Szabad Föld, 1999. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
30 SZABADfÖlD TO IMMMW - TECHNIKA) 1999. JANUÁR 5. Jövevények a hazai növényvilágban A magyarországi hajtásos flóra több mint három százalékát alkotják az ember által akaratlanul behurcolt vagy szándékosan betelepített növények, az úgynevezett adventív fajok. Közülük számosan már a történelem előtti időkben megtelepedtek itt, de a többség csak a világméretű kereskedelem felélénkülésével, az utóbbi évszázadokban indult „hódító” útjára. A behurcolt növények egy része - szerencsére - nem tud tartósan megtelepedni, ám az adventív fajok egy része az idegen környezetben - megszabadulva az őshazájában élő parazitáitól, fogyasztóitól és versenytársaitól hosszabb-rövidebb ideig tartó alkalmazkodási időszak után hihetetlen mértékben elszaporodik és elterjed. Hogy ez milyen káros következményekkel járhat, azt jól mutatja a Magyarország területén sokáig ritkaságként számon tartott - először csupán 1922-ben, a Dráva mellett észlelt - parlagfű, mely mára szinte az egész országban tömegessé vált. Nagy mennyiségben termelődő, a széllel könnyen szállítódó és rendkívül allergén virágpora révén pedig már közegészségügyi gondokat okoz. Az adventív növényfajok egy része legalább ilyen mértékben fenyegeti az eredeti növényközösségeinket és a bennük élő őshonos fajainkat is. Manapság hazánk nedvesebb termőhelyein (például lápréteken), főként a Dunántúlon szaporodott el a dísznövényként is ismert kanadai és az óriás aranyvessző; a homoki gyepeket teljes elbontásával fenyegeti a méhészek által behozott kiváló mézelő, nevével ellentétben északamerikai eredetű (szíriai) selyemkóró; a dunai ártéri erdők aljnövényzetében pedig adventív (észak-amerikai) őszirózsafajok és az ázsiai bíbor nebáncsvirág jutottak uralomra. A Tisza ártéri rétjein megállíthatatlanul terjed az észak-amerikai eredetű gyalogakác. Külső-Somogyban tömeges az amerikai származású alkörmös... Veszélyesen terjeszkedő adventív növényeink zöme észak-amerikai eredetű, ugyanakkor Észak-Amerikában elsősorban eurázsiai növények számítanak hasonlóan agresszív fajoknak. Őshonos és tájidegen A növényföldrajz egyik fontos fogalma az őshonosság. Hazánkban a természetvédelmi törvény őshonosnak tekinti azokat a fajokat, melyek az utolsó két évezredben a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában természetesen (nem betelepítés vagy behurcolás révén) előfordultak vagy előfordulnak. Ez a meghatározás aránylag egyszerűnek látszik, a gyakorlatban azonban sokszor nehezen alkalmazható. Annak eldöntése, hogy egy faj adott területen őshonosan él vagy előfordulása régebbi behurcolás eredménye, esetleg kivadult állományról van-e szó, nemegyszer nehéz feladat. Természetesen vannak olyan fajok (elsősorban gazdasági jelentőséggel rendelkező fák, kultúrnövények és gyomok), melyeknek többékevésbé pontosan ismert Európába telepítésének vagy behurcolásának története, ideje és terjeszkedésének üteme. Tájidegennek nevezzük azokat a fajokat, melyek biogeográfiai szempontból nem minősülnek őshonosnak, és megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén károsan módosíthatják a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására a hazai életközösségekben. Kerti szökevények Előfordul, hogy egy Magyarországon nem őshonos vagy hazánk egyes területein természetes körülmények között nem élő faj kertekből, parkokból vagy mezőgazdasági termesztésből .Javadul”, megjelenik a szabad természetben. Ezeket a növényeket „kerti szökevényekként” is szokás emlegetni. A fokozottan védett, hatóanyag-tartalma miatt helyenként termesztett gyógynövénynek, a gyapjas gyűszűvirágnak szerte az