent, hiszen az iskola amolyan hirtelen alapított technikum volt az alföldi mezővárosban, hagyomány és régi példák híján csak a tanárok adhattak inspiráló erőt. S adtak! Az emlékező szerint megbízható tudást éppúgy, mint emberi tartást. Föltarisznyázták diákjaikat egy egész tisztességes élethez elegendő hittel. Oly zord időkben pedig, amikor a gondolatot is ellenőrizni akarták, amikor egy félremagyarázott mondatért állásvesztés járhatott és járt is nemegyszer. Ők bizonyítani tudták mégis, hogy a becsukott tanteremben mindenkor a tanár az úr az emberi agyak és lelkek fölött. Szeptember jön, becsöngetnek mindjárt a mai iskolákban. Tarka táskájában nem visz már palatáblát a gyermek, a tinta sem ömlik a füzetekre. Egy-egy tanteremben falitáblát sem talál a diák, írásvetítő masina meg a számítógép monitorja hunyorog rá. Modern világ, modern iskola. Tudás és emberség azonban csak akkor nőhet belőle, ha a gépek mellett, az asztalok előtt ott áll Varga tanító úr, Kolláth tanárnő, Bezerédi tanár úr. Ha valaki Vörösmartyt is szaval. Ha ember nevel embert./ V_________________________" | 6 N ■ Tanévnyitó.....................................2 ■ Sorslevél Magyaregregyről.......3 ■ István testvér álmai......................4 ■ A csodakert....................................8 ■ Bányászlakásból a prímási palotáig.........................9 ■ A gyermekgyógyász tanácsai ..10 ■ Eltűnik a sárközi szőttes?..........17 ^ Emlékmorzsák Erdélyből..........29y