Szabad Föld, 1999. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
Mas aulil mmm SZUMffilD 55. ÉVFOLYAM téa 1999. JANUÁR 5. ÁRA 89 Ft (Előfizetőknek 82 Ft) Fóliások, üvegházkertészek. Télen és nyáron munkában, szünet nélkül, szabadság nélkül. Megszállottak? Lehet, de az ő munkájuk gyümölcse télen is, nyáron is ott a családok asztalán. A hajtatással foglalkozó kertészekről lapunk 2. oldalán olvashatnak. BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI Nyereményzsák: sorsoltunk! Nyereményakciónkat előfizetőinknek hirdettük meg, s közülük 91 817-en küldték be érvényes igazolásukat. Sorsolási bizottságunk elnöke húzta ki a pályázók nevét, címét tartalmazó borítékok garmadájából a nyertesekét. A sorsolás szakszerűségét közjegyző hitelesítette, majd elkezdődhetett a nyeremények postázása, a nyertesek értesítése. Hogy Fortuna, a szerencse istenasszonya kiket fogadott a kegyeibe? Nos, lapozzanak a 19. oldalra, s onnan mindent megtudhatnak! Évek Ve Kedves Olvasóink! Könnyű kérdést tenne föl egy vetélkedőn az a játékvezető, aki azt tudakolná, vajon mettől meddig tart egy esztendő. Január elsejétől december utolsó napjáig vágná rá akár az első osztályos gyermek. Pedig a dolog nem is ilyen egyszerű. A tudósok számítása szerint egy év az a mérték, amely idő alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. Ez egészen precízen 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Igen ám, de az év nem egész számú többszöröse a napnak, így a naptári évet hol rövidebbre, hol hosszabbra vesszük a csillagászati évnél. Gergely pápa okos beosztását használjuk immár 1582 óta, de még ez a számítás sem egészen tökéletes. Az idő azonban - bármily tudományosan próbáljuk nyakon csípni - il fölöttünk, nem könnyen adja meg magát a számítgatásoknak. Hiába mérjük kvarcórán századmásodpercnyi pontossággal, a perc olykor óráknak tűnhet, az órák percekké zsugorodhatnak. Ilyesféleképpen vagyunk az esztendőkkel is. Visszagondolva rájuk némelyik hárommal is fölér, a másik meg elszállt fölöttünk nyomot sem hagyva, akár a gyors röptű madár. Mostani új esztendőnk bizonyosan emlékezetes lesz mindannyiunknak. Már csak a száma miatt is: 1999. Utoljára indítjuk ezerkilencszázzal a keltezést a levél alján, pedig egész eddigi életünkben így kezdtük. Ha évtizedek fordulóján gyakran megtévedtünk, s hetes helyett hatost, nyolcas helyett hetest firkantottunk, mit teszünk kétezertől? Máskülönben jövőre, ama szokatlan számú esztendőben mindannyian hatalmasat öregszünk, hiszen úgy kell mondanunk, hogy a múlt században születtünk. Múlt századi emberek leszünk tehát? Forma szerint igen (sőt múlt ezrediek is egyszerre), az lesz még a két hónapos csecsemő is, aki velünk lépi át ezt a fura időküszöböt. Az évek ilyen ritka fordulatához régi és sokfajta mítosz kötődik Sybilla szörnyű jóslataitól a teknővájó ember jövendöléséig. De kötődnek hozzá úfféle hiedelmek is. Például hogy a jövő század (jövő évezred) embere már űrsiklón közlekedik, tablettát eszik rántott csirke helyett (úgy kell neki!), más bolygókról jött vendégekkel sakkozik, így lesz vajon? Nem hiszem. Most, amikor ilyen közel került hozzánk a nemrég távolinak érzett ezredforduló, már sejtjük, hogy magától az új évszámtól még nem változik meg a világ. Mi leszünk a jövő évezred emberei is. Jók és rosszak, tisztességesek és gazemberek - így együtt. Ugyanazok az örömök és gondok kísérnek bennünket a vadonatúj évezredbe, amelyek ma varázsolnak mosolyt az arcunkra vagy csalnak könnyet a szemünkbe. Az ember továbbra is „küzdve küzd", s ha bízik is hozzá, talán a jövő évezredben is megmaradhat Embernek. Ennek sikeréhez kívánjunk egymásnak jó egészséget ebben a sok kilencessel írandó esztendőben is! V1