országban találhatók például kivadult egyedei. A kerti holdviola közkedvelt kerti dísznövény és elég gyakorib„kerti szökevény” is. A védett, bükkösökben, sziklaerdőkben élő harangláb számos színváltozatban pompázó, kedvelt dísznövény is. Debrecentől nem messze előkerült állománya minden bizonnyal kivadulás eredménye. Az egykor festőnövényként termesztett csüllengnek a Tiszántúlon számos kivadult állománya él. A struccharasztnak hazánkban csak a Nyugat-Dunántúlon és a Zemplénben vannak őshonos állományai, ám kertekben sokfelé szívesen ültetik. Szél útján könnyen terjedő spórája révén ritkán kivadulhat a kertekből, valószínűleg ennek köszönhető néhány példányának felbukkanása a budapesti Naplás-tó mellett. A süntök észak-amerikai eredetű növény, ártereinken sokfelé tömeges illetve Tiszalök közelében az ártéri puhafás ligeterdőben. Flórahamisítás és a védelmi célú telepítés Természetvédelmi, mentési céllal történő áttelepítésre a természetvédelmi jogszabályoknak megfelelően, csak indokolt esetben, engedéllyel, ellenőrizhetően és dokumentáltan kerülhet sor. Hazánkban vannak példák veszélyeztetett fajok engedély nélküli, felesleges (és dokumentálatlan) ide-oda telepítgetésére. Bizonyíthatóan jó szándékú és túlbuzgó növénybarátok telepítették például a zergeboglárt a Bakonyaljáról Sopron mellé, a Teleki-virágot a Soproni-, a Kőszegi- és a Zempléni-hegységbe, az illír és kárpáti sáfrányt Szársomlyóra. Természetvédelmi akció keretében egyes fajok kipusztulóban lévő állományainak utolsó töveit is megpróbálták áttelepítéssel megmenteni, például a lisztes kankalint a Tapolcai-medencéből a Fertő mellékére és a Turjánvidékre, a tarajos pajzsikát Uzsáról Kelemérre és a Turjánvidékre (Ócsa, Dabas, Kunpeszér térsége), a magyarföldi hó Somogy megyében, a babócsai Basa-kertben - valószínűleg török kori telepítés eredményeként - óriási tömegben fordul elő a kerti nárcisz és szálanként az alpesi csillagos nárcisz lángot Bélkőről a Gerecsébe. Az országból teljesen kipusztult szibériai hamuvirágot Bátorligetre kárpátaljai állományból telepítették vissza. Ezeknek a telepítéseknek eddig igen kevés eredménye volt: a lisztes kankalin és a tarajos pajzsika a Turjánvidéken (turján, bozótos, nádas, ingoványos hely) eltűnt, a hamuvirág ismét kipusztult Bátorligetről. Emellett ezek az akciók számos etikai és természetvédelmi kérdést is fölvetnek. A visszatelepítésnek, mesterséges szaporításnak és egyéb aktív védelmi intézkedésnek természetesen megvan a maguk szerepe, elsősorban olyan fajok esetében, melyek korábban a Kárpátmedencében elterjedtebbek voltak, de például a mezőgazdasági művelés miatt szorultak vissza. Az ilyen fajok számára a klimatikus és talajadottságok ma is megfelelőek, nagyrészt könnyen szaporíthatóak és jelenlegi állományaik könynyen megsokszorozhatók. Molnár V. Attila Amerikói lene a Dél-Dunántúlon őshonos, az ország többi részén kivadult állományai élnek A selyemkóró Észak-Amerikából betelepített faj, mely nálunk az utóbbi évtizedekben erőteljesen terjed A SZERZŐ FELVÉTELEI A mediterrán eredetű téltemető valószínűleg a középkorban vadult ki egykori kolostorkertekből és azóta beilleszkedett a hazai flórába A magyar tudomány nagyjai Kandó Kálmán, a zseniális konstruktőr Nemrég jelent meg a Vasúthistória Könyvek sorozat nyolcadik kötete Kandó-mozdonyok címmel. Egy miskolci kisfiúnak a Kandó-mozdonyok iránti olthatatlan kíváncsiságával, csodálatával kezdődött, majd a MÁV Rt.-nél huszonhat éve dolgozó mérnök igen alapos kutatómunkájával folytatódott a terjedelmes, több mint kétszáz illusztrációval, dokumentumfotóval ellátott anyag összegyűjtése. Azért éppen Fojtán István kapott 1992- ben megbízást e rangos sorozatban Kandó Kálmán életének és munkásságának megírására, mert egyrészt MÁV-berkekben sokan tudnak a zseniális konstruktőr iránti rajongásáról, másrészt pedig publikált már két jelentős dolgozatot a Vasúthistóriás Évkönyvekben. Milyen volt a diák Kandó Kálmán? Nos, nem kevés gondot okozott szüleinek, tanárainak. Másodikos korában számtanból, mértanból és természettanból is elégségest kapott. A hatodik osztályt a görög nyelv miatt meg is kellett ismételnie, ezért szülei másik, a budapesti bölcsészetegyetem nagy hírű gyakorlógimnáziumába íratták. Ezután a fiú szárnyakat kapott, jól érettségizett, és a budapesti Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakosztályának már a büszkesége lett, majd 1892. szeptember 27-én megkapta az egészen kivételes tehetségeknek járó, kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelét. » Mi tette őt híressé? Rövid katonáskodás, majd az akkoriban kötelező külföldi, az ő esetében franciaországi tanulmányútját követően a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár elektrotechnikai osztályán kezdte meg korszakalkotó munkáséveit 1894-ben. Ekkoriban világszerte kísérleteztek a villamos meghajtású mozdonyokkal, ebbe a körbe kapcsolódott be igen sikeresen Kandó is. A rövid távon futó villamos mozdonyokat már feltalálták, Kandó Amerikában is tanulmányozta ezeket, ott vált előtte nyilvánvalóvá, hogy a nagyvasutak villamosítása kisfeszültségű egyenárammal nem, csakis nagyfeszültségű váltakozó árammal lehetséges. A kivitelezés eszközéül Kandó az egyszerű szerkezetű és üzembiztos, háromfázisú indukciós motorokat válaszotta, melyeknek sorozatgyártását Magyarországon 1895- ben éppen ő vezette be. Ekkoriban történt, hogy az olasz kormány felszólította a két északolasz vasúttársaságot, hogy - tekintettel az Alpokban meglévő nagy vízierő-készletekre - tervezzék meg vasútvonalaik villamosítását. Nos, Kandó oldotta meg a feladatot, és 1902-ben hatalmas ünnepélyességgel elindultak a Valtellina villanymozdonyai: 24 óra alatt 36 vonattal, minden hiba nélkül, percnyi pontossággal. Kandó Kálmán második világraszóló találmányát az energiagazdálkodás, a költségkímélés hívta életre. Továbbfejlesztette hát a valtellinai módszert, mégpedig akképpen, hogy a villanymozdonyok a lakosság és az ipar által használt országos villanyhálózatra kapcsolhatóak legyenek. A világon tehát elsőként Magyarországon, Budapest és Hegyeshalom között közlekedtek országos hálózatról - s nem külön frekvenciáról - táplált villanymozdonyok. Erről így ír Kandó: „A tulajdonképpeni szénmegtakarítást célzó energiagazdálkodási tanulmányok vezettek arra a szilárd elhatározásra, hogy csak a normális periódusnak közvetlen alkalmazása biztosítja a vasutak villamosításának igazán gazdaságos megoldását.” Mozdonyai 1932 és 1967 között Budapest- Hegyeshalom, majd Budapest— Füzesabony között jártak. Akkor felváltották őket. A technikai fejlődés kérlelhetetlen törvénye szerint a legzseniálisabb alkotások is elévülnek. Kandó mozdonyait azonban mérföldkövet jelentő alkotásként tartja számon a világ szakmai irodalma. Munkássága ennél is szélesebb körű, távlatosabb, hetven szabadalmát fogadták el külföldön: Európában, Amerikában, Japánban. Kandó Kálmánt megbecsülte kora, Hazája és a világ is. Szakmai sikerei némiképp kárpótolták családi tragédiáiért, felesége, fia korai haláláért. Fojtán István könyvéből kiderül, nemcsak konstruktőrnek, embernek is nagyszerű volt, szerény, kedves, jó és igazi hazafi. Lévay Györgyi FOJTÁN LÁSZLÓ FELVÉTELE A könyv borítóján: a fázisváltós mozdony 603 tonnás gyorsvonati szerelvénnyel próbameneten 1932 nyarán Budapest-Komárom között